Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-11-11 / 46. szám
46. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. november 11-én. ti Ötödik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova afz előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a telpamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 ft*t — kr. Félévre .... 2 „ 50 n Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Rendészetünkről. ii No, most már a Nr. I. alatti szokásos bevezetés, általános szempontok szellőztetése és a szives olvasó illemszerli tájékoztatása után: menjünk egy kissé a dolog melegebb oldalára, magyarosan mondva, nyúlj unk bele egy kissé a darázsfészekbe, — ha megmaratunk, csak quittek leszünk, mert mi is marni akarunk egy kicsit. (Ne tessék félreérteni: csak emberi módon, szelíden, mély sebeket hagyni nem akarva!) Ha az első számban emlitett külföldi rendészet tökélyeiről elmondottakat — mint annak csak nagyon kevés szóvali érintéséitől váltig kitűnik — csupán olvasmányok utján szerzett tapasztalataim diktálták toll alá: hazai rendészetünk tökelytelenségei- nek vázolásánál azon kellemes helyzetbe jutottam, miszerint azokról már mint szemmel látott tanú be- I szélhetek, nemcsak, hanem hivatkozhátom a külföldön szintén nem utazgatott t. olvasóra, hogy hasonlítsa össze e téreni észleleteit következő szavaimmal s legnagyobb, legédesebb örömemre, czáfoljon meg, ha nem úgy van, a mint mondom! „Kisebbekről a nagyobbakra“ — választóm jelszóul. — Menjünk azért először is a falukra egy kis rendőri tapasztalatért. (Vezérczikket írván, ne tessék különösnek a t. olvasó előtt, ha mindjárt a következőkben, száraz és olvont okoskodás helyett jobbnak láttam példákat hozni fel a dolog illustrálására, megállhat ez itt is, majd később megint elmélkedünk!) Idegen ember hova szállna, ha utazik, mint a „nagy vendéglőbe!„ Szobát itt nem válthatunk, mert az öreg Mózes gazda maga is mint Ábrahám, kinek hét fiai voltak (monda szerint) alig fér heted magával a „nagy ivó“ melletti benyílóban, még igy is kerül nyáron át egy pár apró gyérek az üres söntésbe éjszakára! Kénytelenek vagyunk tehát meghúzni magunkat ott, a hol lehet, maradni a hosszú asztalu nagy ivóban. Semmit se tesz, unni nem lehet magunkat a tovább utazásig! Vannak válogatott vendégek, élvdús társalgásu polgár atyafiak, ki ne hallgatná örömmel az ő derült társalgásukat? Ott ül épen az asztal végén egy tekintélyes jól táplált alak [ alias az öreg biró, ki nem ezért, vagy azért — mint maga mondja! — de hát csak be kell, hogy nézzen olykor-olykor, hogy nem mér-e hamis itczével az öreg Mózes ? (A litér kadencziája falun még: mit ér; j jobb a régi pint, az magyarul van, mindenki érti.) Azután meg ott ül tovább egy pár esküdt, a kis- biró, az éjjeli őr, sarokban alszik a czimbalmos, várván biró uram tekintélyes arczának, szigort mutató homlokránczainak kissé elsimulását, a most éppen jól kimért italok sűrűn bekerülése s Mózesné, a magát még mindig jól biró zsidóhölgy többszöri bete- kintgetése következtében. Fucscs minden! mondja most magában az álmos czimbalmos; politizálnak, itt nem lesz ma mulatság! Csakugyan igy van. Egyre szidják a kormányt, a sok adóért, mit már nem bírhat el a fold népe. Azután minek is az a sok ingyen élő ur? Meg kellene őket tizedelni! De lám, még az a szolgabiró is hogy henczegett itt tegnap, TÁRGZA. Fekete, vagy Haly szegzárdi basa. Egy adat Szeg/.árd történelmi múltjából. Irta: Csuthy Zsigmondi. in. Ilyen forma kinézésű kémjei voltak Haly basának és zsinoros, gombos, kivágott, ki metélt, kivarrott, kiprémezett öltönyü fiatalsága volt, még pedig a javából és a szépiböl. — Leányai csak úgy ragyogtak szépségükben! Sáska András uram — igy hívták a kém szószóllót — ki mindenféle kalmárkodás, kereskedés üzésébeu felette szorgalmatos volt, a neki adott utasítás szerint azért ment társaival Decsre és onnét tovább, hogy az igavonó barmokat számba véve, minden ló-, ökör- és fejős-tehéntől, kémény- kürtőtől, tűzhelytől, házasság és igy párszámtól adót követelve, adót szedjen be, még pedig minden halogatás nélkül. De nem is kellett ö kegyelmét ilyen megbízások teljesítésére sürgetni; mert a nélkül is igen gyors volt, mint eszem-iszom ember a paszitára, vagy mint boriszákos ember a csapot tekergetni, vagy hébérezni teli hordók körül. Csak úgy futott a prédára, mint szomjas szarvas a friss forrásra. — Jó napot biró gazda, szavakkal nyitámega község háza ajtaját, hol a jelenvoltak meglátva a drágalátos jó madarat, azonnal tisztába voltak magukkal, hogy kivel és mivel van és lesz dolguk. — Isten hozta, vagy nem is tudjuk hogy fogadjuk ke gyelmedet, tessék leülni, helyet foglalni és legyen a mi vendégünk. —■ Magam is úgy akarom — viszouzá Sáska András | — mert egy kis megbízást kell teljesítenem Haly basa ö méltóságának rendeletéből, hát mi újság és hogy vannak kigyelmetek és az egész község? — Bizony nem igen jól — feleli vissza Szappanos Pál biró uram — mert kártékony napok járnak. A hegyeken ; oly kemény havas esők hullottak a múlt napokban, hogy a ! munkások életük veszedelme nélkül alig állották ki és oly derek követték, melyek a szöllöhegyeket és kerti vetemé- nyeket elprédálták. És épen ezelőtt három nappal oly nagy égi háború volt itt és a környéken, hogy nálunk a határban egy fa alatt körülbelöl 100 csikót agyonütött a mennykö, a szomszédban pedig Pilis falujában 140 tehenet fosztott meg a jégeső a párától, mely oly sűrűn hullott, hogy másnap is lapáttal lehetett hányni és az efféle Isten Ítéletei, itt és másutt is történtek körülöttünk kivált a múlt hónap utolsó napjaiban, midőn az árvizek s más égi ítéletek megsiratha- tatlan károkat okoztanak. Messzebb is megvoltak ezen csapások. Nyéket és ennek határát csaknem egészen elmosta az árviz. így történt Báttaszékea és más viáékbeli falukban is, egy-kót óra alatt hullott jeges zápor, minden idei termést csaknem semmivé tett. Ludtojásnyi nagyságú jegek hullottak. Ezen kívül már ilyenkor seregestől szoktak menni az aratók az olyan részekre, hol bőven terem a gabona; most minthogy nincs pénz és e miatt igen olcsó az élet, alig kapnak a gazdák aratót. A Duna mentében 12 kr egy véka kukoricza, egy napi kapáló napszámos pedig ételivel együtt 24 krajezárba is belekerül s még igy is mesterség kapni. Ennek az az oka, hogy a mi napszámos parasztjaink csaknem olyanok, mint az evangeliombeli égi madár, kiknek ha van most mit enni, a holnapi napról keveset gondolkodnak. A pénzen kívül, mivel nincs, minden olcsó, tudja Isten mi, lesz belőlünk, nincs pénzünk, nem tudjuk szükségeinket feugy-e hallották kentek? Hát én nem vagyok itt nr a magunk falujában? Nem mi tettük meg ő kigyeimét? Es most lássák, még fenyeget, ha igy meg amúgy! Azért se, — megmutatom én, hogy biró létemre nem félek a magam árnyékától! stb. stb. Ez alatt az őr — rangjához illőleg - - elalszik, ha a biró ébren van, mi baj lehetne a faluban? Mikor jó kedvvel haza ballagnak: egy sötét alak árnyéka húzódik cl mellettük ^észrevétlenül, — a szőllő- pásztor adja tökéletesen és természetesen a „falu rossza“ Gonosz Pistáját, valami van a szűre alatt, de nem látja meg az éjjeli őr, se a kisbiró, lássa meg a biró, ők bizony nem árulkodnak, élni kell a szegény embernek! Amott egy ablak még világit, élénk lárma hangzik a kis hajlék felől. Mi lehet az fiaim?! — mond a biró uram — menjetek rögtön Gyuri meg Pista, ne szóljatok, hogy velem voltatok, majd holnap hozzatok hirt a sor felől. —-----Ott bizony egy cseké ly összekoczczanás volt; — haszontalanság az egész; — ezek a katonagyerekek itták a bucsupo- harat s bor között bizony egyik szó a másikat éri és a melyiket nem hisznek el, hát tekintélyesebb argumentumhoz folyamodik egy kicsinyt az illető: ez az egész! Minek ezt holnap elmondani a biró- nak? Hiszen maguk között szépen kibékültek, mindössze is Kis István betört fejére az orvosságot megvenni Nagy János Ígérkezett, az éjjeli őr és a kis- biró előtt, aztán meg vari az egész! Katona dolog, a lányok hozzá se mennének, ha olyan gyáva volna, hogy még veszekedni se merne, legalább ősz tájon! dezni, rongyosak vagyunk, van háznép, melynek nincs több lábbelije egy pár bocskornál. Sáska András uram nagyokat pillantva, hallgatta a biró és társai panaszos beszédét. Biz e mind baj — úgymond — atyámfiai, de már nem tehetünk róla, pedig magam is azért vagyok küldve, hogy a szokott adót, mely már ki volt hirdetve, egy pár nap alatt Szegzárdra be kell hozni innen is, amonnan is, egyszóval: mindenünnét a mél- tóságos Haly basa kerületéből; mert különben iszonyuságok fognak történni. Mert mint a basa mondá égetni, pusztítani fog határt, falut, erdőt, mezőt, a lakosok pedig kínos fogságra vitetnek. — Biz ez kemény beszéd édes Sáska uram és kegyetlen rendelet a méltóságos basától; pedig van ám mé"- hatalmasabb valami is a basa parancsánál és ez: a szükség az Ínség, a közös nyomorúság, mely a legszigorúbb rendeletnek is parancsol. Mi égetésre és pusztításra okot nem adunk és ha mégis ez bekövetkeznék, akkor arra kérjük Sáska András uraimékat, tisztelettel és magyar emberséggel, hogy égessék meg egyszersmind az Ínséget és szükséget is. Sáska András vállát vonogatva, felkelt ülő helyéből és tovább ment, ingerelve a basát a nyakasnak mondott parasztok ellen. IY. Kevés idő múlva ide s tova szaladozó földuépét lehetett látni, egyik faluból a másikba, nádas, ligetes, berk«« helyekre, hegyek és mélyedések közé. Es ezen menekvése a szaladó szegény népnek, oly nagy számban kezdett napról-napra mutatkozni, hogy már szállást is alig lehetett találni. Azok a helyek, melyek Szegzárdtól egy mértföldnyire- feküdtek, innen és túl a hegyeken telve valának menekvők- kel. Szivrenditő sirás, jajgatástól kisértetve szaladának a fehérnépek s köztük sok nemes úri nő, kik midőn megkérdezhettek volna, kétségbeesett futásuk okáról, azt telelek r
