Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-12-16 / 51. szám
51. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. (közember 16-án. Ötödik évfolyam. Jleg'jelesi: hetenként egyszer, Viisániap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — ki". Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova / az előfizetések, lurdelménvek és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugvanilt kaphatók, pip i___ To lnamegye törvényhatóságának, á wlnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. A választások előtt. A jelen időszak az ország életében egyike a legnevezetesebb időszakoknak, mivel ez időre esnek a megyei választások vagy régiesen szólva, most e napokban tartatik a restaur aczió. Fényes . . . nevezetes emléke ez a magyarnak az ólmos botok és fokosok idejéből. Milyen nagy és rémséges szó volt ez akkor és mily keveset jelentő vagyis csekély jelentőségűnek látszó most, a mai •: ' / modern magyar államban. Óriási különbség a múlt és jelen között, megérdemli, hogy vizsgálódjunk egy dótt/meg; mert az ilyen előtt nyitva volt minden ajtó, • minden szív, minden pincze, kamra, tárcza, korcsma, mivel mindegyik 20 évet betöltött férfi száj egy-egy voksot képviselt, sőt némely hangosabb torkú atyafié képviselt Százat is. Ezek a hangosabb torkú- atyafiak azután valóságos hatalmasságok voltak, a kiket szép szóyal, édes csókkal, terített asztallal, sőt néha csengd szürke és sárga csikókkal is meg kellett nyerni az ügynek, mert egy ilyen bocskoros kortes maga .után húzott gyakran annyi szavazatot, hogy a melyik részre állt, azon a részen biztos volt a diadal. kissé fölötte. A régi időben, a választások közelgésekor már megkezdődtek a korteskedések s folytak a nemes atyafiak között a capacitalások a többek között kézzelfogható argumentumokkal is. Pipaszó, kulacskotyogás közben kezdték rostálni a megye urait s a melyikApen^héinnféfszettj"aTEelyett "Felemlítettek valakit, úgy mellesleg jegyezve meg, hogy ez már csak jobban illenék arra a méltóságra. A mint a választási idő kitűzve lett, megmozdultak a pártok fejei -— mert hiszen szép hazánk pártoskodásáról majdnem olyan híressé lett mint a szegény Lengyelország w- s összehívták híveiket, egyik vagy másik nemesi udvarba vagy kastélyba egy kis ér- tekezletre. Az értekezlet azután sokszor 3—4 napi vendégeskedés mellett, megállapította a tiszti névsort saját pártjából. A névsor keringett faluról falura, kézről kézre s a választás idejéig gyöngyélete vala annak, kit a gondviselés kutyabőrrel álA korteskedés tehát folyt a pártok részéről hevesen . . . magyarosan . . . Egyik párt sem kímélte a másik jelöltjeit, --a legtöbbször az birt a legnagyobb kilátással a győzelemre, a melyik a másik fél jelöltjeit nevetségesekké tudta tenni. A nevetségessé tétel biztos bukás volt és pedig olyan, a mi üraiOiz illetők 3—4 re'sfáűfánó után is álig Tudták talpraállni. A küzdelem folyt egész a választás napjáig, meg lett próbálva minden fogás, — nem volt kiméivé semmi áldozat a czél elérhetése végett. A kortesek az utolsó napokban vezették embereiket a választási székhely felé s ott az volt leginkább a szerencsésebb, ki a jobb helyet kapta a szavazásig; mert a szavazás alatt lett leginkább próbára téve a türelem, miután az egymást ingerlések semmi módja nem lett elmulasztva, különösen a kortes vezérek részéről. Hogy ilyen alkalmakkor néha az ólmos botoknak és tégladaraboknak is szerep jutott, azt miképpen nem tudnák a mi megyénkben, a mely adta az egé§z országnak a hires Kubinszky és Pecs o v i c s nevezeteket ? ! ? Hasonlítsuk most már össze ezzel a most v fizó lt eljárással a mostani tisztválasztásokat — óriási a különbség a múlt és jelen között. A régi hatalmas megyének —melynek viczispánja hatalmasabb volt mint holmi 3—4-ed rendű kis német felség — alig van valami nyoma ... A megye gyűlést alkotja bizonyos meghatározott számú u. n. bizottsági tag. Ez a testület, mely pedig a megyének legfőbb fóruma volna . . . csöndesen tanácskozik, higgadtan . . . szenvedély nélkül határoz a folyó ügyek vezetése felett, intézkedik a neki meghagyott belügyekben s kormányozza a megyét a törvény értelmében választott közegei, a tisztviselők által. Még nagyobb lesz a különbözés, ha a mostani szervezetbe mélyebben betekintünk. Hajdanta a megye élén álló főispán, az idegen kormánynak Igen "sokszor sátelléséj a legtöbbször" a^némésF aspT- raczióknak határozott — habár néha alattomos — ellenlábasa, — most az ország nemzeti kormányának megbízottja, az országos érdekeknek lelkiismeretes képviselője s az állami törvények pontos végrehajtásának ellenőre. Az alispán hajdan pártjának egyik feje, néha főkortese, gyakran az országos törvények hatalmas védője — néha a személyes vagy párt ambicziónak a kiállhatatlanságig híí képviselője, — ma a megye törvényes közigazgatásának vezetője, fő intézője alantas közegei által. A szolga- biró, hajdan nagyon gyakran, a jól korteskedésért jutalmazott, vadászgatni, pipázni s basáskodni legTÁRCZA. Bruce Róbert. Történeti kép. Walter Scott után. (Folytatás.) E gondolatok közt hányatva —■ hogy.váljon melyiket válassza a kettő közül — egyszer történetesen felnézett a szoba padlására s megpillantott egy pókot, a mely egy saját maga által font hosszú szálon függve törekedett nemes szokása szerint ä padlás egyik gerendájáról a másikra vetni magát, hogy azon szöhesse tovább hálóját. A pók többizben Bruce számlálása szerint hatszor megkisérlé, de siker nélkül. Eszébe jutott, hogy neki is hat csatája volt az angolok ellen s a szegény pók hasonló sorsban van annyi kísérlet után sokszor meghiúsult szándéka, a mit elérni vágyott. Most — gondolá Bruce — nem tudom megválasztani, mit volna jobb tennem, a pók által kimutatandó szerencse által hagyom magam vezettetni. Ha a pók még egyszer megkísérti megkötni fonalát s az sikerül: én hetedszer próbálok szerencsét Skóthonban ; ha nem, akkor Palesztinába megyek s hazámat többé sohasem látandom. Mig Bruce ezen határozatot tette, a pók minden erejét összeszedve, még egy kísérletet tett s csakugyan sikerült neki fonalát azon gerendán megerősíteni, melyet elébb oly sikertelen szándékozott elérni. Bruce látva a pók előmenetelét, elhatározta ismét szerencsét próbálni s valamint azelőtt, sóba sem győzött: úgy ezután sohasem szenvedett szembetűnő hátrányt, vagy megveretést. Ellevén határozva megújítani követeléseit Skóthon birtoklását illetőleg, nem tekintve az e czélra megkivántató eszközök csekélységét, Bruce és. társai Rachrinból Clyde mellett fekvő kis szigetre költöztek át. A király partraszáll- tában a Iégelsö veletalálkozó asszonytól kérdezte, miféle fegyveresek vannak a szigetben? Azon választ nyeré, hogy e fegyveresek idegenek s most érkeztek, levertek egy angol tisztec Í Brathiosek várkormányzóját, embereinek nagy részét megölték és most vadászattal mulatják magukat. A királynak helyes oka lévén azon erdőbe való vezettetésre, melyben az idegenek mulatták magukat, ismételve kürtjébe fújt. Az idegenek vezére pedig nem volt más, mint a már fentebb említett Douglas James, a király legjobb barátja, a legmerészebb hazafiakkal együtt. Róbert kürtjének hangját meghallotta, — mert jól ismerte annak hangját — társainak kiáltott, az a király i' ismerem kürtjének Alvásáról. 0 és társai siettek találkozni Róberttel s a nagy öröm egyik részről sem hiányzott; bizonyos ideig qem voltak képesek megtartóztatni magukat a sírástól, midőn az utolsó elválásuk óta történt dolgokra, elbukott tervükre s elvesztett barátaik nagy számára gondoltak. De ők mégis férfiak, kemény szivü férfiak voltak s a haza megszabadítása lebegett szemeik előtt, a melyet a történetek daczára is reménylettek. Bruce tehát ismét beütött Skóthonba, még pedig nem messze birtokaitól, hol a nép által a legszivesebben fogadtatott. Terveket csináltak Douglassal, melyeknek nyomán az angolok elleni vállalatot megindíthatják. Douglas elhatározta álruhába hazájába visszatérni s ügytársait fellázítani. Bruce' a maga részéről egy alattvalója Luthbert által közlekedést nyitott az átelleni urricki parttal. Az említett egyén parancsot kapott, hogy ha'Larrickben az angolok ellen küzdeni kész honfiakat találna, birja rá őket fegyvert fogni s ha hajlandók erre, rakjon tüzet valami kitetsző helyen, vagy épen Brun sziget átellenben fekvő ayrshire-i parton levő Jumberry-i sziklacsucson. Az említett helyen adott jelre Bruce 100 emberével — mert nem volt többje-■J— átkel Larniokba s egyesül a felkelőkkel. Bruce és emberei darab ideig hasztalan vártak a sóvárogva várt jelre. Végre a Jurnberny-i csúcson tüzláng lett látható s a király bajtársaival. együtt vidáman kelt csónakra és dereglyékre, gondolván, hogy larricki barátaik már fegyverben állanak s készek velők egyesülni. Éjfélkor partra szálltak, a hol találkoztak a reájok váró Luthberttel, ki igen kellemetlen újsággal lepte meg őket. Lord Penyszola itt volt 200—300 emberrel s a népet fenyegetés és tett által annyira elrémitette, hogy senki se mer Eduárd király elleni felkelésre még csak gondolni is. „Áruló“ — szólt Bruce — „miért adtál tehát jelt?“ — Oh! — válaszolt Luthbert — a tüzet nem én gyújtottam, hanem más, miért? azt nem tudom: de mintán azt már égni láttam — tudva, hogy azt az én jelemnek vélve átjöttök, várok rátok a parton, tudósítandó benneteket a dolgok állásáról. Bruce csakhamar elhatározta, hogy miután már itt van Skóthonban, többé nem tér vissza, bármit küldjön is a fejére az ég és szerencse, elviseli. Csakhamar elkezdte az angolok elleni mészárlást oly sikerrel, hogy Carrick megszabadult Lord Perny-töl. Bruce különféle kalandokra küldte embereit az ellenség ellen I ezekben meglehetős sikert aratott. A király magányosan hagyatva, számtalanszor koczkáztatta életét s árulás és nyilt erőszak miatt szamtalanszor közel volt a halálhoz. Ezen események többnyire igen érdekesek, nem lesz tehát felesleges azokból néhányat közölni. Egyszer Brucenak egy közel rokona, kihen feltétlenül bízott, az angolok ösztönzésére elhatározta öt orozva meggyilkolni. E gazficzkó egy reggel két fiával a király körül —í mások távollétében őrt állott. Senki sem volt a király mellett egy kis fiút — inasát kivéve. Az atya kardot, az egyik fiú kardot és lándzsát, a másik kardot és csatabárdot fogott kezébe. Midőn a király e felfegyverkezést észrevevé
