Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-25 / 34. szám
34. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. augusztus 25-én. Hatodik évfolyam. Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 1 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények.és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.----------w— ■ dr' — To lnamegye törvényhatóságának ? a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönyé. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 ,, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. teliigentiához . . . semmiképen sem. Az ellenfeleket nem az értelmi hiány, hanemf más különböző okok bírták a kormány ellen tett ágitálás s szavazásra; csupán azon véleménynek akarok kifejezést adni, miszerint ha a mostani választáiokban a nép, a saját gondolkozása szerint ■Jbsz részt s a kormány e nyilatkozat szerint alakulna* akkor az országgyűlés megnyíltakor a piros bársony székekről Simonyi Ernő ur és társai mosolyognának kecsteljesen s Csa- nády bátyánktól nem hallanál a képviselőház fala, legalább egyideig „az átkos [kormány“-féle gyöngéd kifakadásokat. Azonban félreértetni egyáltalában nem szeretnék, midőn azt állítom, hogy» Magyarország többségének az volt a vágya, hogy ezek jussanak kormányra. Ez a magyar nép1 választói többségének vágya és nem az egyének, hanem az általuk hirdetett elvek miatt, Minden magyar kívánja ez elvek diadalát, \— különbség van azonban e tekintetben az intelligentia többsége és a nép többsége között. Az intelligentia tudja, hogy ez elvek, még óriási változás nem áll elő Európa térképén, nem valósíthatók, utópiákat tehát nem dédelget, hanem iparkodik kibékülni a lehető legjobban rendezhetett körülményekkel; nem igy a nép, az nem számit, nem latolja, a körülményeket, az csak érzi, hogy a mint van nagyon szomorúan van és vágyik jobb sorsra, köny- nyebb életre. A vágy a lélektan szerint legjobban ki van fejlődve a gyermeki s ifjúi korban, szóval azoknál, kiknél az értelmi fejlettség nem jutott még el az életállapothoz megkívántaié fokozatra. E fokozaton áll a mi népünk zöme, ki nem forrva .... nem higgadva . . . csak vágyva, képzelődve. Mi ennek az oka? Igen egyszerű . . . Eddig a melyik párt koi’- mányra jutott, egyik sem tudta létesíteni a mit akart, nem tudta a létező körülmények miatt. A legtöbb Ígéret tehát teljesittetlen maradt, — e mellett az állam kormányzata, védelme, művelődési s egyéb szükségei pénzt, sok pénzt kívánván, a remélett adóleszállítás helyett (ez a mi népünknél a vágyak netovábbja, meg a trafik, meg a stempli eltörlése), pedig évenkénti adóemelés jelentkezvén, a nép nem bízik olyan egyénben, ki a volt vagy létező kormánypárthoz tartozónak vallja magát, úgy okoskodván: ha akarnának az urak, most is tudnának segíteni; de a mint a király közelébe jut ez se mer épen úgy szólni a nép bajáról, mint nem szólt a többi. Olyanban tehát, ki a már volt kormányhoz tartozik, nem bízik, — hanem van egy név, a melyben még nem vesztette el bizodalmát, a melytől még minden jót remélene, ha tulajdonosa haza jőne s ez a név Kossuth Lajos neve. Ebben még hisz, ettől még remél s ez a szélsőbalnak varázsvesszeje. A szélsőbal ezzel a névvel győz, mert magyar népünk elhiszi, hogy ha a nagy ember haza jőne: megorvosolna minden bajt, eltávoztatna minden szenvedést. Ez pedig valószínűséggel nem bir, mert eltekintve ezen hazajövetel következményeitől, mindenki tudja, hogy maga a hazajövetel is lehetetlen, mert A választások után. A képviselőválasztások nagyobbrészint megejtve vannak, az ország választóinak többsége a vezető államférfiak mellett nyilatkozott. Alkotmányos államokban, az ily nyilatkozás mérvadó a kormányzás szellemének további mikéntjére nézve, nem lehet ez másként hazánkban sem, az inaugurált politika folytatása következik. Azonban, bár a többség a kormány részén áll, merész dolog volna azt hinni, hogy ez a többség az ország nép osztályának véleményét fejezné ki. Egyáltalában nem .... Ez a nyilatkozat, a vezető ér telmes osztájy nyilatkozata, a mely belátva nemzetünk sajátságos földrajzi helyzetét, hazánknak a szükség által parancsolt kényszerű állását, próbál megbarátkozni még azzal a szomorú ténynyel is, hogy drága katonáink olcsón pazaroltatnak,. csakhogy mégmenetó^^ "egy klsT időre attól a gondolattól, hogy a muszka atyuska, a mi kedves sláv hazánkfiára is kiterjeszteni óhajtván védő szárnyait, elküldi hozzánk is ágenseit utat készíteni, a humá- nismust hirdető kozák csapatoknak, a népszabadság védő kis-nagy orosz, litván stb. ezredeknek. A pan- slavismus terjedésének meggátlásába való kényszerű belenyugvás indította arra az ország intelligentiáját, hogy a kormány mellett nyilatkozzék, a mostani választásokban nyilatkozott is. Azonban ezzel nem azt akarom állítani, hogy az ellenpárt tagjai közül senki sem tartozik az inTÁRGZA. A rögtönző és családja. Beszély. Irtö.: Bartinai. I. A rögtönző. (folytatás.) Ennyire haladva előadásában; egy kis szünetet tartott s azután figyelineztété a közönséget, hogy ő egy-egy tárgyról addig fog beszélni, mig a közönség nem nyilatkozik, hogy más tárgyat akar feladni. A rögtönző előtt közvetlen egy kissé kopasz orvos állt, ki az előadást folytonosan comicus mozdulatokkal kisérte. Hallva a figyelmeztetést, azt gondolta magában, hogy a tűzről minden laicus ember tud ennyit mondani; ehhez nem kell semmiféle tehetség, vagy tudomány: hanem majd kipróbálja ö a rögtönző urat egy saját szakmájához tartozó tárgy felemlitésével. Ezt gondolva, különös arczfintorgatás- sál kiáltotta el magát : — Elég lesz ebből ennyi; mondjon azonban az ur valamit a szívről és vérkeringésről. Keng-Tow Tamás egy arczizmának megváltoztatása nélkül ilyen előadást tartott : Az edényrendszer központi szerve a szív, a mellürben egy kupalaku zsacskóba — sziv- burok — van zárva és a két tüdő közt nyugszik. A sziv- burok kupalaku alapja lefelé a rekesz inas pontjához szorosan oda van nőve s csúcsával fölfelé fordul. Áll egy külső rostos és egy belső savós válhatlanul .egymással Összenőtt lemezből. A rostos lemez a szívből jövő és ahhoz menő nagy véredények külhártyájába megy át afüggér homorú szélén és a tüdőtér osztathelyén. A savós lemez a véredényeken lefelé türödzik, azután a szívhez csúszik s ennek külfölszinét, mint szorosan ráfekvö burok bevonja; hogyha tehát a szivburok felvágatik, a nagy véredények egy részét benne zárva találjuk. A szív, burokját egészen ki nem tölti s a fenmaradt űrt a szivburok nedv foglalja el, melynek meny- nyisége fél nebezéknyi. A szív rendetlen kupalaku, a mell- űrben két tüdő közt fészkelő ököl nagyságú szerv, melynek alapja felfelé, csúcsa bal és lefelé áll. Van négy félszine. Mellső domború fölszinén látható a szivhosszanti barázdája, mely a szív baloldalán, egész alapjáig fut le, a szivet két félre, jobbra és balra osztja. Ezt harántul átmetszi a gyűrű barázda s a hátsó jobban ki van fejlődve a mellsőnél. A szív alapja a szegcsont teste, csúcsa pedig a hatodik vagy hetedik oldalborda mellső vége mögött van elhelyezve. A hosszanti barázdának megfelelő sövény a szivürt kétfelé osztja; mindenik szivfél gyomrocsból és pitvarból áll; ez utóbbin egy fülesének nevezett függelék van. A haránt barázda a pitvar és gyomrocsok közti határnak felel meg s a pitvarok egymástól vastagabb és erősebb pitvarsövény által választatnak el. A jobb szivgyomor vékonyabb falu, minta bal. Az izomrostok, melyek a szivfalakat képezik, a szivür felé állanak és vagy lógnak, vagy harántul egyik faltól a másikhoz futnak, ezen pitvarok és gyomrok husszelmencsei- nek mondatnak. Az összefüggésre nézve: a pitvarok a nagy viszszér törzsekkel függnek össze és pedig: a jobb a két üres visz- szórrel, a bal a nagy tüdövisszérrel. A pitvarokból térés nyílás vezet a gyomrokba, szivgyomor visszeres nyílása, a gyomorban hason nyílás, a megfelelő ütérbe, mint ütéri nyílás, az a jobb gyomorból a tüdötérbe, a balból a függ- érbe vezet. Mindenik gyomorütéri és visszéri szájadék billentyűkkel van ellátva, melyek nem egyebek, mint a szív belhártyájának betürödzött kettöztetései; ilyen a jobb szivgyomor visszéri szájadékában három és háromcsucaos billentyűknek, a balban csak kettő jön elő és két csúcsos billentyűknek neveztetnek. A billentyűk szabad széle inas szálakkal, a szivgyomor falának szemölcsizmaihoz köttetik. A gyomrok ütéri szájadékaiban újra redösödik a szív belhár- tyája és képezi mindegyikben a 3 félholdképü billentyűket; ezek tarisznya vagy tömlő alakúak és az üterekbe néző szabad szélük középen van az arantius vagy morgagris-féle csomócska, honnan fölszinük az ütér futása ellen irányoz- tatik, a domború pedig a szájadék környébez gyöködzik. A szív működését illelőleg — hasonló a szivattyúhoz; midőn a két és három csúcsos billentyűk nyílnak, a félholdas billentyűk záródnak és a vér a Szivpitvarokból a gyomrokba baj tátik, midőn pedig a félholdas billentyűk nyílnak, a két és három csucsossak záródnak és a vér a gyomrokból az edényekbe nyomatik. A szív a vértömegre, mint első mozdító, tágulás és összehuz.ódás által hat. A pitvarok tágulása által a visszeres vér a pitvarokba szivatik összehúzódás által, a gyomrok tágulásával, mely a pitvarok ’összehúzódásával egyidejűleg történik, ezek üre vérrel töltetik meg. A jobb szív csak visszeres vért vesz fel, mely a tüdő terek által a tüdőbe hozatván, itt elegyittetik és a négy tüdői viszszér által a balsziv pitvarba hozatván, a balszivgyomorba jut. Ez képezi a kis vérkeringést; innen a vér a függér által a test minden részeibe [szétvitetvén, a hajszáledényeken át a visszerekbe s ezek által ismét a jobb szivbe visz- szavitetik. Ez a nagy vérkeringés. , — Helyes! helyes! — kiáltozott az orvos torkasza- kadtából ■— s ezt mondogatta, morogta, kiáltozta különféle kézmozdulatokkal s arczrángatódzással kisérve mindaddig, mig egy halvány, szerelmes hölgy a rögtönző kérésére egy meglepő szavat ki nem ejtett, mely igy hangzott: — Halál! Néma csend állt be. A hallgatók ezen sajátságos eszme menetből származó tétel feladását hideg borzongással fogatdák. A rögtönzö ajkain keserű mosoly rángott át, azután tompán, mintha a sírból jönne a hang, imigyén szólt:
