Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

A kormány, a vármegye s egyes intézetek fizetik hivatalnokaikat, de rendelkeznek is velük, a jegyzői állásnál ez megfordítva van : fizeti a jegyzőt községe s rendelkezik vele — a szolgabiró, adófelügyelő, kir. bíróságok és a jelenleg fennálló hivatalok töménytelen serege.

Es ezen anomalia miatt azon tapasztalás után, hogy a jegyző a sokféle helyről érkező hivatalos teendők elvégzése következtében, a hivatali állásához kötött jövedelem produkálására irányuló gazdaság kezelésére és a községi lakosok magán kérelmeinek ellátására időt nem nyer: azon eredmény szokott következni, hogy a jegyző gazdasága pusztul, a lakosok a jegyzőt — mert őt saját hivatalnokuknak tartván, nekik nem dolgozhatik — vagy épen nem, vagy hanyagul fizetik, — a község s ezen hivatalnoka között zsurlódások, békétlenségek kapnak lábra, mik a község ügyeinek rendes ellátását akadályozzák s továbbmenve, a község előrehaladásának gátot vetnek. Ha most önérzetes jegyző elégtételt akar szerezni, vagy épen elmaradt fizetésének felsőbb hatóság segélye melletti behajtását czélozza, azon lakosság indokolatlan gyixlölségét vonja magára, mely őt elébb állásának elfoglalására általános bizalmával bizta meg; szóval minden lakostársa ellen emelt ily természetű panasszal önmagának szerez bajt és kellemetlenséget.

Van tehát a községjegyzői állással — mostani alakjában — igen sok baj és kellemetlenség összekötve ; van okuk az ezen állást elfoglaló általam is nagyon tisztelt jegyzőknek panaszkodni fizetéseik rendezése, nyugdíj-intézményeiknek országos törvény általi biztosításáról s hivatali állásukbeli függetlenités- ről stb. de nincs okuk a községeikben elharapódzott törvény iránti tiszteletlenségből származó hiányokat s rendellenességeket annak tulajdonítani, mert a törvényhozás a kétségkivül nem a leggyakorlatiasabb irányú 1871. XVIII. t. ez. által a községi képviselő- testületeket megalkotta s mivel ott a jegyzőnek nem elnöki, hanem jegyzői állást rendszeresített.

Igaz az a példabeszéd, hogy „néma gyermeknek anyja sem érti szavát.“

Hogy kívánhat valaki oly valamit elérni, melynek megnyerésére lépéseket tenni elmulasztott?

Ha tehát a községi jegyzőknek kívánnivalójuk van, adjanak ezen kívánságuknak testületileg kifejezést! A mindennapi életből szerezhetnek tapasztalást arról, hogy érdekeik megszilárditása körül az | emberiség minden osztálya társulni törekszik.

Legyen tehát megyénk érdemes jegyzői kara is j az állásához fűződött bajok felismerésében egyező véleményen, alakitsa meg a megyei községjegyzői egyletet, igy talán inkább képes leend szavainak nyomatékot adni.

Addig pedig, mig a községi képviselő-testületek

működése törvény által megszüntetve nem leend:

minden egyes jegyző a közjó érdekét mozdítja

elő akkor, ha igyekezik lakostársai között a törvény

iránti tiszteletet nevelni és megszilárdítani s ha nem

1 I

óhajt, oly állás vagy czím birtokába jutni, mely reá nézve előnyös nem lehet és mi érvényben levő törvény által m^s egyénekre van ruházva.

Különfélék.

Figyelmeztetés. A tortrix pillcriana ez ártalmas rovar, mely rövid idő alatt egész szöllöliegyeket képes elpusztítani, a megyéből érkezett tudósítások szerint, több helyen nagy számban jelentkezik s a szegzárdi szöl- löhcgyek is clvannak lepve általa. Felhívjuk szőlősgazdáinkat az erélyes és gyors pusztításra, még niucs késő!

— Házasság. B. Bénán János, a lelkes föur apáthi-i pusztája f. é. május 26-án szép ünnepély színhelye volt. Az nap vezette ugyanis oltárhoz G e n g József, a tolnai uradalom e derék gazdatisztje Garay Antal kedves leányát, Garay Ilona kisasszonyt. Az esküvöt lakoma követte, melyen b környékbeli lakosság nagy számmal volt jelen. Mi részünkről kívánjuk a fiatal párnak: hogy jövőjük legyen oly derült, mint a boldog nászapa kedélye s boldogságuk oly stentori, mint ugyanannak hangja!

— Színészet. Csóka Sándor színtársulata irányában a legutóbbi időkben mutatkozó közöny, mintegy varázsütésre tűnt el a hirre, hogy Ditróiné Eibenschütz Mari, városunk szülötte s a kolozsvári színház kedvencze körünkbe érkezett s pár darabban bemutatja ismeri tehetségét szülővárosa közönségének. Messzeterjedne szereplésének egyes mozzanatait kritikailag méltatni s igy mi csak általában jegyezhetjük meg, hogy Ditróiné asszony méltó művészi hírnevéhez s megérdemli azon kitüntetéseket, melyekben Kolozsvár közönsége minden alkalommal részesiti. Üdvözöljük öt körünkben s büszkén valljuk magunkénak.

— Szerencsétlenség. A szegzárdi László-utcza f. é. május 24-én délutáni órákban nagy szerencsétlenség színhelye volt. Az utczai lakósok gyermekei közül hatan egy ott álló kocsira felültek s azon folytatták játékukat. A kocsi lejtőn állván, megindult s a sétpatak, mintegy 8 méter magas partjáról, alázuhant. A rajtülö gyermekek közül a szerencsétlen Kalicza Károlyné gyermekei, halálos sérüléseket szenvedtek s azok egyike mintegy 2 éves leánygyermek már mégis halt; a másik pedig életveszélyben forog. A többi gyermek a sétpatak oldalán levő fák gályái közt fen- akadván, kisebb sérüléseket szenvedtek. A nöegylet tagjai, magasztos hivatásukból kifolyólag, felkarolták a sorslátogatta asszony ügyét, kinek férje bankjegyhamisítás miatt több évi börtönre van elitélve s gyijjtést rendeztek részére, melynek eredményét a következő levél tudatja: Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapjában helyet foglaljon azon jószivü adakozók neve, kik Kalicza Károlyné szerencsétlenül járt gyermekei ápolásának segélyezésére könyöra- dománnyal járultak: Kramolin Emilia 1 frt. Fördős Vilmosné 50 kr. Steiner Mátyás 20 kr. Ferdinand Béla 40 kr. Szigeth Gábor 60 kr. Untermüller Alajos 30 kr. Berger Sarolta 50 kr. Rausz Béláné 50 kr. Totth Ödön 1 frt. Totth Istvánná 1 frt. Heidekker Károlyné 1 frt. Pap Lajosné 50 kr. Tho- dorovits Lajosné 1 frt. Mautner 60 kr. Katzenbach Lajosné 20 kr. Adler János 30 kr. Bach Eleonóra 20 kr. Bien Árminná 30 kr. Patits Emma 40 kr. Lustig Vilmos 20 kr. Kramer Armin 30 kr. Fejős Károly 60 kr. Lippich István 1 frt. Mayer Jánosné 40 kr. Pirnitzer 40 kr. Jilk 40 kr. Pápai Gyula 20 kr. Hajt Gáborné 40 kr. Kovák Mór 40 kr. Martinná 40 kr. Hahn 20 kr. Valaki 1 frt. Leicht 50 kr. Simon Laura 1 frt. Borsódy Lajosné 50 kr. Bocsor Antal 1 frt. Ellmanné 50 kr. Abafyné 50 kr. Módly Lászlóné 50 kr. Boda Vilmos 1 frt. Gözsy Ferencz 50 kr. Varasdy

L. 50 kr. Babits Mihály 50 kr. László Lajos 30 kr. Nosz- lopy 50 kr. Németh M. 50 kr. Ágoston I. 40 kr. Horváth K.-né 50 kr. Pesthy Józsefné 50 kr. Pápé Gyuláné 1 frt. Összesen 27 frt 10 kr. Fogadják a nemeslelkü adakozók a szerencsétlenek szives háláját. Szegzárdon, 1878. május 26. Sass Istvánná.

— Kérelem a hazai tanító-testület érdemes tagjaihoz! Óhajtván az idén is — mint ezt már két év folytában az üdvös ügy érdekében tettem — az iskolai év bezárta után a hazánkban már életbelépett „iskolai taka> rékpénz tárak“ állásáról a statistikai adatokat nyilvánosságra hozni, ismétlem a már több alkalommal tett következő kérésemet: Méltóztassanak a hazai tanítótestület azon tagjai, kik már kezelnek iskolai takarékpénztárt, velem majd junius közepén ennek akkori állását szívesen közölni és pádig nevét az iskolának, illetőleg osztálynak; nevét a kezelő-, igazgató-, tanár-, vagy tanítónak; hány tanuló jár az iskolába (az osztályba;) hányán takarítanak és mennyi a junius közepén valóságban betett és akkor az osztályban levő főösszeg. Azonkivül még köszönettel veszem közléseiket a tett tapasztalásokról,’ észrevételekről stb. melyeknek közlése csak hasznára lehetnek az üdvös ügynek és úgy egész hazánknak. Budapest, 1878. május havában. Weisz Bernát Ferencz.'

— Kzullőhernyó jelentkezése- és pusztításáról értesítenek bennünket a következő levélben, melyet egész terjedelmében közlünk: Felsö-Nána, 1878. május .26. Tisztelt szerkesztő ur! Midőn e sorok közzétételére felkérem, teszem azt oly indokból, hogy a közjónak némi szolgálatot vélek általa teljesíthetni. Ugyanis május 22-én B. L. barátommal szomszédos szőlleinkben körülnézve, azt vettük észre, hogy a vesszők hegyein vannak összegöngyölgetett levelek s ezeken apró ficzkándozó hernyók. Azonnal azon sejtelmem támadt, ezen hernyók nem-e azon szőllőpusztitó rovarok közül valók, mikre tavai a kormány a községeket figyelmeztette. S ime utánajárva a dolognak, kitűnt az adott ismertető jelekből, hogy az nálunk a szöllőtőkén tömegesen mutatkozó hernyó nem más, mint ama veszedelmes tortrix pilleriana, mely Temesmegyében Fehértemplomnál már sok hold szöl- löt elpusztított s a soproni és rusti szellőkben is szórványosan mutatkozott. A községi elöljáróság utján több példányt hivatalos jelentéssel elküldtünk a szolgabirósághoz. Sokan még kétkedve fogadják, bár arra példát nem tudnak, hogy azelőtt is ilyesmit láttak volna. Jó lesz az illetőknek hatóságilag e bajt constatálni és orvoslásáról gondoskodni. Nagyon valószínű, hogy az említett hernyó vidékünkön több helyütt is létezik. Nálunk az öreghegyen vannak, hogy az újban is találtatnak-e, még nem szereztem tudomást. Találkozik töke 6—7 hernyóval s egy 4 quadrat ölnyi térségen 60—70 darabot lehet összeszedni. Különben tisztelettel maradtam tisztelt szerkesztő urnák alázatos szolgája Wagner János, lelkész.

— Majális! tartott a német-keéri uradalmi kies erdőben május hó 29-én a Tolnamegyében állomásozó 10-ik huszárezred harmadik százada, mely gróf Chorinszky Miklós kapitány ur által pazar fénnyel lett rendezve; és melyben Tolnamegyének több nevezetesb családja : köztük Per ez el István főispán ur, sőt a szomszédmegyékböl is részt vettek. A délutáni órákban lóverseny tartatott, mely alkalommal először az altisztek futtattak s az első czéltérő 10 frt és 1 darab aranynyal, a másodikja frtal és egy ezüst talérral; ezek után futtattak a közvitézek közül nyolezan, kik közül a pálya nyertesek 5 írttal és arany, és ezüst tallérokkal jutalmaztattak. Ezt követte a ezéllövés, melynek bevégezte után a század lovai, nyergei és összes felszerelései szemléltettek meg; reá a több bográcsban főtt paprikáshus tálaltatott a katonaság elé és egy körülbelül lOakós hordó csapra veretett és a legénység széles kedvvel mulatatt. De a több százramenö vendégkoszoru sem maradt e tekintetben tétlen, mert midőn a duna-földvári hangászok ráhúzták a

attól félt, hogy a tengeren leendő utazás még jobban fel fogja idézni a szerencsétlen halál emlékét; de jelenlétében nem akarván figyelmét arra a bizonyos gondolatra újólag felhivni — bár nem helyeselték egészben — de mégis elhatározták az indítványozott szórakoztatási utat. Néhány hét múlva Londonban találjuk őket. Innen Francziaországba utaztak, a kontinensek némely más szép vidékei mellett ellátogattak Spanyol- s Portugalországokba, végre Mariska huszadik születésnapját Nápolyban ünnepelték meg. Itt töltötték a telet, egy pompás fekvésű gyönyörű palotában. A táj elragadó szép volt s a palota fényüzöleg volt bebuto- rozva. A czél, melyet a gyors és sokváltozatu utazás által Mariska kedélyének felviditására létesiteni óhajtottak, mindig messzebb látszott. . . A szép arcz napról-napra átlátszóbb és halaványabb lett és a boldogtalan anya keserű könyeket hullatott reményeinek meghiúsulása felett. Orvost hívtak .... ez kinyilatkoztatta, hogy nincs közel a veszély; de ez nagyon sovány vigasztalásnak tetszett az aggódó szülők előtt.

A dolgok állása azonban rövid idő alatt más fordulatot vett. Mariska kedvencz szobája az első emeleten volt és az öbölre bírt kilátással. Itt halmozta össze az édes otthonnak minden emlékeit, illatos virágokkal1 telt edények állottak az antik mellékállványokon, gyönyörű tájképek festői tölgyekkel és végre a márványszobrokhoz támasztva egy hárfa, melyen Mariska úgy néha napján játszani szokott.

Egy alkalommal a nyitott ablakon kitalált hajolni Ma- ireka., kitekintve az előtte elterülő szőllőre. A pompás lég| töl mintegy megittasodva, felragadta hárfáját és elkezde amellett dalolni egy gyönyörű dalt.

A dal végeztével mintegy kimerülve, érzéketlenül hanyatlott le keze s amint szép feje hátrahanyatlott, nagyon, de nagyon hasonlított az épen mellette levő hideg márványszoborhoz. Holló fekete fürtjét ragyogó drága gyöngyökkel feldiszitve, gyönyörű fonatot képeztek, nagy, gondolkozó szemeit oly bensöleg függesztette ki az illatos levegőbe, hogy a megjelent két látogató közül egyiksem akarta félbeszakítani elmélázását vagy visszaemlékezését, mely a leánykát ebben a helyzetben oly igézővé tette.

A két látogató közül az idősebb, az orvos dr. Villier volt, a másik egy olasz, Manfrecht nevű ur, az orvos barátja, aki egyszer másszor elszokott orvos barátjával jönni a halavány beteghez, akinek kedvessége által láthatólag el volt ragadtatva.

Nem egyszer volt már azon ponton (mert a dalolás alatt léptek be észrevétlenül) hogy bámulatával félbeszakítja a dalt, de csak erőt vett magán és midőn e dal oly szomorúan, édesen elhangzott, olyan valami könyfélét morzsolt szét szemeiben.

Arczának félreforditása által titkolta el rendkívüli felindulását a férfiú, kinek arcza nem volt visszataszító, homloka magas é3 erélyre mutató, sötét s vállaira lehullt gesz- tenyeszinü haja pedig azt, mondhatni kellemessé tették a társaságban, hol megjelent. Dr. Villier végre a leánykához lépett.

— Félbeszakítottam merengését kisasszony ! — szólt;

J — mert nem véltem megengedhetőnek, hogy tovább is merengjen e pompás kilátáson, nehogy lelke szemein keresztül vándoroljon el tőlünk, miáltal nekünk mindkettőnknek végeden nagy fájdalmat okozna.

Mariska mosolygott, amint az orvost és barátját üdvözölte; de a mosoly csak ajkain látszott, szemeiből az elébbi szomorúság tükrözött vissza.

Villiers néhány tréfás megjegyzés után eltávozott, azt mondva, hogy Cliftonné asszonyt szándékozik felkeresni.

.— Nem lenne oly jó kisasszony, hogy elénekelné még- egyszer azt a dalt, mit az elébb hallottunk, ha nagyon kérném? —. szólt a férfi.

— Szívesen megtenném önnek, de lehetetlen — felelt Mariska, épen most, csak úgy rögtönözve énekeltem azt, mi saját szerzeményem.

— Meg kell kérem annak lenni! tudja-e azt, hogy amint kegyedet hallottam, azt hittem, hogy egy második lorinnát hallok és sóhajtottam róla szivem szerint hogy én ... .

Szemeik találkoztak — az olasz egészen felhevült, sok-í kai inkább, mint egy oly rövid ismeretség után érthető lett volna. Egy tünde mosoly villant át Mariska arczáp, de rög ) tön elis tűnt. . . . Társalgásuknak további része nagyon tartózkodóvá vált, valóságos áldássá lett tehát mindkettőre i nézve, hogy az orvos Clifton úrral visszatért.

(Folytatjuk.)