Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-05-27 / 22. szám
lyiségek, a társnemzet-jellemek meghatón szép vonásait ismertetni törekszik. Reméljük is. hogy a nemzeti politika exigenoziáí iránt oly fogékony nemzetünk a hivatott forrásból eredt müvet azon átalános részvéttel fogadandja, melyet az, úgy politika fontossága, mint átalán időszaki és irodalmi belértékénél fogva méltán megérdemel. Az „Emlékkönyv“ kiadására vállalkozott több budapesti polgár. — St int Jakab ur Szegzárd nagyközség bírája a helybeli önkéntes tornász- és tűzoltó-egylet főparancsnokához a következő elismerő iratot intézte: Tekintetes főparancsnok ur! A f. hó 22-én kiütött tűzveszélynél a helybeli önkéntes tűzoltó- egylet a tűzoltás és házmentés körül oly kitűnő erélyt fejtett ki, miszerint kizárólag neki köszönhetni, hogy a Bartina-utcza északi sorába a tűz át nem csapott és igy városunk a nagyobb csapástól megmenekült. Fogadja főparancsnok ur a közönség részéről nyilvánuló köszönetemet, mellyel a dernr egyletnek tartozunk. Felkérem egyúttal tekintetes főparancsnok urat: szíveskedjék az egylet azon tagjainak neveit nekem megküldeni, a kik magukat az oltás körül leginkább kitüntették, a kik t. i. a tüzipénztárból nekiek kirendelendő jutalmat elfogadni készeknek nyilatkozandnak. Fogadja tekintetes főparancsnok ur különös tiszteletem kifejezését, mellyel vagyok, Szegzárdon, 1877. évi május 24-én. Tekintetes főparancsnok ur tisztelője Stann Jakab biró. — Gazdasági. Folyó hó 22-én Tolnamegyében kebelezett, Zichyek birtokát képező muthi pusztán, a grófi uraság béresei közt szántásverseny rendeztetett; melyre tek. Végh István urodalmi ispán ur bíráló bizottságul meghívta: Kenessey szilasi birtokos, Tóth József hékuti bérlő, Deszáty János medgyesi kasznár, Huszár Ignácz benczei ispán és Fölkér Mátyás felsö-ireghi hely. plébános urakat. Versenyzett: 21 szántó kettős fogattal, mindegyiknek 150 Q öles tér jeleltetett ki. A bíráló-bizottság különösen a szántógyerekek elméleti ismeretei, rendes szántása, a fogat ügyes kormányzásáról nyilatkozott elismerőleg. Atalában a gyerekek jobban szántottak mint a béresek. Az uraság által kitüzütt 17 frt pályadij a legjobb szántóknak a helyszínén kiosztatott. Midőn e lapok hasábjain a múlt szántásversenyröl röviden megemlékeztünk: tettük ezt oly czélból, hogy nagyobb föld- birtokosainkat a mezőgazdasági ipar emelését czélzó hasonló példa követésére buzdítsuk; mert lehetlen ignorálni az ily verveit háromszor oly nagy áron fogják eladhatni, mint a mennyit azok most érnek. Rembrandtot ekkor egy bizonyos eszme ragadta meg. Haza ment s ágyba feküdt. Nejével s fiával Titussal szalmát hintetett ajtaja elé s megparancsolta, hogy mivel ö veszélyes beteg s közel van a halálhoz és a gyakori láz nagyon ingerlékeny természetűvé tette, sem szomszédai, sem ismerősei közül senkit ne bocsássanak hozzája. Ezen intézkt dés hírlap utján tudomására jutott a közönségnek és a szomorkodó nő kihirdetteté, miszerint halálos beteg férje temetési költségei miatt, el kell adnia minden festményét nem lévén annyi vagyona, hogy a müveket emlékül megtarthatná. A becstelen csel sikerült. Az eladás —- ideszámítva még a leghaszontalanabb s értéktelenebb ecseteket is — mesés összeget jövedelmezett s Rembrandt el volt ragadtatva. A becsületes polgármestert a guta kerülgette, midőn látta, hegy az az ember kit ö tiszta szívből gyászol, egészségesen és vidáman mosolyog dolgozó szobájában és csakugyan meg is kelett Ígérnie Rembrandtnak, hogy ezentúl ily gyalázatos csalástól tartózkodni fog. Egy bizonyos napon egy gazdag polgár, egész családját festette színes csoportozatban. Csaknem be volt már végezve a mü, midőn értésére esett kedvencz majmának kimúlása. Szegény állat, a háztetőről leesett az utczára. Rembrandt munkájának félbeszakítása nélkül hangos jajokra fakadt, s kis idő múlva jelenté, hogy a festmény készen van. Az egész család sietett megtekinteni a festményt; de mily nagy lett bámulatuk, midőn észrevették, hogy a legidősebb fiú és leány feje helyett kimúlt majmának fejét festé a vászonra. A többi sem ismerte el a festő által közibük festett új rokont és sürgették annak letörlését. — Micsoda? — kiáltott Rembrandt — letörölni a ieg- pompásabb alakot a festményről?! Soha! inkább megtartom a festményt a magam számára. Szavának ura is lett a festmény övé maradt. • senyek üdvös következményeit, midőn nemes vetélkedés által szorgalmat és tudvágyat ébresztünk cselédeinkben. Az intelligens szakértők pedig megtisztelő megjelenések által elismeréssel adóznak a szorgalmas munkás osztálynak. Egy jelenvolt. — Előfizetési felhívás Tóth Ede összes müveire. Kegyelete8 kötelességet vagyok teljesítendő, midőn számos I oldalról és föképen irodalmi körökből hozzám intézett fel- szóllitásnak engedve, arra határozom magamat, hogy boldogult férjem, Tóth Ede összes müveit sajtó alá bocsátva, számára az irodalomban maradandó emléket emeljek. Ezen elhatározásomat egyébbel indokolni, mint azon megtisztelő közóhajjal, mely élő szóval és írásbeli nyilatkozatokban egyaránt nyert kifejezést, — tőlem, mint az elhunyt költő özvegyétől szerénytelenség volna; noha azon általános elismerés, melyben Tóth Ede rövid, mert' a kérlelhetlen halál által félbeszakított, irodalmi működése részesült, — azon, mondhatnám gyújtó hatás, melyet színmüvei az egész magyar hazában gyakoroltak, — végül azon kiváló méltatás, melylyel Qz összes honi sajtó az ö munkálkodását kitüntette: nemcsak feljogosítanak, de sőt kötelességemmé teszik, hegy irodalmi működésének szüleményeit a nagy közönség elé terjesszem. Nem lehet tagadni, hogy a jelenlegi viszonyok irodalmi termékek kiadására épen nem kedvezők; de feltétlenül bizom a magyar olvasó közönség nagylelkű pártfogásában, mely a közzéteendő mü érdekén kívül bizonyára latba veti azon körülményt is, hogy rám nézve mennyi költség- és fáradozással jár e vállalat létesítése. Tóth Ede összes müvei három kötetre terjednek, következő tartalommal: „A falu rossza.“ Pályanyertes népszínmű; „A toloncz.“ Pályanyertes népszínmű; „A kintornás család.“ Népszínmű; „Kerekes András és Piros Panna.“ Népszínmű; „Zrínyi Péter“, „A költő szerelme“, „A gyűrűs zsidö“ s egyéb czímü drámák és népszínművek nagyobb töredékei; „Kaleidoscop.“ Tóth Ede önéletírása s apróbb prózái s végre „Költememyek.“ Az első kötethez a költő jól talált arczképe lesz csatolva. E müvek legnagyobb része mindeddig kiadatlan. Színmüveit a színpadról ismeri e közönség; de az olvasók nagy száma, két népszinmüvén kivül, nem ismerheti Tóth Ede működését, pedig egyéb színmüvei (ide értve a töredékeket is) méltán állhatnak pályanyertes népszínművei mellett. — Önéletírását meghatottság nélkül nem fogja olvasni senki: mint kóborolt Rembrandt styljéröl azt kell mondani, hogy ö fénnyel festett, mert gyakran csak egy tárgy volt kijelölve a képen az árny elörajza által. A fénydús hely gyakran inkább kimutatva mint bevégezve volt, p. u. egy fő vagy egy kéz. Mindamellett festményeiben semmi határozatlant nem találunk, a lélek egyszerre felöleli a tervezetet. Dolgozó szobája egy gömbölyű terem volt, különféle szűk nyílások által megvilágítva s úgy berendezve, hogy a napsugarak egyszerre hatoltak be s igy hozták létre a fény és árny csudateljes összeállítását. Az szoba öreg bútorai egy antiquárius múzeumára emlékeztettek. A legfestöibb rendetlenségben voltak itt összehalmozva régi bútorok, antik fegyverek, pompásan színezett anyagok s ezeket Rembrandt oly különböző alakokba, állásokba rendezte el, hogy azok fény és szinre nézve egymástól különbözzenek. Azt szokta mondani, hogy midőn itt dolgozik: akkor nyugszik. Az élethez való szigorú ragaszkodásban állott művészetének nagy titka. Különös, hogy számos tanítványai közül csak egy kedvencze volt, kinek stylje teljesen megegyezett az övével s ez Gerard Doun, — az az ember, a ki az elövázlatok- nak legtulságosabb aprólékosságaira vigyázott, — a ki bedugta a kulcslyukat is, nehogy egy porszemecske behatoljon dolgozó termébe, — az az ember, a ki a most súrolt üst edény oldalára is pompás képeket tudott rajzolni. Rembrand 1674-ben 69 éves korában halt meg. Egész életét Amsterdamban töltötte. Eletirói közül némelyek hibásan állítják, hogy egy Ízben olaszhont is meglátogatta volna és azok, kik azt hiszik, valószínűleg némely festményein látható „Venedio“ szó által engedik magukat félrevezettetni. Megtette azt is t. i. honfiainak kijátszása végett — főleg midőn nem volt otthon — hogy többször elhíresztelte, miszerint Olaszországba megy s e fogással is emelte müveinek árát. Sajnos és szomorú dolog látni, hogy olyan nagy szellemmel, mint az övé, oly rút jellem volt párosulva. Rembrandt valódi arany fő — agyag lábakkal. a szegény gyalog-szinész éhen, szomjan, dideregve I koldulva! városról-városra, keresni a hírt, , a dicsőséget! •— Az | szivet rázó sok nélkülözés és nyomor, melyet Tóth Ede itt kedélyesen elbeszél és a mely a szívre annál mélyebben hat: bánatos alaphangúvá teszi szép számmal maradt költeményeit is, melyek nem az utolsó helyet biztositják számára az újabb nemzedék költői közt. A müvet f. é. augusztus hóban szándékozom megjelentetni; esetleg még előbb is, ha a kéziratok rendezése s kinyomatása azt lehetővé teszi és ha a magyar közönség engem egyátalán azon helyzetbe juttat, hogy a müvet veszteség nélkül kibocsáthatom; mert anyagi áldozat hozását körülményeim nem engedik. Hogy ez iránt és a nyomatandó példányok száma iránt tájékozva legyek» kérem az előfizetési összegeket mielőbb, legkésőbb pedig junius hó elején beküldeni. Bizalommal fordulok boldogult férjem számos barátai s tisztelőihez azzal a szives kérelemmel, hogy Tóth Ede összes müveinek ügyét melegen felkarolni s pártfogolni szíveskedjenek. A magyar nemzet még nem ejtett el soha oly ügyet, mely egy elhunyt jeles fia iránt lerovandó kegyelet tettleges bebizonyítása miatt egyenesen szivéhez fordult! Meg vagyok tehát győződve, hogy a magvar közönség az én kegyeletes szándékomtól sem fogja megvonni pártfogását és támogatását; annyival is inkább, miután — kimondhatom — Tóth Ede kedvencze volt és müveiben most is az. Előfizetési díj mind a három kötetre fűzve 4 frt., diszkötésben 6 frt. Gyűjtőknek tiz előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálok. — Az előfizetési pénzek Aigner Lajos könyvkereskedő úrhoz (váczi-utcza I. szám városház-tér) küldendők, kit ez ügy kezelésére felkértem és ki a beküldött pénzek s a mü pontos szétküldésére nézve felelősséget vállalt. Hogy Tóth Ede összes müvei megszerzését lehetőleg megkönnyitsem, az előfizetési ár kifizetését két részletben is elfogadom; felében elölegesen, felében pedig a mü megküldésekor utánvét mellett. Azokat, kik Tóth Ede arczképét szobadiszül birni óhajtják, értesítem, hogy az arczkép nagyobb alakban 1 írtért külön is kapható lesz. Ismételve ajánlom ez ügyet a magyar nemzet pártfogásába 1 Budapest, 1877. május havában. Özv. Tóth Edéné. — Diuin-Földvárról Írják nekünk a pünkösdi bálról. Ha eső nem lészen, bál lészen, h.i lé3zen, nem lészen! Most minden báli meghivóra kellene ezen verset írni, mert annyit esett a múlt hetekben, hogy valóban kivételesnek lehetett neveznünk azon napot, melyen nem volt eső! A helybeli ifjúság bálrendezösége is aggasztó kebellel és busongva nézett tegnap f. hó 21-én reggel a felhős égre, melyben Isten áldása hideg cseppekben a földre szemetelt. De daczára ezen szomorú előjeleknek, melyek nem kedvező prognosticont állítottak egy kerti bálnak, hozzáfogtak a rendezők bátran munkájok- hoz. És megint teljesült a deák közmondás: „audaces Fortuna iuvat!“ Mert lássankint eloszoltak a felhők, sőt a nap a valóságos szép, meleg nap jött ki mosolygó, derült arczc.zal. így lön, hogy nemcsak helybeliek, de még vidékiek is látogatták az ifjúság zártkörű tánczvigalmát. Nagyon szépen sikerült a bál; mindenki mulatott. Az ifjabbak a teremben Terpschihorénak, az öregebbek pedig a kertben Bachusnak áldoztak. A hölgyek közöl kiemelendök: Dr. Hevesy Huriny Rezutsek úrnők; továbbá Csenteritz Irén, Falvay, Zatsovits, Rezutsek, Braun, Leitgéber, Gruber, Temmer, Pollitzer stb. kisasszonyok. Este 9 órakor kezdődött a bál és végződött reggel 6 órakor. KT yilttér.*) Tisztelt szerkesztő ur! Legyen szives becses lapjában a következő soroknak helyet engedni. Folyó évi május hó 18-án délelőtt a báttaszéki cong- ressus izraelita hitközség zsinagógájában tartott ünnepélyes istenitisztelet Pollak Jakab báttaszéki lakos kereskedő illetlen és jogtalan fellépése által a legbotrányosabb és közmegütközést előidéző módon megzavartatott, miért is kénytele- nitve érezzük magunkat nevezett Pollák Jakab kereskedő eljárását nyilvánosság terén e helyen elitélni s afeletti rosz- szalásunknak .kifejezést adni. Báttaszéken, 1877. évi május 20-án. A báttaszéki eoagressus ízr. hitközség. *) Az e rovatban hözlitíekért felelősséget nem vállal. A szerk. Hivatalosrész. 3635. Tolní.megje aiispánjálól alisp. A ncgyméllóságu in. kir. lelvgyministeriumnak az italmérési jog gyakorlata & az e részben felmerülő kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1816. évi deczember hó 31-én 69600. sz.a. kibocsátott körrendelet módosítása iránt f. évi aptil hó 29-én 14981 sz. a., kiadott pótkörrendelete. Az italmérési jog gyakorlata s az e részben felmerülő kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában múlt évi deczember hó 31-én 59560. sz. a. kibocsátott körrendeletem 2) pontjában a kereskedésekben elárusítható szesz foktartalmának meghatározására nézve jövőre is a Beanni- féle szeszmérö jelöltetett ki. Minthogy azonban ezen szeszmérö a földmivelés-, iparés kereskedelemügyi magyar királyi minister ur által, — a hitelesítés alá vehető mértékek, sulyok és mérő-eszközökről 1874. évi május 28-án 9334. sz. a. kibocsátott rendelet 33. 36. §-aiban körülirt kellékeknek meg nem felel s igy az hitelesíthető nem lévén a közforgalomban törvényes mérték gyanánt már nem használtathatik; annálfogva ezen szesz- mérőt illetőleg, egyesítve az imént nevezett minister úrral értesítem a törvényhatóságot, hogy az elöl idézett körrendeletben említett Beanni-féle 30% az osztrák magyar monarchiában szokásos és hitelesített szeszmérök (alkoholméter) 74 2 fokának felel meg. Jelzett körrendeletem 2-ik pontja tehát ily értelemben módosítottnak tekindendö; — egyidejűleg kellő tudomás és mihez alkalmazkodás végett értesittem a törvényhatóságot, miszerint több hazai kereskedelmi- és iparkamarának említett körrendeletem alkalmából hozzám intézett felirataiban a sil- vorium árulásra vonatkozólag foglalt kérelmére kijelentetem, hogy ámbár úgy a többször említett körrendeletemben, valamint a hatályon kivül helyezett 1868. évi 13713. számú kör- intézvényben az illető helyeken mindenütt e három italnem emlittetik, u. m. liquer, rhum és rosoglis; ezek közé pedig csakis azon finomabb italnemek sorozhatók, melyek mint édesitett alkoholtartalmú italok faj szerint és hasonló gyári minőségüknél fogva a liquer vagy rosoglis elnevezés alá esnek; mind a mellett nincsen ellenvetésem az ellen, hogy a drágább kereskedelmi czikket képező és a finomabb italok közé sorozható szerémi silvorium a kereskedésekben a körrendelet 2) pontjában tüzetesen előirt korlátozások mellett szintén eladás tárgyává tétethessék, — de csupán azon általánosan felállított feltétel alatt, hogy annak ára literenként és üvegestől legalább 60 krban legyen megszabva; mi által természetesen a közönséges szilvorium ezen eladásból teljesen ki van zárva. Budapesten, 1877-ik évi ápril hó 29-én. Tisza s. k.
