Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-30 / 26. szám
nevelés terén, annál nagyobb ür támad az elemi iskola és középtanoda között. Ha a gyermek a középtanoda 1-sö osztályába fölvétetik, egészen uj ae- rába lép, új szellem — megölő szellem — veszi körül. A helyett, hogy a didaktikai elvek szerint továbbra is szemléltetve, gyermeki nyelven, természetszerűen fejlesztenék tehetségeit, a magasbői általános és tudományos elvek hirdetésével megölik benne a fejlődő egészséges tehetséget. Ilyen a középtano- dai oktatás, tisztelet a kevés kivételnek! Az egyetemről kikerült fiatal henczegő, tudományukat fitogtató tanárok véteknek tartják, hogy az elemi tanítóval még csak szóba is álljanak. Pedig mennyivel hasznosabb és üdvösebb volna nevelésügyünkre nézve, ha karöltve, a tanítási elveket és módozatokat megbeszélve, közös erővel egymásból kifolyólag nevelnék és tanítanák a gyermekeket. Hiszen egy hazának tanítják gyermekeit! No de talán nagyon is messze mentünk tárgyunktól, de az igazságot ki kellett mondanunk, mert nem mind arany a mi fénylik. A mi szerény polgári iskolánk is ér majd valamit és ha az eredményt illetőleg nem is lesz képes talán többet fölmutatni, de annyit mindenesetre, mint bármely középtanoda alsó osztályaiban elérnek. Hátra volna még egy nehézség, mely a szülőket nyugtalanítja s ez: a polgári iskolai tanulóknak a középtanodák megfelelő osztályaiba való átlépése. Erre nézve legyen szabad utalnunk a nagymél- tóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister ur 1876. évi szeptember 28-án 21056. sz. a. kelt magas rendeletére, mely igy hangzik: „a polgári iskolák I., II., III. és IV. osztályainak tanítványai azon esetben, ha a középtanoda folytatólagos felsőbb osztályába akarnak lépni, azt akadálytalanul tehetik, ha a latin, illetőleg franczia nyelvből szükségesnek mutatkozó felvételi vizsgálatot leteszik.“ Beregi. Különfélék. — A pécsi országos dalünncpély elhalasztását tudató elnöki átirat a következőleg hangzik: 73jl878. Elnöki. A t. ez. Szegzárdi dalárdának! Tisztelt tagegylot! Az orsz. m. daláregyes. ig. vál. folyó hó 16-án gyüléet tartván, annak kizárólagos főtárgyát az idei pécsi orsz. dal- és zeneünnepély meg- vagy megnemtartása felett való végleges hatá- tározathozatal képezte. Az ig. vál. a folyó év febr. hó 17-én Budapesten tartott rendkívüli daláregyes. közgyűléstől nyert fölhatalmazás alapján, komoly figyelem és tekintetbe vevén 1 megváltozott kedvezőtlen politikai viszonyokat, melyek már eddig is, úgy itt a fővárosban, mint az ország nagy részében életbeléptetett katonai mozgósításokat eredményeztek s valószínűleg még nagyobb mérvű oly állami intézkedéseket is maguk után vonandnak, melyek a békés természetű társadalmi kulturmozgalmakra kedvezőtlenül s lehangolólag hatnak ki, az ez évben Pécsett megtartani határozott s már folyamatba is tett orsz. dal- és zeneünnepélyrül lemondani s azt kedvezőbb időre halasztani: egyhangúlag elhatározta. Midőn e határozatot az ig. vál. nevében a t. ez. tagegylet tudomására juttatom, egyszersmind van szerencsém az alább következőket is becses figyelmébe ajánlani. Az egyesület alapszabályai értelmében annak alakulási időtartama két évre terjedvén, e határidő folyó évi szeptember hó 1-én ér véget. Az ujraalakulás felett a minden két évben tartandó orsz. ünnepély szinhelyén tartani szokott rendes közgyűlés feladata határozni. A folyó év február hó 17-én megtartott budapesti rendkívüli közgyűlés, tekintetbe vevén ama körülményt, miszerint a közbejöhető — s közbe is jött — akadályok folytán elnapolandó pécsi orsz. ünnepélyi közgyűlés erre alkalmat nem nyujthatand, ama határozatot hozta, hogy ez esetben — kivételesen — az egyesület alakulási időtartama, egy évvel meghosszabbítottnak tekintéssé kaz egyes tagegyletek által. Az ig. vál. daczára annak, hogy a rendkívüli közgyűlés e határozata által, teljes jogot nyert az egyesület soli- daritásának egy évig, vagyis: 1879. September 1-ig való fen- tartása és érvényesítésére f. hó 16-án tartott ülésében azt a határozatot hozta, miszerint az egy év lefolyása előtt nyuj- tand alkalmat az egyes tagegyleteknek úgy az újra alakulásra, mint a közp. ig. vál. s a tisztviselők megválasztására: nem különben az elnapolt orsz. dalárünnepély érdekében megteendő további intézkedésre is. Ennek következtében, az alakulási, tisztválasztási, beszámolási és ünnepély intézkedési rendes közgyűlés megtartását folyó év november hó 3-ára tűzte ki, miről a t. ez. tagegylet oly hivatalos kéréssel ér- tesittetik, miszerint az annak idejében nyerendő hivatalos fölhívás értelmében ahhoz alkalmazkodni s a közgyűlésben fölhatalmazott képviselői által résztvenni méltóztassék. Minthogy a czélbavett, de elnapolni kényszerült pécsi orsz. ünnepély érdekében, az ig. vál. által tett előmunkálatok már többrendbeli kiadásokkal lettek egybekötve: hivatalos tisztelettel fölkéretik a t. ez. tagegylet, hogy az-esetben, ha az 1876j8. két évi tagdijilletéket még he nem szolgáltatta volna: azt az egyesület pénztárnokához mielébb beszolgáltatni szíveskedjék. Az esetben, hogy ha a i ez. tagegylet a folyó év apr. 10-töl 69|1878. ein. sz. alatt kelt hivatalos fölhívás következtében, részletes bejelentését és azzal együtt rendezési költség-illetékeit is már beküldötte ez összeg a legközelebb tartandó orsz. ünnepély alkalmával, a t. ez. tagegylet javára betudandó leend. Végül: van szerencsém még arra is hivatalosan fölkérni a t. ez. tagegyletet, hogy az esetben, ha a most elnapolt pécsi ünnepély műsorára fölvett müdaraboknak — tett bejetentése alapján — már birtokába jutott: azokat a jövő ünnepély alkalmára fentartani s azok nyilvános előadásától tartózkodni méltóztassék. Hogyha pedig a fentebbi elnöki fölhívás értelmében mindeddig még bejelentését meg nem tévé: méltóztassék az egyes, titkári hivatalát értesíteni arról, hogy eme müdarabok megküldését ohajtja-e a legközelebbi orsz. dalárünnepélyig? Hazafiui és dalártestvéri üdvözlettel maradván Budapesten, 1878. június hó 17-én. Királyi Pál, elnök. Ábrányi Kornél, egyes, titkár. — A Garay szoborra Abel János pénzügyi biztos ur 5 frtot, Molnár N. jogász ur 1 irtot összesen 6 forintot adományoztak; a mi ezennel köszönettel nyugtatványoztatik. Szegzárd, 1878. junis 26-án. A casinói elnökség. — Halálozás, Rüll Lajos maga és neje szül. Róth Flóra, Rüll Vilma, Amália és Gusztáv szomorodott szivvel jelentik kedves apjuk, illetőleg ipának Rül 1 Gusztávnak a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi junius 2ő-én d. u. 2 órakor életéneik 49 évében tüdögümökór következtében történt gyászos elhunytat. A boldogult hült tetemei junius 26-án d. u. 6 órakor fognak a szegzárdi felsö- sírkertben örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szentmiseáldozat pedig e hó 27-én reggeli 7'A órakor fog a szegzárdi belső plébánia templomban az egek Urának bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1878. junius 25-én. Áldás és béke hamvaira ! — A Solti nők. Egy kellemetlen eseményre vonatkozólag, melynek színhelye Solt városa volt, írják nekünk a következőket: valamint Pesttel Buda, úgy fekszik Duna-Föld- várral szemközt Solt „város“. Kies fekvésű hely ez, melyet az Ur mint mondani szokás, jó kedvében teremtett] (?) Először jön egy nagy hegy, utána azután mocsárok és szemétdombok között egy pár száz ház, és ezt nevezik városnak. Legalább a hivatalos pecséten olvasható arany betűkkel: „Solt város pecsétje!“ A nagy német költő, Schiller sokat idézett verse: „Stolz lieb’ ich den Spanier!“ a Soltiakra is alkalmazható; büszkébbek a régi spanyoloknál. Ezt megírni- taták az utolsó árvíz alkalmával is, midőn a királyi biztos egy hajóval kenyeret hozott, a mindenünnen vízzel körülvett helységnek, s a hatóság a segélyt ezen classikus szavakkal utasította vissza: „nem vagyunk koldusok!“ Igaz; hogy később maguk folyomodtak a kormányhoz kenyérért, de mégis előbbi visszautasításukkal büszkeségük jelét adták. A „városnak“ több nevezetessége van: először is a töméntelen sok kacsa és liba! A szó valódi értelmében csak úgy hemzseg a város a sok kacsától és libától, mit a többszöri nagy vizeknek köszönhet a város. Továbbá sok Solton a kutya; azért mondja a duna-földvári nép: Soltra megy kutyát fésülni.“ Van Soltnak egyéb nevezetessége is, de a hely szűke nem engedi mindezeket elősorolnom. Ezeket szükségesnek tartottam a t. olvasóval bevezetéskép közölni hogy a következők valódiságát kétségbe ne vonják. Nem rég történt, hogy a solti szép világ egyesülve az arany ifjúsággal egy u. n. m aj á 1 i s t rendezett, a melyre a duna-földvári tűzoltóság tisztikarát is meghívta. A solti hölgyek iránt kellemes kötelességet véltek ezek teljesíteni, midőn a tűzoltó tisztek teljes számmal derék főparancsnokuk vezérlete alatt átmentek Soltra. Ott szokás szerint bemutatták magokat a majális rendezőinek, megköszönvén a szives meghívást. De ezek ugylátszott, nem nagyon örültek a duna földvári vendégeknek, mert szóba sem álltak velük, de még üléssel sem kínálták meg őket. A tűzoltók erre vissza akartak fordulni, de rövid haditanács után ráállotak a főparancsnok tanácsára, mely abban állott: hogy meg kell a solti uracsoknak mutatni, hogy milyen az intelligentia, és épen ezen magavise- letök következtében kell a hölgyeket mulattatni. Most tehát mentek felkérni a szép szemű hölgyeket tánezra; de kivétel nélkül kaptak a tiszt urak díszes-------kosarakat, ámbá r ugyan ezen leányok és asszonyságok utána mindjárt a kikosarazott tűzoltók szemeláttára tánczoltak holmi solti uracsokkal. De ez már sok volt; a tüzesvérü ifjak tüstént felelősségre akarták vonni a bujkáló rendezőket: azonban a főparancsnok p.eín eléggé dicsérendő mérséklettel és erélyel visszatartó őket, és a skandalum kitörését. Mindadig beszélt nekik mig öt követve, békésen visszavonultak. — Epersziiret. Baranyamegyei Szászváron, mint nekünk írják, a „Szászvári önkéntes tűzoltó-egylet“ folyó hó 23-án zártkörű eperszüretet rendezett, melyre a környékbeli inteligentiát hívta meg. Igen szép számú közönség jelent meg, egyedül a jó szomszéd, Máza község inteligentiája, — tisztelet a kivételeknek — kiket ugyan megnevezni nem szándékom — maradt el egyedül azért, hogy jótékony egyletünk által rendezett eperszüreti vigalmat megdöntsék; azok ugyanis szinte ugyan ez napra egy ilynemű vigalmat rendeztek, meghívásokat eszközöltek. Azonban daczára mindezeknek, egyletünk által rendezett eperszüret jó sikerrel végződött, mig ellenben jó szomszédaink által rendezett — nem tudom I mi nevű vigalom is igen jól végződött, mert amely része — A veszett gyerek, ugyancsak teszi ám — súgja Rikolty ur fülébe Pali papa, keserűen nézve Ninuskára, ki szomorú ábrázattal lépeget az ajtó felé — aligha hamarosan be nem teljesedik a jövendölés. — Hm — mosolyog a szomszéd szája szélét töröl- getve nyelvével s lányai felé pillantva — az ám. Epen jókor zenditi rá az öt szem czigányból álló banda Pali bácsi kedves nótáját, hogy: Két garasos fatányér, Majd meghalok a lányért. » Mert kütönösen a házi gazdának igen nagy. hajlandósága mutatkozik a búskomolyságra. A zene nemcsak uj életet lehel Pali bácsiba, nemcsak egy órával ezelőtti kedvét varázsolja vissza, de annyira lelkesültté teszi, hogy öklével egy becsületeset ütve az asztalra — aminek tiszteletére az üres gyomra üvegek is csak úgy bókolnak — amit régen, most esztendeje tett, feláll s úgy eláldja táblabirói ékesszólással kedves Terkáját, hogy csak úgy potyognak bele könyei. Hatalmas vonónyiszálás az echo, mely Pali bácsi szavaira visszaverődik a hurokról. Miután a földön semmi sem tart örökké, mindennek van kezdete s vége és miután a bölcs alkotó e szabály alól kivételt nem csinált, a vacsora sem tart örökké, habár névnapi is az. A fiatalság, ide számítva Tera és Manczi kisasszonyokat is, nem mintha megunta volna az ülést, — hiszen tán ez a legkevésbé fárasztó munka, a nevezett két kisasszony pedig pláne fölségesen érzi magát helyén ■— hanem mivel egy kis tánezra is van kilátás, nagyon fészkelődik helyén. Pali bácsi indítványa tehát, hogy: „jó volna felkelni,“ egész általánosságban elfogadtatik. A kölcsönös egészségükre kivánás véget érvén, a hölgyek, élükön a háziasszonnyal a mellékszobába vonulnak ; a fiatalság pedig Pali bácsi vezérlete alatt az ebédlőnek tánezteremmé alakításához fog; ami is, az asztal hamarosan kiexpediáltatván, miután előbb leszedetett, nem sok időbe került. Következik a nemulass! Rázendittetvén kedvencz nótáját Pali bácsi, derékon kapja kedves Terkáját, jobb kezében öblös tajtékpipájának megyfaszárát szorongatva, kiállt a pikétre s amúgy igazi magyarosan olyan helyre odarakja a csárdást, amint csak dukál. — No asszony — mondja, miután a „három a tánezot“ becsülettel lemorzsolta — ebből elég nekünk ennyi! — s neki támaszkodik az ajtó szárfájának, illatos dohánya meggyújtásán fáradozva. — Gyerekek .... pp ... pp . . . rajtatok a sor ................pp i . . . pp . . . töröm a nyakato kat .... pp ... s lecsattintotta pipája pakfonykupakját. Szegény Sándor, ott ül az egyik ablakmélyedésben a két Rikolty lány közt, kitéve szemeik gyilkos kereszttüzének. Tudja, hogy ilyen körülmények között egy kicsit udvarolni illenék, de nem leheti Tera kisasszony szúró pillantást vet az ifjú balján ülő Manczira, meg nem foghatva, mit alkalmatlankodhatik itt mindig testvére, mikor Sándor nem is ő érte esett le a fáról. Úgy szeretné tudni, mi mondandója van az ifjúnak: nem hiheti, hogy más lehetne, mint ami folyton lekötve tartja gondolatát. Ábrándos álmadozását beteljesedve lenni látja. Csak ezt a Manczit vinné a patvar valahová, vagy legalább holnap reggel volna már. Manczi kisasszony viszonozza szúró pillantást s még hozzá pittyeget is kissé, mintha mondani akarná kedves | testvérének; ugyan mit akarsz te ott, ahol én vagyok! S e mellett szinte boszankodik, hogy mit ácsorog itt mindig ez a Tera. Látja Sándor arczárói, hogy mennyire szeretne neki sok mindent mondani, tudni is véli, hogy mit, de hát mégis oly jól esnék hallania. A kis Nina még a vacsora alatt kiment a szobából s azóta nem találja helyét. Be-be megy a konyhába, meg visz- szajön, hogy a czigányok háta megett bekukkantván, láthassa, mi történik itt benn; mikor aztán Sándort ott a két ellenség közt lenni látja, elkeseredik, hogy szinte kedve volna egy nagyot sírni. ■— Manczi, kérlek nézd meg, nem parancsol-e a papa még egy theát — szóllal meg Tera kisasszony, hogy testvérét pár pillanatra 'eltávolithassa. Manczi a másik szobába megy. — Azt gondolom — kezdi rá Tera kisasszony kedvesen mosolyogva Sándorra — hogy — megakad s elkezd gyengén köhécselni — nemde Ollay ur — újból köhög — négyszem közt — ehem . ! . ehem , . j akar valamit mondani . , ehem ! ! talán .... Nem fejezhette be kérdését, mert testvére visszaérkezvén, régi helyére telepedik. — Tera, mamánk hí, mondani akar valamit. Tera ellebeg. — Ah Ollay ur — kezdi rá az itt maradt — papa elbeszélése után a kerti esetről, úgy vettem észre önnek már tudomása volt a dologról, nemde igazam van ? No csak bátran, tőlem nincs mit tartania. Sándor a felelettől a visszatérő Tera által mentetett meg, ki azon rájok nézve aligha örvendetes választ hozá, hogy egy óra múlva hazamennek. (Vége köv.)
