Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-02-04 / 6. szám
1 Égj H egészséges, használható, sőt művészinek nevezhető hang talán egy székhelyen sincs csoportosulva, mint épen nálunk. Honnan van tehát, ho«y az első szent felhevülés, lelkesedés lángja ily hamar lelohadt; honnan van, hogy dalárdánk, melynek tagjäit először a szabad társulás törvénye is képes volt összetartani, utóbb szigora rendszabályokkal sem lön összetartható s szétzüllött, mint pásztor nélküli nyáj, szétszéledt mint verthad ? Honnan van, hogy ‘ ma már e nemes intézmény — a költő szerint — „névben él csak, többé nincs jelen?“ I— vagy talán a régi dicső alkotmány romjaiból olykorolykor, kiváló temetési alkalmakkal t összetákolt da- lár-testület még mindég optikai fallaczióba ejti a hi- ■ székenyeket, gondolván, hogy ez az a régi dicső, '.al- I kotmány! ? Ne csaljuk magunkat, —I guerilló-harcz ez csak az ősök dicső csatározása után! s nekem úgy tetszik már, valahányszor az ily „ex ■ abruptó“ dalárda „ libera nos domine de morte aetérna-<íját hal-' lom énekelni, mintha a dalárda énekelné utolsó gyászos* hattyú-dalát: Szabadíts meg uram az örök haláltól! S mi e szétzüllés oka? Az ellobogott lelkesedés, a szalma-láng, az örökfényü csillag alázuhanása s némi részben a személyeskedés, az indulat-tliz lidércz— fénye általi posványba vezettetés! De nézzük továbbá a szintén lelkesedés-szülte hajdani „műkedvelői előadásokat.“ B Ezek még ma is dívnak s egy perezre szintén örülünk I a saját magunk általi megczáfoltatásnak, hogy ma már oly ritka volna az igazi lelkesedés. De örö-; műnk nem sokáig tart, meid mint hideg zuhany zú- | dúl nyakunkra a rideg tapasztalás, miszerint a hajdani lelkesedésnek e kedves szülötte sem az többé, ami volt az első féllángolás korában. Akkor önczél I volt, mely lelkesültek sokaságával tölté meg a" műkedvelői előadás termeit csak azért, hogy az áldozatkészek oda — mint a jótékonyság oltárára — tehessék le a szegény szerencsétleneknek szánt filléreiket s ne legyenek kénytelenek a közvetlen adás, alamizsnálkodás által némelyeknél talán előidézen- dett bizonyos pírját a szégyennek látni a felségéit szerencsétlenek halvány arczán; nem akarták tudatni a ballal, a mit a jobb kéz cselekedett. E czél hova tovább mind jobban ellebeg az emberek szemei elől, a műkedvelői előadás nem jótékonysági czél többé; hanem eszköz, mely először csak táncz- mulatsággal, utóbb még nyerészkedő , tombola varázsával is kellett, hogy összeköttessék. A kezdetleges lelkesedés szalma-lángja e' tekintetben is hamar ellobogott s elfoglalta helyét a hideg önzés, ;a szent dolognál is számító élelmesség; ez lett az elérendő czél, a jótékonyság csak oda segítő. , eszköz, mely kedvetlenül gyakoroltatik a kedvért, az örömökért! Lássuji a nép- és olvasó-köröket. Ezek is csak néhány éves- gyermekei a lelkesedésnek. — Nemes I tűz volt az, mely ezek által —kezdetben — a pol- j gárisodás, művelődés oltárán kigyújtatott; végczélja j magasztos, életrekeltői dicsők s a majdan teljesen I polgárisuk, mívelt honfiak hála-koszorúja köritse homlokukat! Fonódjék nevök köré a kegyelet Is" elismerés zöld repkénye! Hajh! de a művelődés ezen oltárán kigyűjtött áldozat-tüz is néhol lohadni, máshol lidérczesedni kezd; sok helyt már teljesen kioltva, csak füstölög a tűz s a njégmlykor fel-fel szjporkázó^ hamvaknál Bachus áldozati tüzét akarják felgyújtani. Hát a lélek-emelő, elme-élesítő, ismeret-nyújtó, Arzelem-nemesítő felol'vpsásQk hova,, tűntek ma már :*sok nép- és oltiasó^lw>iíölylöí9, tilbbek kőit a^liásléhk- ből is I Hát igy elkophatik az erős lelkesedés ? — így satnyul el á jónak s szépnek “életerős csirája? Hja! szálraafiáng ez isi A ^felolvasások ? Lön már azoknak is régi |elo3vádá§ph!i^Íhajtjtlls 4*»' jf Jtjj&M» Í)UrJ kása felejt el nem titkolható igaz fájdalommal. Hát megyei ’- közlőj|f$üi>k ͧ19} — Talán erről le se vonjuk a fátyolt. Lehetnefiek e lap lelkes pártolói között, kik megborzadnának a megye ez édes- szülötte mai-ruhájának látásán, azt. hívén, -hogy királyi díszben jár, jó -sorsa/van, szerencsés; pedig most is úgy szólván egy emb,sr irga.-, lom-kenyerén tengődik; teremtője nem - tudja szegényt, elhagyni. Készakarva hagytam utoljára a tűzoltóság in-, tézményének megemlítését, hogy a sok keserű láb- dacs után jusson egy kevés édes eledel is. a búvár léleknek. Ez is a legközelebbi kor lelkesültségének gyermeke, mely csaknem egyszerre megszületett hazánk majd minden jelentékenyebb városában. — A hideg, önzés és a dicsőség-éhes irigység ezt is fojtogatni akarta már születése után, de ez életrevaló csecsemő Herculesként rázta le magáról a fojtogató kígyókat. Azonban miként a szalma-tiiz kialszik a tűzoltók ügyes elbánása által; • miként a katona harezi lelke-j sedése lelohad, bátorsága vesz, ha soká nélkülözni kénytelen t a csaták zaját: úgy é nemes intézmény is minden sokoldalú hasznai mellett, nem mondjuk, hogy a gyakori tüzeset hiányában, hanem igenis a tagok s pártoló-közönség lelkesedébe múltával,, — a roszakarat szelének fuyása.' mellett, igen könyen ha-; mar ellobbanó szalma-láng lehet;; azért Ititartás, lel-. kesedés megyénk s városiink érdejxies , polgárai ! .—^ Hadd lángoljon fel bennünk, újra, a minden , szép, jó és igaz nánti lelkesedés, valódi nemes bnygalomnak még a tűzoltók által (isr kiolthatatlan lángja,] mely egyedül képes joratöreky0ßünknek mra'adandó.ságot, hazánk, megyénk, városunknak tartós jólétet,,biztosítani! Különfélék. — Tánezvigalom Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegye} Nöegylet“ tánczvigalina múlt szombaton tartatott meg s kétségen kivül a farsangi ivad legsikerültebb vigalmai közé soroz- ható.-‘ Nagyszámú, szép közönség töltötte be az uradalmi vendéglő díszes termét s daczára a nagy kiadásnak, a jótékony czélnak nevezetes jövödelmet biztosított., A hölgykoszoru jgé| diszes vplt, melyből a mennyire emlékünkben xparadt, fel- említjük ja következőket: Perczel Mór tábornokáéjkét leányával, Perczel Vilmosné, Sztankovánszky Jánosné, Trajber nővérek, Simon Bella, Kausz Gizella, Tóth Etelka, Steiner Anna, Török Béláné, Pápéj Gyuláné, Eötvös K. :'Lajosi?é,\tJj- helyi Ilka, Sass Istvánná, 1 mások. Ez az érem egyik oldala most tekintsük meg a másik felét. Egy szenvedélyes vizsgá-’ lódq kiszámította, hogy a hölgyek egy helyen és egy éjjeli JttOpOé frtot áldoztak a fényűzés szenvedélyének. A 100 _20u frt os ruhák nem tartoztak; a--ritkaságok közé, melyek jó ré-í sze a hasadó hajnallal már csak foszlánykép szerepelt. Ügyi látszik nincs szükség az emapöipafipra s a hölgyek tényleg! a helyzet m-afia mert mig az aggódó .családapa és félj rugaJ f jppü|itliÍW «(arabjait a padlásra rakatja s fegyverét elaján-t I® «kozza, hogy a viíllaira sulyospdó közterhek (egy , részétől meneküljön, addig ja hölgyek: ezrenként vándoroltatják a keservesen szerzett pénzt-a külföldi gyárösok. ZgebéSbé. Ha igyj folytaljuk, csinálhat nekünk Tisza Kálmán akár minő bankot! és vámegyezményt, az annyagi romlás elhárítható nem lesz. “'Bizony üügy- éWlőmeket' ,'szefezné'"és ‘halhatatlan nevet vívna ki magának, ki a_-hazai olcsó és egyszerű kelmék viselését divatba hozná § saját termékeinknek á fényűzés szenvedélyének eltávolításával, egy kis keletet biztosítana. — Felhívás. A megyei gazdasági egyesület alapitó, úgy részvényes és évdíj as't. ez. tágjai, — kik a lefolyt 1876-ik évre járó- tagdíj illetményeiket mindeddig : le nem1 fizették, tisztelettel felkéretnelic miszerint tagdíj hátralékaikat az egyesület pénztárába alkalmilag, vagy postái utalványnyal hozzám Szegzárdra mielőbb bekfildeni . szíveskedjenek,; Kelt Szegzái’don,, 1877.. évi január- hó 18-án. Kelecsényi Ambró egyleti pénztámok. — A budapesti tűrök föconsul a duna-földvári ifjúsághoz, a' török' sebesültek javára rendezett tánezvigalom jövedelmének -felkifltlése alkalmával a bálbizottság1 jiénztOT^ nokához a-következő köszönö-levelet intézte: Budapest; '-étd 1877. Tisztelt ur! Becses levelét-66 fit, egy darab cs. kir. arany és egy ezüst '2 fitossal, melyet ön és társai, ren-í dező urak,, egy nyilvános mulatság által a cs. tprök seregi sebesültjei,számára szívesek voltak bevenni, megkaptam. Midőn az említett összeg átvételét ezennel nyugtázom, nem mulaszthatom’él, úgy kormányom, mint a magam nevében mély köszönetemnek kifejezést adni azon nagylelkű rendező urak,' mint adakozók iránt, kik az emberi részvét nemes érzetével sietnek egy-nemzet sebesült harezosái szenvedésének enyhítéséhez járulni, mely az érdekegység. öntudatától eltelten baráti; rokonszenvvel viseltetik a magyar iránt. Fogadja tisztelt ur, úgymint a többi rendező urak, megkülönböztetett tiszteletem, és köszönetéin kijelentését,." mely lyel maradok kiváló lisztele-1, temmel! Seímed BE. föconsul. fl Ez is követésre műitől' A kölesdi ágeat.1 htiv.1 egyház tagjai nyelvükre-, viseletűkre1,1 szokásaikra' nézver tisztái magyarok, azonban' -a legnagyobb részt mérnie t han-g-'í záAu né;vet viselnék.! Neveiket Ugyan már- maguk köztit letékesebb mübirónak tart Jíg s kinek őszinteségéről kételkedni semmi oka nincs jg*í azt állítja, hogy egy bizonyos mü, kiválóan szép, kétségltivülinek tartja, hogy annak igaza van. Uji-a a szemlélethez fog tehát, - elhatározva lévén, + feltalálni vagy képzelni annak szépségeit s ha valaki csodáláshoz hasonló állapotba teheti magát: örvend haladásának. Éppen ilyen az a mód, mely szerint az olvasók kilencz- tizede Ítél a könyvekről. Szégyenük helyben nem hagyni,/ midőn egy tekintélyes ember, valamely"künyvet jónak állít. Most, bármily, haszontalan legyen is valamely, költemény vagy beszély, nem sok fáradságba kerül, kedvező tudomást szerezni arról a napi, heti, haviközlönyök bármely lapjain is. E közben semmi vagy igen csekély mondatik a másik oldalról. A szerzőnek és kiadónak érdekében áll a könyvet magasztalni, — senkinek sem áll pedig szigorú érdekében legyalázni. Csak, kik leginkább volnának képesítve a közvélemény vezetésére, rangjukon alulinak tartják ily puszta ostobaságot pelengérre állítani, — vigasztalván mugukat azzal, hogy az olyan népszerűség nem lehet állandó. Ezen megvető közönyösségben azonban már messze is mentünk. Tökéletesen igaz, hogy az oly hírnév, mely úgy volt kényszerítve természetes virágzásra, oly hamar hervad el, mint nyílt, — következésképen attól sem félhetünk, hogy a tuk- málás valamely scriblert classicitás tetőpontjára emeljen. Valóban mulatságos a folyóiratok utolsó köteteit vizsgáivá látni, hogy néhány hónap alatt mennyi halhatatlan mü gyüjtetett Black More költeménymihez és Mrs. Behn novelláihoz, — mily sok „mély szemlélődései az emberi természetnek“ és „kitűnő rajzai a divatos modornak“ „tavaszi veröfényes életadó gondolatok“ „magas képzelődések“ „ifjúi ömlengések“ „megtestesítések“ „hullámok“ „az egyetem szépségeivel vajó társalgás“ „a lelket szeretetreméltóság és isteniség szenvedélyes érzelmére olvasztó hangok“-at felejtett el a világ*. A könyvek és szerzőik nevei éppen oly mélyen sülyedtek a múlandóság tengerébe mint a Stonehenge építőjének neve. Némely 1829- ben felkapott divatos novellából 1830-ban már kalácstakaró lett és semmi kétségünk .nincs,. hogyu njások, melyek -mpsf Don Quixote érdekeihez is rdagályos nyelven, égig, magaszí taltatnak, 1831-ben útitáska bélésnek fogpak használtatni. De búr semmitsem agódunk is a fi^öl/hogy a,.tukmálás ;semmi maradandó becset nem szpr-fg. js a, méjtatlannak; befolyását mégjs .igen veszélyesnek taxijuk. Ajyalódi éiflgmgs;,. ha,;álha- tatos, utóvégre is eléri fazon állást,-melyre jogosítva van, — mig a betolakodók megvetéssel és gúnynyal fognak onnan kifizetni. De nem csekély baj az, hogy a dicsőség csarnoka a zajongó, tolakodó, és taszigálódó követelők raja. által tor- laszoltatik , el,r —í-;: a kik bár minden igyekezetük mellett sem képesek saját belépésüket eszközölni, törekvésük közben azoknak beléphetését is gátolják, kiknek arra teljes joguk volna. Mindannak, ki velők való egyesülés által illetlen csatába keveredni -nem akar:, várni kell s először is megtaszigáltatik s visszaüzetik. Némely tehetséges ember leveretve,-. csakugyan elfordul azon pályától, melyen a siker nem látszik uz érdemhez arányosnak. Mások önvédelemből oly eszközökhöz nyúlnak, melyek által sokkal alábbvaló vetélytársaik egy bizonyos időre legalább határozott .sikert- aratni látszottak. Csak kevés találkozik olyan, kinek saját erejében elég: bizalma s lélekemelkedettsége van biztos és megvető türelemmel várni, mig egyik ostoba a másik után nyomul elébe. Azok, akik nem .akarnak leei’eszkedni a divatos élet alávalóságára: igen gyaki’an levei’etnek. A kik leereszkednek: rendesen mindig lealacsonyítják magukat. Újabban nagy örömmel tapasztaltuk azon jelenségeket,, melyek remélhetöv.é .teszik, hogy. mindenrendü irodalmi tekintélyek türehmtimmk kezdenek lenni ezen tűrhetetlen kór iránt. A mennyire tőlünk telik, nekünk .féljes szándékunk azt le is verni. Jobb szolgálatot nem vélünk tenni e tekintetben, mintha becsületes hazánkfiainak kimutatjuk, miféle munka- az, ruely a tukmálás . által tizenegy kiadást ért és, mily könnyen lehet egy havanquirozó, .ha [leszáll az alává-í lóság megkivántató fokára — „korának vezér szelleme.“ — Nem vagyunk Robert Montgomeiy-nek ellensége.' r- Semmi mást nem tudunk /óla, mint a^ mit könyvéből s könyvei egyikének elejérezteti aAzkéjíéiiől.- tanultunk, a hol ö minden áron szellemdús és érzékeny embernek akarja magát feltüntetni bár kevesebb sikerrel, mint a mint azt buzgó erőlködései mé§*érdékhelhék. ifiSÍAMéBt választottuk öt, mert munkái a legelragadtatóbb dicsérettel, fogadtattak és palás- tolatlanabb megvetést '‘érdemiének, mini — a mennyire ismeretünk terjed — az utóbbi 4 év alatt megjelent bármely más mü. Irálya oly rokon a költészettel, mint egy török szőnyeg egy festménnyel, — a török szőnyegen mindazon színek 'fel- j{ találtatnak, melyekből lehet a festmény. Vannak szavak Bobért/. Montgomery írásaiban is, melyek bizonyos rendbe s render1! zésbés szedve, alkottak s alkotnak jó költeményt. De ugy,-- a mint most vannak, elvszerüleg látszanak oly formában - lenni, hogy semmi olyannak képét ne adják: „a mi fent az égben vagy alant a földön vagy a vizekben a fold alatt, van.“ Ez általános ismertetés után áttér | Macoulay a költe-; j menyek részletes bírálatára s nagyobbrészt kimutatja^ bo^#-—- egyik és másik rész,-kitől s honnan? van átvéve-íTiíp. A részletes bírálatot mint ismertetésemhez nem tartoj , zót mellőzöm, még csak annyit jegyzek meg, hogy miután j az egész munkának részletes bírálatát bevegezte volna, így ti zárja be szavait: „Bezárjuk ismertetésünket. Nagyon sajnáljuk, ha ész-1 revételeink Bobért Montgomeiy-nek fájdalmat okoztak. De jj bánnily fájdalmasan essék is egyeseknek, az ii'odalmat meg pl kell tisztítani az ily szennytől. Es bogy személyes ellensé-í geskedéstöl vezettetni ne láttassunk, ezennel kijelentjük, «tk* hogy ha még lesz könyv, mely a nagyhangú hirdetések által második kiadást ér: teljes szándékunk szerzőjével úgy | báuni el, mint azt jelenleg Robert Montgomeiy-vel tettük, m Egykoru fiók azt hagyták emlékezetben, hogy e H -■ rálát közzététele után Robert Montgomery munkáinak nem • akadt többé:olvasója.- ! .noa* éggél* dmib.H^odláheio. avM .• o-xlied .mnjtfiajmfií jfaiiíesabartpt bí a ,.'ni ya'» ó'ú i-•>-■:•> J áeísj: yge 7/A0|t
