Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-07 / 49. szám
megállapodásra nem jutott. Ki kell azonban jelentenem, hogy a kérdésben forgó vasútnak a Duna balpartján leendő vezetése valószínű. Ezen körülmény azonban nem állja útját annak, hogy egyes vidékek érdekei az országos érdekek keretében a kormány ál- tql figyelembe vétessenek. Igen helyesen jegyezte meg a küldöttség szónoka, hogy érdekharczot felidézni senkinek sem lehet feladata, hanem az érdekek kiegyenlítése kell, hogy mindnyájunk törekvését képezze. ígéretet nem tehetek, hanem az érdekéknek a kormány által leendő méltánylásáról biztosíthatom a küldöttséget.“ Befejezésül állíthatjuk, hogy helyzetünk, habár nem kielégítő is, reménytelennek azonbau egy- átalán nem mondható. Ilartiiiai. Különfélék. — A szegzárd-tolnaiuegyei nüegylet által folyó évi november hó 22-én rendezett tombola estély összes bevétele : 225 frt 80 kr volt. Fölülfizettek: Br. Augusz Antalné 4 frt. Fertig Mari 1 frt. Jámbor Aranka 40 kr. Id. Ferdinand Antalné 1 frt. Mikó György 1 frt 50 kr. Cenner Paula 1 frt 30 kr. Szantner Antal 70 kr; Sághy Pál 70 kr és még többen, kik nevök elhallgatását óhajtják. Fogadják mindany- nyian az egylet hálás köszönetét, valamint mindazok, kik a jótékony czél érdekében közreműködtek és fáradtak. A rendezőség. — A „Garay-szubor bizottság“ végrehajtó választmánya folyó évi november 30-án tartott ülésében elhatározta, hogy az alaptőke javára jövő évi január 24-én fényes tánczestélyt rendezend, egyszersmind a várínegye közönségéhez, pénzintézeteihez, nagybirtokosaihoz felhívást intéz, hogy szives adományaikkal járuljanak a hazafias és kegyeletes czél mielőbbi elérésére. — Adakozás,* Thodorovics Lajos né urhölgy a szeg- zárdi tűzoltó-egylet zászlójának költségei fedezésére 5 irtot ajándékozott. — Halálozás. Németh Jáaos t. szolgabiránkat azon megrendítő csapás érte, hogy egyetlen fia a hét folytán elhunyt. A közrészvét szolgáljon a mélyen sújtott szülök vigasztalásául. A kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Németh N. János tb. szolgabiró és neje szül. Kés- márky Mariska mint szülök, özv. Németh Jánosné szül. Rattkó Rozália, Késmárky Ignácz nyugalmazott adópénztárnok és neje szül. De’ Ponti Johanna nagyanyák, illetőleg nagyatya, úgy számos rokon nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik egyetlen és felejthetetlen kedves fiuk-, illetve unokájuknak Németh Janikának 1879. évi deczem- ber hó 2-án reggeli 2 órakor életének 6-ik évében ron- csoló-toroklobban rövid, de kinos szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytét. Meghűlt tetemei folyó évi de- czember hó 3-án délelőtt 10 órakor fognak a szegzárdi felső-temetőben a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni, — a szentmise-áldozat pedig folyó évi deczember hó 4-én reggeli 8 órakor fog a szegzárdi belvárosi templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1879. évi / deczember hó 2-án. Áldás és béke lebegjen a korán elhunyt kedves hamvai felett! — Konyhádon az adóvégrehajtás elérte a „non plus ultra“-t. Az eddig alkalmazott községi adóvégrehajtó — a sok adó- és illeték hátralék mellett a községi adó behajtását most nem győzi azért, mert ezen adó a jegyzői hivatal által kellő időben ki nem vettetett; — ennélfogva biránk a domestica behajtására a községi képviselő-testület tudta és beleegyezése nélkül egy — eddig a járási szolgabiró ur által állami adó behajtására használt, de türhetlen magaviseleté folytán a kir. adófelügyelö ur által letiltott — egyént alkalmaz. Eltekintve attól, hogy a községi adó behajtására egy külön végrehajtó alkalmazása teljesen felesleges volt, mert a 12 — egész éven keresztül mit sem tevő esküdt ezt sokkal okosabban megtehette volna — még idő előtt ||| október hóban már — a csak november 15-én esedékes 4-ik ráta adót is exequálták, természetesen azért, hogy az adóvégrehajtó jövedelme szaporitassék. — Midőn egy helybeli községi virilista képviselő a bírónak panaszkodott, hogy tőle 2 frt végrehajtási költséget követelnek, holott nála senki sem volt végrehajtani, —: a végrehajtó által a biró jelenlétében vén sz . . . . nak neveztetett annélkül, hogy bölcs biránk ez ellen csak szót is emelt volna, sőt mi több, — a végrehajtó két községi esküdt és három pandúr kíséretében az illető lakásán megjelent és a 2 frt végrehajtási költség fejében — a halálra ijedt háziasszony szeme előtt egy pendula órát elvitt, tehát -egy egy le nem foglalt tárgyat két őst . . . esküdt jelenlétében elhordott. — A járási szolgabiró ur előtt ez ügyben emelt panasz ettől teljesen figyelmen kívül hagyatott. Nem csoda, ha ily s hasonló esetek elkeseritik az adózókat, nem csoda — ha akkor — midőn november 1-én a csak ezen hó 15 én esedékes adó intéséért 10 kr díjt fizettetnek, — egyesek az elöljáróságnak ezen eljárását helytelennek tartják és utón útfélen annak hirdetik. — Egy elveszett csomag. Múlt hó 26-án a Zombára menő postakocsis egy Skendernek Tamásiba szóló 40 frt értékű s 11 kilogram súlyú küldeményt menet közben elvesztett. A megtaláló, ki ezen csomagot a szegzárdi posta- hivatalhoz elhozza, avagy ennek nyomára vezet: kellő jutalmazást fog kapni. — Jótékony adomány. Illetékes helyről hozzánk intézett megkeresés folytán utólag köztudomásra juttatjuk, hogy a dombóvári önsegélyző e g y 1 e t 50 forinttal járult a szegedi vizkúrosultak javára gyűjtött adományokhoz. — Duna Földvárról írják nekünk: Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának,,hasábjain az alább következő közlemény számára szükséges helyért esedezve, szabadjon egyrészt erkölcsi kötelességemetvteljesitenem -a nyilvános számadás által, másrészt pedig hálámat lerónom a nyilvánosság előtt is kinyilatkoztatott köszönet által. A dnna-földvári ev. gyülekezet már-már ébred nagy álmaiból, amennyiben megértve belátásosabbjai a kor szavát, rozzant népiskolája és tanitólakja újraépítését elhatározá. Hogy pedig az elhatározás valósuljon is, a tisztességes utakat és módokat kezdi is igénybe venni a szükséges összeg előteremtésére. A czél elérésére jónak találta egy, a folyó évi no vember . 15-én a helybeli „szarvas11 vendéglőben tartott jótékonyczélu táncz- vigalom rendezését 1 frt beléptidíj mellett személyenkint. A bálon jelenvolt összesen 59 egyén, ezek közt 15 nő, a többi férfi. Lehetetlen itt elhallgatnom azon önmagában so— Tehát ma déleste. Most felvette a kosarát és átadta azt az épen belépő öreg Marthának. — Vigyázzon kérem. A íötisztelendönek hoztam. — Sta bene, sta bene! mosolygott az öreg és kivitte azt. — Mi volt a kosárban? kérdezett Fra Leo. — Gyertyák és édességek. Az albergában kaptam még néhány piasztert és vásároltam ezeket érte. — Te nem tudsz a pénzzel bánni. — Majd még megtanulom, — nevetett a leány. De most Isten áldja meg! Mártha bekísérte a leányt. A barát gondolkodva folytató útját. Midőn Nina a sötét ünnepélyes dísszel kiékesitett termek küszöbét átlépte, mély tiszteletből nem mert körülnézni és az ajtónál megállt. Nem sejté, hogy belépése óta egy e czélból oda felfüggesztett portiére nyíláson keresztül a páter éles szemei a képére valónak irányozva. Sajátságos szorultságot érzett és. önkénytelenül vetett keresztet. A pap élégedve mosolygott. A kicsi tehát ideges — gondolá. Kijött és leereszkedő méltósóggal nyújtó N inának csókolásra a kezét. — Fra Leo szólt már felőled, leányom! Sok szükséget szenvedtél gyermekségedben. Ifjúságod daczára már tapasztaltad bőven Isten -szigorát, most kegyelmét is meg fogod ismerni. — Oh, fő tisztelendő, — szólt Nina alázatosan — ha egy tekintélyes, azaz jámbor családnál kaphatnék alkalmazást .... — Mint nevelőnő? — Oh, főtisztelendő! félek, hogy ahhoz igen keveset értek. Nina nem igen óhajtott gyermekekkel foglalkozni. Magasabb tervei voltak. Előkelő, fiatal hölgyeknél ezeretett volna „Compagna,11 kisérőnö lenni, velők együtt templom-’ ban, sétányon szebbnél-szebb ruhában tisztelegni: ez volt óhaja. De sohasem merte volna azt kimondani; ha a páter fel nem bátorította volna. Megtudva, hogy a pipere csináláshoz és csipkekötéshez ért, így szólt hozzá: — A szerencse kedvez neked leányom. Ismerek egy családot, hol jó dolgod lesz, amig erkölcs és tisztesség által érdemes leszel, két ifjú hölgy társalgó-nője lenni. Jársz szorgalmasan templomba és gyónásra? — Igen! A főtiszteler.dö még so^at kérdezett tőle : Nina minden kérdésére ügyesen felelt, midőn a pap egyszerre egy kérdést intézett hozzá, mely öt zavarba hozta. Elpirulva le- süté a szemeit. — Gyere holnap a gyónásra leányom ? szolt mintegy megengesztelve; tizennyolez ? órakor (azaz délután 6 órakor) a midőn Ave Mariát harangoznak. Evvel Íróasztalához közeledett, néhány sort irt egy pápirra, borítékba tette és oda adta a leánynak. Itt van leányom. Menj e 'levéllel a della Regina palotába, és mutasd be magadat a herczegnő- nél. Iparkodjál alázatos magaviselet által tetszését kivívni. Tehetségeidről beszélj szerényen és említs mindent, a mi által hasznossá lehetsz. A herczegnő ép oly okos, mint Istenfélő úrnő. Menj Istennel! E szavak után odatartó a leánynak egy fából való feszületet, mely a számtalan csóktól már egészen ismeretlenné vált. Nina úgy tett, mintha csókolná a feszületet, azután pedig, lehajolt a páter kezére és őszinte hálával megcsókolta ezt. Midőn kiment, utána kiáltott a főtisztelendő. — El ne felejts holnap az Ave Máriához!“ Nina érezte e szavaknál ismét az előbbi szorultságot. De megtekintve kezében a sokat Ígérő levelet, vidámsága csakhamar visszatért. Lefutott a Iépcsőzeten. Lent elébe jött Crispino. kát mondó tényt, hogy épen a meghívott evang. h ivek tül nyomó része tünteté ki magát meg nem jelenésével. En nem mondok Ítéletet; de, mert a valót közölni kötelességem : azért ezt sem hallgathatnám el. -— Daczára a kevés számú megjelenésnek: összes bevételünk 191 frt, a mely? bői levonva a 99 frt 67 krnyi kiadást, marad az iskolaépi- tési czélra 91 frt 33 kr. Ezen reménységen felüli szép eredmény pedig az által lett, hogy a megjelenők részint felülfizettek, a meg nem jelenők közül pedig sokan nekem adták át a kitűzött czélra szánt becses adományaikat. Felülfizettek: Sebeczky András 1 frt, Szentiványi Miklós 1 frt, Braun Pál 1 frt, Stauber Sándor 1 frt, Fábián Ignácz 1 frt, Rát- kay László 1 frt, Pintér Károly 1 frt, ifj. Hőké Lajos 1 frt, Keller Károly előszállási ménesmester 13 frt, Szánthó István 1 frt, összesen: 22 irtot. Küldöttek hozzám: Szutter Károly bikácsi lelkész 1 frt, Forster Antal birtokos 1 frt Bergmann Frigyes györkönyi lelkész 1 frt, Tiringnr Lajos györkönyi jegyző 1 frt, Thomka Gusztáv s. lelkész 1 frt, özv. Gebhardt Mátyásné 1 frt, Szeniczey Ferdncz birtokos 5 frt, Aizenpreisz Adára és Ágoston 2 frt, Vái'szeghy Teréz assz. 1 frt, Wildt Lajos 1 frt, Fried Adolf 2 frt, Pap József 1 frt, Bárczy Ágostné 2 frt. Horváth József czipész 1 frt, dr. Surgóth Jenöné 10 frt, Farkas János Sismándról 5 frt, Strausz Miksa 2 frt, Ráth György 1 frt Lambay Károly 2 frt, Lauczik Gyula előszállási tanító 1 frt, Vajda Ödön előszállási kormányzó 5 frt, Clementisz Károly 1 frt, özv. Hanszély Ferenczné 1 frt, Nagy Lajos Bölcskéről 2 frt, Nagy János apát-plebános 10 frt, Szalay Alajos s. lelkész 1 frt, Policzer Armin 1 frt, Wildt János 1 frt, Szabó Károly 1 frt, Schefcsik Mihály 2 frt, Fekete Pál 1 frt, Gaál József 2 frt, br. Eötvös József számtartó 5 frt, Schuckert Sándor 1 frt, Pápé László 1 frt, Szmetana Venczel 1 frt Németh János nyugalm. plébános 5 frt, Reitter József 2 frt, Schupka Jeromos zircz-cistercita rendfőnök 10 frt, Ben- gács János 1 frt, id. Ősz István 1 frt, br. Fiáth Lajos 2 frt. Halász Mátyás 1 frt, dr. Sántha Ferencz 5 frt, Zaáry József 1 drb bajor ezüst 2 frt, Forster Béla 1 frt, Hegedűs Sándor aljárásbiró 1 frt, összesen: 110 frtot. — Mivel pedig a 340—360 lelket számláló evang. gyülekezet elegendő telekkel nem birt a korszerű építéshez: tehát egy telket is megvásárolt közvetlen szomszédságban. A vételárhoz adakoztak : ózv. Hanzély Ferenczné assz. 100 frt, Szentiványi Miklós 25 frt, Nagy Berta assz. 10 frt, Hiros Lajos 10 frt, Nagy János apát pleb. 10 fit, Zaáry József 1 írt, Ratkay László 5 frt, Schleining Károly 4 frt, özv. Kiss Gáborné assz. 5 frt, összesen: 170 frtot. — A bál különben jó kedv közt folyt le s reggeli 4 órakor a haza távozni akaró nőknek elég küzdelmökbe került a tánczragyult fiatalság karjai közül szabadulni. A szárazfai bányászok, vagyis a zenészek, ugyancsak működtek, úgy, hogy se vége, se hossza— nem volt a hevitö csárdásnak! — A jókedvet előmozdították úgy az egyszerűséggel a csint és Ízlést párosított te- remdiszitök, mint a közjó szolgálatát készséggel felvállalt tánezrendezök. Ezen reményenfelüli maradék összeg eléggé bizonyítja, hogy a jó törekvés meghódítja a sziveket. A nagylelkű pártolás épen nem szorul az én dicséretemre, vagy magasztaló szavaimra, mert önmaga az egyszerű meg- emlités, mint tett, eléggé magasztalja a pártolók nemesszi- vüségét és a jó czélért áldozni tudó készségét.. Nekem nem marad egyéb hátra, mint a nyilvánosság előtt gyülekezetem nevében a legmélyebb köszönetét mondanom s azon Ígéretet tennem, miszerint a tanúsított nagylelkűség nem méltat— Sokáig maradtál! —r- Eressz el, sietek 1 — Hová ? — Della Regina herczegnöhöz! — válaszolt Nina büszkén és elment. Crispino kedvetlenül utána nézett a leánynak. Aztán fordult egy madonnához, ki egy vakablakban feállitva volt és előtte letérdepelve, hangosan szólt: — Boldogságos Madonna! Egy gyertyát Ígérek neked, mely oly vastag lesz, mint kézcsuklóm, (vastagabbat fogadnék, de Te legjobban tudod, hogy nincs még arra való pénzem) ha Ninát megóvod a vétektől, mig őt viszontláthatom. Köunyebbült szívvel kelt föl és bement a főtisztelen- döhöz. Midőn ez észrevette öt, behívta magához legbelsőbb termébe; itt bezárta először az ajtókat, aztán fordult Cris- pinohoz. — Nos ? — kérdezett halkan és várakozástól messze nyitott szemekkel megvizsgálta a legényt, ki tiszteletteljesen előtte állt. — Megtörtént! — Megbocsátom a bűnödet, — szólt a páter ünnepélyesen és ujjait egy szentelt víztartóba mártva, mindkét kezét áldva tette Crispino fejére. — Mikép történt a dolog? — kérdezett egy kis szünet után. — Úgy mint a többiekkel. Czivódást kezdettem vele, megsértettem öt, kihúztam a késemet és mielőtt amaz még a puskához nyúlhatott, megszúrtam öt ... . — Elég! Egyedül voltál? — Egyedül. A mint főtisztelendöséged meghagyta. Mig mielőtt valaki jött, elszöktem. — Hol találtad őt?
