Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-13 / 2. szám
2. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. január 13-án. Hatodik évfolyam. lUrgjrlrn: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-ulcza 172. szám, hova rs f® felszólamlásuk küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye térvényhatóságának, a tolaamegyei gazdasági egyesület; uek s a Szegzárd lozponfi Mekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... it frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 ,, Sz erkesztő Inkába: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap Bzelleqii részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. lek és követelünk magnnknkk, hanem inkább azon müvekből olcsóságuknál fogva még több példányt is megveszünk és ezekkel áfstán saját szükségletünket is fedezzük, sőt például cselédeinknek és szegény sorsú ismerőinknek is iÜgyen ajándék-példányt juttatunk. Es én szivemből kívánóin a magyar nép érdekében, hogy necsak bárom Szeren teljesítsék e. szép és nemes kötelmet édes magyar hazánk érdekében, hanem legalább is báró ín se áz ezeren és én hiszem, bogy a nép- és pölly vairodalom, természetesen az, mely a nép Kényeinek minden tekintetben megfelel, oly lendületet nyerend, hogy nemcsak folvirágzik, hanem a legbőségesebb és legize- sebb gyümölcsöket is megtdrmi. Még tovább megyek: épen tagdíjakból befo- 1 yandó összeg a lehető legegyszerűbben kezeltessék, tehát nem gazdagon űzetett pénztárnokok, hanem egy_vátasztm4nj.TáIt^,me^^ a befolyt pénzeket addig is, mig az üzletbe fordítandók vagyis a könyvkiadási, befüzési, elszállítási stb. költségek fedependők volnának, a takarékpénztárakban elhelyezné kamatozás végett' és az ekép nyerendő kisebb összegek is értékesíthetők lesznek. Nem is lehet czélja ez egyletnek vagyont gyűjteni, házat Vagy palotát építeni hivatalnokainak számára, hanem igenis minden fillérét a szellemiekre nézve kamatoztatni. Nézetem szerint ezen népirodaimi egylet, nem egyedül mint könyvkiadó társulat működnék, hanem az országos nagy készletet, melyről a „Pécsi Figyelődben, hol nézeteink helyesléssel találkoznak már is, mondatig hogy népirodalmunk más országokéval bátran kiállja a versenyt és hogy könyvárusi raktárainkban felhalmozva vannak a népies művek, a nép közé juttatná mielőbb a tagok áldozatkészsége által; és én hiszem, hogy legyőzhetlen akadályra nem találnánk; mert a könyvárusoknak nagyon is érdekökben fekszik, hogy az óriási készlet ne maradjon tovább is bolt capitális; hanem nekik anyagi hasznot is hozzon. Ha az egylet megalakulása után, mit bátrak vagyunk hinni, hogy mielőbb megtörténik, magát azonnal a könyvárus urakkal és más könyvkiadó egyletekkel érintkezésbe tenné — működése áldásosnak tűnnék föl csakhamar és bizalommal fordulnának feléje mindazok, kik a magyar nép művelődését szivökön hordják, életrevalóságát első föllépésével is bebizonyítaná. Az egyleti tagok önzetlen áldozatkészsége oly lendületet adand ügyünknek,, hogy a siker már előre is biztosítva van; nincs okunk benne kételkedni. A jelzett bizalmat biztosítaná az egyletnek e nemes és valóban jótékonyan áldásos ügynek nyilvános és tiszta kezelése; mi ismét az önérdek kizárása által érhető el. Nemcsak a pénzek kezelését kívánom és óhajtom értetni a mondottak által, hanem az terjedjen ki a szellemi működésre is oly kép, hogy az írók is hozzák meg termékeikben a nemes áldozatot és tegyék lehetővé, hogy a népirodalmi egylet műveiket, még a legbecsesebbeket is könnyen, előnyös feltételek alatt megszerezhesse. Szóval: ha minden részről áldozat hozatik az ügynek, lehetetlen, hogy fényes jövőt ne Ígérhessünk magunknak a nép- és ponyvairodalom érdekében és ezáltal a magyar nép művelődésében. A ponyvairodalom ügyében in. A nép- és ponyvairodalom, terjesztésére alakult társulatok a népies művek kiadásában rendszeresen azt a hibát követik el, hogy a befizetett tagdíj fejében ennek megfelelő értékű iro- dálmi müvet követelnek és így fólemésztetik az összeg, melyet az érintett irodalom terjesztése s emelésére áldoztak. Ez ugyan állhat oly müvekre nézve, melyek a műveltebb osztály igényeinek megfelelnek; mert itt csakugyan áll az elv: do, ut des; de nem a nép- és ponyvairodalomra nézve. Itt teljes önzetlenségét kell gyakorolnunk, azaz: oly egyleteket és irodalmi társulatokat alakítanunk, melyek az áldozatra készek és csakis azon czélt kell szemelőtt tartaniok, melyre alakultak: a népirodalom által a nép anyagi s szellemi emelkedését. Ez pedig csak úgy történhetik meg, ha azon összeg, melyet tagdíj gyanánt a könyvkiadó egyletnek évenkint befizetünk, népies müvek kiadására fordittatik és pedig egészen, hogy igy azok vagy tisztán ajándékképen, vagy legalább igen olcsón a nép kezébe jussanak. Az ajándékkönyv vagy az igen olcsó nem téveszti el hatását és czélját: a nép kezébe jut és képezi, neveli a tanulatlanokat. Egész önzetlenséget kívánok én és önérdek nélküli áldozatot! Például: ha az egyletnek tagdíj fejében 3 irtot fizetek és velem ezt még"három eze- r.en teszik a nélkül, hogy csak egy fillérnyi hasznot is húzok és húznak belőle: az egész összeg népies művek kiadása s terjesztésére fordítható és azért a kiadott művekből egy árva példányt sem követeTÁRCZA. Egy persa költő álma. Addison után angolból. A holdnak 5 d. napján, melyet őseim szokása szerint megszoktam ünnepelni, végezve mosakodásom- s reggeli imádkozásomat, fölmentem a Bagdad mellett levő- egyik;magas begyre, bogy az egész napot csöndes elmélkedés s imádkozásban töltsem el. Kipihenve magam a hegy tetején, gondolkozni kezdtem az emberi élet hiábavalósága felöl s gondolkozásom folytán azon meggyőződésre jutottam, hogy az ember valódilag. csak árnyék s az emberi élet nem igen több egy hosszabb álomnál. Mig ekkép gondolkoztam, véletlenül egy nem messze levő sziklacsúcsa felé fordítottam szemeimet, hol egy pásztor ruhába öltözött alakot fedeztem fel egy. kis hangszerrel kezében. A mint ránéztem leült . . . térdeire tette hangszerét s elkezdett rajta játszani. A hozzámig eljutott hangok édesen hangzottak s különféleségük daczára is oly összhangot adtak, minőt, azelőtt életemben sohasem hallottam. Arra a gondolatra jöttem, hogy ezek a menyei hangok, azok lehetnek, melyekkel a végharezot megküzdött boldog embereknek elköltözött lelkei a paradicsomba való megérkezésükkor iklvcizöltetqek. Egészen átszellemültem .... Az volt a közbeszéd az időtájban Bagdadban, hogy azt a sziklát, melyen én is azt a pásztor alakot láttam, egy genius választá tartózkodási helyül s ez, az arramenőket zenével szokta mulattatni; de sohasem hallatszott a zene máskor, csak midőn az alak is látható volt. Midőn felkelt helyéről, az égi hangok által felizgatva, óhajtottam volna vele beszédbe ereszkedni s a mint ámulva néztem rá, intett felém s kezével mutatta ki mintegy az utat, a melyen hozzá közeledhetem. Valami fensöbb valóság iránti tisztelet töltötte be keblemet .... szivem egészen el volt fogódva a csak most hallott andalító hangok miatt .; . . . lábaihoz borulva zokogni kezdtem. A genius résztvevő s kenteljes pillantással mosolygott reám, úgy hogy ez a bizalmat gerjesztő mosoly) elttate minden félelmemet s »elfogultságomat, feleméit a földről . . . megfogta kezémet és' igy szólt: Mirza! hallottam magán beszédedet, ismerem szived óhajtását . . kövess! Felmentünk a szikla legmagosabb csúcsára s egyhelyre leülve igy szólott hozzám: fordítsd szemeidet kelet felé s mond meg mit látsz? Látok — válaszoltam én —egy roppant nagy völgyet,, melyen csúnya víztömeg rohan keresztül. A völgy, melyet látsz — szólt ö — a nyomor völgye s a víztömeg az örökkévalóságnak egy kis része. Mi az oka —- kérdezem —j hogy az a nagy tömeg egy kis ködből látszik kiemelkedni s egy másikba elenyészni ? A mit látsz — szólt — az az örrökkévalóságnak az a része, mely időnek hivatik s a nap által határoztatva,' világ kezdetétől világ végéig tart. Vizsgáld most ezt a — két végén —=■ sötétséggel bontott tavat s felelj mit veszesz abban észre ? Látok egy nagy torlat közepén álló hidat, Az általad látott hidat -— érdemes jól megvizsgálnod — nem más mint az emberi élet, figyelmes vizsgálat után úgy tapasztaltam, hogy az ép és az épekhez csatolt romlott boltozatok száma körülbelül 100-ra rug. A mint a hidat megvizsgáltam, a genius azt mondd, hogy ez a híd először 1000 bolttozatból ált; de a .nagy folyó elragadta az oszlopokat s a hid a most látható állapotba jutott. De mond mit fedezesz fel rajta ? keresztül vonuló néptömeg fe a hid mindegyik végén fekete felhő tűnt fel szemeim előtt. A mint figyelmesen vizsgálódtam, többeket latiam a hídról az alant fekvő mélységbe bukni les még szorosabb vizsgálat után vettem észre, hogy a hid padlózatán számtalan elrejtett csapóajtó van, a melyre az átmenők, ha ráléptek,, mindjárt lebuktak a mélységbe s azonnal eltűntek. Ezen elrejtett tsapóajtók száma igen nagy volt a hidra való felmenetel kezdeténél, úgy, bogy a tolongó tömegből igen sok hullott lte azdn^kéfés'ztül. A közép tájon kévéséD vólt a csa-" póajtó ; de vége^ felé ismét nagyon sűrűén állottak. Voltak mind e mellett néhányan — habár csekély számmal is — kik képesek voltak a roncsolt híd egész hosszában a szédittö sétát megtenni; de ezek is a hid végén valószínűleg a hosszú ut miatt kifáradva — egyenkint hullottak lo a borzasztó mélységbe. Egy ideig el valók merülve a csoda építmény s a lá- I tott dolgok különféleségének szemlélésében. Szivem mély bánattal tölté el, látva a vidámság és öröm közepette váratlanul lebukó különféle egyéniségeket, amint belekapaszkodtak minden tárgyba, hogy életüket megmentsék. Némelyek ég felé tekintve, gondolkozó helyzetben, vizsgálódásuk közepette buktak le s tűntek el a láthatárról. Mások a szemeik előtt lebegő tündér képeket kergették s midőn már a czél- nál gondolták lenni magukat: a lépést elhibázva, lesülyedtek. A tolongó csoport tömkelegében vettem észre nehányat lobogóval, másokat fákkal kezükben fel s le száguldani a hídon s többeket, a kik a tolongó tömeg által taszítva, nem menekülhettek az utjokban felfedezett csapó ajtók előtt. A genius látta, hogy e szomorú látvány fölött busongva 'állok, azt mondotta, te is sokáig voltál azon a hídon; de
