Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-10 / 10. szám

egyszerűen annyit felelek, hogy Magyarország vidéki lakosságának nagy része* mert a baj legalább Dunántúl általános.

f

Es végezetre legyen szabad figyelmeztetnem arra, ha valakit nyilvánosan megróni akar, vessen magával számot, hogy be tudja-e állításait bizonyítani, mert a puszta állítás csak a kevésbé tisztességes piaczi hölgyekre emlékeztet. En e lapban közlőit tapasztalataimat az életből merítettem, egyes, magam által is megfigyelt esetekből vontam le. Neveket megemlíteni nem szokásom; de legyen meggyőződve az izraelita magyar ur, hogy a megismert visszaéléseket#— az ismétlődés elkerülése vagy mérséklése tekintetéből —nyilvánosságra hozni a sajtóban helyén van, sőt kötelesség. Gondolkozás módomról higyje el t. ur, hogy semmiféle vallásfeleke- zetünek gyűlölője nem vagyok ; de a társadalom heréit, él ósdiéit, pióczáit bármily vallásuak | állásnak legyenek is, a nyilvánosság elé idézni (már t. i. a szerkesztő ur engedőimével) ezután is bátor leszek. Senkitől félni nem szokásom. Önnek még azt ajánlom, hogy máskor, ha valakit megtámadni akar: ne a s z e m é 1 y 1 y e 1, hanem az állításokkal vesződjék s ha czáfolni nem tud, úgy ne Írjon vagy pedig felvilágosodás helyett felvilágosításért könyörögjön; rósz akaratot, gyűlöletet senkire ne fogjon,'mert igaz áz a példabeszéd: „a ki a sarokban szokott ülni, mást is ott keres.“ Erre tessék kadencziát mondani!

A „társadalmi bajaink“ ez. czikkek ivója.

— Nyílt kérelem a megye tekintetes 21-es bizottságához ! Köztudomású dolog, hogy | megye több községében

— a községi számadások beadása — évröl-évre elmarad, annyira, hogy van község,, melynek számadásai 3—4 évről beadva nincsenek; ezen rendetlen állapot, hogy a nép közt mily rósz vért szül és közhivatalnokai irányában a gyanúsításra méltó okul szolgál, magyarázni felesleges. A lelkiismeretes és pontos pénztárnokra kellemetlen, ha számadását azon egyszerű okból, mert maga nem képes összeállítani év végével a megye számvevőségéhez benem küldheti; a hanyag és rendetlen kezelőre pedig igen előnyös mód a számadási hiányok egyideig lehető elpalástolására; a minek azonban idővel mégis a nagy közönség adja meg az árát. Oda járul tehát tiszteletteljes kérésem, hogy a községi számadások évenkinti pontos beadására záros határidőt kitűzni méltóztassék, oly szigorral, hogy annak eredménye is legyen;

— másodszor határozni méltóztassék, váljon a községi számadásokat összeállítani tartoznak-e ajegyzői hivatalok ? mert van rá eset, hogy a számadási adatok, okmányok a pénztárnok kezénél együtt vannak ugyan, de azok összeállítására a jegyzői hivatal nem hajlandó. F. I.-— Jobaházy ííöry Lajos megyénk eredetiségben kiváló alakja, mint a fővárosi lapokból értesülünk, rövid be- ~ tegeskedés után jobblétre szenderült. A sors sok csapással látogatta meg, vállalkozásai gyakran nem sikerültek, de a szomorú események állandóan vig kedélyéről visszapattogtak

kot látok felszökni a tribünre és benne bámulatomban hatvan éves szabómat ismerem fel, ki kétségbeesés átérzett pathosával annyira tagiejtett, hogy valami mübirálónak eszébe juthatott volna a la „Kákái Aranyos Nr. 2“ holmi „Kotzebue kétségbeesése Ni’. 2“ czimü Fravesta. Hanem Isten mentsen bárkit is a gondolattól, hogy az incognitó homályából ekkép kibontakozó X-töl polgári állásáért mégvonnám a declamatoriés alakítás érzelmét. Oh nem! Hát valljon csak Kotzebuenak volna-e oka és joga kétségbeesni, vagy nincs-e több oka és joga ehhez egy gondban őszült, jól megáldott családapának, kivált ha ilyen rósz időket élünk s rósz csillagok járnak. Aztán kérem, a mint hallom Kotzebuet is vén korában szállta meg a/ kétségbeesés ördöge; hát már most szeretném tudni, ha a nagy költő vén korában is fiatal fan- tasiája által megtermékenyített geneálitása remekeléseért a poéma végén halhatatlanságot impetrál — mért tartoznék akkor a mindennapi ember akár a sutor ne ultra crepidam mondás, akár egy hosszú élet küzdelmeiben elzüllött hang és erő figyelembe vételével kevesebb dicsőségért reclamálni akarom mondani declamálni. A hangszinezés azonban relative igen jó. Dé legjobb volt az, midőn a publikum decla- matorunk fáradtságát tapsokkal jutalalmazván meg, az „újrázásának engedve kijött megköszöni a szives kitüntetést, alkalmilag egyúttal azon óhajának adott kifejezést, vajha mint üzletembert is elismeréssel felkarolnák.

Befejezéseid, illetve takarodóul „Sängermarsch“-ot fut a „nagy“ álarczos-menet, mely a bécs-ottakringi „Narrenzug volt kicsiben mindazon licentiákkal, mit már a régiek is megengedtek stultis pictoribus atque poétis..

Másnap a város, miként ez Abderában is történt, egy mübiráló társasággá alakult át, ekkép graduáltattam én is kritikussá. 1). R.

s anyagi bajaiból pénziigyminieteri genialitassal tudott kibontakozni. A megyei életben hatalmas barát és félelmes ellenfél volt tetszés szerint s terveit majd minden esetben nagymérvű pénzáldozattal vitte keresztül. Immár leszámolt a földi élettel s mi készséggel osztozunk a bánatban, mely a megyénkben kiváló helyet elfoglaló Düry családot a haláleset folytán gyászba boritá! Béke hamvaira!

— A »zegzárdi dalárdának f. é. martius 5-én megtartott dalestélye oly fényesen Bikeriilt, mely a legmerészebb feltevéseket is megszégyenité! A megjelent 300—400 főnyi közönség a vendéglő nagytermét s a mellékhelyiségeket zsúfolásig megtölté; s Szegzárdnak szép nőkben kiváló gazdagsága imposánsan nyilvánult. Az előadás a sorozat szerint sikerrel ment végbe; leguagyobb tetszést azonban a 48 személy által előadott vigadó-polka aratta, melyet a közönség zajosan megtapsolt s megujrázott. Az előadás után hajnalig vig kedvvel folyt a tánc!, A kiváló hölgyalakok megnevezéséhez ezúttal nem fogunk, mert legalább 100 nevet kellene említenünk, melyeknek tulajdonosai egy hírlapi közleményben méltán helyet foglalhatnának, csak büszkeséggel utalunk a fentebb említett körülményre s a tapasztaltakból elfogulatlan ítélet alapján bátran állíthatjuk, hogy messze földön nincs szép nőkben oly gazdag város, mint Tolnamegye -székvárosa: Szegzárd!

— Orvosi választás. Szegzárd nagyközség kéviselö- testülete folyó évi martius 5-én megtartott közgyűlésén boldogult Tkodorovits Lajos helyébe községi orvosi helyettesnek szótöbbbséggel Lévay Ignicz urat választá meg.

— Egy őszinte sző dalárdánkhoz! A pécsi lapokból értesültem arról, hogy az országos daláregyesület ez évi február 17-én Budapesten tartott nagy gyűlésében a legközelebbi országos dalárünnepélyt Pécsre 1878. évi augusztus 14., 15., 16., 17. és 18-ra tűzte ki; elhatározta továbbá még azt is, hogy az összes dalárdák által előadandó összkarok, legalább 3 hóval a fentkitüzött ünnepély előtt a daláregye- sületet képező dalárdákkal betanulás végett közöltessenek s hogy a versenydalok közül az első díjra pályázót a dalár- egyesületi választmány tűzze ki, a többi díjakra szabadon választott dalokkal lehessen versenyezni. Mindezeket előre bocsájtva, azon őszinte szót intézem dalárdánkhoz, hogy tekintve : miként a szegzárdi dalárda kitűnő hanganyaggal rendelkezik; hogy az idei dalárünnepély a szomszéd megye székvárosában alig néhány méítföldnyire tartatik, tehát anyagi helyzetünket is a kezdethez k épest megfontolva, csekély költséggel utazhatunk; de végre ami a fő s amit tetterös dalárdánkról szentül hiszek és remélek, tekintetbe véve azt is: hogy versenyzés esetén az elnyert díjjal, nemcsak azon szellemi hasznunk származhatna, hogy a városunkban meglevő, de talán még némi előítéletekkel küzdő jobb hanganyagokat megszerezhetnök, hanem dalárdánk, mint egy életképes, magát országszerte kitüntetett dalárda — a közönség részéről anyagi támogatására is előbb számíthatunk, határoz- tassék el: miként dalárdánk az országos daláregyesületbe való belépésére nézve, illő helyen a kellő lépéseket haladéktalanul megteszi, hogy a jövő augusztusi dalárünnepélyen Pécsett, már mint rettegett versenyző résztvehessen s a meg- érdemlett díjat onnan ünnepélyesen hazahozhassa. Nem puszta szó ez, a melyet intézek dalárdánkhoz, hanem szivem mélyéből jövő azon dönthetlen meggyőződés, hogy a szegzárdi dalárda nem fog a kezdet nehézségétől visszarettenni, hanem a haladást tűzve ki jelvényül, az általa már rég kiérdemelt méltó helyet a többi dalárdák közt elfoglalja. Egy szegzárdi lakos.

— Pi iis község a török menekültek részére 2 frt 60 krt küldött be dr. Diczeaty Pál úrhoz, ki ezen összeget az olvasókör pénztárnokának átadta, mely adomány lapunk utján ezennel nyugtattatik.

— Dtina-Eüldvárró! írják nekünk: Folyó hó 3-án volt a |Szarvas“ vendéglő nagytermében a duna-földvári tűzoltóság második tánczvígalma; ez nem felelt meg a hozzá kötött reményeknek és várakozásoknak. A közönség csak gyéren látogatta, úgy hogy deficittel végződött. Oka ennek csakis maga a rendezőség; mert nem meghívók, hanem falragaszok utján volt tudtul adva a bál I beléptidíjjul 80 kr szabva: az pedig tudva levő dolog, hogy kis városban piacátok által hirdetett bálokra az úri osztálybeli hölgyek nem szoktak menni, a polgári osztály pedig nem ad oly hamar 80 krt személyenként. Ha pedig 40 krajczárlett volna a beléptidíj, akkor bizonyosan teljes sikerű lett volna. De ettől eltekintve, jól mulatott a közönség; a tűzoltók majdnem teljes számmal megjelentek. Az intelligens hölgyvilág csak egy pár képviselőt köldött: Stephanatz Emilia és Anna kisasszonyokat, a gör. kath. plébános kedves leányait; dicséretökre válik, hogy daczára annak, hogy nem találtak a bálban hozzájok illő társnőket, mégis éjfélig időztek ott. Az iparos osztálynak is volt egy méltó női képviselője, a szép Sehwartzkopf kisaszonyban. — Az —ezeken kívül ,ott volt női közönség azonban kizárólagosan a földműves és cselédosztályhoz tartozott; különösen ez utóbbi mind a három fokozatában volt képviselve: láttam sok ismerős arezot az utolsó olvasóköri bálból, köztük az akkori bálkirálynét, a szép ex-szolgálót, „Francis t“, ki hozzám jött és kezét nyujtá nekem köszönetül, hogy öt bálkirálynénak jeleltem meg. Ott volt többekkö- zött a már állásánál fogva is első és társnői közül kiváló Küvics Pal||i; ö tudniillik nem kevesebb, mint az első biránlc szolgálója!!! De táncza, okossága és csinos külseje által is említést érdemel; midőn a sok ur ku- rizált neki, ö egy pillanatig sem jött zavarba, hanem mindenkivel tudott beszélni. így mondta az egyik urnák, ki neki megmondta a nevét: „Oh, kérem, van szerencsém önt ismer-: ni!“ A másiknak, ki kérdezte tőle hogy miért oly kicsiny a frizurája, igy felelt: „Ez onnan van, mert nincs hajamban töltés ! !•• Midőn egy tánezosa hozzám hozta öt s én azt mondám neki, hogy csodálom, miszerint ily szép leány létére őt ma először láttam, hamar ezt viszonozta a biró szolgálója: „Pedig én ismerem az ifjuurat; „hiszen maga az, ki az embert a kalendáriomba kiírni szokta!“ (Kalen- dáriom alatt természetesen újságot értvén.) Aztán mily fáradhatatlan tánezosnő a szép Panni! egy óráig is sokszor tánczolt szünetlenül; egyik tánezos kiragadta öt a másik kezéből, de ö I. Napoleon testőrsége hires szavaiként („La garde meurt, maiselle ne se rend pás!“) a világért sem ült volna le egy tánezszám befejezésé előtt. — Még említendő a Fránczisnak nővére, Mar is k a, ki valakitől lakása után kérdeztetvén, igy felelt: „A templom-utczában 1 ak q m St.. I ..éknél!“ (Dehogy mondta volna, hogy szolgálok! O, női hiúság!!) Arra azonban felelt egy úri ember: „Maga

téved! talán St

..........ék laknak magoknál ?!“ — —* — -—-------Hogy a társalgás egész szabadon és sans-géne folyt

magá

tól értetődik; a tűzoltó fiatalság között csak egy polgárlegény, a Franczis imádója, volt a bálon, még pedig fekete salonruhában és lakkcsizmában! (Haladunk!!) Eredeti volt az is, midőn egy tűzoltó tüzesen közelgett egy nas- sámhoz I szavakkal: „Böske kérem, jöjjön egy túrra!“ és a Böske a túr után, mely 1 óráig tartott, jobb kezét adja neki és a legnagyobb komolysággal mondja: „Köszönöm alás- san!“ Vagy pedig midőn a szünórában a hölgyek kávét ettek fánkkal és a szép Panni kérdezte a búslakodó Francis- tói: „Ugyan Fráncis, hogy tudsz ily fád lenni ?“ (Fádannyi a szép Panni előtt, mint szomorú!) Ejfél táján jöttek álar- ezosok is; 8 parasztlegény, katonai zenészeknek álarezozva, játszottak primitív fahangszereken egy lehetetlen marsot, mely alkalommal a „zenekar“ főnöke átnyújtott egy „Passust“, mely szószerint igy hangzott: „0 cs. k. Fenségének enge- delmébül léptünk szép Magyar Országba, a származásunk pedig kukora országból skokótyin városából való dehogy az ellenség városunkat elrorabolta és pusztította igy tehát kénytelenek voltunk országunkat elhagyni is töb országokat ösze- barangolni, azirt ezen elszegínyedet Banda melynek Pálját M hetethét Országban feltalálni nem lehet, Azért vagyunk bátrak, Ő cs. k. Fenségének kegyes engedelmibül Járni és kelni

de mindenütt“ — —-----------— —-------------— — —

Már régen kezdett szürkülni a hajnal midőn Márkus zenéje még vígan szólt s a tűzoltó ifjúság még járta farsangi kedvben a csárdást.

— Haugvcrscuy volt Fáddon, melynek lefolyásáról a következőket írják nekünk: A művészet iránti meleg érdeklődés s a szenvedő emberiség irányában való részvét és jószívűségnek fényes tanúságát tapasztaltuk a február 28-án este Faddon végbement, tánczvigalommal egybekötött jóté- konyczélu műkedvelői hangversenyen, melyen mind a műkedvelők ügyessége, mind pedig a szent ügy iránt való érdeklődök, a pártolók tekintélyes száma meglepett bennünket.

A hangversenyt megnyitotta a „Nyitány“ „Zampa“ czimü nagy dalműből Heroldtól négykézre, melyben Rigler-Csiba Mária úrnő és Merkler Izabella k. a. zongorán való jártasságuk által feszült figyelmet és érdeklődést keltének fel. Utána a „Kunok“ czimü magyar dalműből vett „Egyveleg“ sírt Krisztinkovich Árpád ur hegedűjén, melynek hangjaival Mezey János ur zongora-zöngéi ölellcezének. Ez bevégződvén, rövid vártatra Bernstein-Szedoglavics Szilárda úrnő magyar diszruka-födte alakja tűnt fel Dalmady Győzőnek „Csak magyarok legyünk“ czimü szavalatával. A méltóságos testállás, a sikeres előadás, otthoniasság, a jól alkalmazott tag- és hanglejtések a hallgatókra nézve nagy hatást, az előadásra nézve pedig fényes babérokat szültek hulló virágcsokrok kíséretében. Most Csázik Péter ur ismert szép hangja zendiil meg, ki több „Magyar népdalok“ eléneklésével mulattatja a t. közönséget. Az éneket Lang Ferencz ur biztos finom és szabatos zongorázása kiséri. Az ének után Mezey János ur Bihary „Yerbung“-ját adta elő hegedűn, melynek hangjait azon mélabús zengzemények fűszerezték, melyeket Rigler-Csiba Mária úrnő csalt ki a zongorából. Tapsvihar jelezte az általános tetszést, a különöset pedig á dobogóra hulló virágkoszoruk. A következő darabban Merkler Izabella k. a. szerepelt, b. Pongrátz Emil „A modern anyák tanítása bál előtt“ czimü szavallatával. Bátor megjelenése, vonzó előadása s a kedvesség, mely a jól kiválasztott darab előadásán átömlött, gyönyörködtetett. Befejezésül a „Nagy ábránd“ „Lucrezia“ czimü dalműből Donizettitől,! négykézre zendült meg a zongorán, melylyel Rigler-Csiba Mária úrnő és Merkler Izabelle k. a. befejezték a valóban elismerésre méltó s Fadd községére dicsőséget hozó hangversenyt. A hangverseny tisztajövedelme körülbelül 56 frt, melyből 40 frt a török szükölködök javára, 16 frt pedig a faddi jótanuló sze- génygyermekek jutalmazására fordittatik.

— Elveszett tárgyak. A szegzárdi dalárda estélye alkalmával egy nagy gyapotlcendö és 3 darab keztyü találtatott; a tulajdonosok kéretnek Újvári Benő dalárdaszolgához fordulni, hol tulajdonukat átvehetik.

Szerkesztői üzenet.

— „Az izraelita magyarhoz“ czimü c.ziklc szerzőjének. Köszönettel vettük s közöljük, de csak a következő számban, mert munkatársunknak kellett az elsőséget átengedni.