Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-21 / 16. szám
16. szám. Mrgjclon: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-ufcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetménvek és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.----------- .■■■!■ ,_______ To lnamegye törvényhatóságának, a' tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára , — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. A községrendezés és a községi jegyzők. (Ajánlva a t. községi jegyző urak szives figyelmébe.) II. A község rendezési törvény gyökeresen átalakította az eddigi viszonyokat. Megszüntette az úgynevezett közönséges népgyüléseket, melyek eddig divatba voltak; a község önkormányzati jogát a viri- lisek és választottakból álló képviselő-testület kezeibe tette le; e képviselő-testületnek végrehajtó közegéül az elöljáróságot rendelte; — s a képviselő- testület és az elöljáróság jog- és hatáskörét soliasem körvonalazta. Ez eddig nagyon jól van; mert azok a nép- gyülések többet ártottak mint használtak. És ez nagyon természetes is. A hol 100—200 főből álló tömeg összegyűl intézkedni: ott — tapaszialásbóltudhatja mindenki — higgadt komoly tanácskozás nem képzelhető. Egy pár nagyszájú kolompos viszi a szót s gyakorol pressiot a tömegre. Ha pedig találkozik egy pár bátrabb, higgadt józan gondolkozásu ember: az ezernyi bosszantásnak, bántalomnak lesz okvetlenül czéltáblája. Meg aztán az efféle népgyüle- sek rendszerint anarchiára vezetnek s a szokásos: azt határoztuk, hogy majd máskor határozunk-féle deliberatumok véletlen hátránvára vannak a község előmenetelének. Jó volt tehát az önkormányzati jogot egy bizonyos kis számú, de a község érdekeit valóban képviselő egyén kezeibe helyezni s a szavazatjoggal biró nagy tömeget egyenesen csak a választási jog gyakorlására szorítani. Nagyon csalódik tehát az — a ki jelzett intézkedést úgy tekinti mint a köznép jogának megcsorbitását; mert a tapasztalás azt mutatja, hogy tekintve köznépünk jelen műveltségi álláspontját — még ez is több mint kellene. De erről majd később bővebben. TÁRGZA. Iskender bey. «/ Németből fordította Zeiller Kálmán. Körülbelül tizenegy évvel ezelőtt Ragusában, a szép tengerparti városban egy érdekes találkozásom volt, melyről a következő sorokban akarok szólni. A legkellemesebb tavaszi esték egyike, melyeket csakis Dalmátia déli partjain lehet élvezni, árasztá varázs fényárját a virágillattól ittas tájra, mely az aczélszinü s a holdfényben csendesen rezgő tenger mellett eltűnt. A város északi kapuja előtt árnyékos platánokkal beültetett kis terasse van, mely három oldalról be van építve, a negyedikről azonban két sziklafal között a tengerre szabad kilátást nyújt. Jobbra a San Lorenzo magaslik az ég felé — egy természetes bástyafal, hatalmas, festői sziklákkal s kopasz fején egy hosz- szan elnyúló várral,^melynekRobogója előtt mellette elvitorlázó hajók tisztelegni szoktak. A bal sziklafal azonban idomtala- nabb. Ragusa külbástyája itt messze benyulik a sziklával behintett öbölbe és a hatalmas bástyázaton megtörik a tenger hulláma. A lmllámzat bár fölhat a több ölnyi magasságú terras falig is, honnan azután hirtelen visszahanyatlik. A mellvédhez támaszkodtam s tekintetem a távolban enyészett el. Egy katonai zenekar épen bucsudarabját vé- gezé be; e mialatt a Verdi-féle bravour ária hangjai a szirA jelzett törvényczikkíiek mérhetlen nagy hiánya abban áll, hogy az Önkormányzati elv alkal- mazásában nem tesz különbséget község és község között; s ennél fogva figyélmen kívül hagyja azt a mi legfontosabb t. i. a tényleges viszonyokat s köznépünk szokásait, műveltségi állapotát és sajátságos gondolkodás módját. A képviselő-testület s elöljáróság elnöke a biró. A kinek az agyában legelőször megfogamzott az a gondolat, hogy ennek az intézkedésnek kivétel nélkül minden községben egyformán kell keresztül vitetni: arról el merem mondani, hogy az a magyar köznép között soha sem fordult meg oly czélból, hogy azt komoly tanulmánya tárgyává tegye. Hogy a biró legyen a; képviselő-testület elnöke, tehát a község valóságos feje, érdekeinek képviselője: az nagyon helyes azon községben, hol a földmivelő osztály mellett nagy számmal lévéna befolyásos és virilis honoratiprok. —rs, valódi művelt, iparosok : a képviselő-testületnek legalább is fele ezekből áll s a bírói páleza is folyvást egy-egy ily értelmes fő kezébe jut. Itt ha a jegyző nem egyéb is, mint pusztán csak jegyző: az nem baj; mert mig egyrészről a község kormányzata jó kezekben van; addig más részről a jegyzőnek (kinek napjainkban már vizsgázott, okleveles, intelligens egyénnek kell lenni) nincs oka pirulnia azon, hogy szerepe másod, vagy harmadrendű a képviselők és elöljárók között, — mert hisz azok a képzettségre, társadalmi állásra nézve vele egy színvonalon állanak — sőt igen sok esetben feljebb. De egészen másként van ez egy tisztán föld- mivelőkből álló községben, hol minden de minden a jegyzőn fordul meg. A községben felmerülhető ügy a jegyző vállaira nehezedik, neki kell a birót i tettel, tanácscsal segíteni; az elöljárókat, képviselőket utasítani, informálni; úgyszólván tanítani, mert hisz azok mind egyszerű földmi velők lévén, a paragrafusok világában vajmi csekély jártassággal bírnak. Fennebb körvonaloztuk a községi (a régi falukról beszélünk) hatáskörét; vessünk most még egy rövid pillantást arra az óriási irodai munkára, melyet neki teljesítenie kell. A közgyűlések, tanácsülések jegyzőkönyveinek vezetése, jelentések fogalmazása, a beérkezett ügydarabok, panaszok, kérelmek rendes igtatása, az állami, községi, megyei ösz- szeirások lelkiismeretes elkészítése, az adók összeírása, lerovása, fő- és kis-adókönyvekbe bevezetése, lajstromozás, házi kezelés, védkötelesek, sorkatonák, honvédek nyilvántartása, közmunkák összeírása, ellenőrzése, dohánytermelés, himlőoltás, tanügy, faiskola, piaczi árak, községi számadások, költségvetés, birtok változás, szőlődézsma, úrbéri maradványok, települők, idegenek, elbocsátottak, cselédek, munkajegyek, marhásjárlatok, kézbesítések, — mind de mind a jegyző dolga, kinek csak egy 1500 lélekkel biró községben is — reggeltől estig az Íróasztal mellett kell görnyednie, ha az előszámláltaknak — nem feléből harmadából, — ütve, — vétve, — hanem lel- kiisméretesen megakar felelni. Egy jegyző-segéd kevés, de a legtöbb helyen kettő is szükséges. És aztán sokszor ez is a jegyző rovására megy. A mely hivatalnokra kötellességei annyi terhet rónak; — az, — legalább az én igénytelen véleményem szerint — megérdemlené, hogy saját hatáskörében tényleg és névleg ő legyen az első ember. így kívánná — ezt a jegyzői állás tiszteletre méltósága; igy kívánná az értelmiség méltatása; — s mi legfőbb: igy kívánná ezt a közérdek. Ezen kívánalmat azonban a községrendezési törvény egészen figyelmen kívül hagyja s a jegyzőnek * I i É teken átrezegtek, eloszlott a közönség is, mint egy lasan- lasan eltűnő patak elhaló moraja. — Ilyen estve volt, ily üde és illatos — mondá tár- , sam egy török tiszt — ki ép úgy, mint én, hosszú időn keresztül szótlanul állt a terrasse falánál; — ily békés kép volt az, mely évek előtt körülvett, midőn a Kobila öböl sáncz-terrassejáról Castelnuovo felé kémkedtem.... Achmet aga, a suttorinai helyőrség hadnagya, Skutariba evezett az osztrák őrséghez, szolgálati utasításokért. Azon időben rósz híreket vettünk, a ráják (keresztény hitü török alattvalók) — hir szerint — Herczegovina szívé- í ben fellázadtak s a Feketehegység fejedelme is be akar törni a grahovai síkságra. Bizonyosat még nem tudtunk, mert Trebinjében Zergits aga kaimakam *) székelt, ki magát Abu-Islaminak, — hit atyjának nevezte; de ennek daczára nem átallotta a szláv városka nagy kereskedőit magánál megvendégelni. Engem nem szivélhetett, mert egy zubcsii nőt, ki háza előtt illetlenül viselte magát, meg nem ostoroz- tattam. O egyúttal déli Herczegovinában katonai főnök is volt s akkori alárendelt állásomnál fogva neki könnyű szerrel sikerült engem — ki szálka voltam szemében, — a legtörvényesebb módon, a montenegrói határon fekvő szikla- erősségbe, Klobukba rendelni, ez oly őrhely volt, mely a száműzetéshez meglehetősen hasonló ............Napjaimat e szik lafészekben a lehetőleg legjobban töltöttem el s mitöbb — hétről hétre, mikor csak alkalom kínálkozott, montenegrói dugárusokat s egyéb gyülevész zsivány népet Banjani)1, hol mesterségük a legkésőbb időben is virágzik — a vár tümlöczébe vettettem, vagy pedig a foglyokat — vétséI gökböz képest — megbotoztattam ............Azonban ez sem I igen tetszett Zergits agának, a hit védőjének, a szultán kai- makamjának s igy a suttorina legszélső örházába helyezett át! Itt vártam egy este, miut előbb emlitém, hadnagyomra, Achmet agára. Csolnakja már rég eltűnt az alkony ködében, mely a világitó torony lángszemét kivéve, mindent eltakart a szemeim elöl. Az órák egymásután tiinedeztek anélkül, hogy a csolnak visszakerült volna. E pillanatban vágtatott fel a lejtőn Dzselin csorbasi sovány herczegovinai gebéjén, parancsaimért. — No mi újság, jön már Achmet? — Estimakor láttam öt odaát kikötni, azóta már itt is lehetne. — Már annak két órája, talán újra belepillantott a Nane pálinkáscsebrébe s azóta alszik valahol a fűben. — Masallah! — mondá az öreg csorbasi .... a mul- lasim tud hozzá, de szolgálatban mindig pontos volt, előbb kiinná a fehér tenger vizét, mintsem hogy kötelességéről feledkeznék meg. Meghagytam a derék altisztet jó véleményében s felkeltem, hogy lemenjek a tengerparthoz, hol csapatom állomásozott. Dzselin megkínált sovány lovával s nagy ügygyei bajjal elindultunk a köves ösvényen, mely felett fenyőbokrok képeztek nyaktörö korlátot. — Pokoli sötétség volt. — Istenemre! ezt azután útnak nevezem —> mondá *) Pasát helyettesítő török tiszt, alezredesi ranggal. az öreg.
