Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-23 / 47. szám
Megtette tehát a bizottság az első lépést, mely a mozgalom megindítása tárgyában szükségesnek mutatkozott. A többi a küldöttség teendője. S most azok irányjában, kiket a megye bizottságának bizalma a küldöttség tagjaiul szemelt ki, szabad legyen egy tiszteletteljes kérést és óhajt kifejeznünk. Óhajunk az, hogy lépésüket, melyet a közügy érdekében tesznek, kellő siker koronázza s bizalom- teljes hangulattal térjenek közénk vissza; — kérésünk, melyet a megye közönségének méltó várakozása támogat, hogy a küldöttség tagjaiból e nagy horderejű lépés megtételénél egy se hiányozzék! flnrtinni. A királyi törvényszék köréből. A. szegzárdi e. f. kir. törvényszéknél a lefolyt héten érdemlegesen következő perek adattak elő : Elnök: Simon Rudolf, bírák: Totth István, Halasy Károly, közvádié: Döme János, jegyző: Geiger Gyula. Bünperek. Elöadattak 1879. évi november 14-én. 3820. Leimszieder Ignácz el leni bünperben végtárgyalás — melyben Ítélet hozatott. 3821. Varga Mihály elleni bünperben a végtárgyalás elnapoltatok. 3822. Jó Konrád és társai bünperében felvett jegyzőkönyv a végtárgyalás elnapolásáról. 3823. Tóth Márton és társa elleni bünperben végtárgyalás — melyben Ítélet hozatott. 3824. Szemes István bünperében a végtárgyalás elnapoltatott. 3825. Farkas József és társa bünperében a kir. itéllő tábla által hozott Ítélet kihirdettetett. 3826. Bulyá- ki Fái bünperében a legfőbb itélőszék ítélete kihirdettetett. November lő-én előadatott. 3830. Sánta István és társa bünperében a végtárgyalás elnapoltatok és további vizsgálat teljesitése rendeltetett e). — November 17 én előadatott. 3844. Pap Péter és társai bünperében miután vádlott meg- nem, jelent a másodbirósági ítéletnek kihirdetésére újabb határidő tűzetett ki, elövezettetése elrendeltetett. 3845. Petkó Antal bünperében a végtárgyalás elnapoltatok. 3846. Sándor József bünperében a harmadbirósági Ítélet kihirdettetett. 3847. Spicznagel Gáspár bünperében végtárgyalás ítélettel. Bákó Mihály bünperében a másodbirósági Ítélet kihirdettetett. 3849. Jankovics Mihály bünperében felvett jegyzőkönyve a harmadbirósági Ítéletnek kihirdetéséről. 3850. Kukics Nesztor bünperében felvett jegyzőkönyv a másodbirósági ítélet kihirdetéséről. 3851. Polgári perek. 1879. évi november 20 án elöadattak. Elnök: Simon Rudolf. Bírák: Előadó: BodaVilmos. Benczelics Ignácz szavazó. Jegyző: Kelemen Ákos. 7948. Láz ár Bálint és Savanyó Juliánná felpereseknek, Magyar Ferencz és Lázár Erzsébet alperesek elleni életjáradék iránti kisebb polgári peres ügye. Előadó: Benezelits Ignácz, szavazó: Boda Vilmos. 7932. Kramer József, mint Nagy-Mányok község volt úrbéresei képviselője fesperesnek, Troli Ferencz pécsi éneklő kanonok alperes ellen úrbéri végrehajtás kijavítása iránt. 7973. Braun Józsefné felperesnek, Bojás János alperes ellen 450 frt töke és járulékai iránti pere. 8020. Fördös Vilmos tolnamegyei tiszti ügyésznek, mint kk. Bányai Ferencz és társai pergondnokának — özv. Bányai Istvánná s társa ellen törvényes örökösödés kiegészítés iránti pere. Előadó: Horváth Ignácz, szavazó : Boda Vilmos. 7756. Szemes Sándor felperesnek, neje Fekete Katalin alperes elleni válópere végleges elválasztás érdemében. Különfélék. — Két temetés czim alatt írják nekünk : Utam október hó 26-án — Vasárnap délután vala — a vasút felöl Bátaszék mezővárosába vitt. Midőn a föutczán keresztül haladék, az utcza oldalán nagyszámú előkelő közönség jött velem szembe. Az utcza közepén pedig egy kocsi haladott, melyre koszorúkkal sűrűn fedett koporsó volt elhelyezve. Tehát temetés! De hogy van az, gondolám magamban,— hogy harangszó nem hallatszik? Hisz a szegény koldust is harangszó kiséri utolsó nyughelyére. A dolog mibenlétét megakarván tudni, megszóliték egy boltjában álló férfi t. A válasz az volt: a halott tek. Nawratil Ferenz, okleveles mérnök, általán szerettett, tisztelt, becsült férfi, egy helybeli tekintélyes család tagja, evángelikus, azért tagadá mega plébános Berecz J. úr a harangozást. Üzleti ügyeimben folyó hó 10. a vasúton Báttaszékről a mórágyi állomásig utaztam, innen délután besétáltam Apáthi községbe. Alig hogy betértem az urodalmi vendéglőbe, megszólal két harang. Kérdésemre, hogy mit jelentsen ez, az volt a válasz: temetés van. Erre elbeszéltem, hogy a napokban Báttaszéken tanúja voltam egy temetésnek, a hol a r. kath. plébános megtagadta a harangoztatást, mivel a halott evangélikus volt. A vendéglős erre azt feleié: Nálunk pedig ma egy róm. katholi- kus férfit temetnek, és a mi ev. lelkészünk nem tagadja meg a harangszót. — Csakhamar jött a nagyszámú gyászmenet. Az ev. lelkész az udvarból a temetőbe kiséré a halottat, sőt a szokásos halotti beszédet is megtartá a boldogult felett az ev. templomban. A humánus olvasó bizonyára az első esetre méltó rosszalását mondja ki, a másodikban a vallási türelem olaj ágát üdvözli. — A Garay szobor bizottság folyó évi november 10-én tartá első rendes ülését, melyről felvett jegyzőkönyvet a közönség tájékoztatása végett itt egész terjedelmében I közöljük: Jegyzőkönyv. Felvétetett Szegzárdon, 1879. november 10 én a „Garay-szobor-bizottság“ rendes ülése alkalmával. Jelenvoltak: Papp Lajos elnök. Totth Ödön, Pápá Gyula, Varasdy Lajos, Eötvös K. Lajos, Dr. Szigeth Gábor, Örffy Lajos, Boda Vilmos, Spányi Antal, Halász József, Török Béla, Stockinger János és Kenézy Csatár, bizottságitagok. Papp Lajos elnök ur a jelenvoltakat szívélyesen üd- I vözölvén, az ülést megnyitotta; előadván, hogy mindenekelőtt szükséges volna, hogy a bizottság ülésezéseiről felveendő jegyzőkönyv-vezetése, egy a szobor-bizottság tagjai sorából választott jegyzőre bizassék. Minélfogva, a bizottság jegyzőjévé Kenézy Csatár megválasztatott. Elnök ur felhívása folytán felolvastatik a szegzárdi casino-egyletnek, 1879. szeptember 21-én a Garay-szobor ügyében tartó1, t, rendkívüli közgyűlésen felvett jegyzőkönyve. Mely szerint a Ga- ray-alapitvány eszméje ellenében véglegesen határozatba ment, hogy az alapitók czéljához képest Garay emléke szobor által lesz megörökittendö, az eszme kivitele ! a már fennálló Garay szobor-bizottságra bízatván, mely bizottságba ugyanakkor uj tagok is választattak be. A felol- I vasás megtörténte után elnök ur indítványozza, hogy a bi- I zottság sikeresebb működése czéljából ajánlatos lenne egy „végrehajtó-bizottság“ szervezése, melynek feladata volna a I szoborügy fejlődée és előhaladása iránt, a szükséges lépéseket megtenni, pénzgyüjtés iránt, minél szélesebb körben agitátiót indittani, nemkülönben az emlék-szobor alaki kivitelét illetőleg az előmunkálatokat megtenni. Mégis azonban oly megszorittással, hogy intézkedéseik felöl a Garay- szobor-bizottságnak előterjesztést tegyenek, annak állván I jogkörében a javasolt intézkedések el, vagy el nem fogadása fölött határozni. Pápé Gyula, Boda vilmos, Eötvös K. Lajos ugyancsak ez értelemben nyilatkoznak, míg Dr. Szgeth Gábor az egész ügy végrehajtását és kivitelét, magára a szobor-bizottságra kívánja ruházni. De mivel kevesebb tagból álló, szükebb körű bizottság sokkal kevesebb nehézséggel érintkezhetik, többször és könnyebben tárgyalhat, működésében kevésbé akadályoztathatik, szóval sikeresebben működhetik, mint a számos tagokból álló bizottság és mivel az alakittandó „végrehajtó-bizottság“ egyébkint is a Garay-szobor-bizottságnak számol be működéséről: Ennélfogva elnök urnák azon indítványa, hogy végrehajtó bizottság alakittassék: elfogadtatott. Fel vettetett egyideüleg a kér- 5 dés, váljon a casino választmánya van-e hivatva a Garay-szobor ügyébeu végleges határozatot hozni, avagy a Garay-szobor-bizottság? — Továbbá: a Garay-szobor-bizottság, tett intézkedéseiről, magának a casinonak, avagy csupán e választmánynak köteles e előterjesztést tenni ? Mely tárgynál hosszabb vita fejlődött ki, inig elnök ur által a szobor-bizottság első alakulása alkalmával felvett jegyzőkönyve alapján a kérdés oly formán oldatott meg, hogy: mivel a Garay-szobor-bizottság tagjai, egy felöl a casino választmány tagjai, másfelől pedig a casino által külön beválasztott egyének együttesen képezik, e szerint a választmány — mint ilyen — a Garay-szobor ügyében nem is intézkedik, hanem igenis a Garay-szobor- bizottság. Magától értetvén, hogy a végleges határozat hozatal, illetőleg a Garay-szobor bizottság által tett intézkedések jóváhagyása — magától a casinótól függ. Ezek után elnök ur felkéri a jelenvoltakat, hogy a végrehajtó-bizottságba beválasztandó tagok számát megállapittani szíveskedjenek. Minélfogva a végrehajtó-bizottság tagjainak száma, — az eltérő nézetek kiegyenlítése után, — kilenczben állapíttatott meg. Eötvös K. Lajos indítványozza, hogy czél- szerü a végrehajtó-bizottságot felhatalmazni arra nézve, hogy a szükséghez képest tagjai számát szaporítsa. Ez in- I ditvány azonban mellöztetett, mert elnök ur megjegyzése I szerint, a tagoknak időközönkinti szaporittása fölösleges, már azon okból is, mert a bizottság, sőt a casinó minden tagja kétségkívül örömmel fog a végrehajtó-bizottság felkérése folytán, ennek minden tekintetben segédkezet nyújtani, s azt működésében támogatni is fogja. Végre elnök ur felkéri a bizottságot, hogy a végrehajtó bizottság kilencz tagját választaná meg: Minélfogva a „végrehajtó bizottság“ tagjaivá megválasztattak: Perczel Dezső, Boda Vilmos, Pápé Gyula, Totth Ödön, Mehrwerth Ignácz, Spányi Antal, Dr. Szigeth Gábor, Eötvös K. Lajos és Kenézy Csatár urak. Egyéb tárgy nem lévén : elnök ur által az ülés bezáratott. — Nyílt levél tekintetes Varasdy Lajos úrhoz, Tolnamegye kir. tanfelügyelőjéhez Szegzárdon. Tolnaraegye tekintetes közigazgatási bizottsága múlt évi april hó 5-én 250. 8z. alatt hozott végzésével Bonyhád nagyközség elöljáróságának megengedte, mikép a volt bonyhádi községi iskolának a bonyhádi takarékpénztárban kezelt készpénz alapjából ezen iskola tartozásai fedezetére 400 irtot kölcsönkép felvehessen; ennek alapján a bonyhádi biró a községi iskolaalapot megtámadta s abból 400 irtot felvett. Az 1879. évre készített községi költségvetésben a tartozásról említés sem tétetett s a rövid idő múlva tárgyalandó 1880 ik évi praeliminareban sem lesz e tartozás és kamatai fedezetéről gondoskodva, ha csati tekintetes kir. tanfelügyelő ur nem kegyeskedik erélyesen oda hatni, hogy a még mindig behajtatlan 5% községi iskola adó, úgy a még fizetetten beirási díjak beszedessenek s a mennyiben abból a volt községi iskola fedezetlen tartozása, úgy az iskola-alapból kö'csön vett 400 frt s kamatai kifizetése ki nem kerülne, — az 1880-ik évi költségvetésben a fedezetről gondoskodni Midőn az ódon épület kapujába léptek, melyben afo- tisztelendö lakott, Nina kiséröjétől visszavette köszönet nél- i kül a kosarát. — Először felmegyek én, C r i s p i n o! Addig itt várj! — A mint tetszik. De . . Nina . . egy kis hordári jutalmat CBak adhatnál . . . A szép leány bámulva nézett rá. — Add nekem a rózsát, melyet kebledbe dugtál. Nina kivette a virágot és oda nyújtá azt neki szó nélkül. CrÍ6piuo megragadta a rózsával együtt a kezet is. — Nina ............! — Mi baj ? Bocsáss el! Ne nyomd úgy a kezemet! Megijedve eleresztette a kezét. A Leány sietett a lépcsözetre, a nélkül, hogy öt egy pillanatra is méltatta volna. Már a negyedik grádicson volt, midőn Crispino utána szaladván, megcsípte ruhája egy szárnyát. — Nina!.............hangja reszketett. Niu a gőgösen nézett le reá. — Elébb szóltál a házasságról! Itt félénken lesütő. szemeit a földre. Nem tökélhetncd el magadat egy kertész nejévé lenni ? — Soha! Es büszkén felincut. Crispino megdöbbent. — Tehát kertész neje nem leszel ? Pedig a Madonna jól tudja, mennyire szeretem öt ... . Pater Domenicondi S. Sever no a Spadda her- ceegek palotája egész első emeletét lakta. Sötét, nehéz damaszfüggönyök boríték el az ajtókat s ablakokat ps távol tartották a levegőt, világosságot és j lármát kívülről. A vastag szőnyegeken hallatlanul elhangzott minden lépés. Az uralkodó félhomály még emelte a mély csend benyomását köröskörül. A rhkkenö tömjénillat azt hitette a belépővel, hogy az oltár szentsége lakozik e helyiségekben és annal nagyobb volt a tisztelet, melylyel a jámbor embernek elébe nézett. A fötisztelendöt — igy nevezték öt általában — a nép szentnek tartotta. Lakása hucsuhelye volt minden szü- kölködönek. Szegénynek és szenvedőnek. O minden bajban tudott tanácsot, mindenkiért volt nyitott keze. Rendkívül gazdag lehetett, mert nyilvános, úgy mint titkos alamizsnái számtalan összegeket nyeltek el. Bizonyosat senki sem tudott vagyona felől s nem is kérdezték őt: elég az, hogy kimerithetlennek látszott. Ha a szent atya igy a szegények jóltevöjeként tisz- teltetett a néptől, a felsőbb körökben egy férfiú tekintélyében részesült, kinek beleegyezése nélkül az ország egyházi ügyeiben semmi sem történt Levelezése egész Itáliára terjedt ki, különösen írásbeli összeköttetése Rómával idejét nagy részben igénybe vette, — annál inkább, miután azt minden segítség nélkül ellátta. A hölgyeknél mint gyóntató, a férfiaknál pedig mint mulattató társalgó volt kedvelve. Távol társai kenetteljes phrázisaitól, szerette a világi társalgásokat, melyekben időszerű kérdéseket körülményes fejtegetésekben szokta kritizálni, hogy végre ép oly váratlan, mint eredeti eredményhez jusson. Ezen eredmény rendesen ellenmondást keltett, de a páter ezt feltűnő kegyességgel fogadta; figyelmesen vigyázott és alkalmilag csinált magának jegyzékeket. A legtöbb ember hizelegve érezte magát nézetei ily fogadása által. Némely kis gyengeségekkel is bírt a fötisztelendő, melyeket azonban őszintén bevallott, valószínűleg azért, hogy hallgatóit is hasonló őszinteségre birja. Egyidejűleg tudta keresetlen módon, mintegy tudatlanul, öndicséretét hirdetni. Előszeretettel szokta a külföldről érkezett különféle leveleket is felolvasni; ezekből kitetszett, hőgy az emberek mindenfelé mély tisztelettel viseltettek iránta, a mint innen-onnan a legalázatosabb hála kifejezéseivel elhalmozták öt, „forrón szeretett lelkiatyának,“ „az erény csalhatatlan védő szellemének“ és a ,,sötét ösvények sugárzó fényének" nevezték öt. Azután megszemlélte a fötisztelendő hallgatóit komoly, kegyteljes tekintettel mintha mondaná: Vegyetek e levelekből példát és legyetek boldogok, hogy egy férfiú, mint én, foglalkozik veletek. Midőn II. Ferencz elüzetése után a piemonti kormány birtokába vette a szigetet, eleinte elbénult a páter működése. Minden hazafit újjult erővel lelkesite a szabadság le- hellete és ez elől félénken és duzzogva vonult vissza a fő- tisztelendő tömjénillatu lakása leghomályosabb szögletébe. Csak midőn Sziczilia nagyszerű politikai újjászületésének alkotója, a szabadsághőse, Garib aldi Viktor Emauuelt első olasz király lyá emelte, a dictaturát letette és Caprera szikla magányába vonult vissza, lesve a pillanatot, mikor Olaszország újra reá szorulni fog: akkor kezdé Domenico páter újból működését. A legkülönbözőbb emberek látogatták öt megint. Időnkint jött hozzá és pedig korán reggel vagy a késő esti órákban egy kolduló barát, ki bejelentés nélkül beléphetett a páter belső szobáiba. Midőn egy reggel a barát a szokott üdvözlettel belépett a fötisztelendő nél, ez következő szavaknál fogadá: — Fra Leo? legyen szorgalmasabb, mert különben nem érünk czélt. Müvünk nemcsak kitartást, de gyorsaságot is követel. Másfél hét óta semmi sem történt. A hirla
