Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-03-25 / 13. szám
13. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. márczius 25-én. Ötödik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. ' ----------:--------------------To lnamegye törvényhatóságának s a (olnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre . , . 5 Irt — kr. Fciévre . . _ . 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdnn Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Szegzárd, 1877. martius 15. ]u Tisztelt szerkesztés ur! Állásomtól legközelebb «történt megválásomnak* bejelentése után oly szerencsés válék1, számos oldalról úgy hivatalos, mint ma- Rgán utón s becses lapja hasábjain is személyem és Étovábbi hivatalban maradásom iránt bizalömtéljes, megtisztelő nyilatkozatokban részesülhetni, a melyekkel szemben nem minden esetben nyillott alkalmam az irányomban tanúsított jóindulatért köszönetét mond- ijhatm. Engedje azért becses lapját igénybe vehetni, hogy mindezen testületek és egyesek iránt, tartozó $“és őszintén átérzett köszönetem adóját nyilvánítsam, leróhassam és kijelenthessem, hogy ha bár az irán- ffemi bizalomnak ily keresetlen s sokoldalú nyilvá- nulása daczára, a fenforgó körülményeknél fogva i*gy saját, mint a közügy érdekében hivatalomtól megválni s újabb erőnek helytadni kényszerültem is, ■éltékenyeif Őrzött' drága “kincs" az reárn iíézve inni-*”’ den körülmények között s hogy legnagyobb örömemre szolgáland, ha annak, nem is mint e díszes megye első tisztviselője, de egyik szerény közhar- |»zosa csekély tehetségem erejéhez mérten csak né- finleg is megfelelnem sikerülend. Fogadja egyszersmind t. szerkesztő ur is köszönetteljes baráti üdvözletemet, melylyel vagyok lekötelezett tisztelője: Döry Dénes Tolnavármegye lelépett alispánja. Tolna, 1877. martius 20. Tolnán e télnek folyamán a Tolna-szegzárdi országúton álló kálvária kápolna kirabolva találtatott; ap ismeretlen tettesek egy hátulsó ablakot kereszt- vasaitól kifeszítéssel megfosztván, bemásztak azon és az abbán levő csekély fehérruhán, oltárterítéken kívül a pénzszekrényt is feltörvén, a rövid idő alatt oda áldozott néhány krajezárt, de különösen vasne- müeket, u. m. egypár vaslemezekre festett fali képeket elvittek. Hogy a tettesek mások nem lehettek, mint az abban az időtájban a város mellett tanyázott sátoros vándorczigányok, onnan is kitűnik, mert a kápolnai kis csengetyü, melyet hasonlóan elvittek, a gyepen azon tájon találtatott meg, a hol sátraikban tanyáztak. Ezen eset, de még számtalan más újabban olvasható esetek, a milyen minden bizonynyal a czikói rablógyilkossági eset is, alkalmat adnak nekünk némelyeket a czigányokról elmondani. Mindenesetre sajnos, hogy e népfaj ily állapotban meghagy atik, melyben az emberiségnek szégyenére, a társadalomnak kárára, a vidékeknek, melyeken megfordulnak félelmére, önmagukra nézve pedig a lét és élet minden czéljától megfosztatva lévén, testileg sok bajokkal terhelve, lelkileg pedig minden némesb és önbecsülést adó érzelem nélkül élnek. E bajon csak a magas kormány és a törvényhozás volna hivatva segíteni; melyek fontolóra vévén, hogy mily szegy enítő az emberiségre nézve, hogy bizonyos emberfaj a czivilizált világ közepette mint vad nép bolyong, melynek se hazája, se törvénye és csak önkényére van hagyva; tekintvén továbbá, hogy mennyi erő vonja ki magát a haza jóléte eszközlésére kötelezettekből; hogy van egy népfaj, melyre se a népnevelési törvény, sem a katonakötelezettségi, adófizetési, közmunkái törvény nem szól, legalább nem alkalmaztatik, mely minden vallási körön kívül esik és hogy végre mily lealacsonyító érzés az, hogy az Isten képére teremtett embernek e földön sehol maradandó helye nem lehet, mert az ily vándorczi- gányokat mindenhonnan kergetik és csak attól függ létök, hogy hol tűrik őket legtovább stb. Ezen körülmények mindenki előtt ismertebbek, mintsem hogy hosszabban ecsetelni jkellene, a kérdés csak az, hogy TÁRGZA. A consul leánya. Angolból. Közli: Kaposi. — Száraz! — Hol? Merre? K — Egyenesen jobbra! B, , — Jól van! fekügyél le! j|p Az ott Blanló fok lesz, ugyhiszem Müller ur — szólt Wilson kapitány társához. Be ~ igen uram! a tegnapi figyelések óta nekünk jól Helle a szól által gyámolittatnunk. A Belle nem sokat hajlott el a del ej tűtől, félek mégis későn érünk kikötőbe. Ilyen széllel meg alkonyat előtt oda érünk Müller ur és akkor nem bánom, ha a szárazföldi lég egész vihart l^>z is reánk. Ha gondolja huzzuk fel a vitorlákat, hiszen ha valami találna bennünket érni, vannak horgonyaink. B, 7— 0 dehogy ! pram. B; A társ tovább ment. A fölebbi párbeszéd Wilson ka. pjjtány és társa között folyt a „Belle“, nevű hajón, mely Peruba kereskedelmi czikkeket vitt. Bj A lehetőleg vidáman s sebesen utaztunk tovább s órán- Bint hat mértföldet haladtunk. A hajó majd emelkedett, majd •ülyedt a habokon s fiiggö ágyomból — mely követte a hajó' minden mozdulatát — folytonosan láthattam a sajátságos s mindig a száraz föld felett elterülő boldog ködösséget. Az elébb emlitett szó „száraz“ igen nagy jelentőségű a tengerészek előtt; mégis megbocsátható egy gyengélkedő embernek, ha még ilyen fontos szóról is megfeledkezik. Én pedig igazán gyengélkedő állapotban voltam, heves lázam volt több nap óta, mig én a hajófedélzet hátulsó részében feküdtem, több napig Wilson kapitány vezette a hajót. Azon nap reggelén, melyen történetem kezdődik, a hajó fedélzetét még nem szántották fel a nap sugarai, midőn én a második kapitánynak s a kormányosnak segítségével nagy nehezen felmásztam a fedélzet elörészére s ott levő függő- ágyamban helyezkedtem el. Az árbóczról lehangzott kiáltás belém új életet öntött. Mint az éhes ember sóvárogva várja a pillanatot, melyben éhét lecsillapíthatja: úgy vágyódtam én is a zöld száraz láthatása után. Bizonyos nemű vad zsibbadtság nehezedett rám ezen a reggelen, a forró földövi nap fénylő sugaraiból; de a hosz- szas hangos kiáltás „száraz!“ úgy megrázkodtatá idegeimet, mint a trombita hang a levegőt. Midőn a száraznak irányoztuk utunkat, ösztönszerüleg kaptam a tárgyak körrajzainak tetsző árnyai után s midőn Peruhoz közeledtünk, gyönyörteljesen szívtam a szárazföldről felém lengedező illatos levegőt. Arra emlékezem, hogy olyan gyönge voltam, mint a madár, erőm egészen ki volt merülve, forró verítékcseppek peregtek le homlokomról és mégis azt sóhajtottam: Hála Istennek! En élni fogok, ha száraz földre juthatok. , A mint Peruhoz közeledtünk, a szárazföldről jövő szél naSyon megnehezítette elhaladásunkat és mi mégis mint Wilson kapitány előre megmondotta alkonyatkor horgonyt hogyan lehetne e fekete pontot az emberiség létéből kitörülui. E kérdésre nem habozunk egyenesen kimondani, hogy nagy bajoknál csak hathatós erős orvosságok használhatnak, úgy itt is csak azonmód segíthet, melyet H. József császár, — ezen magas szellemű, a reformok behozatalában herroicus jellemű uralkodó, — ki ha a nemzetek ősi jogait jobban tisztelte volna és azok megnyirbálásában oly mélyen nem markolászott volna, még több üdveset eszközölt; volna az emberiség javára, sőt saját fényköre emelésére nézve, — mondom, tehát azon H. József rj módja segithet. 0 ugyanis a birodalma több helyem gyermekápoldákat állított és azon rendeletet adta ki, hogy az ily vándor sátorosezigányok gyermekei időről-időre elszedessenek és ily ápoldákba elhelyezve, testileg és szellemileg ápoltassanak, neveltessenek. Az ek'ép felneyeltekből többször a legderekabb emberek képződtek; igy épen e sorok Írója egyik se- gédleíkészi állomásán a fiókegyházi községben egy falusi birót talált a ki az ekép elszedett czigánygyer- mekből nevelődött az ápoldában és mivel e népfaj szép elmebeli tehetséggel bir, jó visélete, szorgalma által annyira vitte a dolgot, hogy ama falunak legvagy onosb, legbecsültebb embere lett, hogy több éveken át birónak megválasztatott és számosb tagból álló családja teljes jólétnek örvendett; ezen eset azon vidéken nem egyedül állt. — Azt mondhatná ugyan valaki erre, hogy a természet törvényével ellenkezik a gyermeket édesanyja karjából kivenni; ez csak akkor állna sérelemkép, ha a gyermek roszra használtatnék, de ha ennek testi és lelki java ez által biztosittatik és ez által ő egy nagy szellemi örvénytől megmentetik, az soha sem sértheti a természet törvényét; íme a hitküldérek, a vad népeket a kereszténységnek legtöbbnyire az által nyerik meg, ha a Péterfillérekből összegyűlt pénzekből, a propaganvetettünk. Az utolsó néhány fordulat által csakugyan köze- lehh jöttünk a városhoz, de a szárazföldi szél nagyon hideggé lett. Csupán árhóczvitorláink voltak felhúzva s még azokkal is meggyűlt hajunk, a kötelek s gerendák csikorgása, a vitorláknak egy rendetlen tömeggé összecsomósodása s ezek végeinek a rendes helyről való kiszabadulása által oly zaj támadtr, hogy a leghangosabb rendeleteket sem lehetett megérteni. A megállapodási hely Peru előtt igen kitűnő és a mi mozgási terünk alig 70 ölnyi volt a kisebb horgony kötélen, a mely egyedül tartotta a „Belle“-t horgonyzási helyén. Négy napig maradtunk itt és Wilson kapitány rábeszélt, hogy maradjak itt s két hóig teijedö itt idözésem alatt hízzam magam a consulatus orvosának gondjaira. S csakugyan a legközelebbi reggel partra is szálltam s az öreg Pilarnak — igy hívták az orvost — gondjai alá helyezkedem, kinek tekintélyét egy hotelnek czimzett ház is emelé. Az orvos franczia származású volt s néhány év előtt egy spanyol-amerikai nőt vett feleségül. A nö nagyon csinos volt nagy olvadó szemekkel, melyekbe ha betekinték csudálatos kedvességet fedeztem fel bennök s tulajdonosának igyekszem is meghálálni gondoskodását, mit évek előtt elmulaszték. Az első szoba az emelet homlokzatán vendégszoba volt. Az öreg Pilarnak más betegjei is voltak. Azt hiszem a consul figyelemmel s jó indulattal van iránta, mert ott tartózkodásomnak rövid ideje alatt igen sokan jöttek hozzánk. Volt az orvosnak egy Juan nevű kis fia is, ki a nélkül, hogy nekem kedvezni akarna, a legnagyobb gyöngéd-
