Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-21 / 51. szám
51. szám. Hetedik évfolyam. Szégzárd, 1879. vasárnap deczember 21-éu. 11 g§ m B h m a ' jöl z SS® wwift »19 KBs jOBiw 00 (N&l Jgfl Ingj wl K5S flow Mg jv/:] 1Sg |g§Igi§ , . | 7—71 Megjeleli: hetenkint egyszer, vasnruap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. lülőfizctési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 ,, Egyes szám ára . —- — 10 ,, Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova alap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széclienyi-utcza 172. szám, hova i az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a i nek s a Szegzárd központi felekézel közlőit olnaniegyei gazdasági egyesület- nélküli tanító-egyletnek hivatalos A közművelődés és annak factorai. I, Jól monda a z élesen látó porosz tábornok, a következményeiben világhírűvé vált königsgr'átzi csata után két arra menő iskolatanítóra mutatja, hogy ezek vívták ki a diadalmat. Igen, mert noha a fej intézi és kormányozza a test egyes tagjait egyenkint és összesen — Porosz- országnak a jelen században pedig Moltke és Bis- mark a legelső genialitásai közé kétségenkivúl tartoznak, — mégis a múlt század első felében a mai porosz, vagy inkább a mái Poroszország magvát képező brandenburgi választó fejedelemséget az európai királyságok sorai közé igtafó Frigves és utódai, de különösen N.igy-Frigyes után kivált és mindenek fölölt arra törekedlek, — azon elvből kiindulva, hogy csak egészséges lábak hordozzák biztosan a testet, -— hogy az összes porosz közpép is a kultúra magas fókám erheltessék, igy remélvén missiójuk, vagy mások szerint nagyravágyójuknak sikert szerezhetni. Hogy jól combináltak-e, mutatják a nagyszerű következmények. De nem is lehetett az másként, mert a szellemi erő hatalom, magának érvényt szerezni és utat törni a hadi téren is iparkodik. Poroszország pedig e hatalom polczára hágott; mert a fenjelzett hadászati tragödia utolsó felvonásán, a pozsonyi táborában minden katonájának kezében látott térképem jártassága is annak féheismerhetlen jeleként bizonyult. Ennek hatása alatt alig egy-két évre később hazánk törvényhozása tanügyiünk fejlesztésével emelni kívánta közművelődésünk j állapotát jó népiskolák felállitása, szaporítása s táp általánositása által; mert kétségtelen, bogy a rendszeresített iskolai tanitás és nevelés a közmivelődés első és íöfactora. Igen, jó iskolák, népiskolák kellő számbani felállitása, rendszeresítése, jó tanítók alkalmazásától függ kizárólag s első helyen hazánk közmivelődésének emelkedése. Szóljunk ezen factorokifól kissé bővebben segyenkint. Hogy a népiskola a közmivelődés terjedése, ál- talánosodásának főtényezőjp, már mondottuk; hogy pedig az iskolának lelke, szelleme a tanító,1 ép oly megdönthetien igazság. Azért első vonatkozásban íő- leg jd és képzett néptanítók elnyerésére kell figyelmünket fordítanunk. A tauitóképesdébg^v$|p ,felvételi vizsga elve töröltessék, mely amúgy is csak üres temporizálás; helyette szigorúan követeltcssék négy középtanodai osztály végzéséről jóminőségü bizonyítvány és csak ennek alapján vétessék fel a tanítójelölt. A közoktatásügyi minister azon utasítása, melyszerint a ta- nitóképezdéből való kilépés után több évi (legkevesebb egy évi) gyakorlat utén nyerjenek még csak oklevelet tanitóképezdészeink, szerintem inpractikus eljárás; mert a nyilvánosság terére lépvén fiatal emberünk, idegen, ottlioniatlannalc^érzi magát és a gyakorlati téren számos olyféle kisebb-nagyobb akadályok fölmerülvén, melyekről a képezdében egy szóval sem emlékeztek, (nem is emlékezhettek) annyi kutatni, észlelni, hozzászokni való dolga akad, mikkel bőségesen el van foglalva egy évig. (Teljesen kikerülni vagy legyőzni élete végéig sem fogja.) Következik a második és lassan-lassan, de mindenesetre hamarabb, mint gondolná, a harmadik év, mikor komolyan készülnie kellene vizsgára, hogy „egész tanító“ lehessen, azaz oklevelet nyerjen; de most veszi észre, hogy a theoria szép és csillogó szavai elrepültek, melyek pedig okvetlenül szükségesek, mert tanárai váltig bizoyitották, bogy a szavakon belül van az eszme, ismeret. (Persze, de mindég csak a zöld iheoriáé.) Fiatal emberünk tehát komolyan tanulni kezd ; de egész nap elfoglalva lévén, részint hivatalosan, részint private a megélhetésnek prózai kényszerűségétől, az esti órák pedig nem a legalkalmasabbak lévén komoly munkálkodásra fáradt test- és lélekkel: egyik iskolai év a másik után múlik az óhajtott oklevél megszerzése nélkül; és mi- nél tovább nyúl az idő, annál nehezebbé válik annak megszerzésé. Ez igy nem jól van, uraim! Adassák mód közvetlen a tanfolyamok végeztével, midőn a tanultak még meleg emlékezésben őriztetnek, vizsgát adni s egy képesítő oklevelet szerezhetni. Vagy pressiót gyakorolni a tovább tanulásra? No akkor én szerény nézeteimmel jobb módot ajánlhatnék. Azonban mielőtt ezt tenném, lássuk előbb az „alaki“ oldal mellett az „anyagit“ is. Bebizonyítottuk, hogy a közmivelődés emelkedésének egyik főfactora a jó népiskola mellett a jó, Varasdy Aranka sírjánál/) Rideg honodba jöttünk bús enyészet! Fájó szívvel, könyes szemmel jövénk; Részvét hozott, hogy a levert szüléknek Mély gyásza légyen egyszersmind miénk! Oh! hogyha olyan volna a Imbánat, ; Mint nyári felhő a kék ég ivén, Amit, — ha szél jő, fergeteg ha támad, : , -Foszlányra bont, ezerfelé vivén : Bánat felhőjét a vérző sziveknek Eloszlatná részvétünk sóhaja, Mert akik e gyász sírnál megjelentek: Mindnek van egy őszinte, szent ,.j a j;í-a. Avagy melyik szív volna durva köböl: Nem szánva egy ily kedves gyermeket?! Nem szánva a szülőt, ki a jövőtől, • -Es szép reményitől elüttetett?! . . . * Zordon,' rideg, sír, megfagyott poroddal Mi borzasztó vagy leikeink előtt! S ha már be nem telsz annyi sok halottal: ' ■ • ■■ Mért nem vivél mást? mért vivéd el öt?! Hogy illik: a tavasz bájló virága A sír büszhödt, penésze» ö'blibe? S kiuek most kezde nyílni.szép világa: E néma csenddel ws. ah! — hogy éri be?!.... De nem! — nem bántunk gúnyoló szavakkal, Korán vetett.— bár zordon — síri ágy! *) Inkább esdeklünk reszkető ajakkal: Legyen hideg párnád örökre lágy! Altasd szelíden e letört virágot, Miként egy jó, egy édes jé anya, — Mig lelke lát szép mennyben szebb világot, Mint üdvözült, mint Isten angyala! . . . ÍS te óh nagy Isten! aki angyalidnak Számát növelted egygyel — égbe lent, — Mig itt alant gyászló szülői sírnak, Hogy kedvesük oly messze tájra ment: Szüntesd — kérünk — a szörnyű keservet, Szent vallásunk vigasztalásival, Mondván: csak alszik és nem holt a gyermek, — Mennyben játszódik angyal társival! ¥ Aranka! drága kincse bús szülőknek Térj gyász sírodba, jó Isten veled! Aludjad át álmát hosszú időknek, — Emléked él, szivünk sohsem feled! A főtisztelendő. Szicziliui beszély. Irta Remy Nahida. Fordította: Könyves Miksa. (Folytatás.) Nina sietett ezalatt a della Regina palotába. — A fötisztelendötöl jövök — szólt és a portás mély főhajtással mutatta neki a lépcsözetre az utat. — A fötisztelendötöl jövök, — ismédé, midőn egy inas ajtót'nyitott néki és megvető ábrázatja azonnal édeskés Egy teremalaku szobában volt. A tükörsima padlón, végig futottak a magas üvegajtókig elegáns szőnyegek. A falakat festmények ékesiték, faragott tölgyfaszékek által köröskörül és egy gyönyörű koszorugyertyatartó lógott le a tetőzetről. Mily szépek lehetnek a belső szobák, ha már itt kint ily pompa uralkodik! gondola Nina. Az inas visszatért és egy ajtót nyitva bebocsátá öt a terembe. Belépésénél majdnem megvakitva becsukta Nina egy perezre a szemeit. Világoskéken és ezüstösen csillámlott minden, a bútorok állványai, a képek rámái, a csillárok ragyogtak és pillogtak mint ezer harmatcsepp. A hová csak nézett: divánok és kerevetek, hímzett vánkosok és takarók, márvány-asztalok és szobrok, növények között csillogó stá- | tuák és pompás tükrök mindenünnen a dicsőséget sugárzottak vissza. — Jer közelebb, leányom, — szólt egy hang és Nina szemközt állt Della Regina lierczeg növel, ki öt tetőtől talpig vizsgálta. Nagyon is szép, gondola magában a herczegnö, végig olvasva a fötiszteleudö -levelét. Arczom nem tetszik neki, gondold Nina és mintegy segélyt keresve forditá tekintetét a teremmel szomszédos lejtfokra, hol két leány nevetve ült egymás mellett. — Felice! Irén! — hitta őket a herczegnö. Az ifjú hölgyek több élénkséggel, mint kellemmel berohantak. — Ugy-e inkább akartok egy franczianöt társalgónö- nek? — kérdezett az anya. — Az Isten szerelméért nem, mama! — válaszolt a fiatalabbik, Irén, — talán azt akarja, hogy a leczkézést újból kezdjem ? — Erélyesen nyúlt zsebébe . és kivévén egy marókkal, szárított babot, összerágta azokat, mialatt Ninát *) Előadni szerzője: Borzsák Endre rcf. lelkész által. fintorgatássá vált. Átvette tőle az { Nina körültekintett. ajánlólevelei,-várakozásra kérte öt és bement a herczegnöhöz. megszemlélte, ki jövendőbeli úrnője erős fogait megcsodálta Mai számunkhoz lé , Aiclléklet vau csatolva.
