Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-02 / 5. szám
— Időjárásunk a lefolyt héten kielégítő módon viselte magát, nappal némileg enyhe levegő járta, ellenben az éjjeleken át már keményebb szellő fujdogált. Úgy látszik az idő is fenn akaija farsanghoz méltó vidámságát tartani, — & mosolyog hellyel-közzel, de hidegen, mint valami vén uzsorás, ha egy szegény őrdög, hatos perczentre kér tőle kölcsönt, minden hipotéka nélkül! De ez nem tesz semmit! majd felolvad jégkeblű farsang végén, midőn a sok házassági tervet dugába dőlni látja. — A hőmérő R. szerint 3 fokot jelzett utóbbi megtekintésünk alkalmával. IKT y±Xt/fcör.*) Szegzárd, január 20-án 1879. Vfszliang a nép köréből, az orvosi választásra vonatkozólag. Volt idő, midőn e pár szó „A nép szava, Isten szava“ elég nyomóssággal birt még a hatalmak előtt is arra nézve, hogy a nép méltányos óhaja s jogos kivánata teljesüljön. Ma már a fentebb idézett szavak csak mint a szóhagyomány puszta emlékeinek egyike van fenn a nép között. A ki községünkben a közelebb múlt orvosi választást figyelemmel kisérte, az, az előzményekből eléggé meggyőződhetett arról, hogy az imént jelzett sajnálatos állapot nálunk is megvan az Ö apostolaival. De beszéljenek maguk a tények! Községünkben folyó hó 14-ére volt kitűzve a község elöljáróinak — ide értve az orvost is — megválasztatása. — Pályázott az orvosi állomásra szám szerint 9, köztük dr. Komáromy Gyula, helybeli gyakorló és szab. áll. honvéd-főorvos is. A nép már rég megkedvelte a fiatal orvost, kit szorgalmáért s ügyességéért megszeretett s mert látta, tapasztalta, hogy késön-korán, éjjel-nappal szives készséggel s lelkiismeretes odaadással megy a szenvedőkhöz, — a hol csak lehet segiteni, elhatározta öt magának községi orvossá megválasztani és kevesek kivételével meg is egyezett abban mindenki, hogy Komáromy azt valóban megérdemli. De az irigység — a föld ez első átkos bűne, — melynek nálunk fájdalom elég termékeny talaja van, nem tűrhette el, hogy a nép bizalma, szeretete egy embert érdeme szerint elismerésben részesítsen, jutalmazhasson. — Szálka volt az irigységnek a fiatal orvos nagy népszerűsége s mert érezte, nyilván tudta, hogy a választásnál a választó polgárok nagy többségével,- szilárd határozottságával — kik Ko- máromyt megválasztani akarják, egy maga meg nem mérj kőzhetik, sietett lázas ingerültségében magához méltó társakat keresni a candidáló bizottság egynémely befolyásosabb tagjaiban, kikkel azután már közösen főzték ki a tervet, hogy a nép kivánata szerinti orvos megválasztatását megakadályozzák,' még pedig oly módon, hogy Komáromyt a candidatióból szándékosan kihagyják. *) Az ezen rovatban közlőitekért felelőséget nem vállal a szerk. Mintha kezdetben — a nép furfangos találékonyságával elnevezett „keresztény-zsidópárt“ maga is pirult volna a terv megvalósításán egészen szint vallani, noha a Fáma már suttogta, hogy Komáromy a candidatióból szándékosan és tervszerüleg kifog hagyatni, de hogy ezt az illetők csakugyan megtegyék, bizony azt az intelligenczia köréből is sokan el sem hitték, sőt igazán absurdumnak tartották. De az önkény megteremté szeretetlen müvét s a befolyásosabb egyesek mindenható akarata nem ismert méltányosságot. Ezen uralkodó nagyságok — méltóságon aluli dolognak tartották az 1100 választó polgár kérését meghallgatni s méltányos kívánságát, hogy Komáromy a candida- tióba felvétessék, — figyelembe venni, teljesíteni. — Hasztalan hivatkoztak erre többen a képviselő tagok közül, — kik, mint ismert jelességü kivételek, — nyíltan küzdöttek a nép méltányos kivánata és közakaratu jelöltje mellett; hasztalan volt, hogy a nép kebeléből küldöttséget menesztett a szolgabiró úrhoz, hogy jelöltjét a candidatióba felvétetni akarja és kívánja, mert utóbb már nyilt dologgá vált, hogy kik lesznek candidálva, mindez csak dugott fülekre s fagyos érzéktelenségre talált s minden egyéb kívánt eredmény nélkül veszett el, még pedig azon egyszerű okból, mert a kevés számú, de hatalmára nagyon is sokat tartó ellenzék csak azon egyedüli mód által vélte biztosan kivihe- tövé tenni — a nép jelöltjével szemben — saját portegált- jának, dr. Lévay izr. orvosnak megválasztatását, ha Komáromyt a candidatióból kihagyja. Január 13-án, délután 5 és 6 óra közt futott szét községünkben azon leverő hir, hogy dr. Komáromy Gyulát, a nép közös kivánata ellenére nem candidálták. — A nép, mint a távolban villogó felhők lassú moraja, dörmögött elé! gületlenségében a rajta elkövetett méltánytalanság fölött, de megbotránkoztak azon az inteligentia köréből is sokan ; csak egyesek örültek maguknak, kiknél most már csupán még a választás napja volt hátra, hogy végerölködéseikkel megkoronázzák | nép által megátkozott művöket. — Megjött végre az is; 14-én a választó polgárok daczára a leverő hírnek, — szép számmal jelentek meg a kijelelt helyen. — Arcza- ikról a levertségnek nyilt kifejezése volt olvasható, — ellentétben ugyanott — másoknak önelégült, — a diadaltól már előre mosolygó gúnyolódó arczaival szemben. De a nemezis nem késett soká, fölemelte büntető kezét, hogy méltó haragjában megkeserítse azok örömét is, kik a népnek keserűséget okoztak. így történt aztán, hogy az ellenzék, a már biztosnak hitt diadal helyett, meg- érdemlett kudarczot aratott. A választás a már jelzett napon pont 10 órakor kezdődött — A nép a vele elkövetett méltánytalanság daczára nyugodtan viselte magát, mint zivatar előtt a csendes lég, -hogy aztán annál nagyobb -hatácí fejtsen ki maga körül. — Már akkor tisztában volt önmagával a teendők felett, csak várta az alkalmat, hogy akaratának egész súlyát ő is a mérlegbe vethesse. Első sorban nagy szótöbbséggel megválasztá bíróit és a tanácsosokat, kezével jelezvén, hogy a többség kinek a részén áll. Végre is az orvos választásra került a sor. Candidálva ▼olt: dr. Lévay izr. börtönorvos, mint az ellenpárt prote- gáltja; dr. Diczenty Pál, m. járás orvos és dr. Gájásy Lajos, a helybeli közkórház főorvosa. Nincs kifogásunk az itt fölemlitett orvos urak ellen, sőt őszintén tiszteljük őket, hanem annyit tudunk, hogy a két utóbbinak esze ágában sem volt magát községi orvossá megválasztatni. Bizonyitja ez állításunk igazságát főleg az, hogy Diczenty ur már a választás kezdetén visszalépett. Gájásy urnák pedig pártja tudtunkkal legalább nem volt, sőt nem kevéssé volt azon váratlan esemény által meglepve, hogy Komáromy pártja őt akarja az ellenzék által oly nagyon támogatott Lévay orvos ellenben megválasztani. — Innen magyarázható meg tehát, miért bízott az ellenzék a kisebbség daczára is Lévay ur megválasztásában. De a jámbor hivök ez egyszer csúfosan csalódtak számításaikban. Alig hangzott el az utolsó jelölt neve, midőn' a nép mintha hangjával fölül akarta volna múlni önmagát, egész torokkal dr. Gájásy nevét hangoztatta s méltányos haragjában meg sem akart szűnni, az ellenzék legnagyobb boszuságára. — Ki az érdekes jelenetnek tanúja volt, az bizonyára észrevehette, mint nyullott meg sok orr, a dolog nem várt fordulatán s az epe gyorsabb működése következtében — mint sápadtak az arczok az ellenzék táborában — látva, a választók többsége által megbuktatott tervöket. De a mi legsajátságosabb volt a dologban — az bizonyára az, hogy a szolgabiró ur — valószínűleg a nép nagy lármája következtében már ekkor kissé hallásában meggyengült, mert daczára annak, hogy a választók két harmadánál jóval több — erős összhangzatban kiabálta Gájásy nevét, mindazáltal már itt sehogysem bírta kivenni a párt többséget; végre is segített magán és elrendelte a szavazást, mit aztán hangos éljennel viszonoztak a választók. Erre megkezdődöt a szavazás. — A nép ritka kitartással szavazott s einem távozott volna a helyről, mig a dolognak biztos tudomást nem szerzett magának. — Déli 12 óra táján hirdettetett ki a szavazás eredménye, mely mint előre látható volt, nagy szótöbbséggel dr. Gájásy ur részére dőlt el. — Lévay ur nyert 90 s néhány szavazatot, Gájásy ur ellenben 570 szavazatot. A győzelmet hangos éljen jelentette, mely után a nép nemes önérzettel távozott, hogy kinyugodj a egy időre felizgatott szenvedélye s küzdelme fáradalmait. Es most letesszük a tollat, melyet a nép érdekében emeltünk föl, de melyet a jelen czikk megírásában végig az igazság vezérelt; H sok tanuságost találni a dologban ítéljen azért belőle a közvélemény! Egy választó polgár. Hivatalos rész. 25. Tolnamegye alispánjától. aleln. Hirdetmény. A néhai gróf Lymburg Styrum-féle alapítványt kezelő választmány részéről ezennel közhirré tétetik, miként az ala- pitványból 3000 frt töke 500 írtnál nem kisebb és 1000 frtot meg nem haladó összegekben teljes gyámi biztosíték és 7% kamat mellett kölcsönkép kiadatik. A kölcsönökre igényt tartók kellően felszerelt kérvényeiket folyó évi raárczius hó 1-ig a választmány elnökénél nyújthatják be. Kelt Szegzárdon 1879. január hó 14-én Perczel Dezső, alispán, választmányi elnök. 9500. Tolnamegye alispánjától. alisp. K ü v ö zés. Nyitrán és vidékén újabb időben egy ismeretlen nevű egyén íflint a bécsi Steger Károly-féle papirkereskedés ál- jjtótagos ügynöke megrendeléseket elfogadván, ezek fejében készpénz fizetéseket is azon ígéret mellett vett fel, hogy a megrendelt papírmennyiséget bérmentetlenül megküldenek. Ne- yezett ezéghez intézett tudakozódások folytán azonban kitűnt, hogy ezen ezég egyáltalában ügynököt ki nem küldött és hogy ezen megrendelésekről semmi tudomással sem bir. A csalást elkövetett egyén közép termetű, arcza hosz- szas, teli és piros, haja gesztenyebarna, szemei szürkék, szája és orra rendes, bajuszt és szakályt nem viselt, mintegy 18—20 éves, modora szinészies, öltözete tiszta — kö- röztetése elrendeltetvén, feltalálás esetén jelentés teendő. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január 6-án. Perczel Dezső, alispán. 950Q. Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Kodba Ferencz onkanoveczi lakoshoz ezelőtt mintegy 13 évvel vagyis 1865. vagy 1866. évben egy 5—6 éves Péter nevű fiú gyermek került, ki Stájerország felöl jött, g inget gatyát s kis barnás sipkát viselt, és ki alacsony termetű, geszte-nyeszin hajú, és szürke szemű volt. Ezen gyermek származása iránt felvilágosítást adni nem tudván, a felső mihályveczi lelkész öt Nesznanovics (ismeretlen) Péter néven az anyakönyvbe iktatta, és Kodba Feveoez onkanoveczi lakos felnevelte. Miután a szóban levő ismeretlen származású egyén most már hadköteles korban van, a sorozóbizottság elé történendő állitathatása végett nyomoztatása ezennel elrendeltetik. A nyomozás eredményéről siker esetén jelentés teendő. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január hó 6-án. Perczel Dezső, alispán. 9500. Tolnamegye alispánjától. alisp. K ö r O zés. Kolozsvári illetőségű Tótfalvi János 19 éves reform, nőtlen, sütösegéd, az év nagyobb részen kóborolván és több kórházakban, utolsó időben az eszéki s pécsi közkórházakban, magát ápoltatván, a városi betegápolási alapot nagy mérvben terheli: minek folytán nevezettnek köröztetése ezennel elrendeltetik. Siker esetén a nyomozás eredménye feljelentendöKelt Szegzárdon, 1878. deczember 2-án. Perczel Dezső, alispán, 11. alisp. K. ö r ö zés. Szigethy Rozália férj. Lakatos Gáborné, Röjtök községből folyó évi julius havában minden ok nélkül eltávozott szülei és férjétől megszökött s minthogy magáról ez ideig életjelt nem adott s felfedezhető nem volt, édes atyja Szigethy János kérése folytán köröztetése ezennel elrendeltetik. Feltalálása esetén * Sopronmegye Röjtök községébe kísértetendő. Személyleirása: neve: Szigethy Rozália, vallása: r. kath. kora: 19 éves, termete: közép, arcza : kerek, szeme: kék, orra, szája: szabályos, baja: szőke, fogai: épek, különös ismertető jelei: haja elöl; göndör, Írni, olvasni, tud. Tá- voztakor egy Röjtök község elöljárósága által cselédkönyv elnyerhetése végett kiállított bizonyítvánnyal volt ellátva. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január 6-án. Perczel Dezső, alispán. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: lloda Vilmos. 9732. Tolnainegye alispánjától. alisp. k ö r ö zés. Zóna Márton püspöki lakos nejét és három tagból álló családját minden segély nélkül hátrahagyván, folyó évi október hó 1 én ismeretlen helyre távozott. Személyleirása: kora: 44 éves, születéshelye : Szobo- tist (Nyitramegye) foglalkozása: molnár, termete: közép, arcza: széles, orra szája : rendes, haja: gesztenyebarna, szemöldöke : gesztenyebarna, fogai; hibásak, ruházata szürke kabát, szürke nadrág és világos kalap. Nevezettnek köröztetése ezennel elrendeltetvén, feltalálása esetén tartózkodási helye bejelentendő. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január 5-én. Perczel Dezső, alispán. Szászfehéregyházi illetőségű Fernolend Mihály földbirtokos 6 évvel ezelőtt rendes útlevéllel ellátva az egyesült Moldva-Oláh fejedelemségekbe ment, mely időtől fogva hátrahagyott családjának semmi hirt sem adott magáról. Miután nevezett egyénnek az említett fejedelemségekben eszközölt köröztetése eredményre nem vezetett, köröztetése a következő személyleirás alapján elrendeltetik. Személyleirása: Születési éve: 1831, termete: közép, arcza: tojásdad, haja; gesztenyebarna, szeme: szürke, beszél szászul, németül é6 románul, beszéd közben hebeg. Kelt Szegzárdon, 1879. évi január 6-án. Perczel Dezső, alispán. 9500. Tolnamegye alispánjátólalisp. Ki ö r őzé s. Tolnamegyei alispánjától-
