Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-17 / 11. szám

'— Halálozások. Laskó Gyula és neje szül. Kovács Emilia maguk és gyermekeik: József, Gyula, Emilia, Ernő és Dezső nevében fájdalmas szívvel jelentik szeretett kedves leányuk,^illetőleg testvérüknek He rezeg Irmának 1878. évi raárczius 8-án reggeli 2 órakor életének 14-ik évében, gümökór következtében történt gyászos kimúlták A boldogult hült tetemei folyó évi márczius hó 9 én délután 4 órakor fognak a szegzárdi reform, sírkertben örök nyugalomra tétetni. Kelt Szegzárdon, 1878. márczius 8-án. Áldás és béke lebegjen a kedves elhunyt hamvai felett! — A legmélyebb bánat által gyötörve, alulírottak úgy maguk, valamint számos rokonaik nevében jelentik, a hűséges élettárs, páratlan édesanya és szerető ^testvér felejthetlen emlékű Leicht Fran- c zi s'k a született Leopold asszonynak folyó hó 13-án reggeli 6 órakor életének 56-ik, boldog házasságának 32-ik évében rövid betegség után tüdővizenyőben bekövetkezett gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó hó 14-én délután 4 órakor fognak a helybeli izraelita sirkertben örök nyugalomra tétetni. Szegzárd, 1878. márczius 13-án. Áldás és béke drága hamvainak! Leopold Károly, Leopold Sándor, Boschán Árminné születettt Leopold, mint testvérjei. Leopold Jozefa született Engl, Leopold Ottilia született Krön, mint sógornői. Boschán Ármin, mint sógora. Leicht M. Farkas, mint férje, Leicht Róza férjezett Gottlieb, Leicht Zsófia, Leicht Lajos mint gyermekei. Gottlieb Jakab, mint veje.

— Novak Mór helybeli derék iparosunk a párisi kiállításra egy diszes férfi és női népviseletü ruhát készített s azt rendeltetése helyére már el is juttatta. A múlt héten a nagy szorgalommal és ügyességgel összeállított ruhadarabokat sokan megtekintették.

— Uj heti lap. „Csöndes órák“ czime alatt Benedek Aladár szerkesztése mellett folyó évi márczius 1-jén uj népirodalmi, társadalmi és művészeti közlöny indult meg Budapesten. A lap kiállítása csinos, tartalma változatos. Előfizetési ár negyedévre 2 frt. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz (koronaherczeg utcza 2 sz. a.) intézendök.-— A báüaszéki zugiskolák tanfelügyelőnk erélyes fellépése folytán a közigazgatási bizottság folyó évi 112. sz. határozata folytán bezárattak s azok tulajdonosai: Pick Emá- nuel, Steitner Ferencz, és Werner János, mint a kik többszöri megintés és eltiltó rendelet daczára ismételten a törvényszegés vétségébe estek, egyenkint 40 frt pénzbírság, va- gyontalanság esetében 8 napi fogság büntetéssel fenyittettek meg.

— Dana-Földvárról írják nekünk: Nulla dies sine..

...................-Vigan töltöttük a böjtben boldogult Carneval

ut

olsó napjait; minden áldott napon volt mulatság. Szóljanak maguk a tények; én azokat lelkiismeretes chroniqueur gyanánt registrálni fogom. Tehát: szombaton, márczius 2-án rendeztetett mint minden évben, a kisdedovoda derék tanítója P e s k ó ü r által az úgynevezett ovodabál. Délután 5 órakor kezdődött a kicsinyek bálja és valóban öröm volt nézni az apró tánezosokat, milyen vigan szaladtak ide oda, és mily udvariassággal fogták a tánezosnéjuk kezecskéjét. Este 8 órakor hozzáfogtak a „nagyok“ is a tánezhoz, melyen mint közönségesen Gruber Vilma k a. minden szivet meghódított magának. Általános vigságot keltett egy Jux-négyes, melyet Günz Salamon ur rendezett. Ejfélutánig együtt maradt a jókedvű társaság, s csak az sajnálandó, hogy oly kevesen látogatták ezen bált. Vasárnapon, márczius 3-án volt a tűzoltóból, a melyről már a „T. K.“ múlt számában körülményesen Írtam. Hétfőn márczius 4-én tartatott azon közvacsora, melyet a casinó saját helységeiben rendezett tagjainak : az ár személyenkint 1 írtra volt megállapítva, ezért lehetett enni és inni quantum satis, s azonkívül Márkus jó zenéjét hallgatni. A résztvevők száma jóval felülhaladta a százat. Este 8 órakor vette kezdetét, és végződött csak 10 óra után, az ételek kitűnőek voltak, az italok (t. i.

hogy végtelenül szeressen és még sem élvezhetik szivükhöz mérten a földi boldogság örömeit s mégsem esnek kétségbe: tűrnek, szenvednek zúgolódás nélkül, bizva Istenben, hogy szivök talán mégis biztos partra jut, ha boldogok nem is, de legalább megelégedettek lehetnek. Ilyen volt Ilka is. 0 Zsigmondot legnagyobb hévvel szerette, Lnoha mint láttuk, szerelme nem volt boldogító és csak töviseket termett. Igaz, hogy ö Ákostól ép oly nemes érzelemmel szerettetett, de ép ez a szerelem, mely másokat talán büszkévé tett volna, ez okozott kezdetben mindkettőjüknek oly roppant kinokat. Most azonban betegsége után mégis Ilkának egyetlen öröme Ákos ragaszkodása volt. De előbbi vidámsága csak ritkán tért vissza és észre lehetett venni az elnyomott fájdalom némi árnyalatát.

Ilka kezét Ákosnak nyujtá és ugyanazon napon áldá meg frigyöket János atya, melyen Zsigmondét és Borbáláét az esztergomi érsek. De mily ellentét a két mennyegzö között.

Ilka kivánata szerint mennyegzöjük egészen csendben és a legnagyobb egyszerűségben tartatott meg. Gerenday Etelka és Bárdfay Emelka vállalák el a koszorú leányi tisz- et; mig mint vőfélyek Etelka és Emelka jegyesei Pethö Géza és Kanizsay Imre szerepeltek.

Ilkán egyszerű fehérselyem ruha volt igen kevés kék- kel diszitve: haja aranyhullámokban verdesé a leggömbölyübb és legfehérebb szűzi márvány vállakat. Ákos fekete magyar díszruhát viselt.

(Vége következik.)

bor) nem annyira — — —, no de a jó kedv ezeket is jóvá tette. Derék Nagy János apát-plébános urunk, ki hódolva az idöszellemnek, „sir a sírokkal, nevet a nevetőkkel“ s mint a nyilvánosság és őszinteség embere, semmi mulatságtól vissza nem vonul, most is poharat emelt és kiindulva azon mondatból, hogy magyar közvacsoránál a telköazönté- seknek hiányozni nem’ szabad, éltette egy — tudományos citátiókkal fűszerezett — hosszú toasztban a casinó szakács- néját és duna-földvári hölgyvilágot. Szűnni nem akaró lelkes éljenzések követték ezen felköszöntést. De ha akadt volna még második toastirozó is, nem találta volna az időt hozzá; mert akkor a mindkét nembeli ifjúság helyét elhagyva, oly tűzzel kezdett Terpsychore istenasszonynak áldozni, hogy a rendezőség alig ért reá, kivitetni az asztalokat és padokat. A bájos tánezosnék közöl egyeseket ki emelni" nem lehet; ha pedig neveket akarnék említeni, és pedig (a mint jogosan kellene) mindnyájukat, akkor kevés lenne hozzá ezen hely, így tehát szorítkoznom kell annak kijelentésére, hogy ami Duna-Földvárott szép,kedves és szeretetreméltó, az jelen volt ezen vigalomban! — — — — — — — — — —• — —r — — — — — Kedden márczius 5-én volt Schmitzberger Nándor vendéglőjében tánczvigalom, mely azonban a rendezőkre nézve teljes deficittel végződött. Nagyon kevés tánezos és még kevesebb tán- ezosnö gyűlt egybe; igy tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy az igazi kedv teljesen hiányzott. Minden actióra következik a reactió ; a farsang örömei és vigsága* után következett a böjt szomorúsága és egyhangúsága. Ez a természet megmá8Íthatlan törvénye, mely úgy volt a legrégibb időkben s úgy lesz mindörökre. Folytonos öröm vagy szakadatlan bú megölné az embert; az örökös ugyanaz életunttá tenné csakhamar a halandókat: egyedül ezen föl és le, csakis ezen szüntelen változatosság teszi elviselhetővé az életet és lakhatóvá földünket. Böjti egyhangúságunkba hozott némi életet a czi- gányok farsangutója, melyet a városunkban lakó Khám utódai csütörtökön, márczius 7-én ünnepelték. A czi- gányok, kik egész éven át virrasztanak akkor, midőn más alszik; kik az emberiség páriája gyanánt tekintetnek, kik hangszerökböl a legszebb hangokat csalogatják ki pénzért és mindenkitől tegeztetnek: ma nem játszanak másnak, ma nem szolgák, hanem urak! Ok, kik egész éven át mulattatnak, ma mulatnak! És mily vigan! Már korán reggel lovagolnak a barna ifjak rósz lovaikon a városon keresztül tudtul adva a nem czigányvilágnak, hogy ma farsang van! Az öregebbek pedig az egész napon hajtatnak nagy kocsikkal oda, melyek a czigányhölgyekkel telezsufolvák; ez utóbbiak különösen szeretnek fehérszoknyába öltözködni, mely sötét arezszinüktöl oly kirívóan elüt. Este 2 helyre volt határozva bál, de egy kellemetlen vita következtében valamennyi hölgy csak az egyik helyre ment, mig a másik helyen vol tak ugyan, de lányok nem jöttek. Az igy felültetett ezrgánj

ifjuurak vártak 9 óráig a fényesen (5 faggyugyertyával és 5 mécsssel) kivilágitott tánezteremben, azután eloltották a gyertyákat s a mécseket s azokat zsebre rakván indultak olympusi nyugalommal és angol hidegvérrel haza.

— Kivonat. Szegzárdon 1878. február 27-én a községi képviselő-testület részéről tartott közgyűlés jegyzőkönyvéből. 5-ör Ellmann Miklós községi képviselő ur szólalt fel, indítványozván, hogy a jelenleg ravatalán fekvő községi orvos t. dr. Thodorovics Lajos urnák elhunyta fölött a képviselő-testület fejezze ki méltó" fájdalmát s több évtizeden át a községnek éjjel-nappal lankadatlan buzgósága és hűséggel teljesített hasznos szolgálata tekintetéből örökitse meg emlékét jegyzőkönyvileg. — Mely inditvány közhelyesléssel találkozván, örömmel és egyhangúlag elfogadtatott s elhunyt dr. Thodorovics Lajos urnák mint Szegzárd közönségének 28 éven túl volt lankadatlan buzgóságu és szorgalmú rendes orvosának, úgyis mint a község minden rendű s rangú lakosa előtt — kitűnő erényei s jelleménél fogva — közszeretet és tiszteletben állott polgárának kora elhunyta fölötti fájdalom, a képviselő-testület részéről ezennel kijelentetik s kegyelete jeléül egyszersmind annak emléke jegyzőkönyvileg megörökittetni s mindez a gyászoló özvegygyei kivonaton közöltetni határoztatik.

— Értesítés. A budapesti hírlapok hajón, Domborí Tolnán át érkeznek, melyeket délután 5V»-töl 6 óráig kifogok adhatni. Minthogy ezen időkben „expediczió“ van, kéretnek a t. ez. hirlaptulajdonosok cselédjeiknek, szolgáiknak meghagyni, hogy tiszteletteljes türelemmel viseltessenek, mit — sajnos — eddig nem tapasztaltam, sőt szívességemért nem egyszer gorombaságot kelle hallanom. Zarubay Ferencz, k. postamester.

— A duna-földvári takarékpénztár 1877. évi üzlet-forgalmi kimutatása és mérlegéből közöljük a következőket: a forgalom tett 704422 frt 27 krt; pénztármaradvány 1877. deczember 31 kén 16625 frt 48 kr; tiszta nyeremény: 2231 írt 44 kr. jótékony czélra/ordittatott: 110 frt.

— Egy szeszélyes óra. Mikor a belvárosi rom. cath.

templom órája csak egy negyedórával előzi meg a haladó időt, vagy ugyanannyi késedelemmel követi azt, az már nemis feltűnő Szegzárdon, hanem mikor úgy tesz, mint a lefolyt héten, hogy háromnegyed egyet mutatott s kellemes egyhangúsággal ütötte a delet, az már bizon nem egy, óra után haladó ember boszankodását keltette fel. Bizon itt volna az ideje, igazitóját —-----------elcsapni!

— Eredeti meghívás. Minden Szégzárdí rendes ko- tsisok részére Tisztelettel oly megjegyzéssel értesítettnek egymás közt, hogy Magyar Ignátz vendéglőjében Mártíuss 2-án az az Szombaton társasági bált fogung tartani így hát kotsísok egymást tísztettel meghívjuk, belépli díj 60 kr. párja Kezdete 7 orakor.

ivatalos rész.

861.

alisp.

Tolnamegye alispánjától

KArázcs.

Km a mj ' um

A dombóvári járás szolgabirájának f. é. 279. sz. a. kelt jelentése folytán közhírré tétetik, hogy Kollár József gy.-jovánczai illetőségű, széles, gömbölyű arczu, geszte- nyeszin hajú és vörösbarna bajuszu, rovott előéletű, 36

éves földmives, m. é. deczember 24-én Bátyai Mihály és Horváth János gy.-jovánczai legények társaságában Kurdra érkezvén, beült az urasági vendéglő borozó szobájába és ott szokása szerint lerészegedvén, 9 és 10 óra között a szobát elhagyta és többé vissza nem tért. Társai keresésére indultak, de fáradozásuk eredménytelen volt.

Másnap a leírtnak neje szül. Pete Rozália a kurdi he- lyettesbiró segédkezésével folytatta a kutatást, de férjének csak a nagy vendéglőből a Kaposcsatorna partjáig vezető, a puha hóban ejtett és tisztán kivehető nyomaira akadt, mely nyomoknak megszakadt irányában a Kapósnak vékony jege be volt törve.

Valószínű tehát, hogy nevezett egyén ittasan a folyóba bukván, ott lelte halálát. Holtteste azonban mindez ideig fel nem találtatott.

Kelt Szegzárdon, 1878. február 14-én.

Perczel Dezső alispán.

törvényszék vizsgáló bíróságához leendő átkisértetése rendeltetik el.

Kelt Szegzárdon. 1878. február 14-én.

Perczel Dezső, alispán.

1136.

alisp.

Tóin amegy e alispáujálől. Körözés.

1234.

alisp.

Toluamegye alispánja lél. Nyomozólevél.

A dévai kir. bftö törvényszék vizsgáló bíróságának folyó évi február 7-én 312. sz. a. kelt megkeresése szerint, sikkasztási bűntényért vizsgálat alatt álló Vlád Lázár, ki Naszodvidéki születésű 3 évtől fogva Déván tartózkodott és 46 éves, izmos és kemény testalkatú, kövér, közép termetű emberek között magasnak tekinthető, nagy szájú, vastag ajkú, nagy tömött bajuszu, sötét gesztenye színű hajú, beszél és ir románul, németül és kevéssé magyarul is katonás ma- gaviseletü, urias franczia szabású öltözetű, a fennemlitett bűntény elkövetése után február hó 2-án Déváról ismeretlen helyre eltávozott. Minélfogva nevezett egyén jelenlegi tartózkodási helyének nyomoztatása, feltalálás esetén pedig a vádlottnak letartóztatása és biztos őrizet alatt a megkereső kir.

A nagyméltóságu m. kir. honvédelmi ministerium f. é. január hó 25-én 3279. sz. a. kelt értesitvényével tudatja, hogy a lembergi cs. kir. helytartóságnak a cs kir. honvédelmi minister által folyó évi január 15-röl 621|97. n. sz a. hozzám áttett jelentése szerint Klein Abrahám sanokí illetőségű s 1873. évben a 45. számú gyalogezredhez sorozott szabadságolt katona, múlt évi márczius hó 31-én Drohobycz község elöljáróságánál Temesvárra való utazás végett jelentkezett, ezen a helyen azonban nem volt feltalálható, s jelenleg holléte nem tudatik, minthogy Klein Ábrahám több tanuk vallomása szerint okvetlen Magyar- vagy Horvátországban tartózkodik, ennélfogva a következő személy leírás alapján nevezett szabadságolt katonának nyomoztatása elrendeltetik.

Személy leirás:

Neve: Klein Ábrahám, a 45. számú gyalogezredhez besorozott szabadságolt katona, születési helye és járása: Sanok, tartomány: Galiczia, éve: 1851., vallása:’héber, mestersége: sipka készítő, haja: sötétszöke, szeme: kék, szemöldöke: szőke, orra: hosszas, szája: széles, álla: hosszas, arcza: kerekded, különös ismertető jele: nincs, oltva: van, beszél: németül, lengyelül, besoroztatok 1873-ban, testmagassága: 61% b. h. mellmértéke: 3074 b. h.

Kelt Szegzárdon, 1878. február 14-én.

Perczel Dezső, alispán.

1125.

alisp.

Tolnaniegye alispánjától.

K ö r ö z é s.

A nagyméltóságu m. kir. belügyministerium folyó évi február hó 2-án 4608. sz. a. kelt értesitvényével tudatja, hogy a morvaországi cs. kir. helytartóság folyó évi január hó 24-én 1547. sz. a. kelt előterjesztése szerint Kopecek János hadköteles született 1853. évi augusztus 10-én Mór-