Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-14 / 15. szám
peres ügyek alakszerűséghez nem kötött egyszerű gyors és olcsó eljárás szerint intéztessenek el, a törvényt a gyakran önérdek sugalta támadások ellenébe megfogja védeni. Megengedjük, hogy a törvény ezen intézkedése, mely ezen ügyekben az ellenfél rovására való képviseletet, a per tárgyához arányban nem álló költségek megállapitását megakadályozza, sérti azon ügyvédek érdekét, a kik talán épen kellő megbízhatóság hiányában, az ily apró ügyekből való megélhetésre voltak utalva. De a törvénykezés, midőn e törvényt alkotta az állampolgárok összeségének jól felfogott érdekéből indult ki. El akarta útját zárni annak, hogy nehány forintos egyszerű ügyekben a perbeli és végrehajtási költségek a tőkeösszeget többszörösen meghaladják s a végeredmény az legyen, hogy a 20—30 frtos ügyekben is ítélhessen ugyan a legfőbb itélő- szék; de midőn a legfőbb itélőszéknek jogbiztonságot nyújtó jogérvényes Ítélete végrehajtatott, midőn alperesnek mindene elárvereztetek, a befolyt vételár az alakszerű per és végrehajtás okozta, gyakran mesterkélten nagyobbitott költségek fedezetére sem elégséges ; és a nyertes felperesnek van ugyan jól megfontolt igazságos legfőbb itélőszéki ítélete, de azért megitélt követeléséből nem kaphat meg egy kraj- czárt sem, hanem még ő köteles megfizetni az ügyvédnek azon költségeit, melyek az elárverezett alperesi vagyon vételárából ki nem kerültek. Hogy ilyen esetek igen gyakran fordultak elő, azt elvitathatlan tapasztalati tények igazolják; s nem csalódunk midőn állítjuk, hogy az ilyen esetek képezték a legerősebb tényezőt az ellenszenv megteremtésére, mely az ügyvédi kar ellen fájdalom nagyon is túlzottan létezik. A kisebb polgári peres ügyek tárgyában alkotott törvény, midőn e bajokon segít, az ügyvédi karnak, mint egésznek elfogulatlanul felfogott érdekével sem áll ellentétben; sőt alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy e kar tekintélye, a közjó érdekében szilárd alapot nyerjen. Az ügyvédi kar egyesei, a gyengébbek, a kik magasztos hivatásuknak különben nem igen lennének képesek megfelelni, kényszerülve lesznek ugyan más pályát választani, de a közérdek és az ügyvédi kar jól felfogott érdeke ez által is csak nyerni fog. A, Különfélék. JOBAHÁZI DÖRY GYULA | cs. kir. kamarás és Tolnamegyének 1861-ik évben volt fö- pénztárnoka, mint mai nap érkezett (april 11 -ke) távirat tudatja, Bécsben, hova súlyos betegségének gyógykezelése végett utazott, 1878. april 10-én esti 6 órakor jobb létre szen- derült. A két Ízben kiállott orvosi műtét teljesen kimerité s szenvedéseinek a halál jótékony keze véget vetett. A bol- dogultat szelíd bánásmódja általában kedveltté tévé s igy tragicus sorsa bizonyára mindenfelé sajnálatot kelt. Hült tetemei folyó évi april 14-én fognak Zombán örök nyugalomra helyeztetni. Béke. hamvaira ! — Meghívó. A múlt évben végbement legutóbbi rendes közgyűlés határozatához képest az újabb vizsza- bályozási törvények rendelkezéseinek megfelelöleg kidolgozott s a folyó hó 4-én tartott választmányi ülésben elfogadott alapszabály tervezetnek tárgyalása és végmegállapi- tása czéljából egybehívandó közgyűlés határnapjául választmányi határozattal folyó 1878. évi május hó 14-ik napja tűzetvén ki: van szerencsém a fennebb kitett napon reggeli 10 órakor Dombóváron tartandó rendkívüli közgyűlésre az összes t. ez. érdekelteket tiszteletteljesen meghívni. Puszta- Paradicsom, 1878. évi april 8-án. Döry Dénes s. k. társulati elnök. — Végválasz az izraelita magyarnak. On a T. K. 12. számában állításaim megczátolása helyett jónak látta a vitát e laphoz nem méltó térre vinni át. E térre bárkit követni szokásom ellenére is van; de azt sem hiszem, hogy az olvasó közönség valami nagy gyönyörűségét találná abban, miként felesel két ember a publikum rovására. Ha majd ön ama hires Bodóné; asszony példáját nem követi és hamis alapú hypothesisek helyett (mert nyelvtani fejtegetése már alapjában hamis) ellenbizonyitékokkal áll elő : akkor áll önnek szolgálatára a társadalmi bajok szel- löztetöje. — A megyei állntkiállitásra az első bejelentés gróf Zichy Edmund ur részéröl küldetett be a végrehajtó bizottság elnökségéhez. A nemes gróf Iregh községhez tartozó muthi gazdaságából két darab tenyészkost és két darab anyabirkát állít ki. — Nyilvános köszönet. Diamant Mór ur 9 frtot, Stettka Károly ur pedig 1 frtot adományozott a szegzárdi önkéntes ;ornász- és tűzoltó-egyletnek, mely jótékony adományért lapunk utján mond köszönetét: az elnökség. •— Duna-Földvárról írják nekünk: nem búcsúzhatom il márczius havától anélkül, hogy ne emelném mégegyszer szavamat egy nöegylet alakulása érdekében. Egy éve most íogy egy nöegylet alakulásának eszméje megpendittetett Duna-Földvárott; elég idő arra nézve, hogy most már keserűség nélkül lehessen beszélni a dologról. Hölgyeink ér- elmisége felkarolta melegen ezen ügyet és az alakulás tárgyában gyűléseket is tartottak. A duna-földvári ifjúság kősói pedig 30-an rendeztek egy — tombolável egybekötött — tánczvigalmat, a melynek tiszta jövedelme az alakulandó löegyletnek volt szánva. Minden szép és jóért lelkesülő — íölgyeink késznek nyilatkoztak, a bál minél szebb sikeré- aek elérése czéljából háromszoros áldozatot hozni: kiját- zandó tárgyakat készíteni, sorsjegyeket venni és a belépti Ifjakat fizetni. De még a vidékről is érkeztek a rendezőéghez biztató levelek és kijátszandó tárgyak. Kevéssel a . bál napja előtt azonban minden egyesült annak megbuk- atására: részint a rósz idő, részint más körülmények visz- zatartották a hölgyeket a bál látogatásától, úgy hogy ez eljes fiaskóval végződött. A bállal együtt a nöegylet meg- lakulása is elmaradt. Ezen sajnos eset közvetve azt ered- íényezte, hogy azóta nem sikerült Duna-Földvárott egy bál, gy mulatság sem; az ifjúságnál hiányzott az igazi kedv, íagát újból ily fiaskónak kitenni: és a hölgyek sorai közül is eltűnt az egyetértés. Ez mindaddig nemis lesz megint helyreállitva, mig csak egy nöegylet nem fog megalakulni! Kisebb helységekben megvan már és a 17000 lakossal bíró Duna-Földvárott nem birna létrejönni? Egyetértés és szilárd akarat legyőz minden akadályt. Csak egy kis önmegtagadás és áldozatkészség nemes hölgyeink részéről és bizonyosan létrejön bármily szerény alakban is a nöegylet, mely legjobban fog tanúskodni jó szivök és értelmiségek mellett. A XIX. század 2-ik felében élünk, melyben több országban a szebb nem is követel magánakjogokat; városunkban a férfiak alakítottak rövid idő alatt egy ca- sinót, egyenlöségi-, olvasókört, csolnak-egyletet, lövöldét, do- báldát és tűzoltó-egyletet, azaz hét közhasznú és mulattatóegyletet, hölgyei nk pedig az egy nöegyletet sem bírták létesiteni. Alakítsák meg azt minél előbb és a szegény szü- kölködők, de minden igazi emberbarát hálás köszönetét ki- vivandják maguknak! — — — — „Műkedvelői társulat“ sincs még Duna-Földvárott; ebben a sárbogárdiak, simontornyaiak, sőt még kisebb helységbeliek is rég túlszárnyaltak bennünket. Pedig mily kevésből állana annak létesítése ! Zene- és müértök vannak itten, kiket a télen a divatban volt házi „hangversenyekben“ többször volt alkalmunk megtapsolni; ezekből tehát Szentessy Béla ur, ki maga gyönyörűen játszik a hegedűn és városunkban minden mümozgalom élén szokott állani, könnyű szerrel alakithatna egy műkedvelői társulatot, mely kevés kis városban találná mását. A kellő helyiségről sem kell aggódni, mert Schober Ferencz ur a „Szarvas“ fogadó derék bérlője szívesen átengedné a társulatnak nagy termét ingyért. Most böjtben, a hangversenyek idényében lenne a legjobb, legalkalmasabb s legkedvezőbb idő a műkedvelői egylet életbehivására és megvagyok róla győződve, hogy a duna- foldvári lakosság azt melegen pártolni és hathatósan támogatni fogja! — Az óriás hordót mely a párisi világkiállításra küldetett a „Somogy“ következőleg írja le: folyó hó 6. és 7-én nagy tolongás volt a n.-kanizsai indóház melleti faraktár helyiségében; hol jótékony czélra szánt belépti díj mellett mindenki látni kívánta azon hordó óriást, mely nagysága, kiállítási elegántiája, és a fenéken véghez vitt művészi faragványainál fogva e nemben bizonyára ritkítja párját a világ metropolisában. Mely valódi remeke a kéziiparnak, és dongái hirdetni fogják a magyar őserdők colossalis tölgyeinek hírnevét, hova csak a földgömbön a villanyszikra utat talál magának. Gratulálunk Magyarországnak, mely a faszörny bemutatásánál még mindig kimeritheclen kincseröröl tesz tanúságot ; gratulálunk a n.-kanizsai gelsei Guttmann S. H. fakereskedő ezégnek, mely e nagy áldozatok árán teremtett kéziipar remekkel csak nevelte azon közbecsülést, elismerés és fejedelmi kegygyei kitüntetett nevet, mely Magyarországnak legjobb hangzású s bizalommal örvendő hevei közé tat'-'*' tozik a kereskedelmi világban. De lássuk a faszörnyet. Fája termett Somogyvármegyében, a lakócsai kir. közalapítványi urodalom tölgyerdejében. Dongái az idő rövidsége miatt mesterségesen lettek szárítva, hogy az idővel bár mily viszonyok közt daczolhassanak, s mind hasogatott fából, nem pedig fűrészelve, a mi — ily nagy terjedelemnél — a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Van benne 82 drb. donga; egy-egy dongának hossza 53A meter, vastagsága 20 centimeter. Feneke áll 28 darabból: hossza a fenéknek 4 '/< meter, vastagsága 17 centimeter. Azon fenékdeszka pedig, melybe az ajtó van vésve 77 centimeter széles: a kitűnő müizléssel készített ajtó maga 91 centimeter magas és 40 centimeter széles Bíráló szerint czélhoz vezető másik eljárást képezné még az, ha hogy a tanfelügyelők a részletes jelentést mindjárt nyomtatásban kiildenék be a központnak s ez valóban helyesen is volna igy; a [központi statistikai hivatal ezáltal időt gazdálkodnék, a czél is el lenne érve. A középtanodákról szóló részt nagyon hiányosnak tartja, mig a gymnasiumokról kijelenti, hogy azok számát sem ismeri pontosan. Szépen vagyunk! Nyomban ezután kitűnő iparpolitikusunk Mudrony Somának az „Iparpolitikai tanulmányok a hazai ipar tárgyában“ közrebocsátott müve esik sorrend alá. Müvének czélja: „hogy a hazai ipar fejlesztésénél követendő utakról és sorrendről tájékozást nyújtson, mert az erre vonatkozó eszmék nálunk még nincsenek kellőkép tisztázva és megérlelve s nem hatották át teljesen a közvéleményt.“ A mű 12 fejezetre van beosztva, mire biráló feje- zetenkint teszi meg észrevételeit s ezek közül mint legérdekesebbet I egyúttal legkitűnőbbet emliti a 10-ket, mely is a szervezetek működését tartalmazza. Szerzőtől helyesli, hogy az ipar terén hozandó újabb reformok keresztülvitelét és legalább a kezdeményezést az államtól várja, de azon reményére nézve, melyszerint a szervezés ily módon egy év alatt foganatosítható volna, annak lehetlen voltát emliti. Szerző szerint leginkább abban rejlik a visszamaradás, hogy Magyarországnak nincs iparközpontja, jövőben tehát arra kellene törekedni, hogy Budapest valóban az ország szive lenne, mire aztán ennek előnyéről szól mit csakhamar be is végez. Biráló sajnálja, hogy szerző további fejtegetéseivel felhagy, valószínűleg azon okból, mivel ennek nyomós jelentőséget tulajdonit. Végezetre a műben előforduló idegen szavak használata és azoknak túlbösége ellen emel szót, azon egyszerű ok miatt, hogy azokat meg nem értik iparosaink és ajánlja, hogy az iparosok használatára Mudrony jeles könyve rövid, de velős kivonatban még külön is kőzrebocsáttassék. Ezt követi egy jeles német mű ismertetése, ugyanis Wurzbach biographiai lexikonja: „Der grosse österreichische Hausschatz,“ mely úgyszólván egész Európában nagy elterjedtségnek örvend. Megjelent ebből a második kötet a bécsi cs. kir. egyetemi nyomdában, ahol egyúttal ennek főraktára is létezik. E műnél biráló főleg azon dolgokkal foglalkozik leginkább, melyek Magyarországot k özvetlen érdeklik. Elismeri róla, hogy általában nagy alapossággal és lehető hiven adja a Lajtántúli fél nevezetességeinek életrajzát: ^Magyarország jeleseivel azonban gyakran kihivólag, mostohán, sőt sértőn bánik el, miért méltán megneheztelhetünk rá! A Magyarországot érdeklő részt teljesen elitéli biráló, miután az nem szakavatott for- rástanulmány eredménye. Szarvas hibája e műnek, hogy valódi nagy férfiainkkal egyáltalán nem foglalkozik, egyet a 48-ki- átalakulás idejéből megemlít ugyan, de ebben sincs köszönet, mert elmondja róla, hogy egész sorozatát követte volna el a tolvajlásoknak s hogy a legaljasabb gyűlölettel volt eltelve a birtokos osztály iránt stb. No de annál többet szól Rózsa Sándorról, mint nemzeti hősről és általában rablóinkról. Egy másik curiosum benne, hogy Nagy Károly csillagász, hazánkfiának életrajzához forráskép idézi egy magyar középiskolai tanárnak azt az értekezését, a melyet ez Nagy Károly frank király viselt dolgairól irt. Politikusainkról minden kitelhetőt össze-vissza beszél. így aztán nem csoda — mondja biráló, —- ha egy biographikus lexikonban, mely annyira alapos értesüléseken alapszik, a leg- badarabb bambaságokat találjuk, vegyest a legalávalóbb pletykákkal és rágalmakkal. Fölhívja rá egyszerűen a magyar tudományos akadémia figyelmét. A bírálat legvégül Kákay Aranyos müvének az újabb oszággyülési Árny- és fényképeknek jellemzésével foglalkozik. E műnek sikerült kétségkívül nagy mértékben a közfigyelmet magára vonni, mit tanúsít főleg azon körülmény, hogy rendkívüli kelendőségnek örvend az. Biráló párhuzamot von a Kákay Aranyos I. fény- és árny képei és az újabb Kákáy Aranyos II. müve közt. Amazt szennyes eljárása miatt elitéli, mig emezt magasabb színvonalon álló irodalmi terméknek mondja s csak sajnálni képes, hogy névtelen szerző álnevét Kákay Aranyossal hozta kapcsolatba, holott tekintve müve irodalmi értékét, nem volt arra semmi szüksége s magát azért bátran megnevezhette volna. Nyelvezetét, alaprajzát, a compositiót némely czikk- ben komoly figyelmet érdemlőnek vallja. Biráló csupán azt kifogásolja s rosszalja, hogy szerző a magánélet viszonyait elegyítette a műbe s illetőleg annak alakrajzaiba, nagyon is gyengédtelenül járván el e tekintetben. A füzetkét a vegyesek rovata és külföldi bib- liographia zárja be. Ekként tehát a folyóiratot behatóan megismertetvén, még pár szavunk lesz a szerkesztő tanárhoz. Kívánatos volna ugyanis, hogy a közlöny — mihelyt a kedvező fogadtatás azt lehetővé teszi — ennél nagyobb terjedelemben s legalább minden hóban megjelenjék. Az iskolai müvekre, mint Ígérve van, valóban kiváló súlyt fektessen. Továbbá a folyóiratnak nem válna-e előnyére az, ha hogy a t. bírálók, miután föltesszük róluk, hogy a tiszt teljesítésében a részrehajlást elkerülik, az általuk közölt dolgozatoknak egész nyíltan neveiket aláírnák. Máskülönben melegen üdvözöljük részünkről ez uj, szép vállalatot, mint amely irodalmunkban valóban fontos hézagot van hivatva pótolni: szemben lapunk olvasóival bizton számíthat azért az erkölcsi támogatásra. Megjelenő számait ezentúl is figyelemmel kisérendjük. És most zárjuk a talán kissé hosszúra is nyúlt czik- ket azon óhaj kíséretében: vajha ily és hasonló irányú tünemények érdekében mentül gyakrabban emelhetnénk fel toliunkat! Adja Isten !! Számliáber János,
