Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

\

telepíttetett, mely a kor kívánalmainak s a szaktudomány által követelt feltételeknek tökéletesen megfelel. Majdnem minden vidéken akad egy-két bortermelő, ki az okszerű borászat fáklyáját magasan lobogtatja, ki szöllejét s borait úgy kezeli, minélfogva bátran odaállhat a külföld anynyira hiresztelt bortermelői közé.

így pl. alig van már szöllöujbólitás, hol ne rigolozná- nak, hol a tőkéket egyenes sorba ne ültetnék, hol a fajokra többé-kevésbé tekintet ne lenne. Alig van hegy, hová a szőllőmalom, a rosta, az erjesztöcső s a fejtögép el ne jutott volna — ha mindjárt egy-két példányban is. — A szegedi, bécsi, párisi s legújabban a fehérvári borkiállítás fokozatosan emelkedtek terjedelemben s a borok nemes tulajdonaiban. A fajborok száma a párisi kiállitáson már 200-on felül volt képviselve, holott még csak 10 esztendő előtt is a fajbor ritka specialiást képezett.

Szakértő vinczellérek, pinczemesterek a lefolyt tiz év alatt már meglehetős számmal képeztettek borászati szakintézeteinkben, úgy hogy a legkisebb számot véve fel, legalább 250 nagy- és középbirtokosoknál képzett egyének töltik be azon helyeket, melyeket azelőtt kapás emberek s eljárásukról számot adni képtelen pinczelegények foglaltakéi.

Mindezen örvendetes tünemények, t. Értekezlet, arra engednek következtetni, miszerint haladás mindenesetre észlelhető a magyar borászatban, habár nem is oly mérvben, mint ezt ily nagy bortermelő államnál joggal elvárhatnók.

jjj. A második kérdésre, hogy igaz-e, miszerint borászatunk némely jelesebb borvidéken hanyatlásnak indult s mi okai lehetnek e tüneménynek — válaszomat a következőkben leszek bátor előterjeszteni:

Tény az, hogy több jelesebb promontoriumokban a bo- •ászat hanyatlásnak indult; többek közt ily panaszt hallunk rokaj-Hegyaljáról, Balatonmellékéröl, Pozsony és Buda vitákéról. Akárhány oly szöllöt találni e vidékek hegyeiben, nelyek részben vagy egészben el vannak hanyagolva s ■endes munkáltatásban nem részesülnek. Ezen tünemény, tapról-napra gyakoribb lesz s félő, hogy a magyar borászat iagy crisisének előjeléül tekinthető.

(Folytatása következik.)

Különfélék.

— Legfelsőbb elismerés. A szegzárd-tolnamegyei nőegylet a humanismus terén kifejtett buzgó tevékenységéért legfelsőbb elismerésben részesült. Az ezt tudató föis- páni értesités báró Rudnyánszky Ivánné urhölgyhöz intézve a következőképen hangzik: Méltóságos báróné! 0 császári és apostoli királyi Fölsége meltoztatott folyo évi május hó 7-én kelt legfelső elhatározásával a Méltóságod vezetése alatt álló Szegzárd-tolnamegyei nöegylet által kifejtett hazafias működés illetőleg a sebesült és beteg katonák támogatása és ápolása körül a múlt évben tanúsított hazafias gondoskodásért legfelsőbb elismerését nyilvánítani. Belügyminister ur ö nagyméltóságának ez évi május hó 19-én 3330. elnök. sz. a. kelt megbízása folytán nekem jutott a szerencse ezen legfelső elhatározást a tiszteletreméltó Szegzárd-tolnamegyei nöegylet tudomására juttatni. Őszinte örömmel teljesítem ezen reám nézve kellemes megbizást, mert tanúja s közvetitöje voltam azon önfeláldozó tevékenységnek, melyet a Méltóságod elnöklete alatt álló nöegylet buzgó tagjai, a nemes érzelmekben gazdag női szív sugala- tát követve, a közjótékonyság terén ezúttal is kifejtettek.

Fogadja tehát Méltóságod a teljesen kiérdemelt legfelső kitüntetés fölötti örömöm kifejezése mellett egyszersmind kitűnő tiszteletem nyilvánítását. Kelt Kis-Kajdacson, 1879. junius hó 5-én Perczel István s. k. főispán. — (Üdvözöljük a nőegyletet dúsan pompázó babérkoszorújának ez újabb s bizonyára nem az utolsó 3 lev eléért. A szerk.)

— Iluber Jenő és Aggházy Károly által folyó évi augusztus 30-án tartott hangverseny, mint előrelátható volt , fényesen sikerült. Helyből és vidékről, válogatott közönség gyűlt egybe. Sajnálhatják azok, kik bármi okból, az előadáson meg nem jelentek. Mert bizony az urodalmi díszterem, még sokkal nagyobb közönség befogadására is képes lett volna. Mi ugyan, a kik jelen voltunk, egyrészt örültünk annak, hogy nincs zsúfolásig „telítve“ a terem, mert annyi vei inkább alkalmunk nyilt, gyönyörködni és élvezni a hallottakat. Nem volt szükség occupálni székeinket oldaldöfések elszenvedése árán, érzékeny tyúkszemeink (a kinek nincs: ne vegye, magára!) sem lettek kitéve szörnyű veszedelemnek és végtére a hőség is elviselhető volt (annak akinek). Másrészt azonban mind e rosszat szívesen el tűrtük volna, már csak azért is, hogy vendégművészeink, a szegzárdi dalárda közreműködésének csábitó és előnyös voltárql még inkább meggyőződést szerezzenek. Mindegy: a siker kétségtelen, ha a jövedelem nem is lett túlságos. És hisszük, hogy ők szép emlékeik közé fogják sorolni itteni tartózkodásukat s jövőre hívatlanul is örömmel fogják bemutatni müvészetöket, haladásukat. Mert nem egészen correct az a példabeszéd, hogy: hívatlan vendégnek — ajtó mögött a helye. Ah! Szegzárd közönsége szereti a meg nem hivott, de azért hivatott kedves vendégeket —jobban, mint a meghívott, de azért nem hivatottakat. A műsor első darabját H u- b e r Károlynak egy kizárólag a szegzárdi dalárda számára (ez utóbbi felkérése folytán) irt s ez idő szerint még ennek tulajdonát képező „Honfidal“-a képezte. Talán mondani is fölösleges, hogy ez a darab is oly kitűnő, mint többi testvérei, a Csatadal, Szabadságdal, stb. Méltó szerzőjéhez. Egy friss virág a derék zeneiró érdemkoszorujában. A „Honfidal“ is gazdag zenei szépségekben, magyar zamattal, fönségesen hatalmas erővel írva. És a mi dalárdánk e n e- héz versenydarabot is szépen interpretálta. Miért szépen ? óhajtanok részletesen is indokolni, de félünk, hogy a csekély hibák feltüntetése után nagyon kijutna osztánneki — a dicséretből. A mi — bizonyos okból, — nem volna egészen helyén. Elég hozzá, hogy a helybeli dalárda — szereti Hubert s dalait annyira cultiválja, hogy bátran lehetne Huber dalárdának keresztelni. Hoz is még az a név, zászlajának dicsőséget, ügy legyen !..Aggházy Károly két zenemüvet adott elő — egyedül. St. Säens hires Haláltánczat, Chopin A'eol hárfáját és pótlásul „Evricát“ Henseltől. Nehéz dolgok. És épen azért meghaj- lunk a fiatal művész előtt, mert feladatának kitünően felelt meg. Biztos technikájával minden nehézség fölött könnyen győzhet. Fortéi hatalmasok;, de művészete mégis a pianis- simók gyönyörű megoldásában culminál. Közönségünket éppen oly fokban megigézte a Huber Jenő hegedű- játéka, melyet Aggházy — igazán fáradhatlan kitartással — zongorán kisért. Játszotta Chopin No c turne-ját, Vieuxtemps kedves Sou ve nirde Beauchamp s-ját, Huber K.-tól Magyar nótákat, még pedig „gyöngyén“ nagyszerű színezéssel, érzéssel. Meg is ismételtették vele. Ezeken kívül együtt játszák Schubert Rondó brillant-ját és végül a Rákóczy ábrándot, szintén Hubertöl, igazi lelkesedéssel. Közönségünk rokonszenvesen fogadta a szerény felj lépésű művészeket s lelkesülten tapsolt nekik me 1 tán,), valódi müélvet nyújtottak. A hangvesenyt kedélyes táncz- vigalom követte a casinó nyári csarnokában. Művészeink itt is részt vettek egyúttal megígérték, hogy Pécsről — hova szintén hangversenyt adni mentek ■— visszajönnek s a szegzárdi uj hajó állomástól fognak haza indulni. Szavukat meg is tárták , mert a megnyitási ünnepélyen már résztvettek.

— A szegzárdi gőzhajóállomás megnyitása folyó évi szeptember 2-án eszközöltetett a nagyérdekeknek, melyeket képvisel, megfelelöleg, kellő ünnepélyességgel. Az említett napon, melyen az első hajó az uj állomást érintendő volt, már déli órákban valóságos népvándorlás következett be. Fogat, fogat után robogott, az osztrák-magyar birodalom leghosszabb egyenes útvonalán: a gern enczi utón a keselyüsi erdörész felé. Az állomás körüli tér fel volt lobogózva s azt mintegy 1000 főből álló legnagyobb részt az értelmiséghez tartozó, szép közönség tartá elfoglalva. Hölgyekből a mit a székváros szépet felmutatni tud, mind ott volt, hogy az ünnepélyt jelenlétével emelje. A megyei hatóságot Perczel Dezső megyei alispán és Pápé Gyula főjegyző, a községi hatóságot Nagy József biró és az egész elöljáróság, az alapítványi uradalmat Pfeifer Kálmán főtiszti helyettes képviselték. Pontban fél hatkor feltűnt a szabadalmazott osztrák-magyar gőzhajótársulat „Drau“ nevű gőzöse teljes lobogó díszben, magával hozva a társulat magyarországi forgalmi igazgató- ságának főnökét: M edgyaszai urat. Üdvlövések, melyeket az erdő viszhangja százszorosán adott vissza, dörgő éljen és kendőlobogtatás üdvözölték Medgyaszai urat, midőn a partra lépett s Nagy József biró által egy alkalmi beszéddel fogadtatott. A főnök ur látszólag kellemesen meglepve a lelkes fogadtatás által az üdvözlő beszédre következőkép válaszolt: Tisztelt Urak! örvendetes pereznek nevezem a mostanit, melyben itt Keselyűs parton „Szegzárd“ hajózási állomást megnyitjuk. Örvendetes reám nézve, hogy az én magyarországi hajózási üzletvezetésem időszakába esik és hogy ezen rég óhajtott, eddig a múlt kor viszonyai következtében, akadályoztatott eseménynek kivitele valabára sikerült. Ezen Tolnamegye, Szegzárd város és környékének, nemkülönben a Dunagözhajózási érdekében fekvő tény, köszönhető a tek. megye és Szegzárd város tisztelt hatóságainak és lakosainak, a kik egyetemesen az első kedvező perczet felhasználva, erélyesen a munkához fogtak és az által sikerrel koronázva lön. Engedjék meg urak. hogy társulatom nevében megköszönni bátorkodom e kivitel tényezőinek, az igen tisztelt alispán ur, főpolgármester ur, minden egyes hatósági közegek és lakos uraknak közreműködését, egyszersmind kívánva, hogy „Szegzárd“ hajózási állomás Tolnamegye közlekedési és üzleti viszonyainak egy szerencsés pót tényezőjévé váljék. Beszédét végezve, melyet folyton tetszés nyilatkozatok kisértek, ismét azon meglepetésben részesült, hogy báró Wimmersperg Ad- riene urhölgy egy szép virágcsokrot nyújtott át neki, a szegzárdi hölgyek érzelmeit rövid szavakban tolmácsolva. Általános sajnálatot keltett, hogy Medgyaszai ur azon meghívást, hogy az állomásnál rendezett közvacsorán részt vegyen, elfoglaltsága miatt el nem fogadhatta s csakhamar a teljes erővel gőzölő hajóval a fővárosba visszautazott. Az örvendetes napot közvacsora és késő éjjeli órákig tartó kedélyes mulatság zárta be.

— Szegzárd poétája a levélhordó változása alkalmával ismét megszóllak. Legújabb elmeszüleményjét eredetisége tekintetéből ime ideiktatjuk:

gyobb dicsősége általánosan nekik tulajdonitaték. Geiza és László az egyenetlen és^öket vérig boszantó osztályt erélyesen visszautasítva, nem fogadták el.

És most Vid több hizelgö és képmutató társival egye temben, ismét azt a tanácsot adák a királynak, hogy látva a bolgár-fehérvári dolgokat és hódolatokat, ha jó idején ellene nem áll Geiza és László folyvást növekvő hatalmas befolyásuknak és ha őket megalázni elmulasztja, úgy megfogják öt királyi méltóságában lassan egymás után semmisíteni, hogy még neve sem fog neki megmaradni.

Vilhelm apát, ki ez úttal katonának öltözködve ott udvarolt Bolgár-Fehérvárott királyi herczeg urai mellett. Er- nyeivel egyetértve mindent tudott és mind ezt hallotta a király ravasz hízelgőinek gonosz tanácsában és ismét és újonnan figyelmeztette kegyes jó urait.

így ingereltetvén a féltékeny habozó király, tökéletesen elidegenedék királyi rokonaitól, sőt megkezdé azokat utálni, nem adva nekik semmi becsületet. A testvér királyi herczegek tapasztalva a király rossz akaratát és napró 1- napra több jel által arról mindinkább meggyőződvén, a maguk becsülete megtartásáért és minden lehető illetlen dolognak eltávoztatáaaért oda hagyták a királyi udvart, Geiza elment Szegzárdra kedves birtokára, László pedig miután itt bátyja körében, kevés ideig mulatott volna, leutazott Biharba, kerülve a király lobogva égő haragját és gonosz képmutató sárga fekete irigyeinek társaságát,

V.

.Az 1074-ik évben Szegzárd városa, különösen pedig ennek híms kolostora nagyszerű vallásos ünnepélynek volt színhelye és tanúja. Geiza herczeg ide ment ünnpelni a karácsonyi szent ünnepi napokat, számos four és főpap kisé- retében. Mert akkor a fouvaL vallásos buzgósággal ünnepelték meg a sátoros ünnepi napokat éa ®Pen nem USY

jelenkorunkban, midőn vallásos ünnepelés helyett, igen sokan az ország nagyjai közül inkább vadászat és agarászat- tal szeretnek időzni azon napok alatt!

Jelen valának itt a Csanádi és kalocsai püspökök és több más egyház nagyokkal együtt, kik a világi főurak hozzájárulásával, mély fájdalmuknak adtak kifejezést azon testvér királyi rokonok közti káros villongás felett, mely az ország romlásával volnaJ összekapcsolva. Ezen közönséges fájdalom tolmácsolása pián, felállva szószékbe a kalocsai püspök, hazafiui érzelmektől lángoló beszédében — melyet Vid gróf elsápadva hallgatott, — idézé az ismeretes mondást az evangéliumból; Minden háznép és minden ország elpusztul, mely magában meghasonlik — oly megrázó beszédet tartott a közönséges béke befolyásai és hasznaiból, hogy a jelenvoltak, áthatva annak igazságától, sirva borultak egymás nyakába.

— Igen is ugv van! válaszolá Geiza herczeg, kinek háta megett állt Vilhelm apát, szinte könyezve, — igen is, úgy van és mi, három testvér, inkább készek volnánk megválni hazánk és nemzetünktől, hogy sem bemocskoljuk kezeinket saját honfiaink vére kiontásával. Sajnáljuk szivünkből a királyt, ki istentelen tanácsosaitól félre vezettetve, a mi romlásunkkal együtt az országnak is, közönséges romlását keresi. Azok az árulók s nekünk megesküdt ellenségeink, minden áron idegen nemzetséget akarnak behozni, kik természet szerint nemzetünk és hazánknak is ellenségei és előre azt kürtölik hangos trombitával, hogy minket saját hazánkból kirekesztvén, ellenséges elemekkel szándékoznak a mi romjainkon épitkezni. Illő azért és honfiúi szent kötelességünk, a király zászlója alatt sorakozva, hazánk, nemzetünk, birodalmunk, saját vagyonunk megmaradása végett, készen állani és bármiféle harezot szokott vitézségünkkel diadalmasan megharczolni stb.

Ez a beszéd annyira hatott, hogy minden lélek felkelve és Istent hiva tanúbizonyságul, szent hűséget esküdött a három királyi herczegnek. — Vid azonban, ki ámbár — mind ezt látva és hallva — hol sárga, hol fekete, hol zöld, hol pedig ezek vegyületében változott színében, még inkább azt verte az Ikervárról, később ide érkezett király fejébe, hogy mind addig, mig a herczegek birtokait neki nem ajándékozza és mig a herczegek élnek, nem fog lenni soha állandó és nyugalmas országlása.

Salamon csak hallgatott és csak nézte az arezvonáso- kat, melyekről midőn a királyi herczegek iránti lelkesülő részvételt olvasta volna le, a hazájukat szerető igaz szivü magyarok sorai közt, mély bánatot és nagy zavart kezdett mutatni, melyek lelke küzdelmeit nyíltan megbeszélték. Ezt Vid, ezen pokoli szörnyeteg észre véve, naponkint még inkább gerjesztette a király gyűlöletének tüzét a három testvér ellen.

Híjában volt ennélfogva minden ékes rábeszéllés, híjában volt a nemes szivü Ernyeinek minden fáradozása, mellyel 1073-ban Esztergom mellett egy szigetben köttetett, mert az a király részéről a herczegek irányában, nem egyéb volt, mint képmutatás, pedig maga helyett, a béke jeléül a gonosz Videt és a nemes Ernyeit adá kezességbeli zálogul a királyi herczegeknek, mind ez hijában volt; mert Vid szive lelke gonoszsága szerint, mintegy pokolból kiszabadult ördög — gyalázatosán megszököttt rendeltetése helyéről, minek folytán a kezesek mind két részről haza mentek, így tehát minden közjóra intézett törekvések Vid és a vele tartók ravasz álnoksági miatt, nem egyebet szültek Salamon megromlott szivében, mint a herczegek irtánti en- gesztelhetlen gyülölséget, a herczegek elvesztésén fondor- kodva igyekezett, melynek azonban maga esett áldozatul, mint azt nem sokára megfogjuk látni. (Folyt, köv.)