Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-11-04 / 45. szám

czió, hanem maradtunk sok ideig' a régi slendrián rendszernél, megelégedvén gyermekeink csekély írni, olvasni s számolni tudásával, ha ráadásul teletömtük fejüket, általunk soha meg nem értett, elvont hitczikkelyekkel!

Ma már tudjuk, ismerjük a bajt, — hozzáfogunk tűzzel vassal gyermekeink koi’szerü nevelése és tanításához, melynek rendszerébe fel van véve a polgári jogok és kötelességekről szóló stúdium is; de bajunkat e tény csak a jövó'ben van hivatva gyökeresen orvosolni, mikor majd megterem látatlanul ama jogtiszteló', kötelességtudó, rendszerető uj nemzedék. De mi a teendőnk ma a régi generacziót illetőleg? Mit tegyünk azok irányában, a kik még ma is félre értik a legszentebb dolgot, a szabadságot? Kik óhajtják bár az állami békét és rendet személy- és vagyonbiztonsági önző czéljuknál fogva, de kivételt szeretnének tenni magukra nézve, hogy rendetlenkedni egyedül nekik lehessen ? Kik tiszteletben akarják tartatni önjogaikat, de a mások jogainak csorbítása mellett, kötelességeiknek figyelmen kívül ha- gzásával. Mit cselekedjünk ezek irányában?

Jól szervezett, erős, megbízható állami rendőrség, — részrehajlatlan, szigorú ellenőrzése a polgári jogok s kötelességek csorbitói, áthágói s mulasztóinak !

Hja! de mennyire áll még nálunk ez óhajtás a boldogító megvalósulás stádiumától?! Ég és föld!

............még pedig a nagyobb fajta, uj mértékkel

sz

ámítva!

Fentebb mondám s azóta nem bántam meg, hogy a rendetlenség, törvény iránti tiszteletlenség jogtiprás stb. talán Európa egy czivilizált országában sincs annyira divatban, mint nálunk. Most meg igy szólok: és még sincs — talán sehol — oly rendetlen rendőrség, mint nálunk! Avagy nem kiáltó tanubizonysága-e ennek ama legközelebbi, általánosan ismert párbaj alkalmából hirlapilag kürtőit ren dészeti hir, melyszerint az országos lapok — mint valami rendkívüli ritkaságot — sietnek tudomására hozni a t. ez. közönségnek, hogy a rendőrség nyomon van, hogy az illető elesett félnek ezzel és ezzel való előzetes ismeretsége folytán igy és igy járt el szakértő- leg a vizsgálat, a ayomozás körüli!! stb. stb. Hát még ez is valami nagy dolog nálunk? hogy Budapesten, az ország szivében, annyi kipu- hatolatlanul maradt párbaj és egyéb törvényellenes dolog után, sikerül egyszer nyomon lenni a t. ez. rendőrségnek egy csaknnem egészen világos és előre tudhatott dologban: ez már hozsánnára méltó?! Szegény magyarok mi! Persze, mi megszoktuk már a látszatnak is örülni, ha nincsen valóság | nekünk elég az árny, hogy belőle a fényre következtethessünk ! Nézzük a külföld rendészetét, tegyünk összeVedd el tőlük e reményt s gúnnyá válik fájdalom, erény és mind az, ami szent e földön.

Míg a száraz levél kicsiny halottként fekszik a földön, mig a sírok alatt a holtak hamvadnak s felettük a fájdalom áll élő emlék gyanánt: addig a könycsepp ekben, a koszorún, a csillogó gyertyafényben és a menyboltozaton az örök csillagokban szent remény ragyog.

Óh légy áldott köny, mely a sirra hullsz s némán is oly sokat beszélsz: hirdetvén a fájdalmat, mely a szívben örvénylik, a vágyat, mely a koporsóból kitör és eget kér, — a reményt, mely földiekkel játszik.

Légy áldott koszorú, örökzöldből fonva, melyet a kegyelet, az embernek, a hervadó virágnak sírja fölé tűz, emlékeztetőül ama szebb hazára,

„Hol hervadást nem lát a koszorú,

Mit Isten a hívek fejére tész!“

Légy áldott, szerény csillogó mécs ott a sír fölött, melyben szeretet és hűség szent lángja ég s mely & sötét . BÍrra a föltámodásnak örök világosságát hinted!

Mig a sírokat köny nedvesíti, koszorú ékesíti s rajtok a hűség égeti mécsesét: nem féltem az embert, mert mind- • addig azt bizonyítja, hogy a poron fölülemelkedve, lelke még az éggel rokon, az eget keresi.

Majd ha temető sötét lesz, benne sóhaj nem száll, köny nem hull s az emlékezet nem hoz fris koszorút a her- i vadt helyébe: akkor mi lennénk a holtak, a könyekre mél- ' tók, mi élők s nem azok, kik a sírban alusznak.

De ez nem lesz soha! Ne is legyen. Mert az'életre az i méltó s egy magasabb élet csiráit az hordja keblében, ki ez élet zajában nem feledkezik meg halottjairól. '•

Azért üdvözöllek komoly nap, halottak estéje tégedet! So- i kan kérnek tőled gyógyulást és reményt. Adsz-e nekik ? Óh adj!

hasonlítást s azután örüljünk ha lesz okunk rá. Hiszen mi nyomába sem léphetünk e tekintetben más államoknak! (már t. i. a czivilizáltaknak, nem értve az ázsiai és afrikai vad törzsek primitiv állapotát;) Hol áll a mi rendészetünk az egymással — legtöbb helyütt —- távirdai összeköttetésben álló, a bűnös cselekvényt sokszor végrehajtása előtt meggátló, sokszor nyomban felfedező külhoni ügyes és szakavatott rendőrök intézménye mellett ?! Ezt csak az tudja, ki ott jártában maga szerzett részint örömteljes, részint ;— a mi hazai viszonyainkra gondolva — elszomorító tapasztalatokat e téren, vagy a ki hiteles adatok tanulmányozása folytán a ki és ki nem tudott bűnesetek statistikai táblázatát figyelemmel betekintő úgy a külföldre, mint hazánkra vonulólag.

Azonban mi maradjunk csak saját honunk határain ez idő szerint, — lássuk csak saját rendészetünket egész terjedelmében, — vessünk pár pillantást úgy a városi, mint a falusi rendőri viszonyokra, hiszem, hogy igy is elérjük a czélt, a hova jutni szándékozunk s at. olvasó akár külhoni utazásának rendőri tapasztalataival, akár olvasmányok utján szerzett észleleteivel hasonlítsa össze a képet, melyet honi rendészetünkről — egyes töredékes vonásokban -— ezennel eléje rajzolunk: biztosan felismeri a ránk nézve szomorú igazságot, hegy nálunk még: nem ordo est anima f erű ml

Különfélék.

— A párbaj és requiem czimii, ifjú Bencze István bonyhádi plébános által szélnek eresztett röpirattal elárasz- tatott az egész ország, mindenfelé tengernyi sokasággal je- jent meg egyszerre, mint a baglyok és denevérek serege a sötét éjszakában. Na de kellőleg méltányoltatok is! A fővárosi sajtó egyhangú kárhoztató ítéletét megkoronázza a „Pesti napló“ folyó évi October 30-án kiadott 285-ik számában megjelent s egyházi körből származó következő közlemény: (A párbajról.) Egyházi körökből a következő levelet vettük: „Párbaj és Requiem.“ Ily czimü röpirat jutott ma kezeim közé s ebben a múlt napok alatt sokszor említett bonyhádi plébános ur a Perczel családdal szemközt tanúsított eljárásának helyes voltát, az egyházi törvények alapján, védelmezi. Hogy ezt tette, ez ellen semmi kifogásom, sőt elismerem, hogy magatartása teljesen correct és az egyházi canonoknak tökéletesen megfelelő; de hogy valaki a körülményeket nem ismerve s egyes hírlapok tekintélyére támaszkodva, paptársait sült sz . . aknak, vagy az egyház hitvány, jellemtelen tagjainak bélyegezze, ahhoz egy falusi plébános járatlansága, a helyi viszonyok és körülmények nem ismerése, rósz akarat és még valami szükséges. Megmondom tehát én a plébános urnák, hogy I Perczel Aurélt, mint minden öngyilkost vagy párbajban elesettet a Rókus egyházi plébános rendelte eltemettetni saját káplánja által, — ki eljárásáról — bizonyára számot fog adni saját bíboros főpapjának, de nem tette ezt saját tekintélyénél fogva, hanem oly óvatossággal, hogy az első orvosi lelet és vizsgálat alapján kiállított bizonyitvánnyal meg nem elégedvén, külön orvosi törvényszék által constatáltatta a „be nem számi that óság állapotát.“ Ha ebben kételkednék, kegyeskedjék az említettem plébánia hivatalban el - olvasni az ide vonatkozó okmányt; ha pedig a bizonyítványt kiállító orvosok becsületességét vonja kétségbe, tessék velők számolni. Elég az, h«gy beszenteltetett és erről a „budapesti liberális felvilágosodott barátoknak“ tudomásuk volt és azért nem is tagadhatták meg a requiem tartását; mivel azt talán megengedi ama nem felvilágosodott, nem liberális és nem sült sz . . . . bonyhádi plébános is, hogy azért, kit sepultura ecclesiasticával eltemettek: szabad misézni is? Es ebből kifolyólag tökéletesen igaza van, (mindőn röpiratában ezeket mondja) „hogy Budapesten az -ország bíboros áldor- nagya, ezen nemcsak állásánál, de hittudománya és hitbuzgalmánál fogva is az ország első papjának joghatósága alatt álló városban az ott együttlevö többi főpapok szemeláttára a szt. ferencziek párbajban elesett . . . ért. engesztelő szent misét tartottak.............a nélkül, hogy e miatt csak egy hajuk szála is meggörbült volna“ ... én pedig hiszem, hogy a plébános ur is meg lesz nyugtatva, miszerint ezután sem fog meggörbülni. A röpirat szerzőjének továbbá tudomására akarom hozni, hogy a budapesti barátok — valószínűleg azon „szolgalelkek, kik akár vétkes tudatlanságuknál, akár bizonyos emberi tekinteteknél fogva a hozott egyházi törvény megszegésére vállalkoznak“ minden fölvilágosodottsá- guk és liberaliss águk mellett képesek a sz, mise magasztos^ ságát fölfogni s nem űztek sem nem üzendnek comediát a legszentebből. A mi pedig mondani valója van ama liberális felvilágosodott budapesti barátoknak, azt bátran leírhatta volna s mindenesetre kár volt „e tárgyra vonatkozó és tolla alá tóduló eszméit megszakítani“ — érvszegény s a körülmények meg nem fontolásával irt füzetkéjének keretében — két lapon, melyek üresek, még bátran helyt adhatott volna nekik.

— Ila van Tolnának Benczéje------ van ám p,;.

ch

yje is. Mint a budapesti lapokból értesülünk, azon pré- post, ki egy izraelitáért a királynál kegyelmet kért, senki más nem volt, mint a mi Péchynk. Egy okkal több, hogy tiszteljük és szeressük öt!

— Egy kérdés és kérés. Ha valamely községi jegyő biró vagy községi elöljáró saját vagyona, — nem maga családja vagy cselédsége gondatlansága, vagy vigyázatlan- sága miatt, hanem szembetűnő szántszándékos gyújtás következtében hamuvá tétetik, hozzáadva még azt is, hogy a tűz nem más vagyonánál üt ki s nem más helytől harapod- zik által, hanem egyenesen a közhivatalnok tulajdonában történik, — ily esetben tartozik-e ? s méltányos-e ? hogy a károsult kára, ha az sem közköltségen, sem saját költségén tűz ellen biztosítva nem volt, —« a községi vagyonból vágyig a község által megtéríttessék ? Ha igen, minő országos, vagy megyei törvények avagy szabályrendeletek alapján ? Ha nem, miért nem? Kéretnek tettes Tolnamegye minden rendűjo»- tudói s különösen közigazgatási tisztviselői s megyebizottsági tagjai, legyenek szívesek e tárgyhoz szóllani s a tett k.édésr.e felvilágosítást adni; mert -ezen kérdésnek megvilágítása s köztudomásra juttatása által a megye összes községeinek, jegyzőinek s elöljáróinak igen fontos és életbe vágó dolgot hoznak napfényre s hasznot követnek el.

— A halottak ünnepe a kor érzelmeinek megfelelö- leg mind nagyobb arányban ületik meg. Szegzárdon a november 1-i est nagyszerű manifestatiója volt ezen iránynak. Egész napon át majd minden háznál (kinek ne volna kedves halottja?) a koszorukötéssel foglalkozott minden női kéz s alkonyaikor a koszorúk egész tengere s ezernyi nép- tömeg hullámzott a sírkertek felé. A zúgó hangárok bús szi- vetrázó zenéje közt azután mindenki meggyujtá lámpáját a sirhant felett, mely azok porait fedi, kik már számoltak az élettel s egy fájó sejtelem bizonyára sokaknak megsúgta, hogy nemsokára az ünneplők lesznek ünnepeitekké, mignem a ter! mészet örök törvénye szerint azok is hasonló sorsban részesülnek !

— önképző kör. A helybeli tanítók f. é. október hó 20-án önképző kört alakítottak. Czélja eme körnek első sorban az önképzés, továbbá a tantervnek és a tanórarendnek czélszerü elkészítése, a különböző felekezeti iskolákban való tanításnak összhangzatos megállapítása, nemkülönben az iskolalátogatásnál netalán felmerülendő hiányoknak eltávolítása, szóval a tanítás terén előforduló minden paedagogia mozzanatnak megfigyelése és javítása. Tanügyünkre nézve ez igen örvendetes jelenség, annál is inkább, mert helybeli népiskoláink bizony gyarló állapotban süllődnek. Nem is segíthet ezeken a bajokon elsőben senki más, mint maguk a tanítók; de csak úgy, ha az ügyet buzgalommal és _közös erővel felkarolják, a hiányokat a mennyire lehet, kipótolni igyekeznek, a bajokat pedig kiderítik és az illető hatóságnak figyelmébe ajánlják. Az értekezlet egyelőre minden 2-ik szombaton tartatik a polg. iskola bérelt helyiségében. Az önképző kör nem kötelez egy tanítót sem, hogy abban részt vegyen, de feltételezi, hogy a szent ügy érdekében Szegzárd minden tanítója kötelességének fogja tartani azt működésében támogatni.

— Simontornynról Írják nekünk. A török sebesültek javára folyó hó 14-én a simontornyai munkás ifjúság tánczestélyt rendezett, mely a csekély beléptidíj mellett igen szépen jövedelmezett. Az összes jövedelem 77 frt 70 kr, ebből a felülfizetés 29 frt 20 kr. A rendező ifjúság névsora: Csontos János, Drenovits Pál, Zsinka Ferdinand, Lamm János, Morvái István, Cseh István, Vinecker János, Drenovits János, Kricsker Ferencz, Auber József, Krátki Béla. Felülfizettek: a rendezők 4 frt. Fajnor Karolin virágárulás 5 frt. Hencsl Vilmos 1 frt. Fábián István 40 kr. Réch Adolf 10 kr. Fekete Julcsa 40 kr. Horján István 10 kr. Német István 10 kr. Miller János 20 kr. Czabuck István 1 frt. Frid- rich Sándor 40 kr. Lambert István 20 kr. Zsinka Vilma 20 kr. Csontos Zsófi 20 kr. Szüts Károly 10 kr. Horváth József 10 kr. Molnár Julia 40 kr. Lövi Jakab 60 kr. N. N. 30 kr. Szöllősi József 10 kr. Légárt János 60 kr. Fe- renczi Zsigmond 1 frt 60 kr. Heckman Emil 60 kr. Báli István 60 kr. Gottlieb Miksa 60 kr. Pfeifer József 60 kr. Fridrich János 60 kr. Máller Károly 50 kr. Gábris András 50 kr. Herpai Gábor ,20 kr. Gottlieb Sándor 20 kr. Lam- pert Ferencz 40 kr. Heszsz Tini 60 ki1. Liptai Ferencz 60 kr. Büki Jözsefné 20 kr. Drenovits Apollonia 40 kr. Ifjú Kocsis Lajos 60 kr. Klézer Antal 20 kr. Kertész István 20 kr. Puck Ignácz 20 kr. Németh József 20 kr. Ör. Kozák Lajos 60 kr. Sipos Imre 20 kr. Tancski János 20 kr. Puskás Ferencz 20 kr. Szüts Katalin 20 kr. Márkus Ferencz 10 kr. Kolinger András 60 kr. Horváth Károly 10 kr. Budai János 20 kr. Takáts József 20 kr. Petres István 10 kr. Friedmann Hermán 60 kr. Jó Ferencz 50 kr. Sípos Antal 60 kr. N. N. 20 kr. Ür. Légárt János 10 kr. Tóka Lajos 40 ki\ Sebestén Péter 40 kr. Blau Károly 20 kr. Rothau- ser Gábor 10 kr. Morvái Márton 60 kr. Pulger István 60 kr, Ifjú Sütő Márton 1 frt. Báli István igar 20 kr, Gróf Pál 1 frt 10 kr. N. N* 10 kr. Andorfi Ernő 60 kr, Suplioz Orzse 10 kr.

Uj gözliajózási menetrend. Az első cs. kir. szab. gőzhaj ótársulat f. é. október 3l-től kezdve uj menetrendet léptetett étetbe, melynek bennünket érdeklő főbb részei a következők: Budapestről Zimonyba indul a hajó hétfő, kedd, csütörtök és pénteken reggeli 7 órakor. Bajáról Budapestre hétfő, kedd, csütörtök és szombaton reggeli 5 órakor ; Mo-