Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-10 / 6. szám
írtért elvégeznék minden munkáját s '6 százakat kereshetne) mert hát az ember a magáét csak nem bízhatja más emberre. Ez legtöbb vidéki iparosnak a története s most már kérdem, értheti-e mesterségét az az ember, ki nagyobb helyeken több ügyes iparost látva nem működött, értheti-e mesterségének fogásait az, kinek nagyon mellékes dolga volt a tanulás ?! Es mégis nehez telnek a vidéki mesteremberek, ha náluk nem dolgoztatunk, pedig ott sem áll a legtöbb, hogy egy a fővárosban is hordozható öltönydarabot előállítani képes legyen. Es minden iparággal igy áll vidéken — csekély kivétellel — a dolog, a képzettség hiány kirí sőt botrányosan jelentkezik, azért használ igen sok ember külföldi iparczikkeket. Ugyanezen tüneménynyel — (fájdalom! szomorú valósággal) találkozunk a vidéki kereskedők egy nagy részénél is. Magyarországon semmi sincs any- nyi az orvoson kivül, mint kereskedő. Nincs egyetlen egy kis falu, sőt puszta sem, melynek egy vagy több, vagy számos kereskedője nem volna. Ezek pedig nem a kereskedelmi iskolákban tanulták ám mesterségüket, mégis tudnak kereskedni. Meglehet; de mi adjuk meg annak az árát. A kereskedéshez külföldön szinte megkivántatik a szakképzettség, nálunk erre szükség nincs, nálunk egy bizonyos hitfelekezetnek legnagyobb része született kereskedő, fájdalom, hogy az! bár ne volna, gazdagabbak volnánk nagyon sokkal; sajátságos dolog az, hogy a kereskedelmi szakképzettség hiánya a közönségnek sokkal többet árt, mint a kereskedőnek, miként lehet az? Úgy, hogy a kereskedelmi iskolában képzett egyén tudja, miszerint kereskedőnek lenni nem annyit tesz, mint valakit megcsalni, rászedni, az áruért a csak megkapható árt követelni; hanem azt teszi, hogy a tőkének becsületes, a lelkiismerettel is megegyező befektetése által gondoskodni a közönség szükségletéről és a befektetett tőkének rövid idő alatti többszörös megforgatása által tartani fenn a családot s biztosítani annak jövendőjét. Ezt ugyan a vidéki tekintélyes kereskedő czégeknél is meglehetne tanulni; de nagyon kevés egyén tanulja meg. A kereskedői jelszó sokaknál meggazdagodás minden áron. E jelszó aztán kizár minden lelkiismeretességet mind az áruknak minőségét, mind árát illetőleg. így veszünk aztán falun vagy vidéken állott, a nagyobb kereskedésekből kimustrált 2—3 heti használat után szinehagyó kelméket, egyéb árukat olyan áron, a mien nagyobb városokban a legjobbat megvenni lehetne. Igen is! mert a czikkre szükségünk van s érte messze nem mehetvén, megadjuk amit kérnek; mert ari’a még nem szoktunk gondolni, hogy azt amire legnélkülözhetlenebb mindennapi szükségünk van is, legjobb volna társaságba összeállva, onnan hozatni, honnan vidéki kereskedőink is kapják, t. i. a nagy kereskedőktől, vagy egyenesen a gyárakból. De mit segítene itt a kereskedői szakképzettség? kérdik sokan, nagyon sokan ! említsük meg mindamellett csak a következőket: a kereskedelmi intézetben egy tekintélyes renommirt kereskedő czégnél meglehetne a többekközött tanulni azt is, hogy legfőbb kellék a kereskedőnél is a lelkiismeretesség, a közönség méltányos igényeinek kielégítése, fáradozásunkért illő munkadíj és nem túlságos követelés. És ha ez meg volna tanulva: akkor nem zúgolódnánk a túlságos áru czikkeknek hitványsága miatt; mert kereskedőink megelégednének a 10—20% nyereséggel és nem követelnének tőlünk, a nagyobb városoktól messzebb lakó szerencsétlen flótásoktól 60—-100%-t áruczikkeik után. Volna még e tekintetben sok mondani valóm, de legyen elég, ez alkalommal még csak a bér lök szakképzettségének hiányáról pár szót. Hát még ez is baj? kérdik. Hiszen annak a bérlőnek szakképzettség hiánya csak magának árt, nem másnak. Tagadom. A bérlők'szakképzettség hiánya árt a közvagyonosodásnak .... a nemzet jólétének . . . a hazának. Nálunk a bérletrends/.er nagyon elterjedt a legújabb időben, ki birtokából megélni nem tudott vagy adósságából kitisztulni akart, bérbe adta földbirtokát. Ki megunta a rőföt, apróáru vagy más kereskedést vagy kénytelen lett eladni saját birtokát: lett bérlő. Ez eddig semmi baj, mindenki úgy él meg, amint tud. De az azután baj, hogy a bérlő rohamosan meg akarván gazdagodni, vetette a földeket nyakra-főre, felszántatta a legelőket, kivágatta — ha nem volt is rá szüksége — az erdőket, mert gazdasági ismeretei csak annyira terjedtek, hogy legjobb tisztabuzát meg repczét termeszteni, mert azért legtöbbet adnak. Azt már nem akarja tudni, hogy az állattenyésztés szinte egyik nélkülözhetetlen ága a mezei gazdálkodásnak, nemkülönben azt sem, hogy nem minden földnek szabad egyforma trágyát adni és az erdőnek is van valami csekély haszna egy földmivelő országban, nem csupán legelőnek használására és tűzifa szolgáltatásra adatott a természettől. Magyarországnak némely bérlők nagyon sokat ártottak, az éghajlatváltozás, a talaj kimerülés pedig majd csak később jelentkezik. Igaz, hogy mi még talán nem érjük meg; de \ háfc nincsenek maradékaink ? kiknek boldog jövőjét szivünkből óhajtjuk. Legyen elég ennyi! legközelebb folytatom szomorú tapasztalataim elősorolását, a többi osztályok szaképzettség hiányának káros következményeiről. Különfélék. — Tánczvigalmnk. A Szegzárd-tolnamegyei nöegylet- nek a megyeházi nagyteremben folyó évi február 2-án megtartott tánczvigalma nem Borelható a sikerült mulatságok közé, a mennyiben a vidéki és helybeli női közönség legnagyobb része távolléte által tündökölt; na de a nöegylet, melynek évkönyvei a jól sikerült mulatságok egész sorozatát tüntetik fel, könynyen vigasztalhatja magát ez egyszeri kedvezőtlen esemény felett, annyival inkább, mert kiadásai bőven fedezve lettek. A megjelent hölgyek teljes névsorát Böngészel a humor mezején ▼agy a humor különféle nyilatkozatai. Osszeböngézte: Rhadamantus. Felolvastatett a gyönki dalestélyen január 23. 1878. (Vége.) Igaz ugyan, hogy a Lizi szakácsné ezt a piaczon egészen máskép explicálja: hanem hát ahhoz nekünk semmi közünk! íme hölgyeim és uraim! Itt van a folyékony alakú humornak egyik nyilatkozata. * * * A humor szó alatt — átvitt értelemben — értünk: bizonyos természeti hajlamot oly lelki hangulatra, melyben az ellentett érzelmek váratlan fordulatok által váltják fel egymást. Hogy ezt a körülírást egy találó szóval miként kelljen kifejezni akár magyarul, akár németül: azt eldönteni kissé bajos dolog volna. Vannak, kik a humort magyarul „szeszélynek“ forditják. Azonban a kifejezés nem adja visz- sza az eredeti értelmet.] Mert például: a humoros férfi soha sem visszataazitó jelenség; mig a szeszélyes ember hétköznapi neve: hóbortos bolond. Egy humoros kis menyecske a legelragadóbb valami; mig a szeszélyes asszony méltó utóképe Socrates bátyánk fazék-pusztító Xantippejének ! . . . A kedély sem alkalmas szó. Mert hát a humor akár vig, akár komoly, mindig csak humor marad: mig a rósz kedélyhangulat nyilatkozata csakis szúró gunyor lehet. Maradjunk tahát csak a deákszónál s böngésszünk ösz- sze egypárt a humor különböző nyilatkozatai közül. Az egyszeri pap egyik buzgó hallgatóját nem látván egy vasárnap rendes szokott helyén a templomban: a következő alkalommal, midőn vele találkozott, igy szóllitá meg: — Hol volt kend János gazda? nem láttam kendet a múlt vasárnap a templomban ? János gazda elrestelli magát; elvörösödik; leemeli a 'félmázsás berbecssüveget; megvakarja fejét; s aztán áhítattal elegy szemérmetes hangon igy szól: — Édes tisztelendő uram! Megkövetem kegyelmedet, de főképen Istenünket: zsidót hordottam fuvarba! íme a humor nyilatkozata: áhitatosság alakjában! Egyszer Richelieu —* nein igen tekintvén ama közmondásra: hogy „bagoly mondja a verébnek : ejnye te veréb de nagy fejed van,“ egy csapodár marquisnét ekkép figyelmez-J tetett: „Asszonyom! el ne1 feledje ön, hogy a szentlélek Pál apostol ál tál a nőket férjeik iránti hűségre és szeretetre inti. — Úgy de mit tehetek én róla — felel a szép Delila — ha nem vagyok egy véleményen a szentlélekkel! íme a humor nyilatkozata: a csapodárság alakjában. Azt kérdi a kis fiú édesapjától: ;— Édes apám! minek van ezen a házon olló? — Azért kis fiam, mert az azt jelenti, hogy itt szabó lakik. —■ Hát amazon a házon meg mért van egy gyalu kiakasztva ? — Azért kis fiam, mert ott meg asztalos lakik. — Hűm! Hát akkor a tanító urnái meg mért nincs kiakasztva egy gyerek! íme a humor nyilatkozata: naivitás alakjában. Egy hires pap megkérdeztetett egykor: hogy vájjon hány predikátiót bir egy pap egy hét alatt megírni. A kérime itt közöljük, jelenvoltak: Ágoston Istvánná, Borsódy Lajosné, Pesti Endréné, Rausz nővérek,'Zöld Janette, Priben- szky Erzsiké, Horváth Sarolta, Safári Irma, Roboz Janka, Kés- márky nővérek, Sass Istvánná, Fördös Vilmosné, Pápé Gyu- láné, Knór Nándorné, Rajchich Károlyné, Cenner Károlyné, Fejős Imréné, Rausz Béláné és Számháber Jánosné urhölgyek. A női közönség csekély száma azonban nem befolyásolta a jó kedvet, mert a terem oldalán függő komoly., ősök arczképei még korra reggel is vig zene által lőnek nyugalmukban háborítva. Az eredményt az egyleti jegyző értesítése alapján a következökkeu ismertetjük: összes bevétel 177 frt80 kr. Kiadás 143 frt 69 kr. Marad tiszta jövedelem 38 frt 11 kr. Jegyeiket megvásárolták: PercZel István 3 frt. Perczel Dezső 3 frt. Georgievich Pál 5 frt. Döry Dónesnó 3 frt. Döry Frigyes 3 frt. Pesthy Józsefné 2 frt. Dr. Pirringer József 1 frt 50 kr. Dr. Diczenty Pál 2 frt. Dr. Theo- dorovits Lajos 2 frt. Stauróczky László 1 frt 50 kr. Gö- zsy Ferencz 5 frt. Felülfizettek: Geisz László 3 frt 50 kr. N. N. 1 frt. Döry Béla 50 kr. Dr. Rauchenvald 50 kr. Totth Ödön 50 kr. Péchy József prépost 1 frt 50 kr. Bo- csor- Aulai prépost 1 frt 50 kr. Pap Gábor 50 kr. VarAsdy Lajos 50 kr. Ujfalusy László 50 kr. Pesty Endre 50 kr. Schneiderbauer N. 50 kr. Raichich Gyula 50 kr. N. N. 50 kr. — A lefolyt hét szerdáján pedig a szegzárdi izraelita ifjúság rendezett egy zártkörű tánczvigalmat, melynek tisztajövedelme a helybeli izraelita iskola taneszközeinek gyarapítására fog fordittatni. A meghívók a keresztény családok részére igen gyéren osztogattattak s Szegzárdon alig 15—20 egyénre, illetőleg családra szorítkoztak. Nem tudjuk, minő okok folytak be, hogy izraelita ifjúságunk ezen a mai időkben szokatlan módjához nyúlt a tánczvigalom rendezésnek, nem is akarunk az ilynemű cselekvés folytán bekövetkezhető reactió káros következményeinek részletezésébe bocsátkozni, csupán csak mint egyátalán kórjelenséget constatáljuk s azt hisszük, izraelita polgártársaink ép oly jól mulathatnak mi velünk, mint mi ö velük s a Separatismus nem mindig helyén való dolog. A tánczvigalom igen szépen sikerült s a jelenlevő hölgyek sorából kiemelendö- nek tartjuk: Dr. Szigeth Gáhorné, Borsódy Lajosné, Sass Istvánná, Rausz Béláné, Bien Arminné, Pirnitzer Manóné és Lajosné, Lévay Ignáczné, Leitersdorfer Mórné, Reichl nővérek, Rockenstein Eugenia, Singer Róza és Pirnitzer Róza urhölgyeket. A tánczvigalom szépen jövedelmezett az alapra. — Halálozás, Egy széles körökben ismert ifjú hölgy kora halálát kell feljegyeznünk, mely haláleset a közsajnálkozás nyilvánulásával fogadtatott mindenfelé! A kiadott gyász- jelentés a következőleg hangzik: Alolirtak mélyen szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett neje, illetőleg anya, leány és nővér Mészöly Gersonné született báró W i m- merspérg Marianne asszony halálát, — ki h'osszásb szenvedés után, élte 22-ik és boldog házasságuk 6-ik évében február 2-án éjjeli 1V* órakor az Urban elszendefült. A boldogult hült tetemei vasárnap február 3-án, délután 3 órakor fognak a római katholikus vallás szertartás szerint beszenteltetni és a közsírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat kedden, február 5-én délelőtt 10 órakor fog a belvárosi főtemplomban tartatni. Budapest, 1878. február 2-án. Béke hamvaira! Báró Wimmers- perg Gedeon, báró Vimmersperg Adrienne, báró Wimmers- perg Octavia, testvérei. Báró Wimmersperg Nándor, neje Sax Josefine Pichler Angelica, szülök. Mészöly Gerson, férj, Mészöly József, Mészöly Serena, gyermekei. — Duna-Földvárról kapjuk a következő értesítést: A múlt héten a hózivatar által egészen el voltunk vágva a világtól; az utczákban napokig fekvő óriási hóhalmok azt hitették el velünk, hogy a Sipka-szorosban vegyünk. Nemcsak désre ő igy felelt: „Ha kitűnő tehetségű és képzettségű: egyet; ha középszerű: kettőt; ha szamár: hatot. íme a humor nyilatkozata komolyság alakjában. Együtt pitizáltak a polgártársak Péter bácsi pinczéjé- ben. Egyszer csak valami véletlen lábmozdulat következtében megrázkódik asztal s inogni kezd rajta a pintesüveg. „Hohó atyafiak! — szól most egyik vendég—vigyázzunk! Inkább a bécsi torony dűljön el, mint a pintesüveg!“ — Lassan atyafiak! — jegyzi meg erre a házigazda i— Nem úgy van az: Inkább a pintesüveg, mint a bécsi torony ! Mert ha a pintesüveg eltörik: az nekem kóstál egy- pár hatost; de ha a bécsi torony eldől: annak a fölépitése busás pénzébe kerül édes mindnyájunknak. íme a humor nyilatkozata: a szélső baloldali politika alakjában. De ki győzné ezt folytatni? Nem érnénk véget véget végtelen; mert a humor ezer és alakban nyilatkozik — hol öntudatosan, hol öntudatlanul. Ott van az áhítatban, a ka- czérságban, a naivitásban, a filosofiában, a logikában, a politikában, a szerelemben, a házasságban, költészetben, prózában, versben egyaránt. Még a gyönki "dalestélyen is nyilatkozik. „Kéretnek a hölgyek minél egyszerűbb házias öltözékben megjelenni,“ ezt olvassuk a meghívón ! Méltóztassék csak hölgyeink öltözékét megtekinteni. Nos? ugyan ki tagadhatná meg a humort, a rendezdségtöl, — akár tisztelt nagysádtoktól ? No hát az az igazi jó humor, csak hadd nyilatkozzék kivilágos kivirradtig! Ajánlom magamat!
