Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-04-22 / 17. szám

nem kelendő áruczikket félreteszi a raktárban s a helyett más értékesithetőbbet rendel, szóval próbál saját lakhelye viszonyaihoz alkalmazkodni.

Midőn országgyűlésünk a törvényes kamatlábról szóló törvény helyébe mást hozott, azt hitte, hogy nagyon bölcsen cselekszik, s most midőn látja, hogy az a bútor nem nekünk való, tisztességgel kidobja azt az üzleti helyiségből. Es az országgyűlés szerintem most nagyon helyesen cselekedett; bár egyszer belátnák már theoretikusaink s ideálistáink azt, hogy nem minden külföldi jó intézmény való még most nekünk!

Több törvényt tudnék idézni, mi külföldön helyes s nálunk valósággal romboló hatású, de most csak arról a törvényes kamatlábat megszüntető 1868. évi törvényről emlékezem s azt mondom, hogy az többet ártott nemzetünknek, mint egy nagyhatalmi háború. Minket sok tekintetben nem lehet hasonlítani az előrehaladott nyugoti államokhoz, mi még nagy részben gyermekek vagyunk, kik vagy azt nem tudjuk mi illik, vagy nem akarjuk tudni mi szabad és mi nem. Nekünk törvény kell, mit büntetlenül átlépni senki se merészeljen. Hogy így áll a dolog, bizonyítok.

Mit eredményezett nálunk az 1868-iki említett törvény? Azt, hogy az előbbi jó évek kedvező eredménye folytán megpénzesedett nép — mint a gyermek az első vásárban — minden eladó földet megakarván venni, a túlságos sok vétel miatt uzsorásokra szorult s azok oly lelketlenül visszaéltek népünk számítani nem tudásával, hogy (sub titulo minden 100 forint után havonként csak 5—8 forint kamat jár) 60—120%-ra dolgoztak előbb titkon, később nyilvánosan. A szegény adós, a mostoha évek miatt nagyon természetesen fizetni nem tudott, a kamatot a tőkéhez csatolták s az adósság oly nagyra emelkedett, hogy a kölcsönvett 200—300 frt 5—6 év múlva felszaporodott a fertály vagy féltelek áráig. A hitelező, hogy pénzét biztosítsa, követelését még jókor betábláztatta, nem pirulván mellé tenni a 80 120%-os kamatot, — a törvénynek akarva nem akarva segédkezet kellett nyújtani a biztosításhoz. Midőn a hitelező látta, hogy az adós már biztosítást adni nem tud: megindította ellene a pert s a szerencsétlen egytigyü azt vette észre, hogy mig előbb földbirtokos volt, most földönfutó s kinek azelőtt pár évvel részesaratói voltak, elmehet maga részest aratni s lehet zsellér, ha ugyan a szégyen öngyilkosságba nem űzi. Ilyen eset pedig nem egy van egyetlen községben is, hanem számos. Hogy az uralkodó uzsora mennyi pusztítást miveit népünk körében, azt még most meg sem mérlegelhetjük, majd látni fogjuk csak egy év múlva is, mert az uzsorások vissza fogják vonni pénzeiket, s fektetik nyerészkedőbb vállalatba, mint a nyugalmas kamatoztatás. Az uzsorás 8%-al meg nem elégszik, neki legalább is 50% kell s ennek elérésére megpróbál minden mesterséget. A uzsorás olyan mint a vért kóstolt vadállat, minél többet ízlel: annál többet kíván. Elismerem én, hogy más országokban is vannak uzsorások; de ott másként áll a dolog s ott az uzsora oly nagy mérvű pusztítást nem vihet véghez, mint nálunk. Külföldön kisebb nagyobb mértékben, majd minden gazda tőkepénzes, megtakarított filléreit vagy takarékpénztárba teszi, vagy rajtuk bármikor pénzzé tehető érték s állampapírokat vásárol. Ott tehát ritka gazda van készpénz nélkül, következőleg kevés szorul kölcsönre, a ki rászorul kap a takarékpénztárakból alacsony kamatra, a ki aztán már rítt is az uzsorások kezébe kerül: az sorsát teljesen megérdemli.

Nálunk éppen az ellenkező eset áll. Nálunk az a ritka gazda, kinek készpénze van, a mi lehetne, azt a magyar gazda vagy gazdaságába fordítja, vagy újabb birtokot vásárol rajta. Nálunk nem az a szokás járja, hogy kisebb, de jól berendezett s jó karban tartott birtokunkat, úgy miveljük s gyümölcsöz- tessük a mint azt a fóldmivelésnek újabb vívmányai megkövetelik; hanem az, hogy minél több birtokon gazdálkodjunk, mi azután azt eredményezi, hogy birtokunk a rósz berendezés, csekély beruházás, gyenge anyagi erő miatt alig hoz 3—4%-ot s ebből is egy rész a megélhetésre, másik rész a gazdaság fentar- tására kivántatván meg, folytonosan pénzszűkében vagyunk s ha valami szerencsétlenség ér bennünket kölcsönre szorulunk, mi legkönnyebben s legrövidebb j

i utón uzsorástól szerezhető meg, — hogy az uzsorás 1 miként bánik el velünk ? azt vázoltam folebb. Egyszer valamikor éppen lapunk hasábjain jeleztem sze- - génységünk okait s akkor szóltam a középosztály- , beli kisbirtokosok tönkrejutásának nevezetesebb for- , rásairól, — az uzsora teljes virágzása a népet tette volna úgy tönkre, mint tönkre ment a kisbirtokos 3 osztály nagy része. Az az eset állott volna elő, hogy r lettek volna egyes községekben nagyon gazdag és t igen szegéuy vagy semmivel biró emberek s a so- 5 ciálismus nálunk is nagy mértékben felütötte volna fejét.

Most egy lépéssel tovább megyek felvett tár- t gyám fejtegetésében. A törvényes kamatláb eltörlésének még az a szerencsétlen következménye is meg 5 volt, hogy a törvény kezelőit — a bírákat a tö- i meg előtt úgy tüntette fel, mint a kik az uzsorásokkal egy kézre játszanak, össze- 1 dolgoznak a szegény adós tönkretételé- i ben. Hogy ez a vád teljesen alaptalan, azt minden l józan gondolkozásu ember tudja; de hiába beszéljük l ám ezt a tömegnek, mert azt feleli vissza: ha az , urak nem akarnák azt, hogy minket ezek a vérszop ó k (ez az uzsorás tisztességes közneve) min- t deliünkből kifosszanak: nem ítélnék meg, hogy a szegény ember minden napra egy forint után egy krajczár kamatot fizessen (ilyen kamat is van a nép ■ között) s nem engednének legföllebb 10-nél több kamatot szedni. És ha erre' azt válaszoljuk, hogy az országgyűlés törülte el a 6%-os kamatot: azt felelik tüstént: hibásan is tette az országgyűlés; de bizonyosan hasznát látták az urak,azért egyeztek bele. Ennyire megrongálta a nép gondolkozását a lelketlen uzsora! Onhaszonért, pénzért képesnek hiszi a bírákat, sőt még az ország- gyűlés tagjait is mindenre, — mert nem tartja a lelkiismerettel, közérzülettel s az ország javával összeegyeztethetőnek azt, hogy az uzsorásnak azért mert pénze van, minden szabad legyen.

E bajok mindegeikét ha nem szünteti is meg, de korlátozni fogja legalább — hitem szerint — az újonnan alkotott törvény. Az uzsoráskodás megszűnését senki sem várhatja, olyan fene- az nemzetünk testén, melyet csak drákói szigorúság, vagy szerencsésebben alakulandó anyagi viszonyok irthatnának ki; de korlátozva 1 e e n d, — s már az által, hogy a nép látja, miszerint rá is gondol a törvény s nem engedi további szabad zsákmányul: igen sok van nyerve.

E mellett még más nyereség is leend. Nevezetesen azok, kik csak az áramlat s a nagy nyereségre való biztos kilátás által izgatva fogtak hozzá az uzsoráskodáshoz, most visszavonják pénzeiket s fordítják oda, hol a többszöri megforgatás által 8%-nál több nyereséget remélhetnek, fordítják kereskedésbe. A kereskedés mindenesetre élénkülni fog, még csak meg van hozva az a törvény s már is érezhető hatása a vidéken. Gabona és egyéb kereskedők jelennek meg a félreeső helyeken s ott, hol eddig kegyelemből vette meg valaki gabonánkat a tetszés szerinti áron, most illendő árt kaphatunk. Későbben még kedvezőbb lehet a helyzet.

Positiv eredménye lesz végre szerintem az új törvénynek a földbirtok értékének emelkedése pár év múlva. Körülbelül 8—9 éve annak, hogy Magyarország Bécs példájára szédelgő vállalatokba kezdett bocsátkozni. A társulatok keletkeztek, előállottak mint gomba az eső után. Ügynökök kalandozták be az országnak legelrejtettebb zugait, részvényeket, sorsjegyeket árulva, biztosításokat tukmálva, a hiszékeny közönség ráment a lépre s gyakran üthette pénzének nyomát, elvitte azt a szédelgés. A provinciának is meg volt a maga szédelgése, legalább nálunk Tolnában nagy mértékben meg volt ez a szédelgés, — hozzánk a földvétellel való szédelgés rákfenéje ütött be. Az urasági földek közül néhol egyes darabok, kisebb részletekre osztva, évi törlesztés mellett eladók lettek. Mivel az évi törlesztés összege nem nagy volt: belevágott még a kevésbé jobb módú ember is, — részint azért, mert hiúságának hizelgett az, hogy az a földdarab — melyen atyja vagy talán még ő is robotban dolgozott — most az ő sajátja lesz; részint pedig azon reményben, hogy majd a termésből törleszt.

Mi lett ennek a következése ? 1-ör az, hogy az

urasági földek holdjának ára 200—500 írtig terjedt,

2-or pedig az, hogy a remélt jó termés elmaradása miatt, oly terhek nehezültek az új birtokot vevők vállára, melyeket csak kölcsönnel gondoltak köny- nyithetni. A kölcsön — természetesen uzsora kölcsön — rátábláztatván a régi birtokra: megette azt; a ki pedig kölcsönt szerezni nem tudott: attól a vett földet is visszavették, részletfizetéseit is elvesztette. E körülményekhez hozzájárulván a terméketlen évek s növekedő terhek, a földbirtok értéke majd felére szállott alá s ott, hol az előtt % volt jobbágy telek (mintegy 8—9 hold) 2000 forint volt, talán még most is lehet venni 800—900 forintért s volt olyan község a hol, mig a régebbi időben több éven keresztül alig lett eladva egy vagy két negyed telek: az uzsorás időszakban egy év lefolyása alatt 56 fertály telek lett áruba bocsátva!!!

., E baj nem hiszem, hogy mégegyszer előadja magát. Még ugyan sok kisbirtokos tönkre megy az uzsora miatt, de hadd hulljon a férgese! A megmaradtak majd okosabbak lesznek s takarékosabban s eszélyesebben gazdálkodnak. A tőkepénzesek pedig nem lévén pénzükkel mit tenni, ha másként használni nem tudják, földet fognak azon vásárolni, a föld visszanyeri valódi értékét s lassanként be fognak állani e tekintetben is a normális viszonyok és nem fogunk hirt hallani 2—két forintért elkótyavetyélt házról és 87—nyolczvanhét forint s néhány kraj- czárért elbitangolt fertály szeszszióról.

En legalább remélem azt.

Különfélék.

— Közgyűlés. T. ez. részvényestárs ur! A szegzárdi borkereskedő részvény-társaság folyó évi april hó 29-én délelőtt 10 órakor Szegzárdon saját üzleti helyiségeiben rendkívüli közgyűlést tartand, melynek tárgya lészen: Indítvány a részvénytársulat liquidatiója, felszámolók megválasztása s azok részére szükséges felhatalmazás kiadása iránt. A midőn t. ez. részvényestárs urat a közgyűlésen leendő szives megjelenésre felkérnénk, egyúttal értesítjük, miszerint ezen közgyűlés az alapszabályok 38-ik §-a értelmében a megjelent részvényesek s azok részvényei számára való tekintet nélkül végérvényesen fog a liquidatió érdemében határozni. Kelt Szegzárdon, 1877. april hó 10-én. Dr. Szigeth Gábor, igazgató. Babos János, igazgató.

— Életmentük. A folyó hó 19-én d. u.. 2—3 óra közt erős dörgés és vilámlással jött nagy zápor alkalmával a sét- patak mentén sodort fadarabok kihalászása végett három fiú gyermek életveszélyeztetö kísérletet tett, úgy hogy a rohanó vizái- által felkapva (az u. n. Albanich hídja táján) csaknem bizonyos martalékai lettek volna a halálnak, ha Zsig- mond Ferencz és Tóth Pál urak elég jókor nem érkeznek oda a szerencsétlen gyermekek kiszabadítására. Legyenjutal- ma'a derék önfeláldozó mentőknek a szülök hála és örömkönye, valamint az ember tisztet teljesítés öntudatának édes boldogsága!

— Vekfildetett lapunk szerkesztőségéhez a soproni kereskedelmi- és iparkamarának folyó évi martius 12-én tartott közös ülésének jegyzőkönyve magyar és német nyelven, melyszerint a napirendnek 8 igen érdekes tárgya vitattatott meg, fontos határozatok és javaslatok hozatván különösen az ismétlő és ipariskolák látogatását illetőleg. Szintén érdekes még e jegyzőkönyvből a kamara buzgó elnöke lovag Flandoffer Ignácz ur által az italmérési jog szabályozása tárgyában 1876. deczember 31-én kiadott belügyministeri rendelet ellen benyújtott felterjesztés a magy. kir. foldmi- velés- ipar- és kereskedelmi ministeriumhoz, melyben F. I. ur először is a kamara sajnálatát fejezvén ki a fellett, hogy ezen uj, a gazdászati életbe bevágó rendelet, mielőtt kibo- csájtatott volna, a kamarákkal — vélemény nyilvánítás végett — nem közöltetett; több fontos érveket hoz fel a szeszesitalok eladását, érintő intézkedések helytelens égé bebizo- nyitásá"a. Kimondja, hogy a szeszárulás a regale joggal semmi összefüggésben nincs, mert midőn a regalejog keletkezett: a szesz még alig volt névszerint ismeretes. Kérdi, hogy miért, szabadjon ezentúl a kereskedőnek szeszt csak oly palaczkokban árulni, melyek 'A liternél nem kisebbek és egy liternél nem nagyobbak? Mit tegyen— úgymond — a közönség azon része, mely csak egészen csekély mennyiségű szeszt képes házi czélokra vásárolni? Mit tegyen továbbá az iparos pl. az asztalos, a székgyáros, ki a fény- mányhoz (pulitura) legalább 10 liternyi mennyiséget vesz egyszerre; talán köteles legyen ezt 10 külön palaczkban beszerezni ? stb. stb. — Igen egészséges észjárás a lovag űré, — érdemes az érdeklettek lovagias üdvözletére.

— Időjárásunk úgy látszik igazán áprilisi, azaz: szeszélyes; egyik nap fagy, másik nap havaz, harmadik nap villámlik és dörög. Többen jelentékenynek mondják a kárt, mit a folyó hó 16. s 17-ki fagy és havazás a szöllők buja hajtásain, de különösen a gyümölcsfákon ejtett. Lehet, hogy ez csak a szokásos sopánkodás, a hamar megijedés nyilat-