Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

ki a középosztálynak anyagi ügyeibe csak némileg is bepillanthatna; kénytelenittetnék beismerni, hogy nem egy, de száz és száz család került a folyton tartó roszlelkü rászedés, csalás által a bukás örvényének szélére. Mily nagy küzdelemmel, úgyszólván legyözhetlen nehézségekkel jár mai nap egy közép- osztályú családnak a létért való küzdelme. A mindennapi kenyér, vagy mint szokás mondani a „nyugodt falat“-nak előteremtése valóban igen komoly feladat. S valljuk meg őszintén: részben mi vagyunk okai ennek.

Ugyanis ha már egyszer látjuk, sőt közvetlen tudomással bírunk a divatszédelgés azon ismert nagy mérvű elterjedtségéről, ám tehát miért nem vagyunk akkor ovatossabbak?!

Bizony bizony még nagy bajt fog ez nyakunkra hozni, majd midőn a javulásra minden, még komolyabb törekvés is hatálytalanná vál.

Anynyi áll, hogy van a dolognak egy bökkenő oldala is, nincs pl. aki a báloknál saját ruházatával a reformot megkezdeni merje, tudva hogy anynyi szem tekint reája. Mert hát ha saját Ízlése szerint választott és szabott ruhát visel magán; lett légyen bár az olcsó és czélszerü — — de nem divatos, ki van biz az téve mindenféle megjegyzéseknek, gúnynak. A fiatalság ezt nem teszi, a szülők gyermekeikért szintén nem, legfellebb önmagukért gazdasági szempontból. Hasztalan, a korral óhajt mindenki haladni s hogy ezt tehesse, kénytelen annak minden néven nevezendő bogarait békével elviselni, sőt ép ezekért némelykor aztán érzékeny anyagi utóbajokat is elszenvedni.

Ha már egyszer nyakunk közé emeltük azt az átkos divatot, ám mit csináljunk, tűrjük csak, ha egyszer tőle szabadulni egyáltalán nem tudunk; de e mellett ne tévesszük szem elől, hogy okkal-mód- dal mindig könynyithetünk a bajon. A kellő elö'vi- gyázás s tapasztalásból merített biztos meggyőződés szolgáljanak tanácsadóinkul.

Divat járja most a bolondját székiben hosszában az országnak, nincs egyetlen tárgy, foglalkozás, mely annak árgusi tekintetét kikerülni látszanék. Divat szerint eszünk, öltözködünk, sétálunk, szivarozunk, iszunk, szóval mindent a divat szerint végezünk. Feltaláljuk azt minden irányban, az ifjúságnál az értékes (4—12 frtos) szipkákban, az „egyedül gyári áron“ vett divatos keztyükben stb. Mire való ez, mire amaz, miért nem indulunk inkább mindennél az egyszerűbb, az igazán szép után.

Hasonlóan a szellemi téren is feltaláljuk a divatosság nyomait. A forma, melyben gondolatunk megtestesül, szintén divatczikk. Mai nap a beszédnek nem minőségét szoktuk kutatni, hanem tetszel - günk magunknak bombasztikus szólamokban, nevetséges phrázisokban. Divat ez is, divat a finom mezben tündöklő charlataneria. Divat sok helyen a zene, az idegen nyelv és nevelőnő tartás; divat a kéjutazás I igen sok esetben a fürdőhelyek látogatása is. De még a tudomány emberei sem teljesen mentek e bajtól, létezik olyan, aki „divatosan“ kezeli szakmáját, ámbár az igazság komoly s épen egyszerűsége által jelezi leginkább magasztosságát. Végre fölemlíthető a sallangos czimek és nevek d i- vatszerüsége is.

így vagyunk, igy foly a világ sora. Számosak a mi bajaink, melyek lidércznyomásként nehezednek reánk. De hát tudjuk: nincs haladás akadályok nélkül és kétségtelenül igaz, hogy az emberi nem haladása jár a legtöbb akadálylyal, melyek mintegy kiegészítő lánczszem fűződnek egymáshoz. Hogyan és mikor fogunk mi mindezektől szabadulni, arra bajos dolog lenne feleletet adni. Pedig ezen az élet- veszélyes műtéten keresztül kell esnünk, hogy melyik század van kiszemelve rája, azt nem tudjuk. Várjuk be türelemmel.

Azonban részünkről ígérjük, hogy ez erőteljes áramlat daczára is a küzdtért soha el nem hagyjuk; hanem meggyőződésünk egész hevével fogunk küzdeni ezen nemtelen halállal fenyegető kisértés ellen, s habár csak egy fiatal tévelygőt menthetünk is meg s szabadíthatunk ki azon vészteljes örvényből, melybe az merült, fáradságunkat jutalmazva találjuk.

Különfélék.

— Halálozás. A megye székvárosában Szegzárdon mély megdöbbenést keltett folyó évi január 24-én egy a szakmájában kiváló egyénnek rögtöni és váratlan halála. Tóth Józsefben, az urodalmi vendéglő bérlőjében egy tágas körökben finom modora, Ízlése miatt általánosan tisztelt férfiút ragadott ki a halál szerettei, barátai és tisztelői köré- bői s a hely, melyet elfoglalt, alighanem sokáig betöltetlen marad. A lesújtó halálesetet tudató családi gyászjelentés a következőleg hangzik: Özvegy Tóth Jánosné szül. Bertics Borbála saját maga, úgy gyermekei: Tóth Francziska férj. Strinovits Leóné, Tóth Gyula és Etelka nevében szomorodott szívvel tudatja felejthetetlen gyermekének Tóth Józsefnek folyó hó 23-án élete 34-ik evében szivszélhüdés- ben történt halálát. A boldogult tetemei folyó hó 25-én délután 4 órakor fognak a szegzárdi felső-temetőben örök nyugalomra elhelyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 27-én reggeli 9 órakor foga Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1879. január 24-én. Béke lengjen porai felett!

— Tiszteletteljesen felkérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik még az előfizetési díjjal hátralékban vannak, ennek beküldésére s'továbbj megrendelések tételére, hogy I szétküldésben fennakadás ne történjék.

— Meghívó, A duua-földvári casinó társulat által könyvtára javára folyó 1879. évi február hó 8-ik napján saját helyiségében tartandó zártkörű tánczvigalomra. Belépti díjjak: családjegy 4 frt. Személyjegy 1 frt 50 kr. Fe- lülfizetések köszönettel fogadtatnak. Kezdete 8 órakor.

— Értesítés. A „Tolnamegyei Közlöny“ múlt számában közzétett s az orvosi segélyt igénylők fogadására vonatkozólag kibocsájtott értesítésemet időközben felmerült körülmények folytán oda vagyok kénytelen módosítani: hogy díj nélkül rendelek vasár- és ünnepnapokat kivéve mindennap délutáni 1 órától 3-ig; vasár- és ünnepnapokon pedig délelőtt 11 órától 12-ig. Szegzárd, 1879. január 23-án. Dr. Gájásy Lajos, városi orvos.i

— A dalárda-zászló kiállításához újabban járultak: Eötvös K. Lajosné 1 frt. Thodorovics Lajosué 1 frt. Schneikirálynak letett eskütök megszegésével Magyarország boldogságát — mondák a neki busult Hunyadi katonái!

A szerencsétlen királyim, kinek a hajókra rakott drága kincsét barát, ellenség egyaránt a Dunán megrohanva prédáim kezdék és a rablásban mindaddig nem is szűntek meg, míg a lelkiismeretétől mardosott Kinizsi azt nem mondá: nein szabad, mert az Hunyadinak sértetlen tulajdona. — A szerencsétlen királyfiu Hampó Zsigmonddal Pécsre menekült, Újlaki Illők, saját várába vonult, Beriszló Bertalan vránai perjel és a nemesszivü Kanizsai György több mint hetvened magával fogságba estek!

vm.

Mig ezek Szegzárd alatt a Csonthegynél igy történtek volna: az alatt Ulászló Budán kenyeségnek adván magát, oly szerződést engedett kötni néhány erkölcsi romlottságba sülyedt föurral, Miksa követeivel, hogy ugyanazok, kik Hunyadit legyőzni segítették, zúgva azt kiáltották Zápolya, Bithori, Kinizsi és mások füleibe: a mit kerestetek megtaláltátok; mert most csakugyan olyan királytok vnn, kit üstökénél fogva oda vezethettek, hova akarjátok.

Azonban másfelől, Beatrix sem szűnt meg néha azt sürgetni, hogy mint ígérte volt, most már mint választott király, kinek érdekében minden kincsét elvesztegette, vegye el feleségül. Es ez a könnyelmű s tétlenül élni szerető, igen jámbor együgyű király nem tudván magyarul, mindenre azt szokta mondani „dobzse“ ,jól van“ most az egyszer nem mondá ezt, hanem most is mint választása alkalmával, a hatalmas Zápolya házzal egyetértve, minden módon magáiéi elvetve kívánta nyakáról lerázni, azt mondván, hogy ez

nem tőle függ, hanem az országgyűlésnek beleegyezésétől. Ulászló ezen nyilatkozata volt elöpostája a nemezisnek, ki haragjában minden bűnt megszokott büntetni. Szemeiből bánat borongni látszott köröskörül, orczája lefelé hulló köny- nyeiben fürödve, azt mutatá, hogy az nem is akar többé felszáradni.

A cselszövök, kik sok aranyát eltették Beatrixnak, rávették ugyan Ulászlót arra, hogy legalább szinmutatásból látogassa meg az özvegy királynét, ki midőn ezen kedves meglepetés alkalmával ismét figyelmeztette volna Ígérete beváltására, Ulászló azzal mentette magát, hogy arra ellenségei miatt nem érkézig Miután azonban Albertet sikerült volna az országból kiszorítani, Ulászló ismételten Beatrix sürgetésével találkozott, ki ezúttal is azzal mentegette magát, hogy mig az országot, teljes csendességben nem lá- tandja: addig a házasságról nem is gondolkodhatik, egyébiránt pedig az ügyet legközelebb az országgyűlés eleibe fogja teijeszteni. A rendek összegyűlvén 1492-ben, a felterjesztett házassági ügyre vonatkozólag, egyenesen ellene mondva, azt határozták, hogy Beatrix magtalan és nekik olyan királyné kell, kitől koronaörököst - reménylhetni. Ekkor kinbs helyzetétől zaklattatva, hogy a rég óhajtott házasságot tökéletessegre hajtsa, elhatározta magában, hogy a királyi udvarba menve, mindaddig ott marad, mig vele a király meg nem esküszik. Másfelől azonban attól tartva, hogy a kapukat bezárják előtte s igy neki gyalázatosán kell onnét visszatérni, lemondott szándékáról és Esztergomba visszament, (Vége következik.)

derbauerné 1 frt. Nagy Jánosné 1 frt. N. N. 50 kr. V. R. 50 .kr. Lippich István 2 frt. Krónné 50 kr. Hahn Adolfné 50 kr. Leitersdorfer Mórné 50 kr. Ifj. Ferdinand Antalné 70 kr. Steinsdorfer Józsefné 30 kr. Ferdinand Józsefné 50 kr. Gottliebné 50 kr. Lévay Ignáczné 1 frt. [Zarubayné 50 kr. Klieber György 1 frt Dr. Szigeth Gáborné 1 frt. Háry Edéné 1 frt. Számháberné 50 kr. Bocsor Antal 3 frt. Módly Lószlóné 70 kr. Seribáné 50 kr.

— A tűzoltók tnnczvigaliiia múlt szombaton szép számú közönség jelenlétében, vígan folyt le. A tiszja jövedelem 210 frt 77 kr kiadás levonása után 77 frt 3 krttett. Felülfizettek: Szokoly Károly l frt. Simon Rudolf 2 frt 50 kr. Stauroyszky László 2 frt. Dr. Szigeth Gábor 1 frt. László Lajos 50 kr. Ozv. Szépauer Jánosné 1 frt. Báró Wimmer- sperg Guidó 1 frt 50 kr. N. N. 50 kr. J. S. 50 kr. Guz- mit8 Zsiginond 2 frt. Laskó Gyula 50 kr. Kramolin Emil 3 frt. Tóth Károly mérnök 50 kr. Jagicza Vincze 1 frt Drescher Rezső 50 kr. Goldberger Mór 50 kr. Leopold Károly 3 frt 50 kr. Leitersdorfer József 50 kr. Ujfalusy László 1 frt 50 kr. Rausz Béla 1 frt 50 kr. Garay Antal 50 kr. Németh N. János 50 kr. Domozlay Sándor 1 frt 50 kr. Patits Ágoston, pénztárnok.

— Az árvíz okai s lefolyása, valamint a Duna jelenlegi állapotára vonatkozólag közöljük egy szakértőnek illetékes helyen benyújtott véleményéből a következő rész- letet: Nagyságos alispán ur! Nagyságod megbízásából folyó hó 11., 12. és 13-án bejártam a Duna folyamot Pakstól körülbelül Bajáig az összetolult jég állapotának megvizsgálása végett és szerzett tapasztalataimat van szerencsém hivatalos tisztelettel bejelenteni. Pontosabb adatok hiányában bátor vagyok az ide {mellékelt tökéletlen térkép vázlatra hivatkozni. Az ezen vidéket fenyegető idei árvíznek okozója a Duna jegének torlódása volt. A jégtorlaszok nemcsak a folyam főmedrét, hanem a tolnai régi kanyarnak felső torkát is elzárván, a szabad lefolyást megakadályozták. A visszaszorult folyam folyó hó 6-ika óta rohamosan áradt és a Gerjen és Dombori közti jobb parti vonalon, kivált pedig a faddi régi mederből, a töltéssel nem védett vagy hiányosan védett partokat átlépvén, elönté a mélyen fekvő területeket. De sőt a Faddról Dombori felé vezető uttöltés sem akadályozható a vizár tovább terjedését, mely már a tolna-dombori töltést is erősen ostromolni kezdé. Úgyszintén fölfelé is nyomult a viz Fadd és Gerjen között, hol védtöltés részben hiányzik, részben pedig (Gerjentöl az úgynevezett Galgócz nyakig) csak szakadozottan emeltetett. A tolna-dombori töltésen körülbelöl a nyíllal jelzett helyen, a már részben szétrombolt zsilipnél folyó hó 9-én a visszaszorult vizek lecsapoltalak a tolnai ágba, a hová az átöm- lés tiz öl széles szakadással 124 centimeter magasság ki- egyenlítéssel további baj nélkül véghez mént.‘ Azóta áz egész veszélyben volt Duna parton jelentékeny, szüntelen apadás állott be, a mely apadás a paksi vizmércze szerint eddig összesen 113 centimeter. A jégtorlaszokat a következő állapotban találtam: (az ide mellékelt térképvázlaton a keresztben szeffirozott fölületek jelölik a jégtorlaszokat, még pedig az árnyékolás setétségével arányosan veendő a jég hatalmassága) Az álló jég felső vége e hó 8-án Ger- jennél volt, de az óta összébb szorulva a torlódás most csak Gerjen alatt mintegy 3 kilométernyire az egykori hármas sziget fölött kezdődik és szakadatlanul majdnem három mértföld hosszú vonalban húzódik a dombori-gemencz átvágáson keresztül és csak a Sükösd-csanádi határ közelében végződik. A torlódott jég felső része Dombori tájáig kevés kivétellel és helyenkinti csekélyebb sikvizekkel átlag 2—6 méter vastagságú. Fájsz és Gemencz közt 6—10-ig, sőt helyenként még tetemesb vastagsággal torlaszolja el sűrűn á' medret egész szélességében, innen alább ismét gyengébb a torlódás, mintegy 3—6 méter vastagsággal és itt a tolnai ág alsó torkában kifolyó viz utat készített magának ajobb part mellett. Továbbá biztos jelekből meggyőződtem, hogy ezen legutóbbi jégszakasz az utolsó napokban valószínűleg a tolnai ágon keresztül jövő viz erejénél fogva tömegesen megmozdult, de csak rövid utón 20—30 méternyire haladván, újra megállott. Fentebbi adatok alapján könynyen belátható, hogy ezen óriási jégtömegek ellen a mechanikai segédeszközök alkalmazása, minők: robbantások, fürészelé- sek stb. általában vakmerőség volna; azoknak megtörését és eltávolítását nézetem szerint az enyhe időjárásra és a viz erejére kell bizni. Azonban nem szabad előre^kizárni olyan kísérletek czélszerüségét, melyek az egész jégtömeg egyes kisebb részei ellen megtörténhetnek a végből, hogy ha a zaj lásnak nem is, de a folyam vizének szabadabb lefolyás erőszakoltatnék. Ez mindenesetre szintén roppant erő megfeszítésbe és költségbe kerülne és ha lehetőségét határok között meg is lehet engedni az általa elérhető végeredménytől, — tekintettel a jégviszonyok lehetséges, de sőt valószínű továbbfejlődésére — a veszélyek elháritását nehezen remélhetjük. Jelenleg a víznek, a neki kierőszakolt utón a tolnai ágon keresztül van kellő folyása, a mit az általános apadás bizonyít, talán a kis viz sem volna megakadályozva, részben a jég alatt keresvén útját; de ha nagyobb mérvű intézkedések történnek, ezeknek tekintetbe kell venni a még bekövetkezhető zajlásokat és áradásokat a tél hátralevő ideje alatt. Úgy akkor azon eset tűnik föl valószinü- leg, hogy a jégtorlódás az uj jéggel fölfelé növekszik és Gerjen vagy Paks felé terjed el, továbbá hogy a folyam áradó vizének minden főmedrén kívüli útja is elzáratik, minek következménye volna a felsőbb partok és rajta levő