Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-23 / 39. szám
mit az öreg A-hpz és mind-mind nagyobb tér nyi- lik fejében a babonák és balfogalmak számára. Megszánja a délczeg betyár legényt, ki bűnös életét akasztófán végzi; s költői világitásban tűnik fel különben is a romanticismusra hajló lelke előtt a délibábos puszták betyároktól megnépesült sivatagja, vagy a rengeteg erdők sötétjében zsákmányukon osztozó hai'amiák zordon csoportja. "Hisz mind derék emberek ezek; meid; hát nem bántották a „földnépét“ soha; csak az „urat“ meg a „zsidót!“ Elolvassa a „Mennyből jött levelet“ s szentirásnak tartja annak minden betűjét; bevarratja áldott állapotban levő feleségének puruszkájába, mert hisz meg van írva, sőt Bucsánszky vagy Bagó Márton betűivel ki is van nyomtatva, hogy a mely asszony ezen levelet magánál hordozza, annak sem tűz, sem viz, sem mennykő hullás soha nem árthat. Nagyokat nevet s csudálkozik a „Disznóvá vált zsidón“ s juxot talál benne, ha a szomszéd Abrahám boltos Kobi fiacskájának szájához oda dörzsölhet egy darab füstölt szalonnát. A láthatáron feltörő északi fény, üstökös csillag, nagyobbmérvü napfogyatkozás, vagy más természettani tünemény lázas rettegésbe hozza; háború döghalált jósol s még ő tartja rósz keresztyénnek a körében lakó intelligens embert, ki mindezeket nem hajlandó elhinni. Azonban ki győzné mindazon ferdeséget, babonát, balfogalmat rendről rendre elősorolni, melynek szülő anyja és tápláló dajkája a ponyvairodalom! Légió azok száma. Ezek ellen tettel, szóval s minden felhasználható eszközzel hatni; a ponyvairodaimat valódi nemes irányú népirodalommal ellensúlyozni; s ez által a népet a tévelyek és babonák tömkelegéből kivezetve azon műveltségi színvonalra felemelni, melyen egy — a szó legnemesebb értelmében vett — modern állam köznépének állani kell: — ez nekünk a legelső, legnagyobb kötelességünk. Azt mondják némelyek, hogy az általános tankötelezettség életbeléptetése, a népnevelésügy örvendetes lendülete előbb-utóbb meg fogja szüntetni a köznép müveletlenségét. Igaz! Elismerjük! Azonban ne feledjünk ki a számításból két felettébb lényeges dolgot. Ugyanis: először azt, hogy azok művelődéséről is kell gondoskodnunk, kik koruknál fogva már a rendes iskoláztatást nem élvezhetik s ez az óriási tömeg teszi a nemzet zömét, melyre naponként szüksége van a közügynek; másodszor meg azt, hogy az ember egész életére, szellemi fejlődésére, erkölcsi érzésére igen nagy befolyást gyakorol a szülői ház légköre. Hiába hangzik a tanító szava az iskolában, ha otthon a családi körben mást hall, mást lát, mást tanul a gyermek! A tiszta magot csakhamar elnyomja a konkoly s az egészséges gyümölcs férgesek közé vetve, szinte a féreg áldozatja lesz. Ezért kell a népet — az iskolán kívül is — társadalmilag növelni s ez pedig csak úgy történhetik meg, ha alkalmat adunk neki jó és hasznos olvasmányokkal nemesíteni lelkét s erkölcsi érzését. Miért vagyunk még e tekintetben hátra; miért nem lehetett még eddig a ponyvairodaimat ellensúlyozni; s végül miként lehetséges ez? —\ ez leend czikksorozatunk harmadik s egyszersmind utolsó részének tárgya, melyről a következő alkalommal fogunk szóllani. Különfélék. — A török sebesültek javára rendezett dalestély, — mely helyesebben műkedvelői hangversenynek lett volna nevezhető — szeptember 30-án tartatott meg, még pedig, mint előre is reményiettük, igen jó sikerrel. Értjük a „j ó siker“ alatt úgy a műsor egyes darabjainak szabatosan és teljesen kielegítöleg történt előadását, mint az anyagi hasznot. A „török indulót“ 8 kézre a Márczy nővérek, Safari Irma és Totth Clementin k. a. szép ügyességgel játszották; Kenézy Csatár ur jeles szavaló, — jó orgánuma s színpadi alakja a „csatatér halottjaidhoz hasonló kitűnő darabokban — kivált ha azok elbeszélő költemények, mikre nagyobb hajlama van, mint a lyrai ömlengésekre —í mindig biztosítják neki ama tapsvihart s az őszinte elismerés ama legszebb koszorúját, melyet a közönség az ifjú kezdeménye- zönekíezalkalommal nyújtott.Kettösjlal a „kunok“ ez. dalműből enekelve Márczy Gizella k. a. és Gózony Endre ur által, szintén jól sikerült, mindnyájan teljes élvezettel hallgattuk Márczy k. a. szép csengő, tiszta hangját s Gózony ur kellő ügyességgel satírozó érzelmes baritonját; deléginkább érdemel dicséretet a dalkedvelö ifjúság az előadott 4 darab férfinégyesért, mik — daczára a csak pár nap alatti ösz- szeütésnek vagyis igen rövid ideig tartott összegyakor- lásnak — általán véve pompásan sikerültek. (A „csa- tadal“ meg is ismételtetett.) Vajha e szép siker s a közönség sokszoros és zajos tetszésnyilvánításai újra felébresztették legyen a működött tagokban a szent lelkesedésnek már kialvóban levő nemes tüzét, egy életerős dalárda újra szervezését illetőleg, hogy mondhatnók: a leány nem balt meg, csak alszik! Fogadják a műkedvelő urak és kisasszonyok mindnyájan őszinte köszönetünk s elismerésünket önzetlen fáradozásaikért, mint szintén a nagylelkű felülfizetők is, kik a dalestély szép mennyiségű bevételét (tiszta jövedelem 176 frt 75 kr) kegyes adományaikkal megszaporitani szíveskedtek s kiknek névsorát — Ígéret szerint — ezennel közöljük nyilvános nyugtaként: gróf Appo- nyi Géza 5 írt. Gróf Apponyi Károly 5 frt. Dubnitzky László 1 frt. Lövy N. 2 frt 50 ki*. Dr. Szigeth Gábor 3 frt. Pet- rovics György 1 fi't. Laskó Gyula 1 frt. Simon Laura 1 frt. Theodorovits Lajosné 3 frt. Lippicb István 2 frt. Albanieh György 2 frt. Steiner Mátyásné 1 frt. Pataky László 1 frt. Puntigham Sándor 1 frt. Totth Ödön 2 frt. Szokoly Károly 1 frt. Rausz Béla 1 frt. Stettinger József 3 frt. Mikó György 1 frt. Zányi György 1 frt ezüstben. Schöner Imre 1 frt. Krausz Adolf 2 frt. Ujfalusy László 1 frt. Id. Ferdinand Antal 2 frt. N. S. E. 1 frt. Parall Gusztáv 1 frt. Pleszky Antal 1 frt. Borsódy György 25 kr ezüstben. Leopold Károly 2 frt. Ferdinand Gyula 2 frt. Abafiy Gyula 2 frt. Sey Ferencz 2 frt. Halász Erzsiké 1 frt. Összesen 54 frt 50 kr. készpénzben és 1 frt 25 kr ezüstben. — Halálozások. Bonyhádi Perczel Béla m. kir. igaz ságügyminister s neje nezettei Boronkay Elvira magút úgy gyermekeik Gizella férjezett Hegedűs Imréné, Dezső Béla, Dénes és Ferencz; valamint vejük Hegedűs Irar„’ nemkülönben unokájuk Hegedűs Elvira nevében keseredett szívvel jelentik szeretett s felejthetlen fiuknak Bonyhádi Perczel Aurel ügyvédnek, élete 28-ik évében mai nap hekövetkezett váratlan halálát. A boldogult hült tetemei f hó 28-án d. u. 4 órakor a Rochus kórházi kápolnában be" szenteltetvén, a kerepesi temetőben fognak örök nyupalomra letétetni; az engesztelő szentmise-áldozat t. hó 29-én fi e 10 órakor fog a Ferencziek templomában az egek Urának bemutattatni. Budapest, 1877. évi szeptember 26-án. Áldás lebegjen á jó fiú és a jó testvér felett! — Györffy János és neje szül. Zeibekker Borbála, úgy gyermekei: János Karolin férjezett László Lajosné, Károly és Julia nevében fájdalmas szívvel jelentik szeretett kedves gyermekük Mu töleg testvérüknek Györffy Teréziának 1877. évisep- tember hó 30-án éjjeli 12 órakor életének 16-ik évében mellhártyalob következtében történt gyászos kimúlták A boldogult.hült .tetemei, folyó évi október hó 2-án- délután 5 órakor fognak a szegzárdi felsö-sirkertben öröknyugalpmra tétetni, -T- az engesztelő szentmise-áldozat pedig ngyanaz nap reggeli 8 órakor fog a belvárosi rom. káth. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szegzárdon 1877 október 1-én. Áldás és béke a korán elhunyt hamvai feletti — Dehulay Antal saját és gyermekei: Mari, Antal, Emma és Imre, valamint rokonai nevében is szomorodott szivvel jelenti felejthetlen neje, illetve édesanyjuk Debulay Antal né szül. Miskolczy Rozáliának 1877. évi September hó 26-án éjjeli fél 12 órakor életének 49-ik és boldog házasságának 23-ik évében mellhártyalob következtében történt gyászos kimultát. A boldogult hűlt tetemei f. é. September hó 28-án d. u. 4 órakor fognak a felsö-sirkertben öröknyu- galomra tétetni,—■ az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaz nap reggeli 8 órakor fog a belvárosi rom. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szegzárdon 1877. September 27-én. Áldás és béke hamvaira! —í Paksról kapjuk a következő tudósítást: Tisztelt szerkesztő ur! Pakson, a — Geyer Adám ur, kántor és karmester szives vezetésének örvendező, alig fél év óta alakult 35 tagból álló dalegylet tagjai a- szegény — „Török sebesültek“ javára folyó évi szeptember 2-iki estélyén Patkós Benő vendéglős kert-helyiségében dal- és zeneestélyt rendeztek. Az ügy fontossága és a czél nemessége, — de az ily estélyeknek városunkban ritkasága szép reményt keltett a dalárda önzetlen tagjaiban. A jó siker annyival inkább is reménylhető volt, minthogy városunkban sok a jómódú foldmives, iparos, kereskedő stb. család; az időjárás is elég kedvezőre fordult, mindammellett a pártfogók száma városunk öszszes lakosságához arányitva kevésnek mondható! Mé»- is örömmel fejezzük ki, hogy azok között Kovách János urat, a helybeli tűzoltó-egylet nagyérdemű elnökét s köz- tiszteletben álló Teil Ferencz urat, városunk közigazgatási biráját is üdvözölhettük. T. pártfogóinknak és elvtársainknak a dal- és zene által némi élvezetet akartunk nyújtani; hogy e czélunkat mennyire sikerült elérni, nem tudjuk, de mi a pénztári eredménnyel megelégszünk, mert leszámítva az elkerülhetlen 15 frt 90 krnyi kiadásokat, van szerencsénk köztudomásra hozni, hogy mind az estély tiszta jövedelmét 48 irtot — továbbá mint a dal-egylet által folytatott segély- gyűjtés eredményét: 108 írt 64 krt s igy Paks mezőváros polgárai részéről összesen 156 frt 64 krt volt szerencsénk a „Magyar Hirlap“ t. szerkesztőségéhez heküldhetni; — óhajtva, hogy ezen szives adományunk egy csepp balzsam jába amethistboglárfal tűzött kócsagtollai még tekintélyesbé teszik a vonzó lovagot, ki a megnyerő külsejű király mellett is egész lényén elömlö kellemmel az érdekeltséget nagy mérvben magára voná. Körükben láthatjuk Vidát, Marchar- dot, Bátor Opost stb. vitéz daliákat, kik szebbnél szebb díszítésű ruhájok, ragyogó fegyverzetük által nagyban emelik az impozáns hatást, a mit már a király s az oldalán haladó büszke Diana megjelenése előidézett. A csatlósok és szolgák hosszú sorrendben tömörülnek. A király pár szót váltván környezőivel, méltósággal teljesen jelt ad az indulásra, A vadászkürtök riadva felharsannak, a nyugaton emelkedő bérczkanyarulatok változatos öblei sa- játszerü zavart viszhangot adnak, mire a nemes vérű türelmetlen lovak nyugtalankodva szilajkodnak, féktelen ugrán- dozásaikat és fülsértő nyerítéseiket csak a kürtök viszhang- jának megszűnte után hagyják abba. A menet a palotától egyenesen nyugatnak tart, hol mindenféle erdős bérezek lepik el a láthatárt; északon kopár hegyek emelik magasra hófodte hatalmas fejeiket, melyek jóval távolabb a nyugaton fekvőkkel összeolvadni látszanak. E hegyek hosszú, hosszú völgykatlant képeznek, melynek lejtős üregében nyáron át üde vizű források vizei csörgedeznek. Ezen völgyben nyomul előre a díszes vadászsereg, kedélyes beszélgetésbe merült a király és Szalome s közben-közben Yida is a társalgásba elegyedik s széles ajkain, mint mindenkor, most is visszataszító gúnymosoly látható. Lessük ki történetünket némileg érdeklő szavaikat. — Azon töprenkedem Vida — igy szólt a király, — hogy vadászhálónk hátha nem fogja meg a vadat. Géjza utólagosan még nem értesített bennünket arról, hogy vájjon bizton várba juk-e? Meglehet, hogy már megváltoztatta régibb ígéretét. — Ne aggódjék feleég — válaszolt a inegszóllitott — a herczeg mit sem gyanít s ha nem akarna megjelenni, bizonyára értesítette volna felségedet. Úgy hiszem, hogy már valahol közelünkben gondtalanul vadász s várja a tiszteletére rendezett találkozást. E szók hallatára gyöngéd gúnymosoly lebbent el Szalome ajakán s tovább folytatták a beszélgetést. Midőn a völgykatlan végéhez értek, mind megállották. A király még pár szót susogott a szép Szalome fülébe, aztán a kiséret legnagyobb része a király körül csoportosult s a nyugati hegy rézsútos utján tovább haladt. Szalome csak néhány kísérőt vett maga mellé. A király búsan felsóhajtott s az elvállás nyomasztó perezében megjelentek lángoló arczán az elfogultság és zavar jelei. Nehezen tudott elválni, de végre is erőt véve magán, végső sóvár tekintetet vetett a gyönyörű nőre, ki szintén szomorúan intett Isten- hozzádot Salamonnak s vágtatva száguldott el az észak félé vezető országút lejtőjén. Hagyjuk el egy időre Salamont, ki habár szorult szívvel, izgatottan és elfogulva, de azért gyorsan halad a sürü erdő felé s azon gondalattal igyekszik megnyugtatni keblének dulongó érzeményeit, hogy vetélytársától nem sokára megszabadulva, nyugodtan fog visszatérni gyönyörű hölgyének oldalán a szegzárdi palotába. Kisérjük figyelemmel a tervbe vett megsemmisítés eszközét, ki nemének gyöngéd természetét erőszakosan levetkőzte, midőn gyilkos czél kivitelére vállalkozott. Felszáguldott mái’ a hóborította hegytetőre, honnét megható kilátás nyílik a könnyű ködlepellel borított benezés-zár- dára. A keleti éí£ déli láthatáron kietlen erdők húzódnak a Duna mentében; a nehéz sötét felhőkön csak tévedezve szökell át egy halvány fénysugár. Elfogulva, nehéz szivvel tekint szét a hegytetőn, a gyönyörű látvány élvezetébe merül s nehéz sóhaj tör elő pihegö kebléből. Szomorúan tekint nyugat felé, de már elveszett szemei elöl Salamon, ki ez alatt kíséretével együtt az erdő mélyébe jól behatolt. Felébredt merengéséből, megnogatja lovát s tova rohan. — Mi fehérük ott az erdő szélén, már jó ideje nézem de ki nem vehetem ! — így szólítja meg a mellette vágtató csatlósok egyikét. — Kérésit, fenséges úrnő. Már egy éve lehet, hogy derék apát urunk oda állíttatta. Sok hires rablót fogtak el ezen a tájon, kik vidékünket jó ideig rémülésben tartották. — De mi az, mit hallok ? — Kérdé meghökkenve a delnő. — Mintha síró hangú zsolosmák ütnék meg fülemet. — Nem szent énekek azok, fenséges hölgy! most vettem csak észre, hogy a kereszt tövénél üldögél a szerencsétlen Kóbor néne, az szokott ily siralmas nótákat dudolgatni. Lám mily hamar elvánszorgott ily messzire, elindulásunk előtt még ott botorkált a nagytéren a zárda előtt. Elég dolgot adott nekünk. Erőnek erejével a királyi lak kapujához akart furakodni; egyre azt dünnyögte szegény, hogy neki még számadása van, addig el nem távozik, még valakivel nem találkozik. Szegény nyomorult már eszében is megháborodott, de azért hires jóslónak tartja a nép s nagy hitelt ad szavának, mert jövendölése — mint mondják — már többször beteljesült. — Igazán nagyon érdekes lehet szólott Szalome s aztán a kereszt felé nyargalt. A mint a világtalan koldusnő lódobogást hallott, görcsösen átkarolta a hideg kökeresztets kétségbeesett sikoltást hah látott. Egész testében remegve a rettegés isszonyu hangján kiáltozd: „Segítség! Kegyelem! Ne bántsatok!“ (Folytatjuk*) Wti | * *
