Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-14 / 50. szám
50. szám. Szegzárd, vasárnap 1879. deczember 14-én. Hetedik évfolyam. Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezeti nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési érák: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 99 Egyes szám ára .-------10 99 S zerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Vasúti küldöttségünk. Hogy vasúti küldöttségünk eljárásáról jelentésünk teljes legyen, szükségesnek tartjuk az általa benyújtott memorandumot egész terjedelmében közölni, mely a következőleg hangzik: Nagy méltóságú Ministerelnök Ur! Elénk örömmel fogadta a Duna jobbparti megyéknek lakossága azon érdeklődést, melylyel a buda- pest-zimonyi vasútnak éveken át alig emlegetett kérdése ezen évben újra felkaroltatott; mert egy kedvezőbb helyzet jelének tartja azt, hogy az állam, mely éveken át nagyobb befektetésekre nem gondolhatott, ismét felveheti folytatását azon működésnek, mely az országnak anyagi fejlődését czélozza. Készséggel osztja vidékünk lakossága azon meggyőződést, hogy a budapest-zimonyi vasút, mely egy fontos, talán világforgalmi vasútnak irányában terveztetik, hazánk kereskedelmének érdekében nem- lésak hasznos, de nélkülözhetlen is. Osztva azonban e meggyőződést és óhajtva a budapest-zimonyi vasútnak létrejöttét, kötelesnek érzi magát saját részére is hasznositni a kedvező helyzetnek előnyét és felkérni a magas kormánynak pártolását a Duna jobbpartján vezetendő egy oly vasútnak létesítésére, mely Budapestet Fiume révpartjával hozná közvetlen összeköttetésbe; — melynek déli irányban folytatása Boszniát hozná legrövidebb utón .összeköttetésbe Budapesttel; — mely Fehér-, Tolna- és Baranyamegyék területeit érintve, ezekben, valamint Eszék és Pécs városában a főváros fejlődő iparának részben uj piaczokat, élelmi ellátás tekintetében a gazdag és művelt vidékről újabb bő kutforrást, Pécs vidékéből pedig jó és olcsó kősze-_ net biztositna, miáltal a külföldi kőszénnek behozatala feleslegessé válnék.; — mely az állam segélyét leginkább igénylő dunántúli pályákat a déli vasúttól való függetegség állapotából felszabadítaná; — mely végre délkeleti irányban folytatva, azon képzelhető esetben, ha a budapest-zimonyi balparti vasútnak kiépítése valamely akadály miatt egyelőre el- halasztatnék, feltétlenül biztos eszköze lehetne a budapest-zimonyi csatlakozásnak is, habár a balpartinál valamivel hosszabb, de magyar vonal által. Mindezen okok együttésen élesztik vágyát a dunántúli partvidék lakosaipak, hogy a jobbparti vasútnak létesítését szorgalmazzák; de fősúlyt helyeznek az összes hazának és törvényhozásának fényesen nyilvánult azon akaratára, hogy Fiume révpartja az egész országnak révpartja legyen — ez volt czélja, a midőn az alföld-fiumei, a zákány-zágrábi, a károlyvár-fiumei vonalakat kiépité, ez volt czélja, a midőn Fiume révpartját olyanná alakitá, hogy arra büszkeséggel tekint. Mindezen alkotás, mindezen áldozat csak csekély részben juttatja érvényre Magyarország óhajtott czélját, a mig annak fővárosa Budapest egy teljesen magyar vasút által nem lesz Fiúméval összekötve. Ez okoknál fogva a Duna jobbparti vasútnak létesítésére a magas kormánynak figyelmét a nyugat-európai pénzgazdag nemzeteknek vállalkozási hajlandósága a magyar állam hitelének szilárdulása és a helyzetnek a tényekben mutatkozó javulása alapján ez alkalommal kikérni bátorkodunk. Kelt Budapesten, deczember 3. 1879. Tolna- és Baranyamegyék és Pécs sz. kir. város küldöttsége. A borfestéshez. A bécsi „Wein und Agricultur Zeitung“ 48-ik számában egy figyelemre méltó czikket közöl, melynek htt fordítása következő: A borkereskedés kétlábú phyloxerái. A szöllötöke szárnyas phyloxerái ellen sajnos eddig irtószer nincs. De a borkereskedés phyloxerái, kiket pedig kiirtani lehetne, a mi közös hazánkban innen és túl a Lajtán, szabadon és büntetlenül űzik mesterségüket. Mikép "kapjon lábra a bizalom, az alig megkezdődött kiviteli üzlethez, ha ezégek mint Oppenheim E. (a budapesti kereskedelmi világban ugyan ismeretlen nagyság) és Kaufmann és fia, a kiknek sikerült egy néhány tekintélyes schweiczi czéggel összeköttetésbe juthatni, — oly árut szállítanak, melyek méreggel, Fuchsinnal vannak festve, tehát hamisítottak. Ezen adatokat mit a „Baseler Nachrichten“ után hozzuk, mely közlönynek ez ügyre vonatkozó számait, nekünk egy Langenthali ezég, Trüssel és Grossenbacher küldte be, a kiknek kezdeményezésére vizsgáltattak meg a borok és ismertettek fel mint hamisítottak. A közös hazának nem nagy szolgálat tétetett azzal, hogy az említett ezégek tulajdonosai Schweiczban büntetlenül szabadultak meg. Mi nagyon szeretnők, ha a magyar kormány nevezett urakat, kik az ország borkereskedését ily gyalázatos módon disereditirozták, felelősségre vonná, hogy azok a megérdemlett büntetést elnyerhessék. Ha a magyar kormány ezt elmulasztja, kárt tesz az ország őszTÁRGZA. V i s z h a n g (az »Eldorado« czimü czikkre.) A „Tolnamegyei Közlöny“ legutóbbi (48-ik) számában Viktorien ur által közölt „Eldoradó“ czimü kedélyes fecsegésre — azon elvemnél fogva, miszerint sem az ok nélkül gorombáskodó levelekre (ilyenekben is volt már részem félmüveit urak szivességéböl 1) sem a minden alapot nélkülöző hírlapi támadásokra reflektálni nincs hajlandóságom nekem, nincs érdemük nekik — bizonyára nem válaszolok még azon esetben sem, ha „Eldoradó“ 3-ik képében a „Toganus Augur“-ban magamra ismerek. Az élezelő hang, a teljes valóságot rendszerint kizáró jambi- kus enyelgés, végre a költött név használása nem engedik komolyan vennem a dolgot s eltiltanak a felelettől. Még inkább áll ez akkor, ha a felszínre hozott törté- netke-formában, Viktorien ur költői ecsetének ez egyszer nagyon is csötörtököt mondott mázolmányában, egyetlenegy vonást sem látok magamból. A kinek nem szűre: ne vegye magára! — mondja a magyar példabeszéd. S én nem is vettem volna magamra e szűrt, vagyis — mondom — nem válaszolok, ha néhány jóbarátom és tisztelőm őszintén nem figyelmeztet, miszerint ama 3-ik képben rajzolt Toganus Augur én akarok lenni Viktorien ur gondolata szerint s én vagyok valósággal az engem ismerő müveit közönség szemeiben, gondolatában. így* már válaszolnom kell. Erre készt barátaim őszinte felazóllitása, ezt parancsolja a hivatalos állás, melyet elfogla- lok, mely minőségben az erkölcsi szennyfoltnak még legparányibb részétől is megóvni magamat: elsőrendű, szent kötelességem, mit hanyagolva, méltó lennék e tekintetben hozott egyházi törvények büntetésének teljes szigorral alkalmazására. — méltó lennék a társadalom megvetésére, 1 azon erkölcsi és filozófiai elv nyomán: aki a b e cs teleni t é 81 ö n érz e té n e k méltó fellobbanása nélkül bárgyú módra eltűri: hasonlóvá lesz a becste- lenitöhez! Nem tartozom bár sem a t. közönségnek, sem — legkevésbé — Viktorien urnák számot adni magán dolgaimról, mégis hivatalos állásom becsülete és tisztelete megvédésének kötelessége parancsolja ezúttal kinyilatkoztatnom, miszerint csaknem teljes egy hónapja annak, hogy szobámat, hivatalos funkezióim végzését és egy magánjellegű baráti látogatást kivéve — soha el nem hagytam és igy az „E1- doradóban“ megénekelt, hallomásom szerint két hetes történet egyik szereplő egyénisége — természetesen — nem lehetek. Az egész dologról csak lapunk 48-ik számából s ennek, megjelenése után egyes barátim felvilágosítása által értesültem. E szerint V. ur költői képe valóban merő költői, igaztalan, légből kapott, rósz fantázia szüleménye! En az egész dologért nem haragudnám, helyesebben mint ártatlan tréfát fognám fel az egészet, ha „Eldoradó“ többi szerepeltetett egyéniségei is olyan költött alakok volnának, mint Toganus augur, vagyis, ha az azokra vonuló szinpadi eseményeknek épp oly kevéssé felelne meg valóság, mint a Toganusról elmondottaknak; de az a baj, hogy — a mint hallom — a többi szereplő alakokról elmondott esemény-töredék — sajnos! — igazságot tartalmaznak minden költői szinezés daczára: — s épp ez a legnagyobb igazságtalanság V. ur részéről, hogy — bár tréfálkozva és álnév alatt, de minden ismerőmtől azonnal felismerhető alakban — csekély személyemet is szerepelteti teljesen ártatlanul a valóban megtörtént esemény hőseinek sorában ; Krisztust és bűnöst (bocsánat a hasonlatért azoktól, a kiket illet!) egymás mellé feszit a keresztfára s az által ökot ad arra, hogy a valódi eseményről biztos tudomással biró közönség ig/ gondolkozzék: ha az erről írottak szóról-szóra állanak, igazak: akkor igaz az emerről Írott is! S az ily gondolkozás megteremtése a fő bűne V. ur czikkének ! Az ily erkölcsileg bemocskolni akaró hamis hírek elterjesztése ellen ünnepélyesen tiltakozom. Az ily alaptalan, légből kapott rágalmak erkölcsi súllyá — minden müveit ember gondolkozása szerint — visszaesik a rágalmazóra. Nekem rendőreinkkel soha nem volt semmi bajom, vagy sorom — mint a magyar polgár szokta mondani. — Irányomban ők mindig a legtiszteletteljesebb magaviseletét tanusitották s ezt tölök meg is várom ezután is. De egy lelkész ilyesmibe — mint az „E1 d o r a d ó“-féle história, — nem is keveredhetnék kanonikus bűn nélkül, mit egyházi törvényünk mondhatom teljes szigorral büntet. Es igy V. ur czikke — eltekintve attól, hogy álnév alatt és tréfálkozva ir — azok előtt, kik Toganus személyét azonosítják csekélységemmel, nemcsak igaztalan rágalom, roszakaratu kipellengérezés, hanem egyszersmind erkölcsileg örökre megróni akaró bűnvádi Nem szereztem rá soha érdemet s nem is hozhatott még fel ellenem ilyesmit senkifia, csak Viktorien ur, kinek azonban ez egyszer megbocsátok, mert látom, hogy neki már mániája: tollát minden áron működtetni, egyéb megéneklendő tárgy hiány - jában még ártatlan és becsületes emberek befeketiteni akarásával is! Uram! bocsáss meg nekie, mert nem tudja mit cselekszik. Ennyit akartam megjegyezni egyszerűen az „Eldorado“ ez. tárczaczikkre Viktorien urnák, hogy lássa, miszerint mégsem kárörvendhet egészen a szellemi Viktórián, mit egyébként szép elméjének ez úttal világgá eresztett rút szüleménye aratott a közvélemény mezején, mert művészileg alkotott képeinek engem mutatni akart egyik fő vonása (ha tetszik: felvonása) tökéletesen rósz és az egész histo- rikum keretébe nem illő lévén: elrontotta a több:t is. De tartoztam ennek megírásával saját reputacziómnak, a félre vezetett s engem már több oldalról interpellált közönségnek Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva.
