Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-07-01 / 27. szám

olyan emberek, akik az ő érdekükben működnek, tesznek, áldoznak, fáradoznak. A legnagyobb rész apáitól örökölt s irthatlan gyűlölettel, vagy legalább bizalmatlansággal viseltetik mindenki iránt, ki kaputrok- kot visel; félszemmel nézi mindazt, amit a műveltebb osztály létesit s mert ő az anyaghoz tapadt, mert ö a világszerinti haszonért él — hal s földje, szőlleje nagyobbitása előtte a fódolog: e mértékkel mér minden embert, nem hiszi, hogy lehessen szent lelkesedés olyanért, amiből nincs kézzelfogható haszon; — nem hiszi, hogy valaki az ő javáért küzdjön, fáradjon önzetlenül. Minden uj intézmény létesítésénél, minden népboldogitó vállalat kezdeményezésénél ez a régi refrain népünk nótájában: „mi fizetjük ezt meg!“ — „mi adjuk meg ennek az árát“ — „mi isszuk meg ennek a levét. stb. stb.

Ez valóban elszomorító kép népünk életéből! De nem kevésbé az: a még oly csekély anyagi áldozattól is határtalan idegenkedés. A mi népünknek híjába beszéli valaki: „ime nézd, az a szegény izraelita 1Q^t20 annyit költ évenát gyermeke taníttatására; nézd, az a szegény tanító nyomorult fizetésének felét oda adja, hogy fiából tanult emberlegyen, — te ezt köny- nyeben teheted, helyben lakói, csak pár frt kell évenként könyvekre s némi csekély tandíj, — ezt is elengedik, ha szegény vagy s folyamodói érte.“ — Ez mind hiába! Legtöbb polgártárs így fog feleim: Ejh! az urak tehetik, van pénzűk, mink űzetjük, a zsidó is teheti, az is minket nyúz, de nekünk nem lehet a sok adótól mozogni se! Aztán meg'nekünk szükségünk van a gyerekre a gazdaságban, ha ur lenne, csak elpazarolná, a mit mi összekapartunk, stb. — (Megtörtént dolog, magam hallottam, sőt még többet is, mit azonban itt, — nehogy unalmas legyek

— ezúttal mellőzök.)

Az első tanév végére jutottunk t. olvasó közönség! Bizonyára van okunk, hogy az általános öröm közt, melyre jogosítva vagyunk polgári iskolánk zsenge intézményének felmutatott egy évi szép eredménye által — egy kissé komolyan gondolkozzunk az érintettem bajok felett is. Gondolkozzunk

— s ha lehet — találjunk utat és módot népünk emez idegenkedésének s szükkeblüségének megszüntetése, vagy legalább csillapítására.

Tdlbőven meglenne szerény czikkem írása miatti fáradságom jutalmazva, ha avatottabb toll folytatná kezdeményezésemet s oda működhetnénk, hogy a sajtó jótékony hatása népünk közé is kiszivárogva, oszlathatnánk az előítélet és önzés sötét fellegeit népünk keblében, elannyira, hogy egy év múlva, midőn Isten segedelmével ismét eljutunk majd a tanév yégére, vizsgái jelentésünket ekkép tehessük meg: polgári iskolás gyermekeink közvizsgálatán jelen voltak: ez s ez .........................

..

....... és számos érdemes polgártársaink, örömmel hallgatva gyermekeik ér- t elmes feleleteit!“

Gazdálkodjunk az idővel!

Nem czélom amaz már régismert s eléggé bebizonyított közmondás igazságát: „az idő pénz s ki az idővel nem gazdálkodik, az pénzét pazarolja“ — bebizonyitni; mert ez már minden öngondolkozásra jutott egyén által beismert és elvitázhatlan tény.- De épen ezen általánosságban elismert igazságból s a tapasztalat folytán bátor vagyok a megye közönsége előtt azon szerény óhajomat kifejezni, hogy legalább is a f. év

Il-ik felétől kezdve, mind a megye hatósága által a megyei járási szolgabiró urak utján a megye közönségéhez intézendő hivatalos állami és megyei felhívások, mind a megye járási szolgabiró urak által a járásaik összes elöljáróságaihoz és közönségéhez intézendő s nem szerfelett sürgős felhívásaik és körrendeleteik, csak is, és kizárólag a megye hivatalos közlönyéül választott, sőt parancsolt Tolnamegyei Közlöny, avagy ha annak kerete ezt épen meg’nem engedhetné, ennek melléklapjaként külön jutalmazás mellett is, csupán a hivatalos rendelmények közzétételére használandó rész jnelléklésével közöltessenek a közönséggel; mert ezáltal nemcsak az éretnék el, hogy a megyei hatóság minden köröz- vényt » megyei járási szolgabiró urak részére külön íratni, avagy a .csaknem olvashatlan kő, vagy gyorssajtó utján nyomatni annyi példányban nem kellene, (mit különben a Tolnamegyei Közlöny .«észére úgy is meg tétet,) — mondom, nemcsak ezen munka, -időtöltés és évenát számítva nem kis jelentőségű kiadás Jjjméltetnék meg.: (fcátha még az egész

országban e szerint történnék ?) hanem megkiméltetnék, már magában a rendelvények, vagy felhívásoknak annyifelé leendő szétküldése által okozandó idő és költség is; — de megkiméltetnének a sok teendőkkel elhalmozott járási szolgabiró urak is attól, hogy ők ugyanazon közérdekű körrendeleteket, melyeket elsőbb a mostan divó rendszer szerint a megyei Közlönyből ép akkor, vagy valamivel hátán később is, de igen kevés időkülönbség mellett vesz a megye közönsége a megyei közlöny utján, 'mint a szolgabiró urak, melyet ők ismét az ügy sürgősségéhez képest s halmozott munkájuk miatt az egyszem írnok, iktató és kiadó segélyével járásaik területéhez mérve 4 avagy több részbe készitni kénytelenek; ehhez véve még a szolgabiróságok utján községről községre közölendő gyorsaságot és ezzel járó kellemetlenséget és költséget s ennek daczára azon kellemetlenséget, hogy az ilynemű és után való küldeményekből hány veszik el a nélkül, hogy az rendeltetése helyén meg1 jelenhetett volna; de még tekintve azon körülményt is, :hogy az ily községekről községekrei küldözgetés mellett számtalan eset igazolja azt, hogy valamely felhívás vagy rendel- mény záros határideje már egyik vagy másik s épen az érdekelt felek kárára csak is a letelt határidő után érkeznek; — szerintem az ajánlott mód által ezen nehézségek mind ellennének hárítva, sőt a közigazgatási teendőknek sokkal gyorsabb s biztosabb végrehajtása és költség megkimé- lése eszközöltetnék ki.

Nem mulaszthatom el azon tapasztalatból merített körülményt is felhozni, miként azon idő óta, mióta a Tolnamegyei Közlönybe megye hivatalos közlönyének ki lett mondva, de sőt parancsolva, az azokban talált közérdekű tárgyakat egy némely kartársam a Közlönyből kötelességszerüleg jegyzőkönyvbe vévén s a majd 'A-ed évre ugyan e tárgyban és módon a járási szolgabirÓság útján vévén a már iktatott körrendeletét s csak is midőn a tárgymutató jegyzőkönyvbe vette által: akkor jött rá, hogy ezen rendelvény már a Közlönyből 'A évvel elébb jegyzökönyveztetett, de [megtörtént az is, hogy még akkor sem jött rá: ebből láthatólag s kéz- zelfoghatólag bizonyul be javaslatom czélszerüsége, hát még ha azon eset is hozzá járul, hogy a megyei járási szolgabiró urak felhivatnak, de sőt köteleztetnek, hogy mindazon nem szerfelett sürgős rendelvényeket, melyeket saját hatáskörüknél s intézkedéseiknél fogva járásaik közönségével közölni akarnak, szintén a megyei hivatalos Közlöny utján közöljék: ez esetben a szolgabiró urak a különben várva várt Közlöny illetve körlevél visszaérkezése előtt az eshetőségek kivételével, biztossak lehetnek, hogy járásuk minden községe csaknem egy és ugyanazon napon megkapja körrendeletét; már itt magában a biztonság az idő és munkanyerés nem kis támogatására talál ajánlatomat elfogadni.

Ez szerény vélemény a minden' oldalról igénybe vett’ időnk némi meggazdálkodására s közigazgatási rendszerünk javítására, ajánlva a megyei közönség figyelmébe.

Nagy-Szokoly, junius 19. 1877.

Szalay József,^községi jegyző.

KAzségjegyzAk egyletének

alapszabályai.

I. Czím.

1. §. Tolnamegye dombóvári járás község- és körjegyzői egyesülvén, az egylet „Tolnamegye dombóvári j árás községjegyzőinek egylete“ czímet vesz fel. Székhelye T am á si.

II. Czélja.

1. §. Egy részről az önmivelödés, munkásság, szellemi fejlődés élesztése, eszmecserék váltása és felolvasások tartása ; másrészről a jegyzői és közigazgatási teendőknek a járásban egyöntetűvé tétele és egyszerűsítése; a jegyzők erkölcsi és anyagi helyzetének megóvása és támogatása; a megyéhez, kormányhoz s az országgyűléshez kérvények fel- terjesztése egy vagy más ügyben.

Ili, Egyleti tagok, azok felvétele, jogai s kötelességei.

3. §. Egyleti tagok :

Az egyleti tagok : rendes, tiszteletbeliek és pártolók.

a) Rendes tag lehet minden a megyében levő s jegyzői teendőkre a törvény értelmében képesített egyén és minden segédjegyző.

b) Tiszteletbeli és bártolótag az, a ki ezen egylet iránti jó indulatát szellemi, illetőleg anyagi tekintetben tanúsítja.

4. §. A rendes tagok felvételét az elnök vagy jegyzőnél jelentkezés folytán a választmány általános szavazattöbbséggel eszközli; tiszteletbeli- és pártolótagok felvétele a választmány előterjesztésére a közgyűlés által történik.

5. §. Tagdíjak: Minden rendes tag köteles belépése alkalmával az alaptőkére egyszer mindenkorra 5 irtot, azon kívül félévenkint előre tag díjul egy írttot az egylet pénztárába lefizetni.

Ha a tagdíjak összege az évi költségvetés által -meg állapítandó egyleti kiadások fedezésére nem elegendő, a hiány a közgyűlés által megszabott pótlék kivetése utján fedeztetik.

6. §. A tagság végett ér: elhalálozás, elköltözés, hi- vatalboli elmozdítás, vagy kilépési nyilatkozat folytán, mely elsőbbi esetet kivéve, a . kilépő az azon évre eső tagdíját még befizetni tartozik. SS Minden kilépés az elnök vagy jegyzőnél bejelentendő.

7. §. Minden rendes tagnak jogában áll: az egylet közgyűlésein megjelenni; a vitatkozásban és tanácskozásban részt venni; a tárgy felett szavazni, indítványt tenni. — E jog gyakorlása másra át nem ruházható. — Az egylet tiszteletbeli és pártolótagjai a közgyűlésen szólási és indítvá- nyozási joggal bírnak.

8. §. Ezzel szemben minden rendes tag köteles:

a) az 5. §-ban megállapított tagdíjakat rendesen befizetni ;

b) a közgyűléseken pontosan megjelenni;

c) az egyleti szabályokhoz alkalmazkodni;

d) az egyletet minden megtámadás ellen védeni;

e) minden második évben egy szakszerű felolvasást tartani az elnök által megállapítandó sorrend szerint.

IV. Az egylet szervezete.

9. §. Az egylet ügyeinek intézésére hivatva vanak:

a) az elnök, alelnök, jegyző, ki egyúttal pénztámok^is;

b) a választmány;

c) a közgyűlés.

A. Elnök.

10. §. Az egylet elnöke a rendes közgyűlésen a tagok által szavazat utján, általános szavazattöbbséggel, 3 évre válasz- tatik. Az egylet tiszteletbeli elnököt is választhat a tiszteletbeli és pártolótagok közül. (Folytatjuk.)

Különfélék. 1

— A polgári iskola juniáiisn nem volt egyszerű ju- niális, nem is volt polgári iskolai juniális,' hanem Szegzárd és vidéke értelmiségének a minden várakozást felülmúló kedvező eredmény feletti nagyszerű örömmanifestátiója. A telsö fi-és leány tanoda növenkékei korareggel harsogó zene mellett, lobogó zászlókkal indultak E11 m a n n M i k 1 ó s iskolaszéki elnök laka elé s szívélyes éljenzés után kifelé a városból a vámházi kiserdőbe, mely a tanári kar ügyes rendező keze alatt egészen lakályos alakot nyert. Tisztított széles ut vezetett ,a tánczkör és étkező helyiséghez. Már d.

e. folyt a táncz, apraja és nagyja részt vett benne, mígnem az éhező apró sereg az asztal körül foglalt helyet s az általános Bábi néni jóízű foztéböl ugyancsak derekasan.fogyasztott. Délután 2 órakor volt a banquette, melyen körülbelül J00 tag vett részt s mindjárt a kitűnő paprikás hal után megindult a toastok árja. Bocsor Antal prépost Trefort ministerre ivott azon jóakarata támogatásért, melyben a polgári iskola létrehozásán fáradozó egyéneket részesité. — Ellmann Miklós: Safári Irma, Kram- mer János, Petrovics György, Nyitray Lajos, Séner János és "Kálmán Károly tanárokra, kik mindjárt az első évben oly szép eredményt tudtak felmutatni; — Varas dy Laj os tanfelügyelő a szegzárdi közönségre a polgári iskola létrehozása körüli fáradozások indokából, — Péchy József tolnai prépost egy olyan egyénért, kinél érdemeket csak a prépost úréhoz hansonló jóakarat tudott felfedezni s kinek nevét személye iránti kíméletből elhallgatjuk, — Varasdy Lajos tanfelügyelő az iskolaszék lelkes elnöke Ellmann Miklósért; Mikó György szokásos élezés toastja után Ellmann Mik ló s, Bocsor Antal pérpostért s azután egy egész csoport egyszerre Péchy J ózsef tolnai prépostért, kinek fáradhatlan ügy buzgalma minden a tanügy terén előforduló eredményt még a szomszéd községekben is átkarol. Volt aztán még testgyakorlati mutatvány, játék, ének, bűvészet és táncz késő estig százakra menő s egyre szaporodó közönség jelenlétében. Estefelé báró Augusz Antal ur is megjelent családjával. Adj a Isten hogy az emelkedett hangulat, mely a polgári iskola iránt mind nagyobb arányokat vesz fel megyénk, nagy közönségét is áthassa úgy, hogy annak áldozatkészsége rövid idő alatt lehetővé tegye a Tolnamegyét annyira megillető fögymnasiumnak létesítését, melynek az alap a polgári iskolával már lerakva van!!

— Színészet. Kétzeri és Saághy igazgatók társulatukkal városunkba érkeztek s előadásaikat, tegnap a Mária Terézia czimü vígjáték előadásával kezdették meg. Az idő nincs jól választva az itteni szereplésre, azért a társulat a pártfogás rendkívüli mértékére ne számítson. Mi részünkről kívánunk nekik-------tele házat!

— Egy gazdatiszt nemes tette. Folyó hó 18-án báró Sina Simon ur örökösei birtokán, a középmajori pusztán tűz támadt, mely igen valószínű, hogy szándékosan lett a cselédség boszujára meggyújtva, miután ezen gyújtás néhány héttel ezelőtt már két ízben megkisértetett, de ekkor szerencsére sikerült elnyomni; — sajnos azonban, hogy most minden segély daczára a szél miatt lehetetlen volt a cseléd- házat megmenteni, hol 54 tagból álló 17 családnak mindene porrá égett, a tűzoltáshoz a szomszédok csakhamar készsége gél megjelentek, Tolnáról a község fecskendezöje, úgy szinte Puszta-Apáthiról báró Bézsán ur tisztje és összes cselédsége lelkesen közreműködtek a tűz eloltásánál, de minden segély daczára néhány perez alatt az említett 17 szegény béres család ruha és kenyér nélkül maradt. — Néhány órára a tűzvész után a nemeslelkü szomszéd Garay Antal száiiitartó ur ezen sorok kíséretével a helybeli tiszt úrhoz cziipezve azonnal segélyt nyújtott az éhező cselédségnek:-—„Nevedé tolakodásnak, hanem a magyar közmondást tartván, a ki hamar segít az kétszer segít, ezen szempontból indulván ki, sietek a szerencsétlen égetteken annyiból segíteni, hogy addig is mig süthetnek, főzhetnek maguknak, 20 kenyeret és 10 font szalonnát küldök, osztasd ki köztök s ne úgy ve-