Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-10-28 / 44. szám
44. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. October 28-án. Ötödik évfolyam. iHegjflcit: heichként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-ulfiza J 72. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugjanilt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és külgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a ioínamegyei .gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre . . . á írt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő laká«n: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányoson számíttatnak. Társadalmi bajaink, ív. A magyar társadalomban, a már említett bajokon kívül, meg van még az a baj is, mely a többi miveit államokban, különösen Francziaországban és Európa legnagyobb városaiban igen-igen virágzik. Ez a baj a divaton való szerfeletti kapkodás, magyarán divatmajmolás. Majmolása másnak az öltözékben, nevelésben, háztartásban stb. szóval mindenben, a miben csak képzelhető. Legelső helyen áll az öltözet májmolás ^férfiaknál, nőknél egyaránt. Ebben a tekintetben Pá- ris korlátlan ur századok óta és tán az is marad mind örökké. Ott mindig akad nő, férfi egyiránt, ki vezeti a divatot s bármit tesz az illető, követi a nagy világ, elébb Páris. azután a többi fővárosok, végre a faluk, a nőket illetőleg talán le egészen a kttíyabagos-ig, ha ugyan oda is eljut valami árva, kétségbeesett divatlap. Es ez az elterjedés nem történik ám valami csiga léptekkel; hanem rohamosan, úgy, mint a mai idő szelleme kívánja. Én ilyen formán képzelem a dolog menetét. Elmegy valami ünnepelt szépség Párisban valami divatkei’eskedésbe, ott megrendel magának saját Ízlése vagy kitalálása szerint valami öltözéket, mely vagy sziliére, vagy kelméjére, vagy szabására, vagy díszítésére nézve különbözik a meglevőktől. Midőn az öltözék elkészülj az illető divatkereskedés, melynek bizonyosan lapja is van — nem mulasztja el lapjában közleni, a legújabb rendelvénynek formáját a megrendelő nevével együtt s ajánlani magát hasonló megrendelések pontos teljesítésére. Az ilyen hírek s lapok a mai gőzerővel dolgozó világban, a fold minden részére hamar találnak maguknak utat s alig jelent meg a legújabb divatnak (mert azzá lesz az új öltözék, mivel utánzó mindig akad) leírása, már ostromolva lesznek a fővárosi divatkereskedések, melyeknek főnöke késztetve érzi magát — ez is lapban lesz jelentve — a tömeges megrendelések miatt a legújabb divatnak illendő tanulmányozása, a legszebb és legjobb minőségű kelmék beszerzése végett Párisba utazni. A megrendelt kelmék még meg sem érkeztek, már megkezdődik itthonn a hajsza, — divatlapjaink legtöbbje üti a dobot, ajánlja a legújabb árukat boldognak, boldogtalannak, habár az ár megbirhatat- lan is és habár az ajánlott áru még csak közelről sem éri meg a rá kiadott összegnek felét sem. A közönségnek kiváncsi, újon kapkodó része igy aztán szépen lépre jő, igen sokszor fel ül és tetszik magának divatos öltönyében talán egy egész hétig, I mert a divatlap másik számában már mást látunk, miután az a párisi delhölgy. vagy delfi 5—6 nap alatt mást méltóztatott kigondolni. Az új öltöny igy csakhamar divatbóL kiment jószággá lesz, alig volt viselve, már’ vándorol a zsibáruslroz, természetesen negyedrész áron. így áll a dolog nemcsak az öltözékekkel, hanem egyéb divattárgyakkal, ha nem 2—3 hét, de bizonyosan egy két év alatt. Sokszor azonban nem is ünnepelt egyének, hanem magukat megunt vagy kapzsi divatkereskedési közegek találnak ki új .divatot és az újdonságon kapkodó közönség egy része hordja az új találmányt, minél bi- zarrabbnak, vagy más szóval minél különczebbnek találja. Midőn aztán a divatvilág egyhamarjában újat I feltalálni nem tud: visszafolyamodik a régihez. Előveszi, felüti a régi — ha tetszik — múlt századbeli divatvilág történetének lapjait és megelevenülnek a XVII.—XVIII. századnak alakjai, mintha sírjukból jöttek volna elő és ez igy megy majd minden országban, a fővárosokban a legnagyobb, a vidéki városokban meglehetős mértékben, mert ha egyiknek van, a másiknak már kell, hogy legyen, mivel különben — mint mondani szokták —az utczára sem lehet kilépni megszólás nélkül. Azonban ez a mulatság majd olyan drága, mint a muzsikaszó, mivel majdnem csak addig tart, miután nemcsak az évszakokban, de egy közönséges évad alatt is 2—3 féle divat váltja fel egymást, a mikor a meghalt divat képviselőinek felebb leirt sorsuk lesz vagy odaajándékoztatnak a cselédségnek. Most már azt kérdem, hogy ki leliet-e ezt bírni költséggel? lehet-e bárkinek is 2—3 havi időre ugyanany- nyi 100 forintot személyenként csupán az öltözékre kiadni ?! Hát a hol még több öltözködni kivánó is van?!? Ez a baj pedig fájdalom nagyoa el van ha- rapódzva nálunk, pedig mi nem bírjuk ám. Az a külföld, mely mindenből pénzt tud csinálni s a mely a szükségeseket maga állítja elő, az kiadhat mér- hetlenül többet a ragyogó öltözékekre mint mi, mert ha kiad is,, nagyobb részint magának adja; de mi a külföldnek adózunk, nekünk nem kell a magunké, nekünk külföldi kell, még ha’a magunké jobb volna is, (hiszen nagyon jó boraink teremnek, lakomák alkalmával még is íranczia pezsgőt iszunk) igy hozza magával a finomság. Hallottam családról, mely kül- fóldieskedésben annyira ment, hogy még fehérneműit is Párisba küldte mosatni, mivel Pesten nem mostak eléggé jól. Mi ránk pedig nagyon ránk férne a takarékoskodás, mert mi nem sok féléből csinálhatunk pénzt, mi búzánkat, borunkat magunkra nem vehetjük; de mit is mondok? az a fájdalom, hogy van, olyan család, mely egy alkalommal egész évi jövedelmét magára veszi. Ez az állapot nem tarthat soká, meri tönkrejutást hoz ránk. Az a számtalan sikkasztás a mit naponként olvashatunk, az a sok öngyilkosság, melynek száma megdöbbentőleg növekedik, az a sok szétzüllött házasság s házassági botrány, hanTÁRGZA. Fekete, vagy Haly szegzárdi basa. Egy adat Szegz&rd történelmi multjábél. Irta: -C-suthy Zsigmondi . I. Az adószedés és fizetés minden időben nagy szerepet játszott a népek és nemzetek életében. Es ennek beszede- tésében a legrégibb időktől fogva, királyok és fejedelmek adószedőik által egymással versenyezve, nevüket a történelem lapjain meg is örökítették, különböző befolyással a szív érzelmeit illetőleg. A nagy Pompejus idejétől fogva a romaiak számára a zsidóknak egyaránt adót kellett fizetni, még pedig mindenféle vámok és révektől. Midőn a Sébai királyné Salamont meglátogatta volna, nemcsak a kalmárok és kereskedők, de még az arábiabeli minden királyok is és azon földnek minden fejedelmei aranyat és ezüstöt hozának vala Salamonnak adó fejében és mint az írás mondja: ilyen adófizetésből any- nyira elbövitette az ezüstöt Jeruzsálemben, mint a köveket az utczán! A persa királyok vánkosa és zsámolya, drága kincses kamrából állt. Dárius idejében az alvószoba, vagy ágyasház egy mesterséges arany szöllőtövel s venyigével volt bevonva, merő sárgaaranyból és köröskörül rajta a szöllögerez- dek, mindenféle drága gyöDggyel, drága kövekkel voltak megrakva. És kiváltképpen az utolsó Dárius az adók különböző neméből, oly pazarlólag viselte magát, hogy minek - utánna Nagy Sándortól, háromszor gyözotett volna meg, hü- telen tanácsosai s álbarátai, kik a prédában együtt szerettek vele osztozni, aranylánczczal megkötözve, úgy hurczolták és aranyos fegyverekkel okozott sebekkel ölték meg! A csalárd szerencsének ilynemű: állhatatossága, igen ismeretes, mert midőn valamely' dolog igen magasra megyen föl, szükség, hogy leessék és ha <a húrt túl a rendin igen mcgfesziljük, el kell annak szakadni. A vérengző szegzárdi basa Haly ezt nem akarván figyelembe venni, folytonos kegyetlenséggel zsarolt, mint Sar- danapul, kit midőn Arbaces a medusok királya szorongatott volna királyi lakhelyén, irigyelve annak zsákmányul esendő kincses kamaráját, mely 100,000 talentum aranyra és tiz annyi ezüstre becsültetett, kincseit nagy rakás fára hordat- ván fel, azt felgyujtatta és magát feleségével, udvari hölgyeivel és egész királyi palotájával együtt azon megégette! Más alakban ugyan, de Haly basának is ilyenforma sorsa fog lenni. Igen, mert aki szomjuhozza a pénzt, a zsákmányt, az azzal nem elégszik meg soha. És mint a példabeszéd mondja: mennél gazdagabb, annál szegényebb, mennél gazdagabb, annál zsobrákobb.(?) És igy nagyon természetes, ki mód nélkül szereti a pénzt, az vétek nélkül nem marad és a ki hiábavalót keres, vele vész el együtt, mint Haly, mint meg fogjuk látni későbben. H. Ebben az időben 1598-ban és 1599-ben, három telhetetlen basa volt Somogybán és Tolnában. A babócsai, kop- páni, de leginkább a kielégíthetetlen fekete vagy Haly szegzárdi adószedésre felügyelő basa. A nép csak fekete basának nevezte, mert nagyon fekete, zömök, torzonborz, ijesztő kinézésű ember volt. Mindenki futott tőle, mÍDt az ördögtől. Mint a vizkórságosnak sóba el nem olthatja szomjúságát, ba szinte a vízzel teljes kanna, szüntelen száján legyél! is ; mert minél többet iszik, annál többet kíván inni: szinte ilyen volt Haly basa is. A zsák- mánygyüjtés, a pénzszerzés, fösvénységtől elfoglaltatva, a kapzsiság úgy megülte és megszálta szivét, hogy ha szinte mind a Duna, mind a Tisza arannyal folyt volna is rá, még sem elégitheté vala ki irtózatos fosztogatási vágyában. Mint hajdan a gazdag Krassusnak kevés volt egész Rómának és Olaszországnak megdulása, fosztása, az egyházak kincsének elrablása; meri nem elégedett meg azokkal; hanem midőn hallaná, hogy a párthusok gazdag nép volnának, az aranyér benne megpesdülve és azok javaira ásitozva — ámbár torkára fort neki — azokat rablásvágyból megrohanta. Haly épen igy cselekedett, mert midőn elébb mint a koppáni basa Somogymegyét egészen feldúlta volna, Szegzárdra réndel- teté magát a fővezér pártfogásából, kinek megigérte volt, hogy iránta kimutatandó szolgálatjáért, egy igen szép magyar leánynyal fog kedveskedni, miután úgy volt értesülve, hogy Szegzárd és vidéke, igen gazdag szép nőkben éá más rabolnivalókban. De bízón e kívánsága keservesen esett neki. Ebben az időben Szegzárd egészen másként nézett ki, mint napjainkban. Csak is az úgynevezett „Sexardui möntés“ melyekről a régi Ufóik szerint vette volna a vá-
