Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-12 / 19. szám

ságszülte ellenszenv nyilatkozatát láthatjuk. Vagy feltehetiink-e ezen törvény tervezőjében oly ártatlan felfogást, hogy. azon költség, a melyről a bir<5 nem tud, mert tudnia nem szabad, valóban nem is létezik?

A magyar ügyvédi kar megmutatta már több- izben, hogy saját érdekeit a közjónak örömmel képes feláldozni. Életbe lépett az uj váltótörvény, mely egyszerűbb eljárással az ügyvédi karra kevésbé jövedelmező ügyködést eredményezett: s a magyar ügyvédi kar azon büszke öntudattal fogadta e törvény megalkotását, hogy az érdeklett közönség annak léteiét első sorban az ő sürgetéseinek köszöni; s még ma is folyton sürget, fájdalom eddig semmi, vagy csak csekély eredménynyel hasonló törvényeket, egyre követelvén a bonyolódott perrendtartás átalakítását, uj, egyszerűbb csődeljárást, a polgári törvénykönyv behozatalát s a bélyegtörvény revisi- óját. De midőn oly törvények támadják meg léteiét, mint az 1877. XXU. t. ez. feljajdulását valóban a hazafi fájdalom, a közügyet féltő aggodalom okozza.“

Ezekhez magam részéről még csak azt akarom megjegyezni, hogy a kisebb ügyekben felmerült költségek nagyságát köztudomás szerint nem a per, hanem a végrehajtási költségek összege okozta.

Ezen baj orvoslását pedig épen az ügyvédi kar sürgette folyvást. Mert nem bosszantó-e, nem minden józan észt gúnyoló dolog-e, ha a lefoglalt ingók 300 írtnál többre vannak becsülve, az igényhirdetményt a hivatalos lap hirdetési rovatában háromszor közzé kelljen tenni és ezért 8 frt 27 krt kelljen fizetni, — vagy az, hogy ha valahol, valamely faluban egy 300 írtnál többre becsült házacskát vagy földecskét vonnak árverés alá, ezt is Budapesten a hivatalos lapban háromszor ki kelljen nyomatni és ezért ahoz képest, a mint az illető biróság tömöttebb vagy lazább irályt használ, 13— 17 írt hirdetési díjat kelljen fizetni? Látott-e valaki valaha esetet, hogy mikor egy 400 frtos házat vagy egy negyed úrbéri telket árvereztek el, távoli megyéből jött volna vevő?

És ez a gyönyörűséges állapot az 1877. XXII. t. ez. uralma alatt is tovább fog tartani, úgy rendelvén ennek 86. §-a, hogy ingatlanokra vezetendő végrehajtást a törvénykezési rendtartás szabályai szerint kell kérni és folytatni.

Ezen minden józan észszel ellenkező állapot megszüntetéséért eleget harczolt az ügyvédi kar, kamarái ezt évi jelentéseikben folyvást sürgetik és miután idáig minden sürgetés eredménytelen maradt, nem egy kisebb követelés a bagatell-törvények előre láthatólag rövid élete alatt (?) maradand behajthat- lan azért, mert az ügyvédtől nem lehet kívánni, hogy egy 20—30 frtos ügybeni működését azzal kezdje, hogy becslési költségre, beleszámítva a végrehajtó fiivarját, eljárási és napidíját, elfizessen 9—10 frtot és azután az árverési kérvény bélyegeire költsön 3 4 frtot és fizessen ki 13—17 frt árverési hirdetési

óra számra hallgatta a különös gondolatokat, melyeket Mariska kimivelt értelmének mélyéből felbukkantak vagy érzelmeinek végetlen tengeréről elöszállottak. Károly túl volt már a férfiúi kornak legelső évein és az aggodalom bizonyos félénkségével tekintett Mariskára s bámulta annak ritka kedvességét; de nem tudta legyőzni aggályait, mert éleslá- tásu szeme már első találkozásukkor felfedezte modorának kevély hidegségét. A bizalmas ismeretség részéről csakhamar szerelemmé fejlődött s vallomása Mariskánál nem találkozott a közönyösség látszatával. Az, ki néhány hónap előtt a miatt könyezett, mert nem találkozott egy őt megértő s vele rokonszenvü lélek, most Károly oldalánál ült, kezét annak kezében feledve, lángragyult arczczal hallgatta annak szenvedélyes szavait, melyek mind azt bizonyították, hogy mily mélyen, igazán, szenvedélyesen van ö szeretve. Az eljegyzés után a reggeleket együtt szokták tölteni, beszélgettek, sétálgattak vagy pedig kedvencz helyükön a társalgó-szobában töltötték az időt. Egy reggel Mariska egy német elbeszélés olvasásába annyira elmerült, hogy Károly - nak jövetelét észre nem vette, úgy hogy az kezét emelte fel a könyvnek táblájáról, hogy értesítse jelenlétéről.

— Én féltékeny vagyok erre a könyvre Mariska — szólt — adja azt oda nekem!

— Oh Károly! német könyveim az én egész világom ha ön távol van tőlem, azokat boldogságom legnagyobbjá- nak tartom az ön jelenlétében is, gyakran egészen azonosítom magamat, az érző kedvencz jellemekkel és elfelejtem a mostani napok világának tényállását.

|H E szerint a jelen tényállás nem tetszik kegyednek Mariska?

díjat! — Pedig igen gyakori eset, hogy eladósodott ember legkisebb adósságát is csak ingatlan vagyonának elárverezésével lehet behajtani.

De ez csak csekélység. Számosak ezen kívül az igazságszolgáltatás hibái, melyek részben az anyagi, részben az alaki jog hiányos vagy czélszerütlen voltában gyökereznek.

És valahányszor az igazságszolgáltatás hiányairól van szó, a távolabb állók mindig csak az ügyvédi kart vonják felelőségre. Ez fizeti meg a nem általa okozott viszás állapotok árát. Ez fogja fel azon csapást, mely az igazságszolgáltatást egészben illeti.

De azért tudja, hogy az ügyvéd a társadalomban az egyes tagoknak viszonyaik szabályozását és rendben tartását elősegitő, gondolkozó támogatója, tudja, hogy az ügyvédi kar, a midőn a magánjogok érvényesítésében jogtudományával, gondolkozó fejével és tapasztalataival segédkezet nyújt, nemcsak ezen egyéni érdekeknek szolgál, hanem egyszersmind megbecsülhetlen szolgálatot tesz a társadalmi rendnek a törvény előtti egyenlőség és a szabadság eszméjének. Bátran el lehet mondani, hogy a szabadság és egyenlőség eszméjének megvalósitását az állam egész szervezetében egy közeg sem segitette elő annyira, mint az ügyvédi kar.

Nem tagadom én sem, lehetnek, sőt mint ez az ily nagyszámú testületnél máskép nem is lehet, bizonyára vannak is az ügyvédi karnak oly tagjai, kik nem méltók arra, hogy ezen a közbizalmon alapuló és az állam szervezetében oly fontos testület tagjai legyenek. De ki fog a ministeri tanácsosoknak, vagy a kir. Ítélőtábla biráinak a váltóhamisításról szólni azért, mert akadt egy-egy szerencsétlen tagja, ki erre vetemült? Vagy ki fog általánosságban a bírói karnak a tőle elvárható magaviseletről szólni, mert volt rá eset, hogy egyik tagja ily irányú vétség miatt lett állásától elmozdítva. — Nem fogja-e ezt mindenki az illető karra irányzott insul- tusnak tekinteni, ha mindjárt a czikkiró „az egésznek elfogulatlanul felfogott érdekeiről“ és azon gyengébb egyesekről beszélne is „kik magasztos hivatásuknak különben sem lennének képesek megfelelni.“

De tovább megyek. Az ügyvédi karnak mint egésznek is lehetnek hibái és meglehet: a magyar ügyvédi kar nem áll azon a színvonalon, mint pl. a franczia vagy az angol.

De kérdem: magasabb színvonalon áll-e a magyar társadalom más osztálya a maga nemében ?

Különb orvosok-e áz orvosok és különb mérnökök-e a mérnökök és különb tisztviselők-e a tisztviselők, mint a milyen ügyvédek az ügyvédek?

Határozottan nem-mel felelek.

Egy ország és egy nemzet egész társadalma nem áll az egyes foglalkozási ágakból, mint külön- külön álló egyediségekből. A kaszt-rendszer régen elmúlt. Most egy nemzet1 osztályai szerves összefüg— O nem! Károly, én sokkal boldogabb vágj-ok mint bármelyik is azon szereplőki közül, kikkel olvasmányomban találkoztam; oly boldog vagyok, hogy gyakran reszketek, vájjon azok a szép álmok, melyek utamat oly igen megaranyozzák, jövőmet oly boldognak festék, nem enyésznek-e hirtelen el? Elmondjam önnek, mit álmodtam a múlt éjjel is?

— Szívesen meghallgatom kedvesem, de előre is biztos vagyok benne, hogy kegyed a legnagyobb mértékben babonás; bár könnyen megjósolhatom, hogy azon álom nem illik ahoz a Madonna arezhoz, melyet kegyednek adott a gondviselés. Lássa! nagyon gyermekesen gondolkozik, mostani szándéka is egészen megegyez Gray Helénével, ki első szerelmemet bírta. Mindent meg kellett kegyednek mondanom Mariska.

Mariska fenyegető pillantást vetett Grenville Károlyra, mielőtt még szavait bevégezte volna. Arcza lassanként teljesen elhalaványodott és hangja sajátságos rekedtté változott midőn ezt mondá:

— Remélem Károly, előttem senkit sem szeretett ?

— De bizon szerettem, legkedvesebb, legjobb angyalom ! válaszolt Károly, hanem biz én valamikor hiába próbáltam kezemet felajánlani, nem kellett az annak, kinek adtam volna. .

— Károly! ez borzasztó valami, ez kegyetlenség! Ön már szeretett régebben valakit és merészelt én hozzám hozni olyan szivet, melynek oltárán az ellobogott szerelemnek csak hamvai vannak, másnak régen felajánlva.

(Folytatjuk.)

gésben állanak, kik egymástól szívják magukba a szellemet, kölcsönös hatás és viszonthatást gyakorolnak egymásra és mindegyik osztálya a maga nemében olyan, mint a másik a maga nemében.

Es viszont biztosíthatom, hogy a mennyi előnynyel a magyar társadalom egyes osztályai más nemzetek megfelelő osztályai felett dicsekedhetnek, ugyan anynyi előny a magyar ügyvédi karban is feltalálható az illető nemzet ügyvédségével szemközt.

Az ügyvédi kar a nemzetnek kiegészítő része, számos kitűnő taggal dicsekedett a múltban és dicsekedhetik a jelenben is, a kikről mint hazafiakról vagy néha pusztán mint egyszerű gyakorló ügyvédekről is el lehet mondani, hogy bene meríti sunt de patria.

m a.

Különfélék.

— A megyei rendkívüli közgyűlésre a meghívó a következőleg hangzik: A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. t. ez. alapján a folyó évi már- czius hó 20-án tartott rendes közgyűlésen alkotott szabály- rendelet módosítása tárgyában belügyminister ur ö nagyméltóságától folyó évi 14569. sz. a. leérkezett rendelet folytán szükségessé vált rendkívüli közgyűlést ezennel folyó 1878. évi május hó 21-ének délelőtti 10 órájára a megyeház nagytermébe kitűzvén, — midőn t. ez. bizottsági tag urat e rendkivüli közgyűlésre tisztelettel meghívnám, maradtam hajlamába ajánlva, Szegzárdon, 1878. évi május hó 6-án. Perczel István, Tolnamegye főispánja.

>- Meghívás. A szegzárdi daláregylet ez évi tisztujitó közgyűlését folyó évi május 23-án délelőtt 10 órakor tar- tandja, melyre az egylet pártoló és működő tagjai tisztelettel'meghivatnak. Boda Vilmos, elnök.

— Meghívás. A szegzárdi casino-egylet folyó hó 18-án kerti helyiségében a kiállítás alkalmával egy zártkörű táncz- estélyt rendez, melyre az egylet tagjait s azok családját vendégeikkel együtt tisztelettel meghívja a rendezőség. Beléptijegy 1 frt, családjegy három személyre 2 frt 50 kr. háromnál több személyre minden személy után 50 krral több. Kezdete színház után 10 órakor.

— A tamási-i járásból írják nekünk: Megrovás a megróhatóknak, érdem az arra hivatottaknak. Habátrak vagyunk némelyeket az itt-ott felmerülő hanyagság és visszaélések miatt nyilvánosan kárhoztatni, legyen szabad az örömmel tapasztalt érdemeket is nyilvánosan méltányolni. Ezt tenni jól esik önmagunknak, amazt tenni a közérdek követeli .... Kik Fördös Géza dombóvári járási szolgabiró ur megválasztásánál közreműködtek, nincs okuk megbánni tetteiket; sőt azok is, a kik ellene voltak, nyugodtan tekinthetnek a választás eredményére. Kevés azon idő, melyet nevezett szolgabiró ur körünkben töltött, de a valónál még kevesebbnek látszik előttünk, mert feltaláltnak hisszük benne azon hivatalnokot, kiért a dombóvári járás nem ok nélkül sóvárgott. Azon tudat, hogy ö nemcsak szakértő, hanem egyszersmind fáradhatlan munkaszeretö s megbizható hivatalnok, továbbá azon jó modor, melylyel a közönség iránt viseltetik, gyökeréből kiöli ugyan az úgynevezett „hivatalos tiszteletet,“ de maradandóvá teszi e helyett a tiszteletnek egy más oly nemét, melyet csak azok iránt szoktunk érezni a kiket különben szeretünk is. Működése egyik ez eredményéül emlitem fel a Tamási és Sz.-Márton közt levő mondhatni 20—25 év óta nem igazított útnak jó karba s kényelmesen járható állapotba történt hozatalát. A „többet ész szel mint erövel“-féle elv meghozza a maga gyümölcsét, ha azt nép között tapintatosan — a nevezett szolgabiró ur modora szerint — érvényesítjük. Mai időben a közhivatalnok érdemeiért az anyagi jutalom nem járja: tartsa meg tehát azon szeretettel egybefüzött tiszteletünket, melylyel jó hivatalnokaink iránt állandóan lenni meg nem szűnünk.

— Az ál.aikíállítás iránti érdeklődés óriási dimen- siókat kezd felvenni s több mint valószínű, hogy az rendkivüli arányokban fog, ha az időjárás kedvez, sikerülni. Az épület igen diszes lesz s minden kiállított állat fedél alá helyeztetik. A kiállítási bizottság a lefolyt héten többizben összegyűlt s Wittinger Sándor tolnai építész tervét fogadta el, melyszerint áz épület minden anyaga a vállalkozó tulajdona marad, a gazdasági egyesület a használatért fizet csupán llüO forintot. A kiállítási másodnapon rendezendő futtatások is igen érdekeseknek Ígérkeznek lenni s megyei alispánunk Perczel Dezső fáradhatlanul gyűjti az ur- lovarok számára kitűzendő pályadíjak fedezésére szükséges összeget.

— A szegzárdi dalműin választmánya folyó évi május 5-én ülést tartott s nagy horderejű határozatokat hozott; elhatározta, hogy belép az országos dal árszövetségbe s a működő tagok a folyó évi augusztusban Pécsett megtartandó dalünnepélyen a díjjakra pályázni fognak; ezenkívül megkereste Huber Károly kitűnő dalszerzőnket, hogy a szegzárdi dalárda részére külön pályadarabot Írjon, mely Pécsett fog először elöadatni.

— Színészet. Szini szemlénket ezúttal, térszüke miatt igen rövidre kell szabnunk s csakis az előadások általa-