Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-23 / 39. szám
gar vette körül | nemzeti színű lobogókkal díszített emelvényt, hol először is egy végrehajtó-bizottsági tag szólalt fel i kérte a népgyülést, hogy az ügyrend szabatos megtartása végett elnököt s jegyzőt válasszon, mire elnökül Szlúha Benedek képviselő, jegyzőül pedig Schöner Imre ügyvéd választattak meg egyhangúlag. Elnök ezután megköszönve a benne helyezett bizalmat, megnyitotta a népgyülést és felemlítve a jelen volt polgárság hazaszeretetét, az a körül szerzett mindenkori érdemeit s hivatkozva a nép azon megbe- csülhetlen érzékére, mely hajlama s rokonszenve nyilvánításában soha sem csalatkozott | mindig igaz volt ítéletében, _ felhívta a népgyülést, hogy adjon kifejezést a török földön dúló véres háború feletti érzelme és Ítéletének. E felhívásra Borzsák Endre szegzárdi ref. lelkész kitűnő tehet- sé°TÍ s közbecsülésben álló férfiú emelkedett fel és határozati indítványát egy emelkedett beszéd elözetében adta elő elragadó szónoki hangon s megható ünnepélyességgel. Az indítvány következőleg hangzik: Határozati indítvány. I. Tekintve, hogy kétségbevonliatlan hitelességű források szerint az orosz és az ezzel egyesült bolgár csapatok az emberszeretet törvényeibe s a nemzetközi jogba ütköző kegyetlenségeket követnek el nemcsak a fogoly törökök, hanem védtelen nők, aggok és gyermekeken; — a népgyülés midőn a czivilisatió terjesztésének örve- alatt folytatott ezen hadviselési módra vonatkozólag mélyen átérzett rosszalását fejezi ki, egyszersmind mély tisztelettel felkéri a magyar kir. kormányt, hogy az a magyar nemzet osztatlan támogatásából merített erejének cs befolyásának érvényesítésével, ezen a mai felvilágosult kor érzelmeit durván sértő embertelenségeknek gátot vetni törekedjék. II. Mondja ki a népgyülés, hogy Oroszországnak a fenforgó terjeszkedési vágy folytán bekövetkezhető bárminemű területi nagyobbodását, — a török birodalom alkatrészének a birodalomtól bármi szin alatt elszállítását, — az osztrák-magyar birodalom haderejének oroszbarát szellemben, a töröli? birodalom egyes részének megszállására irányzott tervnek keresztülvitelére felhasználását, végre keleti határainkon új szláv államok alakulását megengedhetőnek nem tartja s e végből kijelenti, hogy ilynemű eshetőségek bekövetkezése alkalmával, miután azok a magyar nemzetiségre vészt hoznak s léteiét fenyegetik, azok keresztülvitelét minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel megakadályozni feladatának és hazafiui kötelességének tekinti. —■ Ezután E11 m a n n Miklós ügyvéd kért szót és szóllott úgy, hogy minden szava szivet, velőt rázott meg, szóllott I hang és férfias erély megrendítő hatalmával,—. szava, mint a tárogató felriasztotta a népek ezrei ítéletét, a testvér népcsalád méltatlan kiömlött véréért. Ezen szónoklati remek elhangzásával riadó éljenbe tört ki a népgyülés és Borzsák Endre indítványát egyhangúlag elfogadva elhatározta, hogy az jegyzőkönyv alakjában a népgyülés elnöke által Magyarország kormányelnöke kezére miheztartás végett letétessék. Ezzel a népgyülés befejeztetett, — mielőtt azonban szétoszlott volna, elnök felkérte dr. Diczenty Pált, hogy a szegzárdi olvasókör részéről általa gyűjtött pénz és egyéb adakozások eredményéről a népgyülést értesíteni szíveskedjék és felemlítve a török sebesültek iránt Szegzárd és vidéke által tanúsított áldozatkészséget, a nép figyelmét a keleti háború forrása- és czélzatára fordította, felemlítve a Nagy Péter végrendelete szerinti muszka hatalmi terjeszkedést, Lengyelország felkonczo Itatását, az 1813., 1829. és 1854-iki muszka hadjáratokat, a lazítást, melyet jelen század egész hosszában a montenegrói, szerb, bosnyák, bolgár s a többi alattvalók földén szitott, a párisi szerződés széttépését, különösen erős vonásokkal szinezte az oroszok vértfagylaló kegyetlenségeit, végre a törökök bámulatra keltő vitézségét, kitartását, — és a legutóbbi harcztéri tudósítások felolvasásával ihletett meggyőződéssel biztosította a népgyülést, hogy a török bátorsága, honszerelme, Istenbe vetett bizalma, megfogja alázni a betolakodott északi óriást! Fel kell még jegyeznem, hogy habár e népgyülés késöszülött volt is, vajúdása mindenesetre a legnagyobb izgalmak lidérczny<jmása alatt történt s igy a testvéri vonzalom e kitüntetése tán soha sem volt indikáltabb, —: ma már midőn e sorokat Írom, dicsőség az Ozmán fegyvereknek! ,a félelmes hármas szövetség dölyfös colossusa pedig alázva, összetörve fut a hazugság és gyáva kegyetlenség rémei által fojtogatva tigris köly- kei a panszlavismus és nihilismus karmai közé! — Mi pedig hozsannát kiáltunk, lobogtatjuk nemzeti zászlóinkat hős testvéreink felé s ki világítunk — Welche Wendung durch Allah’s Fügung!! (Sajnáljuk, hogy a két kitűnő beszédet térszüke miatt nem közölhetjük. A szerk.) — Győzelmi ünnepel)'. A törökök előnyére dölthar- ezok győzlemi hire lázas izgatottságba, édes elragadtatásba vitte a múlt napokban Szegzárd város lelkes és minden nemes ügy iránt érdeklődő közönségét, mely való örömnek eklatáns kifejezést adni akarva, az általános óhajt ugyanily határozat, majd gyorsan a tettek követték s folyó hó 19-én reggel már a mindenfelé lengő nemzeti lobogók hirdették, hogy városunk lakossága ismét egy örömteljes, nagy napra virradt, a testvér török nemzet győzelmét mintegy megpecsételő ünnepélyességek napjára. Este a város ki világíttatott s a tűzoltóság diszöltözetben, fáklyásmenettöl, zenekisérettel, lobogók és disz-jelvényekkel egy körmenetet tartott a főbb utczákon, kisértetve az együtt örülő közönség egész tengerárjától, éltetve többszörösen a diadalmaskodott török nemzetet, — melynek jelvénye: a félhold •— még az erős nyu- goti szél daczára is — ott ragyogott ős Bai'tiuánk ormán, mintegy mosolygással helybenhagyva a most nem ok nélküli tüntetést. A fáklyás diszmenet bevégzése után — szokás szerint — „fecerunt homines magnum áldomás“ — mint őseink mondák s vig zeneszó, leginkább török indulók rivalgása mellett társas-vacsorára gyűltünk össze a nagyvendéglö alsó termeiben csaknem 200-an, hol is a sziv- viditó szegzárdi veres — előre gondolhatólag — a szintén veres kiomló vértől párolgó csatatérekre terelte csakhamar a gondolatokat s születtek a toasztok csaknem oly egymás- utániságban, mint a csatatérek hőseinek elhullása. Csata, lelkes csata volt ez is, a felbuzdult, örömtől repeső szivek és önelégült lelkek szép szellem-csatája, melyben nem esett el senki, csak a testvéri szeretet, egyetértés és igazság érzete erösbödött közöttünk! Az első szellemi bombát Bocsor prépostunk lőtte el, őszinte, szívből eredt szavakban felkö- szöntvén a dicső török nemzetet; utána nyomban követte öt a másik hatalmas szellemi matador, Pécliy tolnai prépost ur ugyancsak lángoló tüzü beszédben iván az óriás Góliáthot legyőzött kis Dávidért, a török nemzetért, annak ez idő szerinti Sultánja s nagy hadvezéreiért; Mikó György igen szép hasonlatban a félhold dicsőségéért, mely — daczára az ez évi két teljes holdfogyatkozásnak — fényéből semmit nem veszitett, sőt bár'a földgolyó legsetctebb része, az orosz birodalom akart reá árnyékot vetni » azt elfogyasztani: dicsőén megczáfolta a politikus astronomusok, az oroszok naptári számítását stb; Ellmann Miklós szép — szokása szerinti korrekt és szivet érintő — beszédben az egyetértésért, mely oka a török győzelemnek s mely egyedüli megteremtője leend nemzeti nagyságunknak is, ép úgy, mint a mohácsi szétzüllöttség s külön akarat megásója volt a nemzet sírjának, elrablója boldogsága és dicsőségének; Borzsák Endre hasonlitá az örömünnepélyt az elegiához, a könyező mosolyhoz s poharat emelt az elhullott török hősök szegény özvegyei s árváiért; Szutter Károly bikácsi lelkész inditványozá gyűjtést rendezni a török sebesültek javára. Dicenty Pál kedélyesen beszélt általában a szabad eszmék győzelméért, többször félben hagyva,majd a lelkes«„halljuk még Pali bács i'.“-féle felkiáltások után ismét folytatva igen szép, szívből eredt beszédét. S mikor már a szellemi bombatiiz kissé lohadni látszott: ime egyszerre csak két fiatal vitéz ugratott a sorompó közé, dr. Szigeth Gábor ügyvéd és Döry N. m. tiszt, aljegyző személyében, Első — mint e téren még ujoncz — igazán megkapó, szép hasonlatok s válogatott kifejezésekben gazdag, gyönyörű beszédében — figyelmünket mind végig lekötve — poharat emelt az orosz nép szabadságáért, felvilágosodása, művelődéséért, alkotmányáért; a második hasonlólag gyújtó, ifjúi szent lelkesüléstöl áthatott I jól átgondolt szép beszédben az egyetértés és a nép-sou- verainitasért. Örömmel hallgattuk ifjú szónokaink eme talpraesett beszédeit, mik szép reményekre jogositának, miszerint veterán toasztozóink helyét, azok, adja Isten még soká történő kidőlte után is, lesznek a kik betöltendik! Ezek után a közönség jó hangulattal oszolni kezdett, csak jelen sorokat író újdondász maradt még egy kissé, lopva meghallgatni, hogy mit beszél Pali bácsi folytatólag a másik teremben is a söröző atyafiaknak. Ki is hallgatta eme szavait: Hadd halljanak ezek is va lamit a jóból! Hallottak is! — A lelkes duna-földváriak a következő felhívást intézték a város és környéke lakosságához: Polgártársak! 29 éve múlt, hogy szép virányainkat kozák lovak tapodták! ,,-ert 29 éve, hogy szabadságharczunk hősei és nagyjai külföldön voltak kénytelenek menedéket keresni! kénytelenek voltak, de bezárult előttük Európa ajtaja.—De nem! Találkozott egy nemzet, mely testvérül fogadá az üldözöttet, találkozott nép, mely otthont adott a menekültnek, találkozott egy állam, mely kész volt ön véreivel megoltalmazni szerencsétlen száműzött testvéreit — több — vendégeit. Jól tudjátok Polgártársak, mely nemzet volt ez. — A török nemzet volt! mely a nemzetek közt egyedüli testvérnép, melynek jövője, — léte, — hatalma — és dicsősége egybe van forrva a mienkkel. Es ime 29 év után ugyanazon vad csordák, melyek Losonczot felégették és Magyarország szabadságát sárba tiporták, támadtak a törökre! — Elhagyatva Európától küzdi a török hősiesen védelmi harczát, nincs barátja sehol! De igen van!!' El Magyar még! — Nem feledtük el a dicső 48-at és a reá következő 49-et. Politikailag adtunk már kifejezést meggyőződésünknek, de most itt az ideje tettel is segíteni. — Ezrekre megy a török menekülteknek száma, kik kenyér és hajlék nélkül a legnagyobb nyomornak vannak kitéve — és mi ne segitnénk nekik? Mi, kik .annyival tartozunk nekik! ? Polgártársak! Az ég megáldott bennünket jó terméssel — nem pénzt kérünk egyedül — adjon kiki, mit legkönnyebben nélkülöz. — Bárki is könnyen nélkülöz egypár marék gabonát, a legtöbb helyen találkozik egy kis felesleges fehérnemű, szóval mutassuk ki, hogy.— nemhá- ládatlan a magyar. A gyűjtések könnyebb eszközölhe- tése czéljából bizottságokltfognak működni az adakozni kívánók vagy ezeknek. vagy pedig egyenesen a városházán működő állandó bizottságnak adhatják át adományaikat, mely gyűjtések időnként a budapesti török f öconsulátus utján fog rendeltetési helyére juttatni. — Eljegyzés. Múlt napokban váltott jegyet Füstös János botykai reform, lelkész, városunkban, — testvére, Borzsák Boda Saroltánál rokoni látogatáson levő — Boda Ida kisasszonnyal. — Közgyűlés. A tolnai reform, egyházmegye tanítói egyesülete folyó hó 18-án tartá Szegzárdon ez évi őszi közgyűlését. Tagok kevés számmal jelentek meg, miért is kimondatott, hogy ezentúl a meg nem jelenőkre az egylet alapszabályainak illető pontja, mely az elmaradókat pénzbüntetéssel sújtja, legszigorúbban fog alkalmaztatni. Több fontos ügyek tárgyaltattak e közgyűlésen, mikről referálni a jegyzői toll feladata lévén, ezúttal csak annyit jegyzünk meg, miszerint az egylet, daczára a tagok sokszori közönyösségének, kellő virágzásnak örvend világi elnöke t. Pap Lajos ur soha nem fáradó ügybuzgalma, lankadást nem ismerő munkássága, tapintatos vezetése s a mi fő, áldozatkészsége miatt! Sokáig éljen! — Tanítói részről legszorgalmasabb | dicséretre legméltóbb Baján Lajos decsi tanító, ki az ez évi pályadíjat (2 darab arany) ismét elnyerte egy jeles müve által. — Jótékonyság. Az 1877. évi augusztus hó 12-én tartott népgyülés kifolyása folytán, a „török sebesültek“ javára adakoztak tépésben: Nádhera Pál és fia urak gyűjtő ivén: Zaáry Józsefné úrnő 800 gr. Soos Luiza 2 kgr. Ozv. Szelestey Istvánné 1 kilo 400 gr. özv. Leitgeberné 400, Fischer Mariska kisasszonytól 300, Stadler Gizella 600, Kovács Vilma 900, Policzer kisasszonyoktól 250 gr. Spiczer Lipót ur gyűjtése: Beer Johanna úrnőtől 500 gr. Braun Eleonora 700, Sey Ferenczné 400, özv. Kehákné 620, Fried Adolfné 200, Szabó Zsigmondné 500, Spitzer Róza 750, Molnár Jusztina kisasszonytól 420, Koch Anna 500, Bölcskey Szidónia 160, Schmidt N*. 230, Bernstorfer Anna 700. Schmitz- berger Luiza 600, Nagy Erzsiké 450, Koller kisasszonyoktól 820, Mikó kisasszonyoktól 330, Bognár kisasszonyoktól 670, Dudás Gyula úrtól 400, Wirth Gusztáv 50, gr. Éhez járult még: Özv. Gibliné asszonyság 1 csőm. kötés, Wirth Salamonná asszonyság 3 dr. sebkötő. Ozv. Temrner Károlyné úrnő gyűjtése: Horváth Józsefné úrnőtől 850, öz. Temrner Károlyné 580, Horváth Juliska kisasszonytól 450, Szauer kisasszonyoktól 350 gr. Összesen 17 Kilo 880 gram. Duna-Földvár, 1877. September hó 14-én. — Helyre igazítás. A „Szegzárd, 1877. szeptember 12.“ feliratú cziklc néhány értelemzavaró sajtóhibáját a következőkben igazítjuk helyre: „Csupán tiltakozni ................ haz afias kormány ellenében: dicstelen (dísztelen helyett) harcznak tűnt fel“ „gondolható államigazgatás............mely állitni bírna annyi szakembert (sok ember helyett.) „Az igazságszolgáltatási törvénykezés nem-e mélyebben ható bizalmat tanúsít a szakképzettség (sokképzettséghelyett) nélküli . . . .“ — Statistikai adat. A szegzárdi reform, egyházban 100 év elforgása alatt múlt hóban volt eltemetve az első 97 éves halott; 100 év alatt a nyári hónapokban az ez évi halálozás volt a legnagyobb méi'vü, 21-el több eddig a halottak mint a szülöttek száma. — Egy vadásztársasági elnök promgraminjn az 50-es évekből. Ajánlva netán alakuló vadásztársaságok elnökeinek figyelmébe. Mélyen meglepett az a nagy megtiszteltetés, miszerint a sz. b.-i T. vadászképes választók összes bizalma bennem központosuk, hogy én a f. deczember hó 14-én tartandó hajtóvadászaton mint rendőr-ügynök a nagyszerű munkát vezessem. Már több ilyen alkalmakkor tanúsított csekély tudományom s tapasztalatom bizonyítják, miszerint képességembe mennyire bizhatnak, táplál a remény eleget tehetni bizalmuknak, ennélfogva megmaradok elveimnél, a miket nagyon jól ismernek. Egyes specifikus rendeletim a következők: 1. Kéretik minden részvevő, a menynyire tehetségében áll, ha csak lehet kocsival megjelenni; de ne talicskával, mivel az sok embert el szokott kapni. 2. akármi féle korteskedést, etetést, itatást nemcsak hogy nem ellenzők, sőt megvárom, hogy az illető vadászpolgárok menynyire csak lehet felpálinkázva, felborozva és felkolbászozva jelenjenek meg, hogy a közfelkiáltással megválasztott igen tisztelt élelmezési biztos urat minden ehető és iható szerszámokkal illendőképpen ellássák. Figyelembe sem véve a fiatalság tudvalevő nevetséges baklövéseit, jelszavunk legyen : „nur flegma.“ Ragadozó állatok közül a róka s az is csak post prandium ejthető el. Minden állam, adófizetés mellett szervezhetvén magát, az adót önkéntes ajánlat utján úgy állapitom meg, — nehogy a status által felszerelt fegyveres erőt kelljen igénybe venni, vadászpolgári kötelességét ki-ki önként teljesítse. A duez-idegrendszer magas fogalma szerint tudományosan képezett honoratiorok aestheticus tanúságát bizonyítva azon symptomáknak, mik a vadászat képzelet túl szivárgó fokozatánál fogva agyrémök trenologiai sülyedéses szervezetét microskopice is túl nem haladva, a semmiség ködfátyolába elannyira be be burkolódzva, sinlödve, még haszonszenves ^képesség szerént is biískomerságba sorva- dozva, eltompult tudományszerii délibábját leplezetlenül ho- mályositja, hogy honorarius állapotjából kibontakozhasson kalandszerü bevehetése megállapittatik. Boros Antal magni- ficus rektort s fentebbi kollegát mesmeristukus delejest, az emlős állat osztály tapogonczát pénztárnoknak kinevezem. Igazságügyi szempontból Márkus Dionisiust, a római nagyot, a magyar kicsinyt, a netalán előfordulható vigkedvü juxok kiparirozása tekintetéből tábori policzájnak kinevezem. Vadászati programomat ily formán beadván, mosszerálható pártfogástokért esd Gr. Laszly. — A fentebbi vadászprogranimlioz. Ilyen viczcze- lcssel vigasztalta akkor a bús magyar magát, —j de most, mikor nem nyom bennünket senki s úgy látszik, hogy mi sem sokat nyomunk a szüret alkalmával a bor-préseken s vagy ami lesz, az is fanyar lesz: ki viczczelne gr. Laszly- ként ? Csak már ne esnék! Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos.
