Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-05 / 18. szám
Hatodik évfolyam. 18. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. május 5-én. . . — -1— __________ ______————■ ■ Me gjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 ,, Egyes szám ára .-----—10 ,, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a; tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekez^t nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Paks, 1878. április 20*) A „Tolnamegyei Közlönyének folyó évi már- czius 24-iki számában tett azon javaslatomra, hogy a kisebb polgári peres ügyek tárgyalásánál szükséges egyöntetűség elérésére a kir. törvényszék elvi jelentőségű határozatai a „Tolnamegyei Rözlöny“- ben nyilvánosságra bocsátassanak, ugyanezen lap április 14-iki számában egy X. jegyű névtelen nyilatkozik. Ezen czikkben a szóban levő törvény által engedett felebbezésről és a perjogról oly eszmék foglaltatnak, melyeket az igazság érdekében szó nélkül hagyni nem lehet; az ügyvédi karról pedig kifejezések használtatnak, melyeket vissza nem utasita-. ni bűnös mulasztás volna részemről, kinek sorait X. ur a támadás alkalmául választotta. Azoil javaslatomat, hogy a kisebb polgári peres ügyekben hozandó döntvények közzététessenek, czikkiró ur maga is helyesli. Miután pedig- ez volt czikkem egyedüli tárgya, X. ur felszóffalása az ügyet elő nem mozdította és igy teljesen fölösleges volt. De nem is irta azt az általam megpendített eszme megvalósításának előmozdítására, hanem, a mint tartalma mutatja, csak azért, hogy elmondhassa az ügyvédekről azt, a mit mond. (?) Először is két dologra akarok válaszolni. Az egyik ez: áll-e a bizonyítás és felebbezés rendszere oly szoros összefüggésben, mint azt állítottam, — avagy pedig oly külön két dolog ez, hogy egyiknek megoldása a másikétól független? *) Közöljük e czikket, mely inkább szaklapban foglalhatna helyet, azon indokból, mert arra egy lapunkban megjelent jóakarata felszóllalás szolgáltatott alkalmat; de épen azért, mert az előbbi czikkiró ilynemű intentióirói megvagyunk győződve, T. A. ur csikkének azon részét, mely X. ur személyével foglalkozik, törölni voltunk kénytelenek. A szerk. A másik ez: felebbezes-e az, a mit az 187 7. XXII. t. ez. 25. §-a enged, vagy nem? Előre bocsátom, hog^ a jelenkor jogtudományának elemei háromféle eredetűek. Egyik nemű elemei az illető népnek saját nemzeti egyediségében gyökerező és saját nemzeti életével fejlődött elvek, — rüásik nemű elemei a kánonjogból recipiált jogszabályok, — harmadik nemű elemei és ezek mai napság a magánjog egész rendszerét már nálunk is áthatják, — a római jogból eredett szabályok, akár egyenesen eredeti forrásokból merittetnek, akár nem. Mind a három módosítva az észjogi iskola által kifejtett elvek és a modern társadalmi tudományok hatása által. Mindezen különféle eredeti jogszabályok azonban hazánkban a törvényhozás által rendszeres egészbe összefoglalva, codificálva még nincsenek és még hosszú ideig nem is lesznek; hanem ez idő szerint egyenként gyűjtendők az igazságügyivftar által onnan, a hol feltalálhatók. Megállapodott gyakorlatról sem lehet még szó, tekintve, hogy az ujabbkori gyakorlat csak az országbírói értekezlet vagyis 1861. óta datálódik. Ily körülmények között természetes, hogy a perekben felmerülő jogkérdések megoldása nem oly egyszerű dolog, mint azt sokan, kivált a nem szakértő közönség véli. A gyakorlatban azonban a vita nem pusztán jogkérdésről, hanem még* gyakrabban ténykérdésekről szokott folyni. Mely ténykérdés döntő, melyik nem, melyiknek bizonyítása engedendő meg, melyiké nem, attól függ, hogy a biró anyagi jog dolgában mily nézeten van. Ebből világos, hogy a biró és az ügyvéd, ha mindjárt mindkettő a legkitűnőbb képzettséggel bir és a legtisztább jóakarattal és hivatali buzgalommal jár el, lényegesen eltérő nézetben lehet. A nézetek ezen eltérése pedig nagy befolyással bir a tárgyalás menetelére és a bizonyítási eljárásra. Innen van azon a sommás tárgyalásoknál gyakran felmerülő harcz, mely a biró és ügyvéd között folyik az iránt, hogy valami a tárgyalási jegyzőkönyvbe fölvétessék-e vagy nem, — és innen van, hogy a szóbelinek rendelt sommás tárgyalás az ország legnagyobb részében jegyzőkönyvi tárgyalássá fajult. De ennek még egy másik fontosabb oka is van és ez a következő: Az 1868. LIY. t. ez. 117. §-a a sommás eljárásban közvetlen szóbeliséget rendel ugyan ; de csak az első bíróságnál. A felebbviteli bíróság az első bíróságnál fölvett jegyzőkönyvek alapján ítél. A felső biró ítélete tehát lényegileg attól függ: hogy az első leiró a felek előadásait, melyek nyilt vagy korlátolt beismeréseikben sokszor fontos bizonyítékot is nyújtanak, továbbá a tanuk és szakértők vallomásait mikép vette jegyzőkönyvbe. Ugyanezen viszonyok voltak és vannak legnagyobb részt máig is Ausztriában. Az osztrák bagatell-törvény tárgyalásánál is általánosan hangoztatták, hogy minden szóbeli eljárás, melyet az osztrák törvény rendelt, Írásbelivé dege- nerált, hogy a bizonyítékok fölvételénél a birák és ügyvédek között örökös harezok folynak és hogy ennek oka abban van, hogy a felső biró merőben az alsó biróság által fölvett jegyzőkönyvek alapján Ítél. így volt ez Európa más államaiban is. Az újabbkori per jogtudomány és törvényhozások mindezt kellőleg méltatták is. A tárgyalás írásbelisége vagy szóbelisége, a törvényes bizonyítási elmélet vagy a bizonyítékok TÁRGZA. Az újkori hét hős. Szomoru-vigtárcza, közrebocgájtja a hét hős közül: kettő. Motto: Eszményedet, mint látom, elveted, Előbb még1, mintsem testesülhetett. Madách. Baja város szép helyen van! Népdal. Együtt ülének ők heten, öreg és ifjú, de mind kacz- kiás legény s a páholy tagjai. Elöttök három deczis sárga, habos szegzárdi vörösbor, lapos, füles edényekben. Csengés helyett kaffog a pohár a gyakori összeütéseknél s szent lelkesülés ül az arezokon s széli a hét közül egy s szavai rémesen hangzanak a sörszesztöl áthatottjégben : Uraim! Hősök! Előrelátható, hogy a mi folytonos üléstől megsürüsö- dött vérünk a mai flecktiphusos időben a járvány hatalmas tényezöjekép fog szerepelni, ha idejekorán elejét nem vesz- szük. Az előrehaladott s a kor színvonalán álló orvosi tudomány dönthetetlen alaptételei szerint szeget szeggel kell gyógyítani. Nem vélek tehát tévedni, ha állítom, hogy a sörre jól esnék egy kis bácskai lőre, mint egészségbiztosító szer. Fel tehát öregek és ifjak Bajára, a közvacsorára! Dörgő éljen fogadja az indítványt s a hét hős ereit felvágva, szent fogadást tesz, hogy másnap utibörönddel felkészülve, megjelen a kijelölt helyen s hogy —— a kirándulás a véletlen eshetőségek okozta kellemetlenségektől megóvassék, egyet a leghösebbet elöreküldi szállást csinálni. — — A szegzárdi toronyóra kiváló pontossággal üti délután 4 órakor a tizenkettőt! a nap fénylő tányérját sürü fekete felhők boritják el. Egy-egy czikkázó villám vészes világot vet a hősök páholytermébe. Tompa távoli dörgés jelzi a kitörendő vihart s az útra kész hat hős inait reszketted meg. Mély csend honol a teremben, mignem az indítványozó szollal meg ismét: fel tehát Bajára, a közvacsorára! Komor csend áll be. s az aggódó arezok félénken tekintenek a borongó égre! — Én nem mehetek — szóll az egyik — mert testvérbátyám van itt s öt nem hagyhatom. Nekem a gyámommal van dolgom — folytatja a másik. Engem a babám nem ereszt! — mondja a harmadik. — Engem az ország dolgai Pestre hívnak — hangzik a' negyedik ajkáról. Oh! nekem nagyobb bajom van: a feleségem utazott el s nekem a házat kell őrizni; — szóll az ötödik. Uraim! •— szólt végre a hatodik — igen helyesen van, ha fedél alatt maradunk, mert bizon én is félek a jégveréstől! S az öröm és megnyugvás érzete honol az egyhangú határozat folytán mindenfelé az arezokon és ismét hangzik a pohár kaffogása a sörszesztöl s füsttől szürke légben. $ $. & .... Ismét együtt ülnek heten s áhítattal hallgatják a szálláscsinálót, ki imigyen szónokol: A közvacsora kecsegtető név, sok jót igér, sokat vár az ember és............. . . mindent talál, még . ! őszinteséget is. Majd később visszatérek a magyarázatára. Már estve 7 órakor szokatlanul zajos hangulat uralgott, lépten-nyomon a közvacsoráról beszéltek, kíváncsiságom tetőpontra hágott. Végre elérkezett a várva várt 'A9 óra, mikor a terembe lépve, már majd minden asztalt, kedélyes beszélgetésbe eredett, mégis a bájos pinezérnöket folytonos megrendelésekkel zaklató társaságot találtam. Nagyszerű látvány! egy „Potpourrie“ szebbnél szebb jelmezekből. Először sajnáltam életemben, hogy nem olvasgattam a „Jelmeztant,“ jó kisegítő lett volna. „Kérek sonkát“ . . . „Kérek nyelvet egy kis adagot.“ . . . . „Kérek Compots“-ot. . . . „Kérek theát“ . . s tudja Isten mitnem kérnek szegény fáradhatlau pinezérnöktöl s nagyon természetesen minden kérésre ugyanannyi „azonnal“ s pár perez múlva ugyanannyi „2 hatos“ volt a felelet. (Akik többet adtak — az azoknak jó.) Annyira lekötötte a figyelmemet e kedves zaj és sürgés-forgás, hogy többekközt magam is mindentől elvonatva csodáltam e szép „egyveleg“-et. „Parancsol pezsgőt?“ ......................Hogyne parancs .. . . . . akaróra mondani kérnék ily szép kezekből, ki merne kosarat adni? — senki. Azért hát magam is, hogy az — engem már is elfogott — édes mámort annál természetesbé s szükség esetén (t. i. a táncznál) tartósabbá tegyem, szívesen fogadám el a kinálást, annál is inkább, mert a soupé csárdásra foglalkozva voltam s mert bájos szomszédnöm kitünően tánczolja a csárdást. (Aki akarja, értse meg.) „Parancsol jóslatot?“ . . . „Mindenesetre, de csakjót, rosszért nem fizetek.“ „Helyesen, beleegyezem“ — feleié a szép kis „czigányleány“ § egy dobozból összegöngyölitett papirszeletet húztam ki. Elolvastam s mindnyájan mosolyra fakadtunk, mert a magyar tudományos akadémia nyelvészeti, vagy nem bánom bármelyik osztálya sem lett volna képes
