Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-14 / 28. szám

nők valóságos vénasszonyok. Leliet-e hát csudálkozni, ha az ifjabb nemzedék elcsenevészedik, ha a mun­kaerő, a munkás kéz fogyásával fogy a birtok is s idegen kézre kerül az ősi telek. A nőtlenek és hajadonok erkölcsi életéről nem szándékozom adatokat felhozni, csak statisticusaink egy botlását óhajtom röviden felemliteni. Nevezete­sen: statisticusaink évről-évre a legnagyobb dicse- kedéssel emlegetik föl — hivatkozva a magyar faj tiszta életére — a törvénytelen szülöttek csekély számát. Igaz, hogy e szám nagyon csekély; igaz, hogy vannak községek, hol 10—15 évre alig esik 2—3 törvénytelen szülött. De csak a theoreticus ve­heti fel az erkölcsiség mérvéül, abban az értelem­ben, melyet fentebb jeleztünk. Nincs törvénytelen szülött, mert jó eleve gondoskodnak róla, hogy ne lehessen. Nem magától a bűntől, az erkölcsi tisz­taság elveszítésétől, nem a fajtalanságtól félnek, ha­nem annak következményétől: a világ előtti szé­gyentől s az emberek megvetésétől. Ez az oka a törvénytelen születések csekély számának. És már most kérdem: vájjon a törvénytelen szülöttek csekély számából lehet-e következtetni a köznépnek tiszta és íeddhetlen erkölcsi életére ? Ko­rántsem ! Sőt inkább az ellenkezőre: mert az elkö­vetett bűn még nagyobbal, még iszonyúbbal van tetézve. * * Ne időzzünk tovább e szomorú képnél. Elszo­morító, elbusitó annak minden vonása: mert népünk­nek lelki nyomorát tükrözi vissza s megdöbbentőleg figyelmeztet fajunk pusztulására, veszésére. Most már csak az a kérdés: mi volna ennek orvosszere; mi által lehetne a jelzett káros állapo­tok megszüntetésére a legsikeresebben hatni ? Két­séget nem szenved, hogy a nevelés, tanítás, a nép­nek a kellő műveltségi színvonalra helyezése volná­nak a leghatalmasabb tényezők a tiszta erkölcsiség terjesztésére; de viszont kétségtelen az is: hogy ezek nagyon hosszú utak a czél elérésére; mert egy né­pet szellemileg felemelni, erkölcsileg megjavítani csak évek hosszú során ernyedetlen kitartással folytatott buzgó munkával lehet. Ide gyors segítség, drasticus cura kellene. Kérlelhetetlen szigorú felvigyázat, el­lenőrzés, a büntető törvényköny paragrafusainak al­kalmazása úgy a bűnösökre mint a bűntársakra s a bűnt véghez vinni segítő lelkiismeretlen falusi ja­vasasszonyokra : ez volna az egyedüli eme borzasztó állapotok orvoslására. Mig ennek alkalmazásával a hivatottak késedelmeznek: addig folyvást fogyni és pusztulni fog köznépünk. Ennyit óhajtottam fajunk fogyásának egyik oká­ról. Van azonban még egy másik ok is. Nem ily nagy horderejű ugyan mint ez s könnyebben is or­vosolható — de azért szinte fontos. Erről majd a jövő alkalommal. tatnának, felismerés végett cserében nyilvánosságra hozni szíveskedjék. I. Imádott Amália! Himfy kesergő szerelmével zsebem­ben és halhatlan költőknek e dalokba irt érzelmével szivem­ben járok kelek naponként és Titánként Nassádék háza előtt, dalolván magamban: Lányka vess rám ablakodból egy ke­gyes pillantást; szólj le hozzám bárha távol üdvözítő szó­zatot! És ha látom az ablak keretében Nassád fénykörözte angyal arczát, melyet egy Apelles, egy Rafael sem semmi­féle fotograf az élethez hűn visszaadni nem képes: ön­kénytelen támad bennem a vágy: vajha e képet szobám­ban eredetiben felfüggeszthetném! Sokféle vers kereng, fo- , rog előttem Nassád szépségének kitüntetésére: Nem anyá­tól lettél, rózsafán termettéi. Asszony nem szülhete ilyet: tej nem táplálá, hanem élt fent illatözönnel. Valamint az én lelki állapotom kitüntetésére: Ah ha e sóvár tűnődés tán a szerelem: akkor jaj szegény Endrének, akkor jaj nekem. A szerelem dárdája, szivemet által járja: nincs nyugodalmam. Tegnapelőtt pontban délest hat órakor, midőn iskolából jö­vet épen Nassádék ablaka alatt mennék, ime látatlan kezek­ből a magasból egy rózsaillatos levélke hull elém, óh öröm, óh gyönyör, ily tartalmú: Endre! Éjfélkor elvárlaka kerti lúgosba! Tehát regényes találka! Pont éji tizenkét órakor a szerelem szárnyain átszállók a kerítésen, megyek a lú­gosba; ott az éj homályában vagy valami faágban megütém homlokom, vagy valaki nyakon ütött, hogy a szemem is szikrát hányt, mire eszembe jutott: ezt ménkű vagy a fene Toldy üté; de az is, HimfybSI: minden érted esvén, nin­csen édesség nélkül. Utána egy dörgő hang ram rival: ki az, mit akar? tolvaj, zsivány, fogjátok meg! Mire én hátat | fordítva, gyorsabban, mint jöttem, a menekülés szárnyain a J Különfélék. Lapunk zártával vettük a megdöbbentő gyászhirt, hogy ifj. báró Augiisz Antal, tiszt, megyei aljegyző, Gleichen- bergben, folyó évi julius 9-én, hová megroncsolt egészségé­nek visszaállítása reményében költözött, meghalt. Ha em­beri érzetünk általán megborzad, midőn legszebb reményekre j jogosító fiatalságunk egy-egy virágát látjuk az enyészet kora sírjába hullani: az alig 23 éves ifjú bárónak koporsójánál benső megilletödéssel állunk meg. A nemes család egyik diszét, koronáját siratja az elköltözöttben s mindazok, kik benne a tiszta jellemet, a lankadatlan buzgalmat tisztelve csodálták, felejteni nem fogják öt 6oha. Nagyra törő, de mindig szerény lelke feledni látszott a gyenge testalkatot, melylyel rendelkezett s határt nem ismerő szorgalmával, va­lamint középtanodai pályáján a fővárosi ifjúságnak példány­képe, tanárainak büszkesége vala mindig; úgy a bécsi cs. kir. keleti academián főleg rendkivüli nyelvészeti tehetsé­geinek érvényesitésével a magyar névnek becsületét teljes mérvben vívta ki. Bevégezvén a cursust, mint egyik legki­tűnőbb tagja ez intézetnek, .azonnal alkalmazást nyerhetett volna kapitányi rangban a konstantinápolyi követségnél, de ekkor érzé az ifjú Hercules, hogy válpontra jutott. A fényes jövő, melyet kitűnő képzettsége a diplomatia terén bizton megnyitandott számára, elveszté előtte varázserejét, midőn elhagyandó hazájának képén nemes ifjú szivében a hazasze­retet érzete hangosabban nyilvánult: hazájától megválni nem volt képes. Visszalépett örökre a nagy világ-pályáról, mely­re annyi gonddal készült s boldognak érzé magát, hogy szerény állásán, itthon, kedves szülőföldjén, mint t. aljegyző, a hazai közügyeknek szentelheti munkás életét. Leljen némi vigaszt a mélyen sújtott család az őszinte részvétben, mely kedves halottja feletti gyászában minden részről nyilvánul. És te „kedves halott, Isten veled, csendes legyen nyugvó helyed!“ — Üdvözlő felirat. A szegzárdi e. f. kir. törvényszék Pauler Tivadar- igazságügyminister úrhoz kineveztetése alkalmából a következő üdvözlő felíratott intézte: Nagymél- tóságu m. kir. igazságügyminister ur! Nem a felsöség iránti hivatalos kötelesség kifolyásakép, nem a szokásos illemér- zetböl, hanem benső mély tisztelet és ragaszkodásból raga­dunk tollat, hogy nagyméltóságodat uj állása elfoglalása al­kalmából szivünk mélyéből üdvözöljük. A csekély időköz, mely nagyméltóságodnak az igazságügyi tárcza vezetésétől történt viszsalépése óta lefolyt, a magyar igazságügy fej­lesztésére irányzott áldásos törekvéseinek és működésének szakadatlan lánczolatát tünteté fel, jeléül azon nagyhorderejű körülménynek, hogy nagyméltóságod fényes tehetségeit, mély tudományát, mint magán egyén, mint egyetemi tanár s mint minister egyiránt a magyar igazságügy emelése sok fárad­ságot és önfeláldozást igénylő, de magasztos czéljának meg­valósítására szenteli. Mi mélyen átérezzük a hazafias köte lességet, mely reánk a magyar igazságszolgáltatás alantasabb közegeire is a körülmények folytán hárul s tisztelettelje­sen biztosítjuk nagyméltóságodat, hogy a törvényszéki el­nökünkhöz 2393. — I, M, E. sz. a. intézett kegyes lciratá- I ban érintett várakozásának megfelelni s nagyméltóságodat hi­vatalos működésében támogatni nem csak hivatalos ég ha­zafias kötelességünknek ismerjük, de ez irányban legjobb tehetségünk és akaratunk fog állni szakadatlanul nagymél­tóságodnak rendelkezésére, hogy azon nagy pillanat bekö­vetkeztének útját lehetőleg egyengessük mi is, melyben negyméltóságod működésének koronáját feltéve, a nagy mű * II. kerítésen túl termettem. Gyakran hallattam, olvastam a zsar­nok apák kegyetlenségéről, hogy készebbek leányuk szerető szivét elsorvadva, mint egy más szerető szív által boldogitva látni. Most saját magamon jöttem e tapasztalatra, mert a rám rivalt dörgő hangban Nassád zsarnok apja dörgedelmes hangját véltem felismerni. Kérve kérem imádott Amália, bob dogitsa egy újabb, tán szerencsésebben sikerülendő találkád val örökre hű imádóját Kicbickl Endrét. II. Tisztelt Nassád! Bocsásson meg, ha becses nevé­vel egy oly kísérletben éltem vissza, mely testben lélekben sorvadásnak indult rekonomra, vajha sikeres gyógyszert le­gyen hozandó. Tapasztalván, hogy Endrp öcsém az érettségi vizsgára készülés helyett ábrándokba merül, Nassádék háza előtt csinálja a „fenster parádékat:“ mindjárt tudtam, há­nyat ütött öcsémuramnál az éra, Nassád tenyeres talpas Ka­tijával egyetértve, intéztem a sikerült első találka mely az ide mellékelt levelet eredményezte. Az általa kért másik íft- lálkára ismét sikerült lépre csalnunk a fiút s rajta oly hő­sies kúrái tennünk, melynek jó eredményét várom. Guyot az ö kátrány labdacsait ajánlja a lapokban bevételre a mell betegeknek gyógyításul, magának pedig pénzszerzésül. így okoskodtam magamban: Guyot logikája, hogy ® kátrány be­lülről kifelé hasson, tán alkalmazható lesz a kívülről beféjé hatásra is az éa mejlbeteg ábrándozó öcsémén. Amit szép szómra nem fogadott meg Endr# öcsém: megtettük rajta a lynch justizt, mikor önkényt jött a csapdába, £ sötétbe úgy bekátrányoztuk, hogy egypár hétig, mig teljesen ki ne/# mosdik, nem jöhet ki 3 szobából. Jgy akartam rajta egy­szerre két legyet ütni, testi lelki kúráját, sgerelipi ábránd­ját mellbaját kigyógyitani, mely ha sikerül, Kassádnak is jggz benne közvetett érdeme. Alfréd. a magyar igazságügy megalkotására önelégülten visszate­kinthet! Kelt Szegzárdon kir. törvényszékünk 1878. Julius 8-án tartott teljes tanácsüléséből. — 'rolniiról Írják nekünk: Báró Bésán Nép. János ur Apáthi pusztáján folyó hó 4-én egy lélekemelő ünnepély­nek voltunk tanúi, melynek tárgya magyar hazánk felvirág­zására a leghathatósabb emeltyű, hogy ez Európa legmiveltebb nemzeteivel egy színvonalra emeltethessék; t. i. a nép alsó osztályának neveltetése; méltán ünnepélynek mondható volt e vizsga, mert a számosán összegyűlt vendégek benső épü­léssel szemlélték a báró urnák mint földesurnak e tekin­tetben nagylelkűségét: az iskola olyátén felszerelését, melj bármely nagyvárosi iskolának díszére válnék; láttuk továbbá az igazgató tiszt Garay Antal urnák abbeli buzgalmát, hogy a pusztát lakók gyermekei egész éven át minden elmarado- zás nélkül látogatják az iskolát; minek eredménye abban mu­tatkozott fényesen, hogy a Házy Ferencz tanító fáradbatlan buzgalma, és ügyes kezelése folytán a 37 napontai, és 14 felnőtt ismétlő iskolás a legszebb és legsikerültebb feleleteket adták. A legbensöbb tisztelet érzése ébred minden hazafi, és em­berbarát keblében az ily nagylelküek iránt, kik hazánk cse­metéiről meg nem feledkeznek, ezen tisztelet érzésnek a ma­gyar vendégszeretettel adott ebédnél lelkes éljenekkel nyil- vánittatatott kifejezés a fötényezőkre. — A képviselőválasztási mozgalmak megyénkben még nem öltöttek oly alakot, mely az eredményre, de még a jeleltségre nézve is biztos adatokat nyújtana. A központi kerületben Szluha Benedek volt képviselő a lefolyt hé­ten körutat tett s beszárnolt; aziránt azonban, hogy ismét fel fog-e lépni, határozottan még eddig nem nyilatkozott. Hir szerint Ocsényben kijelentette volna visszalépési szán- dokát A völgységi kerületben Döry Dénes volt megyei alispánunkat kínálták meg a jeleltséggel, de még eddig szinte nem nyilatkozott. Fellépése esetében egyhangú megválasztatása bizonyosnak látszik. A pinczehelyi választó kerületben H ets Károly ellenzéki és ifjú Perez el Béla kormánypárti jeleltek állnak szemben. Mindegyik párt biztosnak tartja saját győzelmét. A kölesdi kerületben Vizsoly Gusztáv ellenjelelt nélkül áll s megválasztatása basonlólag több a valószínűnél. Pakson Szeniczey Ödön volt képviselő s kormánypárti jelelt^ellen Surgóth Jenő ügyvéd lépett fel ellenzéki programmal; Szeniczey megválasztását bizonyos­nak tartják. Szakosról semmi biztos hir. — Tamásiból Írják nekünk, hogy a lapunk folyó évi 23-ik számában megjelent s ifjú Perez el Béla ur kép- viselöjelöltsége tárgyában megtartott értekezletre vonatkozó közlemény nem felel meg egészen a valóságnak. A hosszú és többek által aláirt tiltakozásból csak ennyit közölhetünk, mert annak éles és egyes személyek ellen intézett jellege csak elkeseredett polémiát idézne fel; azt pedig elömozditani, nem állhat feladatunkban. Megjegyezzük, hogy az aláírók a nevek elhagyásával kívánták tiltakozásukat közrebocsájtani. — Tamásiból írják nekünk: Múlt május hó 23-ánaz itteni tűzoltó egylet által tartott nyári tánczmulatság, már az előre jelzett kilátáshoz is következetesen, úgy az egylet anyagi érdekei tekintetében mint mulatságot illetőleg: lehető jól sikerült; miről messze földről is nagy számban részt vett vi­déki vendégeink élő tanúságot tehetnek. Ez alkalomból fe­jül fizettek: Scheibner Kálmán 40 kr, Deszáli János 80 kr, Asztaller Károly 1 frt 40 kr, Szabó Pál 80 kr, Nyitrai Mi­hály 50 kr, Klein Ignátz 20 kr, N. N. 3 frt 80 kr, N. 80 kr, Kämmerer Gusztáv 1 frt 40 kr, Fördös Géza 2 frt, Reicher 30 kr, Lendler 10 kr, Lamm Pál 2 frt, Hödl Kálmán 10 kr, Balogh Samu 60 kr, dr, Löwy Mór 80 kr, Halasi István 80 kr, S. 60 kr, Hesz Pál 40 kr, Heiman Ignácz 60 kr. Bogyai Victor 80 kr, Gruber Iván 60 kr, Schilinger 20 kf, Salamon Fér, 20 kr, Viki Ignácz 20 krral. Fogadják a ne­mes adakozók az egyletnek szintén szívélyes és nyilvános köszönetét. A résztvevő vidéki tánczosnöink közül Duna- Földvár szépe Gruber Vilma k. a., Ozoráról: Kis Adolfné, Értényböl: Potyondi Mariska és Paulin, Budapestről: Gold­stein Gizella, hplyböl pedig: Madarász Etelka úrnő, Grabov- szky Fanni és Borsitzky Jolán kisasszonyok tűntek ki, — Értesítés. Az 1875[8-ik évi országgyűlés folyó évi juniqs 80-án bezáratván, képviselői jelentésemet megtenni óhajtom; minélfogva a kölesdi kerületnek tisztelt választó- polgárait felkérem, szíveskedjenek julius hó -21-ik napján, délután 3‘/j órakor, Kölesd mezővárosábán megjelenni. Vizso- lyi Gusztáv. (Különben úgy értesültünk, hogy több község­nek a nagy munka-idő tekintetéből is történt felkértére, Vi- zsolyi Gusztáv ur megígérte, hogy az illető községekben is j#eg fog jelenni beszámolás végett.) — Villámcsapás, Folyó évi julius 9 kén éjfél után 1 órakor erős zápor kíséretébe:; egy yiljar miijt el | szék­város felett, mely sokak előtt, kiknek idegzetére as erős dörgés kpljemetjenjil' hat, emlékezetes marad. A vihar alig tartott egy negyed óráig, de ezalatt rövid egymásutánban két­szer ütött le a villám a város területén, szerenoséra annól* kül, hogy bármiféle kárt okozott volna. Az első villámcsapást a megyeházi villámvezetö fogta fel, mely annak vas veze- j$jén nagy zörgéssel futott alá és fúródott a földbe; a má­sik a Széehányi-^tpza ^illjelm-féle ház kertjében levő ma­gas olajfát érinté s annak héjázatát egy oldalon lefejtve, ^}T tűnt a földben. — Pro memória: szabad legyen felhoznom, mikép nem helyeseJhetjBm azt, hogy a Tamási járásbiróság a sze­gény emberek niegidézjés^rjp nem talál egyébkor időt, mint fiz aratási idényben. Már több egy événél, hpgy ||| bprp? sem, még mint kurdi lakosok a berGzegi erdőben fát loptak

Next

/
Oldalképek
Tartalom