Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-08-12 / 33. szám
• án levő ' ezen fürdő ^ ^ bea meglátogatják : nem v&ea x akkor, mikor ezen sorok által a tarosai fürdő megismertetésére vállalkozom. Ezzel kettős czélt gondolnék elérhetni és pedig egy részről azt, hogy a netalán megyénkből ide rándulni szándékozóknak — tájékozásul — az utazást illetőleg némi felvilágosítással szolgálhatok, —' másrészt a fürdői (helyi) viszonyoknak, valamint a mostani évad (saison) fény- és árnyoldalainak feltüntetése által a tarosai fürdői élet leírását, ismertetését adhatom. Az, ki Tarosát csak hirböl ismeré s fekvése iránt Magyarország térképe után akar tudomást szerezni, majd alig akad (a térképen) azon helyre, hol Tarosa megjelelve van. Tolnamegyéböl kiindulva, legczélszerübb a legrövidebb közlekedési vonalat felhasználva, vasúttal Zákány és Nagy-Ka- I nizsán át Szombathelyre utazni. Itt a vasút kényelmét (a mennyire a mostani nagy hőség miatt kényelemről szólni lehet) tengelyen való utazással vagyunk kénytelenek felcserélni s magunkat egy hosszú 6—7 órai útra elszánni. Szombathely és Tarosa között a közlekedést részint a felső-őri és tarosai kir. postahivatal tartja fenn, a mennyiben a „városházához“ czimzett szombathelyi vendéglőből naponkint indulni szokott szűk és kényelmetlen társaskocsi igénybe- vehetése által a vendégek szállitásáról gondoskodott; részint pedig a szombathelyi vendéglősök, kik az ismeretlen utazót, az általuk tartott bérkocsikon jó pénzért Tarosára elszál- littatják. Rendes, szabályozott bérkocsi közlekedés, az említett két nagy forgalommal bíró helyen ez idő szerint nincsen. Szombathelytől, Német-Szent-Mihályon át két hegy- lánczolat között gyönyörűen épített mü-ut vezet Felső-Őrön keresztül Pinkafő, illetőleg a stájer határ felé. Ezen az utón kell haladni Felsö-Orig annak, ki Tarosára menni óhajt. A Kőszegnél, illetőleg Szombathelynél kezdődő hegylán- czolatok közötti tér kisebb hegyek v. viruló völgyek által váltakozik; a jelzett útról több apróbb horvátajkuközségek között szép kilátás nyílik Rohanczra s a Batthyányi grófoknak ottan épült, legutóbb idegen kézre került gyönyörű kastélyára Szalonnak félig romban levő hajdan hires dovag- várára s az Erdődy grófok vörös-vári szép kastélyára stb. Felsö-Ör, az utóbbi időben igen csinosan épülni kezdő, ezen kis várostól az ut Borostyánkő vára felé, észak-keletnek tér el s körülbelül egy órai utazás után Tarosára megérkezünk. Tarcsafürdö, (németül Tatzmansdorf) a hasonnevű falucskától vette el nevezését, melynek északi részén egy üde levegővel biró, kies völgyben fekszik. Felső-Őrtől menve, a hasonnevű kis falun keresztül kell haladni, ennek északra eső végén van a fürdő tulajdonosok a Battyányi Ferencz gróf örököseinek egyszerű kis kastélya; — ettől nyugotra, jó karban tartott park terül el, — északra a kastélytól körülbelül 60—70 lépésnyire kezdődnek a fürdői épületek és pedig első sorban a fürdői felügyelő és orvos lakásai, fezeken túl a nagy bérház, melyet az oszlopokon nyugvó kupolával fedett gyógy-kuton keresztül a postahivatal és fürdő- házzal fedett járda köt össze. Északra nézve, jobbról a hegy oldalán magán vállalkozó által épített csinos vendéglő és vendéglakás, még fentebb árnyas, sűrű erdő s jól miveit szöllök, balról a park felette szintén fiatal erdő s ennek alján a hasonlóan vendég elszállásolááára használt schweitzi stylban épült úgynevezett „pavilion épület“ vonják magukra a szemlélő figyelmét. A fürdő vendégek elég egészséges, de nem mindig kényelmes lakásra találhatnak részint a fürdő közvetlen közelében levő épületekben, részint a községben, jó módú s tiszta schwáb atyafiaknál és a „pavilion épületben,“ minek fekvése a különben is regényes fürdőhely egyik legszebb pontját tünteti elő. E sorok írójának is az a szerencse jutott, hogy a „pavilion épületben“ lakhatik s az oly óhajtott korai, erdei levegőt legközelebbről érezheti. Az egész fürdőhely, föképen pedig a park, a pavilion épület, és az azt félig eltakaró erdő oly elragadó szép, hogy az itt tartózkodóban önkénytelenül költői érzést ébresztenek s a költő azon kedves szavainak igazságáról engednek meggyőződést szerezni, hogy .... a „Hajnalt itt nem kakas kiáltja, Van dallos madáija minden ágnak, Csalogánydal és rigó-fütty híven összevágnak.“ A fürdő vizének vegyelemzö leirása s annak hatásának ismertetése levélírói tisztünkkez nem tartozván, azt itt mellőznünk kell; azt azonban nem hagyhatjuk felemlités nélkül, hogy ha a tarosai fürdőnek van jótékony hatása, a mi különben kétségenkivüli, annak elősegítésére lényeges befolyást gyakorol, az alsó-austriai és stájer hegyekből jövő friss, meg nem fertöztetett levegő. A vendégek korán kelnek, sietnek ki a szabad levegőre, hogy azt teljes üdeségében élvezhessék. Fürdőket (csak kádfürdő van) reggelenkint 6 és 11 óra; között vesznek, azután keveset aludni térnek, hogy felébrédve, toilette rendezés után a rohanczi zenekar játékában gyönyörködjenek. — Női fürdő közönségünk dicséretére legyen mondva, hogy toilette-jük egyszerű, elegáns s kevésbé sem költséges. — Nem igy a zenekar, mely elég költséges (az urodalom ez évadra 920 Irtot fizet neki) s még sem jó; — nem bocsátható meg az uradalmi fürdői felügyelőségnek, hogy magyarországi fürdőhöz oly zenetársulatot szerződtet, melynek (izraelita) tagjai azt sem tudják, hogy a magyar nóta mi fán terem, pedig az itt levő többnyire magyar fürdő-vendégeknek nem esnék rosszul, — habár trombita — és tá rogató hanggal vegyes — magyar darabot is hallanának, — mi azonban itt létem alatt még nem történt. Hanem akaratom! ellenére a fürdő vend égek életrendjé- nek rajzolásába mélyedt'em, folytatom tehát azon jó véleményben, hogy az egyszerű fürdői élet leirása által e sorok olvasóját untatni nem fogom. Reggeli alvás és toilette rendezés után séta következik, mely el szokott tartani majdnem délig; 3A12 órakor érkezik a posta. A többnyire női vendégekből álló tárcsái fürdői közönséget ez időben a postahivatal bejárata előtt átjuk hullámozni, annak minden egyes tagja, egyik nap úgy nint a másikon levelet vár távollevő kedveseitől, mi férfiak )edig türelmetlenül várjuk a lapokat, melyek a hazánkat egközelebbröl érdeklő keleti ügyek körül előforduló mozza- íatokról hoznak tudósításokat. Séta- s illetőleg postaérkezés itán, a közönség egy része a fürdőépület átellenében levő vendéglőbe, másrésze a tárcsái völgyet szegélyzö jobboldali iegy lejtőjén épült s magánvállalkozó által fenntartott szál- odába étkezésre tér. Az’ ételek mindkét helyen jók és izletesek s a többi fürdőhelyeken megszokott árakhoz hasonlítva, nem is felette drágák. Délután a zongora teremben összejövetel s zongora hangjai mellett élénk társalgás, fér. fiáknak pedig az olvasó-teremben ekkor nyílik először alkalom újságot olvasni. E helyen jónak látom a fürdő felügyelőség gondoskodását különösen kiemelni, a mennyiben mind hazai, mind külföldi lapokkal bőven ellátta a kávéháznak berendezett olvasó termet. Magyar lapok közül jár* a „Pesti Napló“, „Hon“, „Üstökös“, „Borsszem Jankó“ és a „Sopron“ szépirodalmi lap és egy komoly irányú képes hetilap, azonban hiányzik német lapok közül: „Pester Lloyd“, „Neue freie Presse“, „Cur Salon“, „Oedenburger Zeitung“ stb. Fürdői vendégek az Anna bál elmúlta után, most már kevesebb számban vannak; azonban a fürdő egyik tulajdonosa Trefort közoktatási minister ur neje, gróf Battyányi Ferencz s ennek fiatal bájos neje még most is állandó vendégei a fürdőnek. Itt”vannak még Csillagh, legközelebb elhunyt legfőbb itélöszéki biró özvegye és gyászoló szép leá- nya Budapestről, Hausmann, hírneves budapesti építész gyö- nyörü neje nővérével, a hasonlóképen budapesti lakos Pel- lertnével, Horváth Elek volt kis-czelli orsz. képviselő özvegye és leánya Sopronból, továbbá a Horváth, Mészölyi, Kovács és még több mindmegannyi magyar családok Zala- és Vasmegyékből. Tolnavármegyét igénytelenségemen kívül | Weber és Jagitza családbeliek Bonyhádról s Wagner varsá- di ág. hitv. lelkész neje képviselik. Az úgynevezett „Anna-bál“ e hó 29-én tartatott meg. Azj alsó-vendéglő külön e czélra szánt s ez alkalommal igen szépen díszített bál-termébe este 5/<9 órakor kezdett | bál-közönség gyülekezni és a rohonczi zenekar által elkezdett „Walczerral“, a tulajdonképeni bál nem sokára kezdetét vette. Közönség szép számmal volt jelen Az első négyest 18 pár tánczolta s tekintve, hogy a tánezterem különben is kicsiny lévén, nagyobb közönség az éjjeli forróság miatt kényelmetlenül találhatta volna magát. A tánezoló hölgyek között láttuk: Madarásznét Budapestről, Babos honvéd százados nejét Körmendről, Webernét Bonyhádról, a Bodfi testvérpárt Felsö-Orböl, Rózsavölgyi kisasszonyt N.-Kanizsáról, Horváth Ilona, Weber Mariska, Bertalanffy kisasszonyokat s még több ismerős s nem ismerős szépséget. A bálnak, melynél a rendezők különös elismerést érdemelnek, csak a reggeli 3 óra vetett véget s az, eltekintve attól, hogy a zenekar tudatlansága miatt magyar táncz (csárdás) a bálból teljesen kimaradt, kedélyesnek volt mondható; bár nem ártott volna, ha a tánezoló fiatal emberek száma valamivel nagyobb lett volna. Tarcsa körül igen szép kirándulási helyek feküsznek, többekközött ide mintegy két órányira esik BorostyánkÖ- vára, közel alig tiz pereznyire Felső-Lövő. ennél valamivel közelebb Gyimóthfalva stb. A most megjelelt helyeket s ha időm engedi, még ezeken kívül többeket meglátogatni szándékozván, a tapasztaltak eredményét e lapok t. szerkesztőjének engedelmével, annak idején közölni fogom-].*) Robiig. *) Szívesen fogadjuk. A szerk. ben dolgozott, egy más műhelybe azonnal át nem mehet, hanem ha egy negyed évi egyébütti vándorlása után. A nagy ünnepek s pesti vásárok előtt két héttel egy legény sem mondhat föl gazdájának elégséges ok nélkül egy tallér birság alatt. A munkakereső vándorlegényt az öreg legény műhelyről műhelyre vezeti, mig munkát kap, s ha nem kap, 15 dénár segélypénzzel útnak eresztetik. A legényt mestere annak képessége szerint alku folytán díjazza. A mely legény hanyagul, daczosan elhagyja műhelyét és oda kószál: birsága : két font viasz. A fölszabadult, .vagy bárhonnan ide munkába jött uj legény, a ládába öt pénzt, azután a többi legények módjára, minden vasárnap egy pénzt fizet. A szabályok minden évnegyedes gyűlésben felolvasandok. A budai kötélgyártóknak e kir. adománylevélben húsz arany birság alatt meghagyatik, hogy a tőlök külön vált és saját ezéhet alapított három pesti kötélgyártót se a vásárokon, se egyebütt a közéletben gyalázó, gúnyos és szidalmas szókkal, tettleges bántalmakkal ne illessék és ezeknek a budai czéhládában letéteményezett, őket illető leveleiket adják ki s általában a budai kötélgyártók a pestiekkel jó szomszédságot tartani törekedjenek. — A pesti kötélgyártók részére ezen kiváltság-levelet kiadta 1 <24. Károly cs. kir., gr. Erdödi László Adám, kancellár, nyitrai püspök és Koller József referendarius. Az öreg és ifjú legények (Geselle und Junge) közti különbség a kötélgyártóknál jobban föl volt mint a többi ezéhekben. Az ifjú legény inasságból fölszabadulasa után két év múlva léphetett az öreg legények köze, mikor aztán joga volt a legények havigyülésében leülni, mig az ifjak álltak, I legénytársait tegezhetni és keztyüben járni. Az öreg legény felavatása ily szertartással történt: az atyamester házánál, a legények ládáját félig nyitva a szoba közepén álló asztalra teszik. Az asztal mellé két felől szék van állítva. A két székre s az asztalon a láda két felén egy-egy keztyü van letéve. Az öreg legény kandidátus, koszorúval fején, föllép a székre, a széken levő keztyüről az asztalon levő innenső keztyüre, majd a ládát átlépve a túlsó keztyüre, innen a túlsó szék keztyiijére s ötödik lépéssel vissza a földre. Minden elhibázott lépés, mely nem a keztyüre esik, ha a koszorú fejéről leesik, ha a láda félig nyilt tetejét ügyetlenül becsapj a':, két pint bor bírságot von maga után. E cze- remoniára következik a társpohár. Az ujoncz minden legénynyel sorba, keresztbe tett karral megissza a tetu pajtás poharat. A havi gyűlés kezdetén a dékány, állva három ízben megkérdezte németül a legényeket, kinek mi panasza van ! Az öreg legények elleni panasznál, a fiatalok kiszobábo- littattak. A d.-földvári köteles legények lajstromába 1778. óta 1861-g be vannak írva az itt munkában megfordult legények, nevök és származási helyök szerint. 1778 óta 1853-ig németül, azóta magyarul. All!. Kovács czéli. Föntebb Y. szám alatt, a kovács ezéh, a bognárral egye- sütlen volt fölmutatva. Minthogy azonban a kovácsok 1850. óta a bognároktól s ezek társaitól külön ezéhet jelenleg is külön álló ipartársulatot képeznek: itt újra s külön említjük fel, annyival inkább, mert a czéhládában a M. Terézia által 1768-ban kiadott, de itt is, mint föntebb V. sz. a. állítólag II. József császár által a földvári kovácsok részére németül kibocsátott szabályok magyar fordítását, s a takácsoknál is kéziratban 1813-ból itt nyomtatásban 1815-ből meglevő helytartósági ezéhszabályokon kívül, a kovácslegényekről szóló 13 magyar artikulust találtunk, melyeket mint állítólag II. József császár állal kiadottakat egy urodalmi Írnok másolta le, Magyarország czímerével ékesen. E másolásból kivehető, kogy az eddig előfordult átalakítások amaz 1768-ki kancelláriai kiadványból, mind a helybeli urodaljpi írnok urak müvei. A kovácslegények szabályai kivonatban: A mely vándor ifjú nem azon mesterhez megy munkába, ki következik, hanem kihez 1 akar; birsága: egy, a mesteré két forint. Műdön az ifjúi társaság ládája, nyitva van, valaki engedelem kérés nélkül távozik a szobából: fizet egy garast, Ha vala- | mely ifjú a nyitott láda előtt társára panaszt tesz, s ez föl nem kel: fizet egy garast, ha engedelmeskedni nem akar s a következő gyűlésre maradna [büntetésé: egy forint. A ki társára valamit helytelenül költ, a hamis vádért fizet két garast, azon fölül társát megköveti. A ki társára valami gyalázó hírt vagy szót hall s azt be nem jelenti: birsága: egy heti bér, azaz tiz garas. Magok közt azonban az atyamester jelenlétében megegyezhetnek. Az ifjak közti háborúság, veszekedés elintézése a ezéhmestert illeti és az örea mestereket. O Az ily panaszt egy forint büntetés alatt máshova vinni nem szabad, ha csak véreresztés vagy a ezéh által el nem végezhető nagyobbszerü vétség nem forog főn. A ki éjfél után vagy egész éjre kimarad: birsága elsőben 10 ’garas, másod ízben egy forint. A ki a ládát föl nem tudja vinni: fizet elsőben két garast; a következő bejárásban ismét nem tudván, I avagy háromszor a kérdést körül ereszti: büntetése: négy garas. (A ki t. i. a köszöntési formulákat nem birta betanulni, — és a legény ártikulusokat.) A mely legény a társaság ládájának nagyobb vagy kisebb kulcsát magával a városból kiviszi s az utána következő legénynek át nem adja: birsága 10 garas; ha pedig a kulcsot elvesztené, az uj csi- náltatásán kivül büntetése: két forint. A ki az urnapi pro-, cessiot ok nélkül elmulasztja: birsága tiz garas. A becsületes kovácslegény tartson magához hasonlóval, kerülje a paraszti társalkodást; viselje magát illendően; ünnepen, vasárnapon páleza nélkül ki ne menjen, mentéjét, dolmányát vagy ujjas lajbliját begombolva viselje; nyakravaló nélkül, hanem ha fájerabend után, járni nappal nem szabad. Az Plabi mon- tak (blaue Mondtag) vagy kis vasárnap elhenyélése egy frt. birság alatt tiltatik. A ki két heti búcsú nélkül hagyja oda mesterét, birsága 10 garas. A kovácslegény hetibére: 10 garas; ezen felüli fizetése saját érdemétől és mestere szívességétől függ. A mely legény q,z öregebbik kulcsos legény parancsára az atyamester házánál tartandó havi gyűlésen meg nem jelen; a ki azt, mi ott történik, kiviszi: birsága; 10 garas* (Folytatjuk,)
