Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-05-06 / 19. szám
9- er. 2 fehér és 1 kék zsebkendő szinte E. és F. betűkkel hímezve. 10- er. Egy festett vászon vizitli. 11- er. 3 szoknya, egy festett vászon, egy kanavász vörösbarna és egy világos barna czicz. 12- er. 2. db. kötény. Továbbá ugyanazon éjjel Szinger Salamon szinte apáthi-i lakos boltjának falai, hihetőleg ugyanazon tettesek által kiásatván, tőle egy egész vég kék posztó, 30 röf vattmoll szövet, egy kasmír 7—8 tuczat fehér- és sárga czicz fejkendő lopatott el. Kelt Szegzárdan, 1877. évi april hó 4-én. Perczel Dezső alispán. 2906. Tolnamegye alispánjától. alisp. A nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatási minis- teriumnak az izraelita hitközségeknek a hivatalos intézkedéseknél való czímezése s magok az említett hitközségek által is használandó czímek tárgyában folyó évi martius hó 29-én 77G8. sz. a. kibocsátott rendeleté. Számos eset fordulván elő, hogy izr. hitközségek, beadványaikban, valamint a hatóságok is intézkedéseikben és jelentéseikben, a congressusi alapszabályok szerint szervezett és az 1871. évi november hó 15-éröl 26915. sz. a. kelt itteni körrendelettel közzétett alapszabályzat szerint szervezett hitközségeket, minden megkülönböztetés nélkül egyszerűen és egyaránt csak „izraelita hitközségnek“ nevezik, illetőleg czimezik, a miből zavarok, az egy helyen létező két különböző hitközség között félreértések, sőt a czímezés miatt versenygések is támadnak, ezennel felhívom a megye közönségét, hogy úgy felsőbb helyre leendő jelentéseiben, mint saját hatásköréhez tartozó intézkedéseiben, a congressusi alapszabály szerint szervezett hitközségeket „congressusi izr. hitközség“ vagy egyszerűen csak „izraelita hitköz- eég“ — az 1871. novemberi alapszabályzat szerintieket, az ezen alapszabályzat 4. §-ban foglalt meghatározáshoz képest „autonom hittörvényhü zsidó hitközség,“ vagy röviden „orthodox izr. hitközség“ s végre azokat, melyek egyik szabályzat szerint sem szervezkedtek újra, hanem most is a congressus előtti állapotukban vannak „statusque hitközség“ névvel jelölje, illetőleg czímezze; és ugyanezt tegye kötelességévé, mint saját tiszti közegeinek, mind a törvényhatóság területén levő összes izraelita hitközségeknek. Budapest, 1877. martius 29-én. Trefort s. k. iy87- Tolnavármegye alispánjától. alisp. KArAzés. A völgységi járás szolgabirája f. é. 539. számú j elen- tése szerint Kolompár József és Lakatos István kóborló czigányoknál, egy fekete szőrű, jegy- és bélyegtelen 10 éves kancza, továbbá egy fakó szőrű szíjhátu, sárcsa «'orrú, 8 éves bélyegtelen kancza és egy fekete szőrű, hátulsó bal lábára kese, csillagos homloku, 11 éves kancza ló marhalevél nélkül találtatván, bitangságba helyeztettek s nehogy tartásuk, csekély értékűket feleméssze, f. é. február hó 5-én elárvereztettek s a költségek lerovása után fenmaradt 7 frtnyi vételár a szegzárdi adóhivatalhoz beszállittatott. A tulajdonos tulajdoni jogának bizonyítását a fent kitett szolgabirói hivatalnál eszközölheti. Kelt Szegzárdon, 1877. april 4-én. Perczel Dezső alispán. 2174. Tolnavármegye alispánjától. alisp. K ö r ö z é s. Esztergomvármegye alispáni hivatala f. é. martius 2-án 1483. és ugyanazon hó-4-én 1552. sz. a. kelt megkereséseivel a fővárosi János kórházban ápolt 63 éves r. cath. val- lásu özvegy Tass szül. Schil Máriát nyomoztatni, s feltalálása esetén öt jegyzőkönyvileg illetősége iránt kihallgattatni, esetleg az utána felmerült 9 frt 44 krnyi gyógydijat beszedetni, egyszersmind az ugyanazon kórházban ápolt eszter- gommegyei kesztölczi születésű 33 éves r. cath. nőtlen napszámos Matsek Ferenczet is köröztetni, illetőségét feltalálása esetén lehetőleg megállapítani és az utána felmerült 2 frt 36 krnyi gyógydijat beszedetni kéri. Kelt Szegzárdon, 1877. april 7-én. Perczel Dezső alispán. 1897. Tolnamegye alispánjától. alisp. Hirdetmény. A foldmivelés- ipar- és kereskedelmi nagyméltóságu m. k. ministerium f. é. 1821. sz. a. kelt intézvényével tudatja, hogy a keleti bonyadalmak következtében támadható ragályos állati járványok hazánk területére való áthurczol- tatásának meggátlása végett elrendelte, miszerint Szerbiából kérődző állatok csak Temesmegye kubini- Krassómegye uj- palánkai és belobrecskai és Szörénymegye orsovai vámhivatalán át hozhatók be az országba s ezen vámhivataloknál állandó határszéli szemlélő bizottságok szerveztettek, melyek a csak teljesen egészséges állatokat bocsátják át a határon, egyszersmind értesíti a törvényhatóságot, hogy a keleti marhavész Európa sok czivilizált államában fellépett és aggasztó módon terjed. Ugyanazon ministerium f. é. 5570. sz. a. tudatja, hogy Krassómegyében még a báziási és omvedovai, Szörény- megyében pedig a szviniczai vámhivatalt jelölte ki Szerbia ellenében határszéli belépti állomásnak és ezen helyeken határszéli szemlélő bizottságok szerveztettek. Továbbá, hogy a Szerbiából egészségi igazolvánnyal érkező szarvasmarhák az 1875. évi XXV. t. cz.-nek megfelelő marhalevelekkel láttasanak el, elrendeltetett, hogy a határszéli belépti államásokon a marhalevelek kiállítását a bizottság eszközölje, a marhalevelet pedig mind a két bizottsági tag iija alá. Kelt Szegzárdon, 1877. april 7-én. Perczel Dezső alispán. .25.93- Tolnamegye alispánjától. alisp. Kőrőzéo. A pécsi m. k. pénzügyi igazgatóságnak f. é. martius 24-én 7340. sz. a. kelt megkeresése folytán, dohánycsempészet miatt 20 frt 20 krban elmarasztalt Juraschek János volt sörayei lakosnak jelenlegi'tartózkodási helye kipuhatolandó. Kelt Szegzárdon. 1877. april 9-én. Az alispán távollétében: Papé Gyula főjegyző. Körözés. A nagyméltóságu m. k. belügyministerium f. é. april 6-án 13496. sz. a. kelt intézvényével tudatja, hogy Nádassy testvérek, úgy Nyerges János budapesti kereskedők által 1—1 db. 50 frtos bankjegy hamisitvány mutattatott be, melyek közül az előbbinek vizsgálata elrendeltetvén, ismertető jelekül a következők állapíttattak meg: a fökép kinézése feltűnően fekete, a főszöveg kis írásának következő szavai: „íanbeSfürftlidjen," „bie," „gejefelidje" „flhtgenbcr," „angenommen" és a büntető §. 5-ik sorában ezen szavak: „ju 20 jährigen" és a 6-ik sor „ÜDauer" szavában a vég r betű, feltűnően nagyok ; a papír a valódiénál valamivel vastagabb közönséges irodai papiros. Kelt Szegzárdon, 1877. april 16-án. Perczel Dezső alispán. 28*4- Tolnavármegye alispánjától. | alisp. K ö r A z é s. Barcs helyesebben Zlátohlávek Teréz ürményi illetőségű trencseni bordélyház tulajdonosnö, a trencséni kir. törvényszék vizsgáló birájának 1875. évi octóber hó 21-én 786. sz. a. kelt határozatával kerítés bűntényének alapos gyanúja miatt bünvizsgálat alá helyeztetett, de időközben megszökött. Kelt Szegzárdon, 1877. évi april hó 13-án. Perczel Dezső alispán. 3*71- Tolnavármegye alispánjától. alisp. MegMeiiintisitcs. Széli Sándor pilisi lakos az ottani jegyzöség által 1876. évben 69. jkvi. sz. a. nevére egy 15 markos világos pej 9 éves jegy és bélyegtelen kancza kocsis lóról kiállított lólevelét elvesztette. Kelt Szegzárdon, 1877. april hó 26-án. Az alispán távollétében: Papé Gyula főjegyző. Gazdasági rovat. Gazdasági állapotaink, n. Ez aztán a nagy adó mellett szép törvényes szabadság! Ilyszerü tehát a külső gazdaság, azonban a falvakban sem tartunk nagyobb rendet. Örökös viszály per, patvar, vállás; ma-holnap barázdából áll a határ, kinek megvállás után helye az ősi belsőségben már nincs, az vagy kihurczol- kodik a szőllőbe, — a szomszédok nagy örömére!? — lévén ott még nagyobb szabadság, tyúkot, ludat, sertvést tarthat a másén — vagy vesz a falun kívül 2—300 □ öl térséget, épit reá — minden engedély vagy jelentés nélkül, — 4—5 öles zsuppos házat, azt takarodás után körül rakja holmi zsupp, szalma s takarmány félével. — Isten őrizzen tűzveszélytől! — s igy a kis házak töméntelen módon szaporodván, van már minden falu végén az úgy csúfolt Csiripszállás Uj-buda stb. féle elnevezéssel ellátott város-rész. Rohamosan haladunk s leszünk mindenesetre cultur állam! Más község ismét a természet által kizárólag legelőnek, erdőnek, vagy szőllőnek teremtett hegyen, vízmosásos, vagy homokos oldalakat szaggatván fel földnek, termelt azon addig, mig az ős erő a földben meg volt, midőn ez megtagadta szolgálatát, az értelmesb rész, — nem sajnálja erejét pénzét —felforgatja a talajt, és igen helyesen szőllővel ülteti; azonban a többség földnek használván illetőségét, — azt jogosan tavasszal, őszön, vagy bármikor legelteti is, — mi által a közben levő — és szép jövőt Ígérő rigolirozott szőllö — egész éven át — irtoztató károsításnak lévén kitéve, elszomorodott arczczal panaszkodik fünek-fának a gazda, de senki sem segítvén baján, — felsóhajt, hogy biz ez nem jól van igy! és végre is kénytelen költségesen elkészült szől- lőjét vagy eladni, vagy kivágatni; körül árkolásról itt szó sem lehet, mert ily helyen nem árkot huzni, — de a barázdába is vizfogót kell leverni. Erre ismét azt mondhatná valaki; hogy hát mire való a községi felfogadott csősz ? — 4—5000 holdas határban felfogadott 2 vagy 4 csősz — mai napság épen arra való, hogy abból él, — mert hogy képes legyen az egész határban össze vissza vetett termesztményekre felügyelni, azokat károsításoktól megóvni, absolute lehetetlen és végre is, ha mint vak, néha talál is bitang jószágot, vagy tolvajt, tessék megpróbálni, mibe kerül — pénzbe és időbe — egy pár mérő ellopott kukoricza vagy burgonya miatti panasznak, pernek kijárása? jobb elnyögni. Ezen beteges és abnormis állapotát a magyar kisgazdáknak már több gazdai és irói kör felismervén, a baj orvoslására különféle óv módokat olvastam ; igy az országos Gazdasági egyesületnél pár éve megpenditve lön egy kis káté kidolgoztatása, melyben a szarvasmarha tenyésztés, — nyári istállózással — lenne népszerűén előadva; — gazdasági szaklapok a népnek vetésforgót dolgoznak ki, hogy mit mi után vessen, mások igen helyes útmutatást adnak a takarmány termesztéshez, ismét mások a teleknek fával leendő beültetését ajánlják stb. — olvasnak is mai napság polgártársaink közül szép számmal kisebb lapokat, — gazdasági folyóiratokat, tehát olvassák a sok jó tanácsot is, de köszönik, nem használhatják, mert földjük nincs úgy beosztva, hogy azon egy bizonyos rendszer szerint gazdálkodni, takarmányt termelni, fát ültetni lehetne; ha az illető I akarná is; hogy pedig a nagytöbbséget valaki a I rendezés szükségességéről — capacitálni volna képes I — olyan nincs! Már pedig uraim roppant anomalia az oly jog-- [ élvezet vagy magyarán mondva szabadosság — I melylyel másoknak ártunk, sőt országos gazdászati ! szempontból is kárhoztatható, mert nem termelhetünk annyit, — mennyit kellő állattenyésztéssel — és egy bizonyos rendszer mellett — producálni lehetne és kellene is, azért az ily szabadosságot szerintem törvény által korlátozni kellene; e tekintetből mielőbb szükséges volna, hogy a földmivelési érdek képviselet — mezőgazdasági programmal az országos törvényhozásban — mint parexcellense föld- mivelő országban tekintélyes számban activ szerepeljen — és innen kifolyólag, hogy földrendezési törvény alkottatnék, mely- j nek oltalma alatt a községek értelmesebb tagjaiból alakult bizottságok a helyiviszonyoknak megfelelő földmivelési rendszert — tekintettel az állattenyésztésre — kidolgozhatnának és rendszeresit- tethetnének, — és mindennek őréül igen szigorú mezei és hegyrendőri szabályzat volna kívánatos. Ez volna meggyőződésem szerint az egyedüli mód, — mellyel a kisbirtok jövedelmét potencirozni, értékét növelni és ezzel a polgárság adóképességére biztosan hatni lehetne. A megyei t. gazdasági egyesületek örök hálára köteleznék maguk irányában a magyar kisbirtokosokat, ha a foldmivelés körül felsorolt — és még számos elhallgatott nyomorúságait a földmivelő népnek felkutatva, tanulmányozva oda hatnának, hogy e probléma megoldására az egyesületi körből indulnának meg a practicus javaslatok, melyek sajtó utján nyilvánosságra hozatván — a szakértői bírálatot megyénként provokálnák. j Egy gazda. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : lioda Vilmos-
