Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-17 / 7. szám
hetetlenségek közé tartozik és épen e miatt mivel a különböző fejlődési fokozatok különböző intézvénye két szükségeinek: ép oly kevéssé állnak nekünk jót a külföldön használatban levő változatlan intézmények, mint a mily kevéssé illik a teljesen felnőttMiatal emberre hasonló termetű s nagyságú édesatyjának kabátja. Bármennyire egyezzen is meg termetük, mégis marad mindig valami csekély különösség, a mi a házbeliek ajkára mosolyt csal, midőn a felöltöztetettet, a nem neki szabott kiigazi- tatlan öltözetben látják: úgy mi is, ha a külföldön használt intézményeket saját természetünk, műveltségi állapotunk és sajátságos viszonyainkhoz nem idomit- juk, gyakran idézünk elő mosolyt a nem nekünk szabott öltözet, furcsa állása miatt. így vagyunk pedig igen sok törvénnyel, azok között az iskolai tör- vénnyel is. Felvettünk abba minden oly tárgyat, mi a német vagy svajczi iskolai törvényben feltalálható volt. Ez eddig jól van. . . . . Hanem az már aztán nagyon furcsa dolog, midőn p. u. a többi taneszközökre s tantárgyakra való tekintet nélkül azt sürgetjük főleg a falusi iskoláknál — amint ezt a mi mi- nisteriumunk tette a múlt évben — hogy okvetlenül beszerezzék s felállítsák a tornaeszközöket (holott némely iskolában a táblán és krétán kívül minden más taneszköz hiányzik) mert különben .................... Ér tem ezt a nem kis fontosságú követelés, a teljesen felszerelt városi iskoláknál, mert ott nincs any- nyi alkalom úgy kifejteni a testi ügyességet; de fa- lusi-földmivelő gyerek kifejti azt tornaeszközök nélkül is. A mint járni tud (a polgár gyerek) kocsira mász, lóra ül, fára kapaszkodik, birkózik, madárfészket, gyümölcsöt szed, puskát-, nyilat-, kocsit farag, — később kapát fog kezeibe, szóval a mi láb- s kargyakorlatokra tanitható: elvégzi azt maga, tornaeszközök nélkül is. Mindebből pedig nem azt a következtetést vonom le, ergó falusi népiskolába nem szükségesek a tornaeszközök, korántsem! legyenek meg azok is s különösen meglegyenek a városi népiskolában; de ne az ilyenekre fektessen a ministeri- nm főgondot és ne csináljon belőle oly nagy fontosságú eseményt, mint a múlt évben, a mikor a tan- felügyelőknek legalább n é h aj n y s z á z hivatalos levelükbe került annak kikutatása, vájjon megvannak-e még a legkisebb falusi iskoláknál is p. n. Szakadáthon, Mözsön és egyéb helyeken a taneszközök I arról persze nem vol i kiváncsi a magas mi- nisterium tudomást szerezni, hogy vájjon járnak-e a most csupán például felemlített községekben és egyébütt a gyermekek a libák kikelésén sa fü kifakad ás án túl is csak úgy általán véve is iskolába?!? A sok közül csak egyet említettem; de felhozhattam volna többet is, mi csak arra szolgál a törvényben, hogy a népiskola ideálját megközelítse. Es most czikkem harmadik részéhez értem, t. i. a népiskolai törvény hiányos végrehajtásához; de erről jövő számban. — ÍV’agy szerencsétlenség színhelye volt folyó évi február 12. és 13-ka közti éjjel Perczel Rudolf bonyhádi birtokos lakása. Nevezett éjjelt megelőző nap Perczel Rudolf és neje egy lakodalomba voltak hivatalosok, hol az éjjeli órák egy részét is mulatva töltötték el. Hajnal tájban a férj és nő lakásukba vonultak; alig azonban, hogy a nő ágyában helyet foglalt, férje egy revolverrel kezében ágyához lépett s a következő szavakkal: „mo st agyonlőlek“ a revolvert nejére irányzá. A nő minden ijedelem nélkül nézett férjére, mert elövigyázatból a golyókat férje revolveréből ki szokta szedni s igy azt hitte a revolver nincs megtöltve ; Perczel Rudolf azonban egyet gondolt s a következő vezényszavak közt: egy, kettő, három, a revolvert saját homlokának irányzá! — — egy durranás s a legszebb korában levő hányatott életű fiatal ember holtan rogyott össze! A halálesetről kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Idősb Bonyhádi Perczel József és özv. Bonyhádi Perczel Rezsöné szül. Totth Elma maga és gyermekei: Jerta, Margit, Emma és Guido nevében szomorodott szivvel jelentik forrón szeretett fiának, férjének, illetőleg atyjuknak néhai Bonyhádi Perczel Rezsőnek folyó évi február 13-án életének 40, és házasságuknak 10-ik évében sajnos vélet- lenségböl történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei folyó évi február 14-én fognak a bonyhádi Kalvária-temetö- ben örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise-áldozat a bonyhádi rom. kath. templomban folyó évi február 15-én reggeli 9 órakor fog megtartatni. Bonyhádon, 1878. február hó 13-án. Béke hamvaira! ■— A tohinmcgyeä állatkiállitást rendező bizottság blyó évi február 13-án ülést tartván, a kiállítási bizottság elnökségéről leköszönt Döry Dénes helyébe Perczel Dezső alispánt egy hangú lag megválasztó. A kiálli tási végrehajtó bizottságot pedig a következőleg alakitá meg: elnök: Boda Vilmos, bizottsági tagok: Döry Jenő, Forgách Antal, Fördős Dezső, Garay Antal, Kelecsényi Ambró, Pesthy József és Pleszky Antal. — Meghívó. Aszegzárdi Alapnevelési Egylet által ovodaja javára 1878. február 17-ik napján a nevelő- lakással kibővített saját helyiségeiben gyermekbálra és ezt követő tánczestélyre a t. szülőket gyermekeikkel, s az ovoda minden barátját szívesen meghívja a — rendezóség. — A gyermekek mulatsága 6: órától 9-ig, az estély ettől kezdve leend. Etel és italról Körmendy Lajosné asszony fog gondoskodni ; hüssítőkkel Eibenschütz József czukrászdája szolgál. Beléptidíj : 50 kr. — üalestélj eredménye. A gyönki dalárda által január hó 23-án rendezett' dalestély s tánczvigalom igen jól sikerült. A dalárda által‘énekelt darabok szabatosan voltak előadva, Poor ur szavallata hatásos volt, habár még nagyobb hatást keltett akkor, ha a történettel — mit a szavalt darab tárgyalt — a közönség minden tagja, vagy legalább nagyobb része ismerős lett volna. A tamásii zenekarnak előadott darabjai szinte dicséretet érdemelnek. Az est fénypontját azonban — az egész jelenvolt közönség nevében merem mondani — Kálmán D. felolvasása képezte, melyről ellehet mondani, hogy elejétől végig zajos derültségben' tartotta a jelenlevő közönségnek női s férfi részét egyaránt. A dalestélyhez méltó volt annak folytatása a tánczvigalom, mely a hajnali vagy akarom mondani a reggeli órákig tartott. Képviselve volt itt a1 helybeli s vidéki közönség a legnagyobb mértékben, úgy hogy a terem zsúfolásig megtelt, mi a tánczolóknak kissé kényelmetlen volt ugyan, de a gyengébb rész öi’ömmel eltűrte azt, mert eleget tánczolhatott. Tánczos is igen sok volt. az első négyest a mint hallottam, 26 pár tánczolta, mi ilyen kis helyen, mint Gyönk, elég szép szám. Az öltözékekben azonban nem épen volt követve a rendezőség kérelme, sok drága öltözék kápráztatta a jelenvoltak szemét, hiába, mi magyarok ragyogni j szerető nép vagyunk! A jövedelem, a várakozáson felülinek mondható, a könyvtár javára levonva a nem egészen kevés szükségeket, mintegy 41 frt maradt. Vederemo! — Halálozás. A szegzárdi tanítói kar egy hasznos tagját vesztette el a legközelebb elhunyt Séner Ferenczben. A boldogult hosszas tanítói pályáján, mindazok becsülését, kik vele közelebb öisszeköttetésben} álltak, kiváló mérvben kiérdemelte. Temetése nagy részvét közt ment végbe; a dalárda három darabot énekelt a gyászszertartás alatt s a polgári olvasókör, melynek fennállása óta jegyzője volt, egy szép koszorút helyezett koporsójára, melyen, a következő felirat volt olvasható: „A szegzárdi polgári olvasókör szeretett jegyzőjének.“ A halálesetről kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Özvegy Séner Ferenczné szül. Gyimó- thy Klára a saját, úgy gyermekei: László, Ferencz és Olga, valamint számos testvér és rokon nevében gyászos szívvel jelenti forrón szeretett férje, illetőleg édesatyjuk, testvérük s rokonuknak Séner Ferencz föelemi iskolaitanitönak élte 55-ik, boldog házasságuk 26-ik és tanítói hivataloskodása 36-ik évében hosszas és kínos betegség folytán folyó évi február 13-án délutáni 7,4 órakor bekövetkezett halálát. A boldogult hűit tetemei február 15-én délután 4 órakor tétetnek a felső-temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra, — az engesztelő szentmise-áldozat pedig február hó 16-án reggeli 9 órakor fog a belvárosi templomban a mindenek Urának bemutattatni. Szegzárd, 1878. évi február hó 13-án. Áldás és kegyelet emlékén. — Meghívás. 1878. évi február 23-án a casinó termében tartandó jótékony czélu zártkörű tánczestélyre. Beléptidíj személyenként 1 frt. Kezdete 8 órakor. A tiszta jövedelem az önkéntes tűzoltó-egylet és részben a közremükö- ■ dő dalárda javára fordittatik. Felülfizetések köszönettel vétetnek és nyugtáztatnak. Beléptijegyek csak ezen meghivás előmutatása mellett válthatók Flórián János és Stern Miksa urak kereskedéseiben vagy. este a pénztárnál. (Ez a tánczvigalom, úgy hisszük Pakson tartatik. A szerk.) — A !sa;»rhásj áriatok kiállítása tárgyában Lunova János bonyhádi jegyző ur megkeresett bennünket a következő sorok közzététele végett: A marhás-levelek becseré- lése alkalmával többizben tapasztaltam, miként a tulajdonjognak az uj tulajdonos vevő nevére történt átruházása, illetőleg a tulajdonos vevőnek reájegyzésénél egyik-másik marhás-levélre tekintet'nélkül arra, hogy abba raár az eladó és vevő neve mint tulajdonos bejegyezve volt, az illető kiállító egy harmadik uj tulajdonos nevét a tulajdonjog igazolása -tekintetéből a járlat külső lapjára jegyezte reá. Minthogy pedig ezáltal szabályellenesség származik, mely szabályellenesség az e czélra készített űrlapok megtekintésénél is kitűnik; úgyszintén minden egyes előforduló esetnel a kiállító birsággal róható meg; nemkülönban a magas kincs- g tár 5—3 kros bélyegilletékkel csonkittatik meg; azért bátor- 1 ködöm az illető marhás-leveleket az érintett módon hibásan kiállitó közegeknek az 1875. évi XXV. t. ez. 16. § át; va• Iamint a magas m. kir. pénzügyministeriumnak 1876. évi január 20-án 1122. sz. a. kiadott pót körrendeletét szorgos figyelmükbe ajánlani. — Kérelem. A Közlönynek legközelebbi számában jelzett s f. 1878. évi martius 2-án a török özvegyek és árvák segélyezése czéljából a tamási melletti miklósvári vadászkasj tély termeiben tartandó tánczvigalomra a meghívók már szét- küldettek; amiről midőn a vidéki t. közönség a rendezőség által értesittetik, egyszersmind a meghívásra igényt tartók, | kik közül talán valaki tévedésből meghívást nem kapott volna, felkéretnek, hogy az iránti igényeikkel forduljanak a rendezőséghez. — ilnmis bankjegyek. Némedin a napokban egy szolgáló egy 10 frtoson akart a helybeli kereskedőnél vásárolni, melyet a kereskedő hamisnak ismert fel. A községi elöljáróság azonnal vizsgálatot rendelt el,' minek eredménye hallomás szerint, még két már elégetett hamis bankjegy lett, mást azonban nem találtak. A gyanús égvén azzal menté magát, hogy a bankjegyeket vásáron kapta. A tettesek s gyanús egyének elfogattak — a vizsgálat tovább foly. ■» — Az izraeli 1» ifjúság által rendezett tánczvigalom eredménye a következő: Bevétel 322 frt. Kiadás 215 frt. Tiszta jövedelem 107 frt. Feltiliizettek: Simon Rudolf 2 frt. Mautner József 2 frt. Dr. Szigeth Gábor 2 frt. Hirsch József 2 frt. Dr. Lévay Ignácz 2,frt. N. N. 2 frt. Fischof Károly 1 frt. Bien Armin 1 frt. Salamon Lipót 1 frt. Frid- mann Ignácz 1 frt. Krausz Adolf 1 frt. Berger Simon 1 frt. Rausz Béla 1 frt. Lehner Sándor 1 frt. Pirnitzer József és fiai I frt. Klein Miksa 1 frt. Hirsch Adolf 1 írt. Spitzer Sándor 1 frt. N. N. 1 frt. Friedmann Armin. 50 kr. Rpzen- feld Janka k. a. 50 ki*. Csillag Adolf 50 kr. Összesen 26 frt 50 kr. Jegyeiket megváltották: Dr. Krámolin Emil 3.írt. Goldberger M. J. 3 frt. Dr. Theodorovits Lajos 3 írt. Leopold Károly 3 frt,. Fertig Sándor 2 frc. Összesen 14 frt. A rendezőség Trefort Ágoston vallás- és közoktatási. minister és Varasdy Lajos tanfelügyelő uraknak lapunk utján nyilvánítja hálás köszönetét; és pedig ö nagyméltóságának azon okból, mert az uradalmi nagyvendéglö termét, tekintve az üdvös czélt, 60 írtért volt kegyes átengedni; a tanfelügyelő urnák pedig, hogy annak kieszközlésénél közreműködni szives volt. Pályázat, Kiss Károly törvényszéki jegyzőnek a bonyhádi járásbirósághoz albiróul előléptetése következtében, negürült törvényszéki jegyzői állásra, a törvényszéki elnök álad pályázat hirdettetett; folyamodók kérvényeiket a lxirdefiiggeszté szemeit a szólóra és arcza színének változása híven visszatükröző a változó hangulatot, melyet a beszéd benne keltett. E közben már beköszöntött az est, Ka ugyan annak nevezhetjük a szeptemberi 7 óra körüli időt. A szerelmesek annyira elmerültek a beszélgetésbe, hogy nem vették észre, midőn a vár ura kíséretével a vadászatról megérkezett. Midőn Harczosytól megtudta a kedves vendég jelenlétét, nagyon megörült és alig várta, hogy lakában üdvözölhesse. Azért lovát apródjának adva, felsietett gyorsan ruhát váltott és miután hallotta, hogy a vendég leányával mulat, sietett és azonnal minden bejelentés nélkül, szokása szerint leánya szobájába nyitott. Ah de mily látvány terült el szemei előtt! Ilka Zsigmond karjában és a csók ép akkor csattana el az ajkakról, mikor Zaynai belépett. Zsigmond vette először észre a belépőt. Arczát hirtelen halványság boritá és gyenge remegés vonult keresztül testén, egész valóságában és jelentőségében átérzette e pillanat fontos következményét; itt tenni kell, hogy az atya haragját fejére ne zúdítsa, Ilka midőn atyját megpillantá, mintha villám sújtotta volna, úgy állott földresütött szemekkel a széltől ringatott levélként remegve. Végre is a csendet Zsigmond törte meg. — Uram bocsáss meg! — szólt Zsigmond — én leányodat szeretem, de esküszöm ő ártatlan, | tiszta, mint a hajnali csillag. — Köszönd idegen — dörgé Zaynai — hogy vendéjem vagy, különben noha éltét te mentetted meg, feledném mivel tartozom leányom élte megmentőjének. De ez igy nem maradhat. Ilka azonnal vonulj vissza! te pedig Zsigmond Brandenburgnak ura, kövess néhány szóra! Mindketten eltávoztak a szobából és a már ismert fegyverterembe léptek. Zsigmond kellemetlen helyzetben volt, de reményié, hogy hitegetéssel é3 ravaszsággal megszabadul ; azután pedig soha többé vissza nem tér. Ha pedig valaha felismertetnék is, tudta, hogy ...............Mindez egy pil lanat alatt szülemlett meg agyában és most már kész tervvel ült le a háziúrral szemben. — Udvüzlek Zsigmond szerény lakomban, — kezdé a háziúr Zsigmondot meglepő nyugodt hangon. Leányom életének megmentöjét mindig örömmel fogadom; de most bővebb fölvilágositást szeretnék nyerni azon jelenet felöl, melynek önkénytelenül tanúja levéli. — Készséggel uram — vévé föl a szót Zsigmond — én Ilkát már az első látásra megszerettem Gerendayéknál s midőn amaz esemény után szives vendégszeretetét igénybe vettem volna, szivem titkát feltárám Ilka előtt, hogy megtudjam boldogit-e szerelmével? Ilkának ajkáról az üdv adó s engem végtelenül boldogító „igen-“t hallám. Azonban én távozni kényszerülök királyomhoz, de megígértem, hogy ismét eljövök: és ezen nap az, melyen Ígéretem beváltám. Oh, mert hisz élhet-e a virág harmat nélkül, zöldelhet-e a növény a nap sugara nélkül? mint már mondám, én Ilkát szeretem és tőle viszont szereltetem; bírása túlboldoggá tenne. Azért idejövetelemnek fő czélja volt Ilka kezét atyjáról megkérni. (Folytatása következik.)
