Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-30 / 48. szám
kereskedelemügyi ministerium által folyó évi november hó ő-én 38354. sz. a. megerősittetett. Sopron, 1879. november 21-én. A kereskedelmi és iparkamara. Szerkesztői üzenetek. — Sz. J. urnák Német-Lation. Köszönettel vettük és közöljük. Jövö évre mi is nyújthatunk hason előnyt. — K. S. urnák Tolnán. A hirdetmények rovatit a kiadóhivatal kezeli, önnek levelét oda átadtuk. — K. li- urnák Budapesten. Mig magán levél utján tehetjük, fogadja addig is a becses „foglalóért1* hálás köszönetünket. — B. J»l. urnák Budapesten. A beszélyt megkezdtük; az óhaj csak a jövö évben mehet teljesedésbe. — X. Y. Tolnán. A közlés már idejét múlta; kérünk más rövid híreket. A többi közlemények térszüke miatt jövö számra maradtak. Az les. k. sz. gőzliajózási társaság személyszállító hajóinak IEIETREIDJE 1879. deczember 1 -töl a hajózás beszüntetéséig. SZEGZARDRÓL Budapestre naponkint, vasárnap kivételével, 6 órakor reggel. SZEGZÁRDRÓL Mohácsra naponkint, szombat kivételével, délután 2 órakor. A postahajók Szegzárd állomást nem érintik. Hivatalos rész. 8507. Tolnamegye alispánjától. alisp. Megsemmisítés. Wenhardt Mihály györkönyi lakos mint eladó és Csajági János pálfai lakos mint vevő nevére a györkönyi jegy- zöség által folyó évi október hó 11-én 481./19584. sz. a. egy bélyeg és jegytelen ökörről, — továbbá ugyanakkor 382./18583. sz. a. egy 4 éves, széles szarvú, W S bélyegü ökörről kiállított marhás leveleket tulajdonosa elveszítvén, ezen jártatok hivatalból semmisnek nyilváníttatnak. Kelt Szegzárdon, 1879. november 8-án. . Az alispán távollétében: Papé Gyula, főjegyző. 8463. Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Müller Károly mözsi lakosnak egy 2 éves, világos pej, hóka orrú, két hátulsó lábára kese, bélyegtel en, kancza és egy pej szőrű, jegy és bélyegtelen heréit csikaját ismeretlen tettesek ellopván, ezen lovak és a tettesek köröztetése tákat is Vilmos-rendüeknek ? Ez talán nem helyes magyarság?! Nem tetszik a tisztelt polemizáló urnák, hogy Vilmost valószínűleg mondom első apátnak. A mit föltétien bizonyossággal nem tudok, az nem merem valónak állitani; már pedig íraünói — kit talán Csuthy ur is «lismer törté- netbuvárnak — oly roppant forrástanulmány után szintén azt mondja: valószínűleg Vilmos volt az első apát. En tehát ily nagy tekintély óvatos nyilatkozatával szemben nem állíthatom, hogy bizonyosan első apát volt, ha még úgy szüksége van is valakinek történeti rajzához a boldogult elsőségére. Nagy zavarba hozott engem t. Csuthy ur, midőn „modern történetbuvár“-nak czimez s aztán haragszik azért, hogy abban az igénytelen ismertetésemben Hőké és Frak- nói urakat történetbuvároknak, másokat mesélgetönek nevezek. A reám vonatkozó bókot sietek elhárítani magamról, a mi pedig haragjának tárgyát illeti, arról nem tehetek, mert a valódi érdemet nem lehet eltagadni senkitől. Legjobban neheztel t. Csuthy ur azért, hogy „történeti rajzát“ mesélgetésnek neveztem. De nem olyan roszakaratu kicsinylés az, mint a milyennek t. czikkiró gondolta. Hiszen ha sértő volna, remélem, hogy a „Tolnamegyei Közlöny“ (Engedelmével, a jóakaratu bókot kihagytuk. A szerk.) szerkesztőjének censori iró-ónja sem tűrte volna meg, hanem irgalmatlanul kitörölte volna azt a kifejezést. Mert hát mit is akart Írni Csuthy ur? Történeti rajzot, nemde? Bizonyára tudja, hogy a történeti rajzban nem szabad száraz, tudományos hangon, vagy gondtalan pongyolasággal irni, hanem a kifejezés bájával, kellemes, könnyed, élvezetes stylban kell beszélgetni, mesélgetni, mert azok a rajzok a nagy közönség szórakoztatására szánvák. A ki tehát „történeti rajzold akar irni, annak kell tudnia azt, hogy minden szépirodalmi műnek, még a tárcza- czikknek is meg van a maga stilja s a ki nem ért a stíl helyes kezeléséhez, az ne fárassza magát szépirodalmi müvek Írásával, mert hiábavaló munkát végez. Nem mondom én, hogy ne meséljen Csuthy ur; még a meséjét is sziye- I m ezennel elrendeltetik. Feltalálásiak esetén Tolnamegye központi szolgabirói hivatalához kisértetendök. Kelt Szegzárdon, 1879. november hó 10-én. Az alispán távollétében: q p»pé Gyula, főjegyző. 7707-;r. I Tolnamegye alispánjától. alisp. b Körözés. Szent-László község legelőjéről folyó évi augusztus hó 8. és 9-ike közötti éjjel egy 9 éves, setét pej, 60 frt értékű kancza, továbbá egy almás szürke 20 frtot érő kancza ló s ennek egy 3 hónapos, bevágott fülű, 5 frt értékű csikója ismeretlen tettesek által ellopatván, ezen lovak és a tettesek köröztetése elrendeltetik. — Feltalálásunk esetén az eszéki kir. alispáni hivatalhoz kisértetendök. Kelt Szegzárdon, 1879. november 10-én. Az alispán távollétében : Púpé Gyula, főjegyző. 8581. Tolnamegye alispánjától. alisp. K ö í* ö zés. Babos József báttai lakosnak egy 7 éves, közép magas, fekete szőrű, hátulsó bal farán B. a. bélyegü, hámos lovát, — s Markó Pál ugyancsak báttai lakosnak egy 7 éves, közép magas, setét pej, liátulsó bal farán M. P. bé- lyegü, hámos, kancza lovát a báttai községi legelőről folyó évi szeptember 29 én virradóra ismeretlen tettesek ellopván, ezen lovak és a tettesek köröztetése ezennel elrendeltetik. Feltalálásuk esetén a központi járás szolgabirói hivatalához kisértetendök. Kelt Szegzárdon, 1879. évi november hó 12-én. Az alispán távollétében: 1 Púpé Gyula, főjegyző. 8578. Toluamegye alispánjától. alisp. Megsemmisítés. Götz József kis-dorogi lakos, mint eladó, s Müller Mihály tolnai lakos, mint vevő hevére a kis-dorogi jegyzö- ség által 1872. évi april hó 28;án 1643. jegyzőkönyvi és 11555 alispáni sz. a. egy világos pej heréit lóiéi kiállított lólevelet tulajdonosa elveszítvén, ezen járlat hivatalból semmisnek nyilvánittatik. Kelt Szegzárdon, 1879. évi' november hó 12-én. Az alispán távollétében: Papé Gyula, főjegyző. 8582. Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Hanpl József 34 éves dittersbachi [illetőségű takács legény, ki legutóbb a helybeli gyepmesternél volt szolgálatban, segéd társának Kuti Imrének; egy pár csizmáját, egy nyúzó kését, és egy pipáját^ ellopván folyó évi October hó 31-én munkaadó gazdájától megszökött; — amiért is köröztetése ezennel elrendeltetik. sen elolvasnám, ha a finomult ízlésnek megfelelő s a mai „modern“ követelményekhez alkalmazott stilban írja. De ez még hagyján! Hanem eszembe jut, hogy a „nagy“ Révai, midőn az egyetemen beköszöntő előadását tartotta, ezzel kezdte beszédét: „Uraim, nem tudunk magyarul!“ S ezt mai napság is gyakran elmondhatjuk. S az ember bizony csodálkozhatik rajta, mert hiszen nagyszámú nyelvtudósaink bámulatos buzgalommal igyekeznek a helyes magyarságra megtanítani azokat, kik irodalmi téren szerepelni akarnak. Aztán vau már helyesírási szabályunk is, melyet a korral haladni akaró írónak ismerni kell. Ezeket csak azért említem, mert Csuthy ur „történeti rajza“ bizony híjával volt a megfelelő stilszerüségnek, híjával a helyes magyarságnak s híjával a helyesírási szabályoknak. E helyütt nincs terem fölsorolni részletesen azokat a a hiányokat, melyek abban a „történeti rajz“-ban nincsenek szükiben, hanem állításaim némi támogatásául legyen szabad megemlítenem, hogy a rám vonatkozó czikkben is hamarjában 25 hibát tudtam összeolvasni. Nem mondom tehát, hogy ne mesélgessen t. Csuthy ur, sőt gyönyörködöm benne, ha csakugyan érdemes és érdekes, de egyúttal azt hiszem: meg lehet követelni az iró- féle embertől, hogy tudjon stílszerűen, magyarán és helyesen irni. Ezeket vagyok bátor t. Csuthy ur figyelmébe ajánlani s egyúttal eszébe juttatni azt a közmondást, hogy: „a jó pap boltig tanul.“ S mivel tudom, hogy sem a tisztelt közönségnek, sem a türelmes szerkesztőnek nem nagy élvezete van a mi meddő polémiánkban, azért azon kéréssel járulok tisztelt Csuthy úrhoz, hogy ha valami fölvilágositást akar tőlem kérni, ne terheltcssék levélbelileg megkeresni engem, legalább igy bővebben megmagyarázhatjuk egymásnak azt, a mit megakarunk érteni. Séner Fercncz. Személyreirása : termete középes, arcza: telt, szeme szürke, szemöldöke: szőke, haja: setét szőke, bajusza- világos szőke, orra: hegyes, — különösismertető jelei nincsenek. Munkakönyvé itt maradt. Feltalálása esetén a központi szolgabirói hivatalhoz kísértetendő. Kelt Szegzárdon, 1879. november 12-én. Az alispán távollétében: Papé Gyula, főjegyző. 8580. Toluamegye alispánjától. alisp. Körözés. Öreg Nagy János kajdacsi lakosnak folyó évi szeptember hó 16-án a szegzárdi vásáron, 1 egy éves, pirospej, mén csikója elszaladván, —- minthogy a csikó még máig sem került elő, köröztetése elrendeltetik. Feltalálása esetén a központi járás szolgabirói hivatalához kísértetendő. Kelt Szegzárdon, 1879. november 12-én. Az alispán távollétében: Pápé Gyula, főjegyző. 8577- Tolnamegye alispánjától. alisp. K ö r ö z é s. Somogyi István nagy-dorogi lakosnak folyó évi október hó 24-ón virradóra — egy 9 éves, 155 cm. magas, vérpej, hátulsó bal ezombján S I bélyegü, kancza és egy 8 éves, 145 cm. magas, világos 'pej, bélyegtelen, szintén kancza lova, saját udvarából ismeretlen tettesek által ellopatván, ezen lovak, úgy a tettesek köröztetése ezennel elrendeltetik. Feltalálásuk esetén a duna-földvári járás szolgabirájá- hoz kisértetendök. Kelt Szegzárdon, 1879. november 12-én. Az alispán távollétében: Pápé Gyula, főjegyző. 8583- Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Schön Lajos, 30 éves, nős, izraelita,tolnai illetőségű kocsis, ki Volfart János és Reicher József tolnai lakosoknál állott szolgálatban, a most nevezettnek tulajdonát képező-egy- szürke és egy sárga lóvat, kocsival és szerszámmal , a Dunán át ismeretlen helyre megszökvén, köröztetése elrendeltetik. Személy leírása: termete nyúlánk, középes, haja fekete, szeme szürke , orra szája rendes, — különös ismertető ismertető jele nincs; — beszél magyarul, németül és héberül. Feltalálása esetén ide kisértetendö. Kelt Szegzárdon, 1879. november hó 12-én. Az alispán távollétében: Pápé Gyula, főjegyző. 8543- Tolnamegye alispánjától. alisp. K ö r ö z é ». Báttaszék nközség istállójában f. é. October hó 31-éni reggelre egy 30—10 év között levő, ismeretlen nevű és illetőségű egyén, kinek semmiféle igazoló okmány birtokába nem volt, halva találtatván , ezen egyénnek köröztetése — a személy azonosság megállapítása tekintetéből — az alább következő személyreirás alapján elrendeltetik. Személyleirása : arcza gömbölyded , szeme barna , haja gesztenye szinü , bajusza és szakálla gyér hajzatu barna, orra rendes , fogai épek. Különös ismertető jele nincs; kül- sérelmi nyomok nem voltak, ruházata rongyos. Kelt Szegzárdon, 1879. évi november hó 12-én.] Az alispán távollétében Pápé Gyula, főjegyző. 8654. Tolnamegye alispánjától. alisp. Körözés. Szabó István sárbogárdi lakosnak folyó hó 10-ón virradóra — egy 7 éves, kopott felső fogú, fekete, kancza, — továbbá egy 6 éves világos pej, egyik hátulsó libán szemölcsös, heréit lovát, — úgy egy két éves világos pej, csillagos homloku, két hátulsó lábára kese, bal hátulsó lábára sebforradástól jegyes mén csikaját, — és végre egy világos pej, kancza lovát, ismeretlen tettesek ellopván, ezen lovak úgy a tettesek köröztetése eznnel elrendeltetik. Feltalálásuk esetén a d.-földvári járás szolgabirói hivatalához kisértetendök. Kelt Szegzárdon, 1879. november hó 14-én. Az alispán távollétében: Pápé Guyla, főjegyző. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos.
