Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-07 / 14. szám
14. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. április 7-én. Hatodik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széehényi-utcza I 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 írt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Tolnamegye képviselőválaszlóihoz. E lapok 1876. évi végső számában fölhívtam volt megyénk országos képviselőit, hogy ámbár ők nem kötelezvék betű szerint akként értesíteni kül- j dóikét az országgyűlés folyamáról s abban való mi- ! kénti szereplésükről, mint erre 1848. előtt a megyei ! követek utasításuk szellemében kötelezve valának: ■ de az illendőség s maga a képviselet természete azt hozza magával, bogy necsak a képviseleti három év lefolyásával, sőt időközben is az országgyűlés fon- 1 tosb eseményeiről a megyei közlöny hasábjain párt- jok szellemében értesítenék képviseltjeiket. Tette-e magát megyénk hat képviselőjének valamelyike küldőivel külön érintkezésbe: nincs tudomásom, de hogy a megyei közlönyt e végre nem használták, arról mindnyájunknak van tudomása. Pedig ha Somsics Pálnak, a képviselőház volt elnökének, — Váradi Gábornak a képviselőház mostani alelnökének nem i derogál a „Somogy“ illetőleg a „Maramaros“-bánj ottan-ottan leereszkedni küldőikhez: a mi képviselőinknek sem derogálhatna néha-néha értesíteni választóikat. Miután az országos képviselő politikai egyénisége, magaviseleté, beszéde nyilvános bírálat tárgya lehet, kell is hogy az legyen, most a közelgő választások alkalmával, mint 1876. végén tettem: | jelen országgyűlési képviselőinket, nyilvános el vagy nem járásuk folytán újabb birálat alá veszem. Per- czel Béla mint igazságügy minister kifogás alá nem jöhet; ő neki egyebekben is, de kivált a nagyfontosságu büntető codex letárgyalásában tetemes része van. Vizsolyi Gusztáv, mint a kérvényi bizottság elnöke s a delegatió egyik tagja működött; de a nyilvános szavazásokon kívül sohasem szólalt föl. Sze- niczei Ödön a két előbbi országgyűlésen mint jegyző, a jelenen mint csak a delegatió jegyzője fáradozott. Egyszer az 1876-ki árvíz alkalmával a gerjeni hármas sziget szabályozása ügyében interpellált. Hets Károly az utóbbi évben, az országgyűlési napló bírálásánál lön alkalmazva. A büntető codex tárgyalásakor egyszer fölszóllalt, Hostinszkit röviden pártolva. Perczel Lajos, az országos tizenöt bizottság egyikében sem kapott alkalmazást s a szavazáson kívül semmiben sem hallatta magát. Pedig az Ellenőrben földicsekedett, hogy a szakcsin kívül majdnem a kölesdi kerületben is megválasztatott képviselőnek. Szép a nép bizalma: de az is szép, ha ezt az országgyűlés tanácsaiban érvényre is juttatni bírja. Szluha Benczén az a fura dolog történt, hogy mintán szegzárdi választóinak nagyobb dicsőségére tizenkét év óta minden országgyűlési szavazásnál távollétével tündökölt: a közelebbi vámügyi nagy szavazásnál szokás szerint a távollevők közé írták, holott jelen volt és két elébbi társával a kormány ellen, mig az elölirt három első képviselő a kormánnyal szavazott.— Kérdjük azon tizenhét szegzárdi választót, kiknek köszönheti Szluha Bencze, hogy három, sőt már tizenkét éven át, évenként két ezer forintjával a képviselői díjakat potyára húzta, de kérdjük magát, a köztudomásra jól gazdálkodó Szluha Bencze urat is: mit fizetnének ők a napszámosnak, ki az ő szőlejükben úgy munkálkodnék, mint Szluha Bencze az ország szőlejében nem munkálkodott. Szluha Bencze kiadatását a múlt országgyűlés megtagadta, de ugyanazt a jelen országgyűlés a sárbogárdi járásbíróság részére megadta. Reméljük, a szegzárdi választók jövőre az eddiginél tevékenyebb képviselőről fognak gondoskodni. A képviselőben megkivántatik: hogy legyen jelleme, képessége, tevékenysége. A sokaság vagy többség vaktában mellőzi mindhárom kelléket, csakhogy az ő pártja, nézete képviseltessék; vagyis az ajánlkozó ígérje meg, hogy a többség véleményét fogja képviselni. Megesik aztán, hogy az ajánlkozó mindent igér s ha megválasztották átcsap azon párthoz, honnan több hasznot remél. Néhai Bartal Györgyben megvolt a három föntebbi kellék: mégsem volt kedves próféta saját honában. Szluha Benczében van jellem, képesség, de mi haszna, ha a tanácskozásokban soha,. az ülésekben ritkáu, a szavazásoknál az utóbbi kivételével tán soha sem vett részt. Az országgyűlésen kell, hogy minden nagy érdek: politika, nemzetiség, közigazgatás, jog, pénzügy, kereskedés, tudomány, művészet, gazdászat stb. képviselve legyen. Ha csak egy politikai párt lenne képviselve az országgyűlésen, a képviselő nem egyéb lenne, mint a kormány szavazó gépe. Egy ember a törvénykezés minden ágához nem érthet; több szem többet lát: azért oszlanak szét az országgyűlési képviselők tizenöt s több bizottságba szakkedv s kéTÁRGZA. Néhány általános vonás nemzeti irodalmunk haladásáról és annak egy legújabb termékéről. „Századunk a cselekvés kora“ — szólott nemrég egyik jeles politikusunk. Valóban igazat is szólt. Mert tekintsünk csak kissé szélylyel — az általános közjóiét emelését ezélzó — hazánknak különböző terein, kutatva és vizsgálva az ott megindult, valóban nagyszerű mozgalmakat s tekintsük ezen mozgalmak végeredményéiben nyilvánuló nagy horderejét, akarva, nem akarva kénytelenek vagyunk belátni, igy majdan bevallni is ama sokoldalú ténykedést, mely a hosszan tartott nemzeti tespedést álmából felzavará, felválté. A nemzet tétlenül hevert, de munkaképes kezeiről lehűlt a bilincs, a tétlenség ördögi párnája eltűnt, e változás kétségkiviil örömec okoz minden elöretörek- vö hazafinak; mert érzi a haladás nyomait s tapasztalja, miszerint a nemzet — gyakran a müveit külföld részéröl is gúnyolt — hagyománykép rája maradt bűnei egy részétől megszabadulván, a közjólétet, az általános felvirágzást és az állam erösbülését továbbra is nem vakon a gondviseléstől, hanem saját tökélyesbülésétöl és e czélra szolgáló eszközöknek helyes megválasztásától, valamint saját ernyedetlen munkásságától tételezi fel, ezektől várja a kívánatos javulást. Az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, tan- és népnevelésügy terén teljesen csirájából kiindult, úgyszólván rohamos fejlődéssel találkozunk. Egyik mint a másik érdekében szemünk előtt látjuk a versenyt folyni városok, falvak, egyesületek, intézetek és gyárak között. Hasonló, de, sőt ennél is kedvezőbben nyilatkozhatunk nemzeti irodalmunkról. Méltassuk azért a nemes és szép | töi’ekvést, mely szemléletével oly magasztos gyönyört nyújt j s melynek gyümölcsét majdan mindannyian megizleljük és élvezzük. Az irodalom összes ágaiban szintén jelentékeny lendületnek örvend, miről többé-kevésbé mindenki meg van győződve. Ezen mozgalmakból bátran következtethetni, hogy a nemzeti tespedés végső órája valóban ütött, az lassan-las- san sírba száll, hogy örökálmát aludni kezdje. Már most nem szabad feltétlenül a vaksorsban biznunk, sem pedig a munka előtt keresztbefont karokkal megállani; nemzeti közös boldogságunkat, államiságunkat egyedül a kitartó szox-- galom, szakadatlan munkálkodás, főleg mégis a közmivelö- dés oltái'ára hozott áldozatok áfán biztosíthatjuk. Tudni, hogy semmit sem tudunk, a tudás kezdete. Az üdvös mozgalom tehát megindult és hogy ez az óhajtott sikert meghozza, követeli, miszerint minden honpolgár befolyjon a nagy munkába, tegyen meg annyit saját körében — legyen az báx'mily szerény és korlátolt— mennyit állása méltóságánál és a haza iránti szent kötelességeinél fogva tennie lehet, de sőt tennie kell is. Ha mindenki lelkiismex’etes lesz hivatalában I legszentebb meggyőződése sugallata szerint cselekszik: ez esetben nem lészen okunk tartani a hanyatlástól! „Amely nemzet nem töi’ekszik magát művelni, az ily nemzetnek mulhatlanul pusztulnia kell“ — mondja jellemzően. egy tudós német iró; lxa valamikor, úgy bizonyára napjainkban van e bölcs mondásnak értelme, midőn a politikai élet tengerén sajátos hullámok ijesztgetnek. Egyesek alkotják a többséget; legyen tehát minden ember a szószo- ros érteményében honpolgár a talpán. Akadnak egyesek, akik képesek elfogultságukban állítani, miszerint nemzeti irodalmunk Vörösmax'ty, Garay, Pe- töfy, Katona, b. Jósika, b. Eötvös József stb. elhunytéval szánalomra méltó módon visszaesett s igy azért ennek fel- virágozását csak hosszú idők múltán lehet reménylenünk, viszont akadnak olyanok is, kik szerint ép ezek idejében állt az legnagyobb virágzásban s azóta most egyre hanyatlik. Mi teljes tisztelettel meghajolunk elhunyt jeles költőink emléke előtt 1 róluk, mint e téren első uttöi'ökröl a kegyelet meleg hangján emlékezünk meg, legkisebb szándékunkban sem állván kivívott érdemeikből talán elvonni valamit, a föntebb mondottakkal szemben csupán annak kijelentésével tarto- zixnk, hogy a nemzet összes ii’odalmánakértékét nem kizárólag a szépirodalom többé vagy kevésbé vix’ágzó ál- lapotjából lehet és kell megítélnünk. Édes hazánkban, valljuk be őszintén, íróink legtöbbjének mostoha sors volt ed- digelé főleg osztályos részök; törekvéseiket nem méltatták úgy, amint érdemeseknek bizonyultak i’eá! Mi volt ennek oka? Szerény nézetem szerint egyfelől az, hogy az akkor még hiányos szexvezeten nyugvó tanintézetekben a szépirodalmi müvek megkedveltetésére utalás csak alig történt (tisztelet a kivételnek,) miből önkényt következik, hogy népünk éx'zéke ez irányban nem fejlődhetett a kívánatos általánosságban; mig másfelől azon körülmény, melyszerint országunk főleg földmivelö ország lévén, innét a bajiam leginkább oly müvek megvételében nyilvánult, melyek az azokban foglalt közgazdasági ismeretek alapján az olvasó közönség részére némi anyagi hasznot biztosíthattak. Népünk már tudatával birt annak, jól érezte, hogy földrajzilag áldott országgal van megáldva, azért inkább az eszközök után vágyódott, hogy azok segélyével a jólét dús telepeit kiaknázza és megismerje a módot, melylyel a minden tekintetben gazdagon megáldott földet helyzetének javítására felhasználhassa. Innét van, hogy az ekkor túlnyomó számban megjelent szépirodalmi müveket nem nagyon pártolta. Azért másfelől nem lehet ezen müvek kitűnő hatását a lélek finomodására a szív nemesítésére s a haza iránti ragaszkodás és szeretet fejlesztése és ápolására nézve tagadásba hozni; az általuk elért eredmény, a lelket, ei’köl^söt, szóval a szellemet illették s már ezért sem szabad ez ix’ánytól az érdemet elvonni. Es most lássunk egyéb dolgokat is. A 40-es években a történeti, politikai és társadalmi irodalom gyenge lábon állott elannyira, hogy azon irányú irodalomnak akkori tex'mékei a mostaniakkal párhuzamba
