Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-23 / 21. szám
21. szám. Szegzárd, csütörtökön 1878. május 23-án. Hatodik évíolyam. Regjei? n: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . 1 • 1 5 frt — kr. Félévre . . ; . 2 ,, 50 ,, ' Egyes szám ára . — —- 10 Szerkesztő lukasa: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézöndők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: S/.échényi-ulczii 172. szám, limn az előfizetések, hirdetnie)) vak és . felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyani!! kaphatók. Toliiamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezfjt nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Az állatkiállítás. A tolnamegyei gazdasági egyesület által rendezett s folyó évi május 18., 19. és 20-án megtartott állatkiállítás, mely annyi értelmes főt, annyi munkás kezet foglalkoztatott heteken, át, immár a múlt emlékei közé tartozik. Lezajlott mint a nyári vihar, eltűnt, mint a meteorkő s az ismét csendessé vált légkör s az emlékezetben élénk színekkel festve visszamaradt pályafutás szolgál már csak Útmutatásul az Írónak, kinek feladatává vált három izgalmas nap eseményeit ismertetni s azok nemzetgazdászati eredményét az el- mosódásnak annyira kitett emlékezet üde zománcz- czal bevont tükréről az állandóbb életű papirra fektetni. — — A kiállítások hasznos voltát fejtegetni nem lehet e czikknek feladata, ámbár a tapasztalatokon ökulva, feleslegesnek egyátajáu Jiem mutatkoznék; ezúttal azonban, midőn események és azok következményeinek ismertetésével foglalkozunk, legyen elég világitó például a nagy nemzetre utalnunk, mely épen most óriási erőfeszítéssel iparkodik az elfordult hadi szerencse pusztító következményeit a béke áldásos müveivel ellensúlyozni. Egy nagy nemzet vállvetett törekvése s annak eredménye közt egyrészről s egy kis megye iparkodása s annak hatása közt másrészről, párhuzamot vonni nem lehet felbátorító, de valamint a nemzet nagyságát egyedei kitűnősége alkotja, úgy egy ország előrehaladottságát is az egyes alkrészek törekvése biztosítja s igy a mozgalom, melynek megyénk szinhelye a maga kicsiségében is üdvös és áldástho- zóvá válhatik. Tolnamegye a maga körében rövid három év alatt immár a második kiállítást rendezi . s merjük állítani, hogy e? tevékenységet komoly átgondolt tö- | rekvés s nem az első kiállítás általánosan elismert ! sikere idézte elő. Megyénk, hála a gondviselésnek, bir az elemek- í kel, mely a kiállítások keresztülvitelében tényező- kép szerepelhetnek: vannak népszerű emberei, kiknek szava, tevékenysége gyújtó hatású; vannak a rendezésre alkalmas s fáradságtól vissza nem riadó | egyénei; vannak gazdászati kitűnőségei; s van végre egy legnagyobb részben közönyt nem ismerő kö- I zönsége. Ennek köszönhető, hogy a rendezett | állatkiállítás is nagyban és egészben a | siker.kiváló fokára emelkedett s az ered- | mény fo ly tá u ny.i 11, jio m 1 o kk a 1 fclmoacU ható, ho gy Tolnamegye a juhászat, tehenészet és sertéstenyésztés terén előrehaladott álláspontot foglal el; mig ellenben a lótenyésztés sok kivánni valót hagy fel; a hasznos házi állatok tenyésztése végre, a mennyiben, a kiállítás az e téren létező állapotok visszatükrözé- sére alkalmasnak mutatkozik, nem részesül kellő figyelemben és méltánylásban. Ennyit a kiállítás átalános jellemzésére s most áttérünk lefolyásának ismertetésére. A kiállítási épület a vásártéren 2260 □ ölet elfoglaló téren emeltetett s állt három összefüggő egyenként 30 öl hosszú fedett deszkaépületből, az egyes állatok részére elkülönített ketreczekkel. A tér közepét egy óriási oszlopon nyugvó nemzeti lobogó foglalá el, mig a bejárat felett emelkedő homlokzat gazdagon volt a nemzet, megye és' város szineivél diszitve. A bejárattól jobbra voltak a lovak, balra a! szarvasmarhák s szemközt a juhok, sertések és házi állatok elhelyezve. A kiállítás első napján d. e. 10. órakor Perezei István főispán ur, ki a magyar, kormány által képviseltetésével megbizatott, megjelent a kiállítási épületben s a bejáratnál Bernrie- der József ur a gazdasági egyesület elnöke és a kiállítási végrehajtó bizottság tagjai által fogadta-* tott; mindjárt utána az épület kapuja felnyittatván, Perez el Dezső alispán ur, mint a kiállítási bizottság' elnöke a kiállítást a következő sikerült be- széddel nyitotta meg: „A megyei gazdasági egyesület bátorítva azon ^siker .és kedvező eredmény által, melyben az 1876. év őszén tartott termény-, gyümölcs- és iparkiállítása részesült úgy a kiállítók, mint a látogató közönség részéről, a folyó évben mezei gazdaságunk egy másik kiváló s az említettnél mivel sem jelentéktelenebb főtényezője, gazdasági állattenyésztésünk körébe vágó eme kiállítás rendezését határozta el. Az indokok, melyek ez elhatározásnál vezérelték s a czél, mely szemei előtt lebegett, ezúttal is ugyanazok voltak; egyrészt, hogy megismertetve az an vágót, melylyel rendelkezünk s a főbb irányokat, melyekben tenyésztésünk halad, alkalmat szolgáltasson annak megtudására, hol és mit kell fejlesztenünk, honnét mit lehet és kell elsajátítanunk és TÁRGZA. Az állatkiállítás köréből. A kiállítási helyiség már úgyszólván elkészült s csupán a lobogók felrakásával foglalkoztak a munkások, midÖD egy polgár atyafi 10 éves kis fiacskájával közeledett a nevezett helyiség felé; a kis fiú megpillantván e látványos dolgot, felkiált: — Istenem ! nini, éd’s apám, kom é d i a készül itt! Úgy e elmegyünk majd bele? — Nem komédia lesz fiam az — szollal meg az apa pathosszal — hanem valami más; sok birkát lehet itt majd látni. — Ahán, igy hát k ö z ülünk csak maga megy el! ? * $ ifi Javában dolgoztak X. szöllejében a kapások ezelőtt pár héttel, munkaközbön egyszerre csak megszóllal az egyik: — Ejnye, hallotta-e komám uram, hogy nálunk v i 1 ág- kiállitást akarnak rendezni? — Nem én, hiszen más nemzetsig akarja azt véghöl vinni. — Úgy van, de hát később kifundálták, hogy ott tönkre jutna, igy aztán a mi bár ólunk folyamodott érte. — Csak derék egy ember az a bárói — jegyzék meg erre mindannyian. * * * Nagy örömmel megy haza az iskolából a fiú: — Ed’s anyám! hallja csak mi újság! — Nos fiam! — Hát-hát tanító urunk ma épen a birkákról magyarázott s megigérte nekünk, hogy ha lesz ilyen kiállítás, ! mindnyájunkat oda vezet: jaj de örülünk! * ifi ifi A megnyitás után tolongott be a közönség a kiállított tárgyak szemlélésére, hol a közfigyelmet főleg Y. gyönyörű juhai vonták magukra. — Ezek ám a jó minőségű juhok ;— jegyzi meg egy véznaalkatu ur. Mire nyomban a há'a megett egy tei'jedelmes alak megszóllal: „Jaj kérem, ,azt csak a bográcsból lehetne igazságosan megítélni.“ * ifi ifi Két élemedetett anyókát kivitt szintén a kíváncsiság, kiérvén a kiállítás helyére, közülük az egyik megpillantó a bejáratnál örtálló sisakos tűzoltókat. — Hát ezek a tűzoltók ugyan mi a ménkiit keresnek itt? — szollal fel a meglepetés hangján. — Hja! — világositja fel a másik — ilyen tüzes melegben nem árt az ovatosóág. x * % - ifi ■— Kis fiú:'Nézd csak jó anyám, milyen szép csikó ez, kérlek vedd meg számomra! — Anya: Nem lehet kis fiam, mert leesnél te róla. — Kis fiú: Ej! dehogy esnék le róla: ültem már én a juhász szamarán is s arról is csak úgy lecsúsztam. ifi ffi * Egy másik kis fiúcska a kijövetnél megpillantván a ezukrász terjedelmes sátorát, legott édesanyját megszóllitja: — Szegény anyácskám! Ugy-e bár hogy nagyon meleged van, jer kérlek és végy nekem egy adag fagylaltot. Ugyancsak a kiállítási helyiségben két ismerős találkozik s miután egymást üdvözlik, az egyik következőkép szollal meg : — No barátom, hát ön megint marhakiállitás.on látható! i— Igen — válaszol amaz reá szerényen — mi csak megtaláljuk egymást illető helyünkön. * | , * , — Elles nagysád! Kérem megtetszik a délutáni lóversenyt tekinteni, nagyon érdekesnek Ígérkezik ? — Oh igén! egész bizonnyal, mert a versengése k- n e k, akarám mondani a versenyeknek szenvedélyes barátja szoktam lenni. ifi ifi . , A kiállítás első napján. (Szombati hetivásár alkalmával, vidéki atyafiak.) ]— Ugyan sógor, mondja csak nekem, mi a ménkűt jelenthet itt a házakon az a sok ménkű zászló ? — Soh’so tudom én, hacsak, a barmokat nem. illeti; mert jóformán kiállították ükét! (Vele rósz viszonyban élő szomszédjához, gunyoros hangon.) —i X. Hát szomszéd ur, ön mit fog kiállítani ? — Y. Én, az úrtól két láda ostobaságot! — X. (Nevetve:) No hisz akkor tudom nem talál azokra vevőt. — Y. Jaj nem ! ha azoknak odaszállitását önre bíznám, ifi ifi ifi-— Hej barátom! hova hajtja azt a kövér disznót — kérdi csodálkozó, hangon egy ritka elhízott ur.
