Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-06-10 / 24. szám

tűz a felsdváros legvégső utczájában dühöngött, mire szerei­vel sebes hajtással odaérkezett, az egymáshoz közel fekvő nádasházak közöl öt, úgy a közvetlen mellettük levő prés­ház, sőt a szöllök közt levő s a szélirányban fekvő két más présház teljes lángban állt. A tűzoltóság feladatának tekint­vén a tűznek a város felé lehető terjedését megakadályozni, a befelé legszélső égő ház melletti nádasházat ponyváival befedé s alig 10 perez alatt sikerült a tűz ez iránybani ter­jedését megakadályozni. A fenyegető veszély elhárítása után az égő házak ellenkező legvégső pontjára veté magát s ha­sonló módon localizálta a tüzet. Ekkorra másik gépe is meg­érkezvén, egyikkel a présházakban felhalmozott szüretelő edények s a pinezékben levő borok megmentése végett a présházakhoz sietett, mig másik gépe két tömlővel a köz- benesö házakban felhalmozott tűz elfojtását tekinté felada­tának. A szöllök közt levő két présház esetleg uraké volt, mire báró Augusz Antal két vinczellérje nagy lármát csa­pott, hogy azért mennek a tűzoltók a présházakhoz, mert azok az uraké!! Szükségesnek találtuk ezen nemtelen vád visszautasithatása végett ezen körülményt felemlíteni, meg­jegyezve, hogy a tűzoltóság először a városban localizálta a tüzet s csak azután ment egyik gépével a présházakhoz a borok megmentése végett, mig másik gépe folytonosan a házak közt volt elfoglalva. Szükségesnek tartjuk a lármázó atyafiaknak a nyilvánosság előtt megmondani, hogy a tűzol­tóság szereinek beszerzésére épen azok az urak már 4000 frtot áldoztak, mig ők ahhoz egy krajezárt sem adtak i nélkülözhető filléreiket bizonyosan a korcsmában hagyják, íme egy mutatványa a hálának, mely azokat éri, kik a város hasznavehetetlen fecskendői helyébe saját költségükön hatásos tűzoltó-szerek beszerzésén fáradoznak!! — Daempf Sándor pécsi jogtanár előfizetési felhí­vást bocsájtott közre, melyből közöljük a kiadandó könyv tartalmának következő körvonalazását: Általános rész. I. A jogtudomány tudományszaki minősítése. II. A jog fogalma az erkölcsi szabadság fogalmával szemközt. III. A jog fo­galma önmagában. IV. A magánjog. V. A magánjog alanya és tárgya. Különös rész. A) Az egyes jogi intézmények. I. A törvényjog és szokásjog közti viszony. II. Az alanyi jo­gok összeütközésének kérdése. III. A jogok osztályozása. IV. A birtok és dologbeli jogok s a velők kapcsolatos in­tézmények. V. A kötelmi jog. VI. örökösödési jog. VII. Ál­talános eredmények. B) Codificatio. I. A törvénykönyvek különböző fajai. II. Az austriai általános polgári törvény- könyv. III. A porosz Landrecht. IV. A íranczia polgári tör­vénykönyv. V. A zürichi magánjogi törvénykönyv. VI. A szász polgári törvénykönyv. VII. Törvénykönyvalkotási kí­sérletek Magyarországban s a magyar magánjog vázlatos jellemzése. VIII. Codificatio vagy receptio? IX. Az alko­tandó magyar magánjogi törvénykönyv rendszeri és beosz­tási kellékei. X. Az alkotandó magyar mágánjogi törvény- könyv kellékei az anyagi elvek tekintetében. — Bizalom­mal fordulok tehát mindazokhoz, kiket törvényhozási kér­dések megoldási módozatai érdekelnek: az elmélet és gya­korlat embereihez s a haza minden emelkedettebb szellemű polgárához, — az iránt, hogy pártolásuk által tegyék lehe­tővé megteremteni ezen első rendű fontossággal biró tör­vényhozási kérdésre nézve azt, a mire oly nagy a szükség: a codificationális előtanulmányi irodalmat. — A munka nagy nyolezadrét alakban 18—20 ívnyi teljedelemben leg­később folyó évi junius hó 15-ig megjelenik. Megrendelési ára 2 fi't, melyet a t. megrendelők a szerzőhöz legczélsze- rübben postai utalvánnyal küldhetnek be. Gyűjtőknek min­den 10 gyűjtött megrendelő után egy tiszteletpéldánnyal szolgálok. Pécsett 1877. évi május hóban. — Nyilvános köszönet. A tolnamegyei gazdasági egyesület által rendezett szántásverseny díjazására nagylel­kűen adakoztak: Mtgos. gróf Apponyi Sándor ur 10 db. ara­nyat. Mtgos. báró Bésán János ur 6 db. aranyat. Ngos. Bernrieder József ur 4 db. aranyat. Ngos. Bezerédj István­ná 3 db. aranyat. Mtgos. gróf Széchényi Sándor ur 3 db. I aranyat. Tek. Georgevich Pál ur 2 db. aranyat, Tek. För- dös Dezső ur 1 db. aranyat. Tek. Videvszky László ur 1 db. aranyát. Ngos. Sztankovánszky János ur 15 db. ezüst I irtot. Tek. Garay Antal ur 1 db. aranyat. Összesen 31 db. arany, 15 db. ezüst forintos. Fogadják a nemes adakozók a rendező-bizottság hálás köszönetét. — Tánczvigaluin. Meghívó. A tamási önkéntes tűz­oltó-egylet pénztára javára folyó évi junins hó 17-én a „mik- lósvári vadaskertben“ erdei mulatsággal egybekötött zártkö­rű tánczvigalmat rendez. Beléptidíj 1 frt. Kezdete 1 órakor d. u. Szives felülfizetések köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugtattatnak. Kellemetlen idő esetén a tánczestély a „Tár­saskör“ helyiségében fog megtartatni. — Nyilatkozat. Azon fiatal úri egyén, ki az ekever­senyt rendező-bizottság által a „ Tolnamegyei Közlöny“ 22-ik számában illetlen magaviseleté miatt megrovatott, helytelen tettét belátva, meggondolatlanságnak tekintetni kéri, az egye­sülettől levél által bocsánatot kér. Helyesen cselekedett; mi is azt tehát meggondolatlanságnak tekintjük s az ügyet be- végzettnek nyilvánítjuk. A rendezőség. — Meghívás. A folyó évi junius 16, 23, julius 7, 21, augusztus 4, 18, és szeptember 1, 15. és 29-én Szegzárdon, a casinó egylet nyári helyiségében tartandó tánczestélyekre mindazon urakat és hölgyeket, kik a meghívókra igényt tarthatnak, de azt netán nem kapnának, ezennel tisztelettel meghívja a rendező-bizottság: Boda Vilmos elnök, Borsody György, Kramer János, Kurcz Vilmos, Perczel Ákos, Schö­ner István, Steiner Lajos és Unger Domokos r. b. tagok. — Az estélyek pont 9 órakor kezdődnek. Belépti díj sze- mélyenkint 50 kr. — A rósz idő miatt netán meg nem tart­ható estélyek, a következő hét szombat napján fognak meg­tartatni. — Halálozás. .Lippich István maga és gyermekei: Tivadar, Aladár és Zoltán nevében mély fájdalommaftudatja szeretett neje, illetőleg édesanyjuknak Lippich Istvánné született Csontos Emiliának Budán junius hó 1-én életének 35-ik, bol­dog házasságuknak 20-ik évében hosszas szenvedés után tör­tént gyászos kimultát. A boldogultnak tetemei folyó hó 3-án Budán fognak örök nyugalomra elhelyeztetni, — az engesz­telő szentmise-áldozat pedig junius hó 5-én reggeli 9 órakor fog a szegzárdi nagy templomban a Mindenhatónak bemu- tattatni. Kelt Szegzárdon jánius hó 2-án 1877. Isten áldása és örök béke lengjen a felejthetien halott sírja felett! — Lapunk mai számához van Stolp K. a budapesti könyvkereskedő előnyös megrendelési ive mellékelve. — A párisi közkiállítási ügyben működő pécsi vidéki bizottság megkeresése folytán Tolnamegye területén, Perczel Dezső alispán elnöklete alatt: Albanich György, báró Agusz Antal, Bernrieder József, Boda Vilmos, Fertig Sándor, Ge- renday Lajos és Leopold .Sándor tagokból albizottság ala­kíttatott, mely bizottság níínden a közkiállításra vonatkozó felvilágosításokat készséggel megad s figyelmezteti a közki­állításban résatvenni óhajtókat, hogy bejelentéseiket folyó évi junius 15-ig nevezett albizottságnál okvetlenül benyújt­sák, hol bejelentési ivek is kívánatra kiszolgáltatnak. — A király ajándéka. Szabó András decai la­kos, mint lapunkban annak idején említve volt, ezelőtt 4 évvel katonalovaktól származott három darab két hetes csi­kót vásárolt árverésen. A csikók gyengesége s különösen azok egyikének tarkaságá miatt sok gúnyolódást kellett la­kos társaitól eltűrnie; miért is fogadást tett, hogy azokat áldozattal is felneveli és a királynak ajándékozza. Fel­tevését roppant fáradsága után siker koronázta s midőn a csikók négy évesek lettek s szépen kifejlődtek, ajándékának elfogadása végett felségfolyamodványt nyújtott be. Az ud­varmesteri hivatal az ajánlat önzetlenségéről s a lovak használhatóságáról kellő értesítést nyervén, megjött a ki­rályi felelet egy értékes ajándok kíséretében, hogy 0 Fel­sége az ajándokot kegyesen elfogadja. Az ajándok, mely egy gyönyörű, a királyi korona s a király monogrammjával ellátott remontoir órából s értékes aranylánczból áll, fő is I megkímélném — — — — Az éhség kínoz — meS" | halni nem akarok — — — — — én szerecsen leszek. A|„kék csillaghoz“ czimzett füszerkereskedésben vett is utolsó húszasáért faolajt 1 fenyökormot és haza sietett; összeele- gyíté a két anyagot s oly csalhatón festé be vele arczat, nya­kát, kezeit, hogy maga is valóságos szerecsennek képzelte magát; s mihelyt sötétedett a tudakozó intézethez sietett vissza. Itt — talán szerencséjére — nem a mogorva főnököt, hanem a nagyon is leereszkedő segédet találta. Nockerl nagyot lélegzett, szivéhez kapott s ily szók­kal fordult a segédhez: — Pajtásom azt mondotta, hogy önök szerecsent keresnek. — Teljesen igaza volt, ily egyént már rég keresünk. Ön mint őr, azonnal beléphet a brazíliai követhez. Hogy hívják barátom! ? — Nevem Nockellino! — Hol született? . — Székesfehérváron, Magyarországban! — Székesfehérváron?!? Hát már ott is teremnek sze- recsenek. , — A mint látja! — Bizonyítványai vannak? — Oh! igen. — Hol? — Otthon. — Jobb szeretném ha zsebjében volnának! — Elhozzam? — Nem szükséges!...................Okos ember mai nap már keveset ad a bizonyítványokra, vagy éppen semmit; hisz tíz olyan szolgáló közül, ki asszonyát meglopta, leg­I alább öt a legpéldásabb magaviseletről tud bizonyítványt mutatni. —- — — Vegye e levelet s menjen a brazíliai követhez, ki szerecsen nélkül olyan, mint---------------------­no , hisz ön ért engem? — Bocsánat, nem értem! — Nem tesz semmit; szólta segéd a szerecsennek nyújt­va a levelet, Nockerl azonnal elment a követhez. * 0 kegyelmessége, mint nagy diplomata, oly tetszetős­nek találta az öt láb kilencz hüvelyk magas szerecsen igény­telen megjelenését, hogy őt azonnal kegyeibe és szolgála­tába fogadta s másnap reggel már, mint hajdút, ünnepélye­sen fel is öltöztette. Arra azonban nem volt ő kegyelmességének elég pénze, . hogy szerecsenjének uj ruhát csináltasson I s azért egy kissé megfakuií, régi shawlt kölcsönzött neki turbánul; mit azu­tán forgóval és két kócsagtollal díszítettek fel. Nockellinót pedig szűk fehér kasmír kabát és bő vör rös selyem nadrágba öltöztettek, ov helyett kis schawlt ka­pott, a mellé tiszta pisztolyt és tört­így felkészülve lépett azután a követné | nagyméltó­sága elé, ki szemüvegén át oly kedvtelve nézegeté, hogy — | I nem tartóztathatván magát —i később igy kiáltott fel; pán ur által a közigazgatási bizottság jelenlétében nyűjta- tott át a kitüntetettnek ki azt könnyekig meghatva, | kö­vetkező egyszerű, szívből fakadt szavakkal köszönő meg: sajnálom, hogy Ő Felsége igy megkárosította magát, de azért elfogadom s kívánom, hogy (j Felsége jó egészségben soká igéi jen! A lovak Ö Felsége által a honvédség használatára adatt&k át. — Bankjegy h«m:* *itók. Öreg Pesthy János berekal­jai molnár a napokban elfogatott a kir. -törvényszék által, mert vásáron malaczokat- hamisaknak talált bankjegyeken vásárolt s kihallgattatván, őszinte vallomást tett, hogy azok az ö malmában egy magas, szikár, kiálló fogú úri egyén által készíttettek. A személyleirás annyira egyezett Kali ez a Károly szegzárdi kő nyomdatulajdonos személyével, hogy azonnali elfogatása lett elrendelve s mindjárt be is vallotta tettét. A vizsgálat erélyesen folytattatik, hogy a többi sze­replők is kiderittessenek. Szemtanuk állítása szerint a Pesti Jánosnál talált nagy mennyiségű bankjegyek kitűnő ügyes­séggel vannak készítve s ötösök és tízesekből állanak. I?^r yilt.'fcéir .*) Nyílt IVIHct. Tiszteletes Döczy József váralljai ref. lelkész urnák a „Tolt namegyei Közlöny“ 20-ik számában közzétett és a szegzárdi kir. adóhivatalhoz intézett nyilt kérelmére. Tiszteletes ur! Minekelötte a nyiltkérelmében felhozott ügy érdeméhez szólnék, szükségesnek látom, hogy úgy tisztelendőséged, va­lamint a közönség tájékozhatása végett a bélyeg rövidíté­sekről felvett leletek keletkeztét, úgy az azokkali eljárást is ismertessem. A pénzügyi törvények összeállitásának 14. füzete 50. szakasza értelmében bármely hivatalnok, kinek kezébe oly okmány kerül, melyen bélyegrövidités észlelhető, köteles er­ről a szabályszerű leletet felvenni s azt a leletezett okmány­nyal egyetemben az illető hivatal vezetőjének bemutatni, — utóbbi meggyőződvén a lelet felvételének helyességéről, kö­teles azt az idézett törvény 253. és 254. szakaszai alapján elöttemezni és az illetékes kir. pénzügyigazgatóságnak be­küldeni. Az igazgatóság a hitelesített lelet alapján megállapítja a megrövidített összeg mennyiségét és az idézett törvény 40-ik szakasza szerinti bírságot; a leletet rendeletileg ki­adja az illetékes adóhivatalnak a kirótt összeg beszedése s illetve behajtás végett. Az adóhivatal kiállitván a fizetési meghagyást, a fen által eszközlendö befizetés esetében az összeget elszámolja, a leletet pedig a történt fizetés reájegyzésével ismét a pénz- ügyigazgatóságnak terjeszti vissza, a hol ennekutánna a le- letezönek járó jutalom utalványozása eszközöltetik;— Ezen eljárásból láthatja tisztelendőséged, mikép az adó­hivatal ily ügyben egyedül mint végrehajtó közeg szerepel, a kirovás mérvére nézve hatással egyátalába nem birván; kár ily esetekben a fizetési meghagyást kiállító adóhivatalt okolni, akár „Késmárky,“ akár más esetleg hivatal fő­nökkép szereplő egyén legyen is aláírva. Láthatja továbbá tiszteletességed azt is: mikép a pénz­ügyi hivatalok ily esetekben ha hiba történik is, nem okol­hatók, mert a baj ott keletkezik, a hol a lelet felvétele esz­közöltetik; a jelen esetben tehát a szegzárdi kir. törvény­szék irodaszemélyzete a hihás. Az ügy érdemére áttérve kijelentem, hogy én is meg­szereztem a leletezett „családi értesítő“ másolatát; ebben következő esetek bizonyittatnak: 1. Czellet Péterről, hogy 1857. évben elhalt ez tehát 1 eset. 2. Kis Juditról, hogy 1856. évben elhalt szinte. . 1 eset. .3. Czellet Istvánról, hogy 1818-ban született és 1841-ben elhalt ez ...... .......................2 eset. *) Az 6 rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal. A szerk. — Ilyen szerecsent, még soha sem láttam! — -----­A követné szolgaszemélyzetéhez tartozott egy igen sze- retetre méltó komorna, kit Nancsinak hivtak s kinek igen fekete szeme, nagyon fehér arcza, pisze orra, finom kezecs­kéje és igen csinos lába volt. Vig kedélyű, csaknem gyer- mekies és mindig szerelmes. Különös előszeretettel viseltetett azonban a feketék iránt; hamis szemeiben tízszer annyi kecsesei birt egy sze­recsen, mint egy tuczat fehér. A kis kedves is azok közé tartozott, kik csak a kül­földit, az idegent, a szokatlant kedvelik azért, hogy az ut- czán mindenkinek a figyelmét magukra vonják. Ezért sze­rette már az előbbi szerecsent s ezért esküdött neki örök hűséget egy gyenge perezben, melyet talán meg is tartott volna, ha a szegény szerecsen sárgaságba nem esik s e miatt a kórházba nem vándorol. Úgy dobogott szive, midőn megtudta, hogy a követség uj szerecsent fogadott; s valami különös érzet tölté el ke­belét, a mint Nockellinót meglátta, ki sokkal szebb azaz feketébb volt, az általa eddig ismert minden szerecsennél. De Nockellmo sem volt vak, ö is észrevette a hófehér arczu komornát. S igy történt, hogy a fekete férfi és fehér nő közt csakkamar szerelmi viszony fejlődött. (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom