Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-09-09 / 37. szám

A közintézetek állapotait ismerteti s azok folytonos emlegetésével az ápoló közérdeklődést fen- tartja.

Irányczikkeivel a figyelemnek a szükséghez mért felköltését s hasznos cselekvés megindulását eszközli.

A tanügy terén minden legcsekélyebb mozzanatot közöl s ez által e főfontosságu ügyben a példák felemlitése által hat.

Könnyen hozzáférhetősége folytán az olvasáskedvet oly körben is fokozza, hova másnemű hirlap el nem juthat.

Szóval nagy és tág köre van egy kis vidéki lapnak is, ba hivatása alacsony magaslatán áll; ha elég türelme van a politica és országos ügyek há- ladatosabb terén kívül az egyes vidékek kisebbszerü, de azért sokszor igen fontos ügyeivel foglalkozni, ha meg van benne az önmegtagadás, hogy nem tartja méltóságán, alóli szerepnek, egyszerű kőfaragóként, a nagy palota egyes kövének idomitásával foglalkozni , azon kevéssé kecsegtető kilátás daczára, hogy az a nagy épületbe beillesztett kis kő\ helyén lesz ugyan s szabályosságával a néző szemeit gyönyörködteti, de azért az elismerés nem a kőfaragónak, hanem az épitőmesternek jut ki, ki a nemzeti művelődés nagy és díszes palotáját a müveit külföld világkiállításán bemutatja.

Különfélék.

— Rendkívüli közgyűlés. Midőn a t. ez. bizottsági tag urat a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéseiről szóló 1877. évi XX. törvényezikk végrehajtásának elökészi- tése tárgyában folyó szeptember hó 20-án délelőtt 10 órakor Szegzárdon a megyeház nagytermében megnyitandó rendkívüli közgyűlésre meghívnám, maradtam szives hajlamába ajánlva Szegzárdon, 1877. évi szeptember hó G-án. Per ez el István s. k. Tolnamegye főispánja.

— Törökvilág D.-Földvárolt. Megyénk e legnépesebb városából írják nekünk: Városunk lakossága nem- és korkülönbség nélkül határozottan rokonszenvez az ottomán testvérnemzettel. Már, mikor évek előtt az ollóban boldogult Abdul Aziz szultán ő Felsége, (kit Allah nyugosztaljon meg!) európai körútja alkalmával Földvárt is passirozta, lakosságunk tömegesen és lelkesült éljenekkel fogadta öt. Mióta a török nemzet pedig a szerbekkel! harcz által Európa figyelmét magára vonta, el nem mulasztottunk egy alkalmat sem, hogy barátságunkat ki nem tüntettük volna irántuk. Gyűjtöttünk a töröksebesültek részére; rendeztünk bált szép eredménnyel, melynek tiszta jövedelmét egy szép levél kíséretében, beküldöttük a budapesti föconsulnak. A Konstantinápolyból hazatérő egyetemi ifjúságnak fogadtatására küldöttünk mi is egy deputatiot, mely egyszersmind Sermed effendi föconsult „interwiewelta.“ Megcsókoltattuk egy követség által Suleyman effendit és a Softákot, Tschok-Jassasin-nal

Végre elnémult a kiáltozó.

Eközben éjfél lön és munkámmal már meglehetősen készen valék. Már a nyolezadik, kilenczedik és tizedik kö- sor is állott. A tizenegyedik és az utolsónak egy része is nemsokára készen volt: végre még csak egyetlen követ kellett beilleszteni és bevakolni, Nehézsége sok munkát adott és csak részben sikerült azt azon állásba hoznom, melybe kellett volna.

Ekkor halk nevetés hallatszott az üregből, mire hajam szálai az ég felé emelkedtek. A nevetést szomorú hang követé, melyet alig tarthaték a nemes Fortunato hangjának. E hang folytonos nevetés közt mondá:

— Valóban isteni tréfa! fölülmulhatlan tréfa. A palotában pohár bor mellettRgyakran fogunk nevetni fölötte!

— Amontillado mellett! — mondám.

— Igen, Amontilladó mellett. De nem lesz már késő ? Vájjon ladi Fortunato és a többiek nem várnak ránk a palotában? Jöjj menjünk.

— Igen, — felelém, — menjünk.

— Az Istenre Montresorl

— Igen az Istenre! — mondám.

Azonban e szavakra nem következék többé felelet. I Türelmetlenné levék és hangosan kiáltám:

— Fortunato!

Ismét semmi felelet.

Végre lámpásomat a még nyitva levő üreghez tartám. Mint egyetlen felelet, gyönge zaj hallatszék felém, mely kétségkívül a befalazott csörgő sapkájától származott.

A nedves és rósz katakomba levegőben fölötte rosszul érezém magam. Siettem tehát munkámat teljesen befejezni. Az utolsó követ is beszoritám a nyi!t lyukba és vakolatot veték rá.

Midőn a fal készen volt, a földön heverő hullacsontokat halmozám föl előtte. — Félszázada már, hogy egyetlen halandónak eszébe nem juta, e különös falat lerontani.

Requiescat in pace!

i fogadtattuk a Corvinát, üdv-sürgönyt küldöttünk Abdul Ke- rimnek az alexináci és djunisi győzelmeiért, hálasürgönyöket intéztünk Abdul-Hamid szultánhoz és Mithad pasához a török nemzetnek adott alkotmányért, továbbá tartottuk a nagy népgyülést, midőn polgáraink utolsó fehér ruháikat is felajánlották; megalakult egy bizottság, mely pénzt és természetbeni adományokat gyűjt a sebesültek részére; több lelkesült egyén egy-egy akó bort felajánlott azon esetre, ha Gurko csapatai kapitulácziójának hire megérkezend ; küldöttünk megint egy üdvsürgönyt Husir Suleyman basa, a sipkaij győzőhöz; és a munka koronázásához szándékoznak hölgyeink megint egy bált rendezni a török liarczosok részére. Ezek után merem állítani, hogy alig van város hazánkban, mely erejéhez képest annyit kiáltott, utazott, irt, sürgönyözött, csókolt, tánczolt és ivott volna, mint épen D.- Földvár. (Nagyon helyesen! A szerk.)

— Gőzhajózási menetrend. Első cs. kir. szab. duna- gözhajózási-társaság. Szombaton, szeptember hó 1-től kezdve, minden szerdán és szombaton Budapestről Újvidékre, minden csütörtökön és vasárnapon Újvidékről Budapestre póstaha- jók és pedig ugyanazon menetrendben, mint a budapest-zi- monyi postahajók Budapestről reggeli 7 órakor. Újvidékről

, délelőtti 11 órakor közlekedni fogDak. Első menet lefelé ! szombaton, szeptember 1. Első menet fölfelé vasárnapon > szeptember 2.

— Halálozás. Németh Pál kir. távirdatiszt és neje I Leporinyi Adél maguk, úgy fiaik: Zoltán, Ödön, Aladár és

Elemér nevökben fájó kebellel jelentik egyetlen leányuk, illetőleg nővérük Németh Panla, Adél, Arankának hosszas szenvedés után ma reggeli 9 órakor bekövetkezett elhunyták A boldogult hült tetemei folyó hó 6-án délután 5 órakor fognak a helybeli helvét hitvallású sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Kelt Szegzárdon, 1877. szeptember 4-én.

I Áldás és béke hamvaira!!

— A tolnai bizottangi-tag választásra vonatkozólag írják nekünk: A tolnai.urodalom uj birtokosa herczeg Maurocordatos György a néhai legszebb emlékű hazafinak báró Sina Simon ur Iphigenia leányának férje az imént ténylegesen átvette az urodalom birtoklását, ki is az általa tett nyilatkozatokból Ítélve, nemzetgazdászatilag fényesen óhajtja ezen urodalmat felszerelni és vezettetni, hogy igy ez valamint reá nézve bőven jövedelmező, a tolnamegyei birtokok közt mint minta-gazdaság álljon. Birtoklása kezdetén a tolnai község iránt mint jóltevő mutatkozott. Ugyanis a község azon törekvését, hogy utczákszerte éji világítások alkalmaztassanak, mely czél elérhetésére magánadakozások a lakóktól nyujtattak, a herczeg földbirtokos az által mozdító elő, hogy Beszédes Géza tolnai tisztartó urnák előterjesztésére és kedvező véleményezésére az utczai lámpák Bzámá- ra szükségelt oszlopokat a legszebb tölgyfából készitve ajándékozó és ez áltál ez ügyét tetemes értékű adománnyal se- gité elő. De a község szépen meg is hálálta ezt a fent említett tisztartó urnák. Ugyanis midőn a múlt hó folyamában a kilépett tolnamegyei bizottmányi-tagok helyébe választás tartatott, a község józanabb része e tényért, valamint azon összeköttetésnek folytán, mely oly sokszor előfordul a község és urodalom közt, fent tiszte lt tisztartó urat a megválasztandó négy tag közé sorozta. De egy ez idő szerint Tolnán domináló clique támogatva más bizonyosok által, agitá- tióval, ezen elismerési és hálatényt, mely háláról mondatik, hogy az nem más, mint újabb jótétemények megnyerhetésé- re való előkészítés — meghiúsító; és igy ismét megvalósult

j ama régi közmondás: jó tettért jót ne válj.

— A duna-földvári hölgyek egy nemes tettéről ér- ! tesitenek bennünket a következőkben: A török sebesültek I javára rendezendő bál ügyében tartatott szombaton, e hó 1-én este 5‘/i órakor Széllé' Zsigmondné, dr. Hevesy Gyu- ! láné és Iláth Györgyné elnöklete alatt a casinókert termé- : ben egy számosán látogatott női gyűlés. A tömeges részvét I legjobban tanúskodik a rokonszenvröl, mely hölgyeink ne- | n;es szivét a törökök ügye iránt eltölti. A gyűlés elején fel- í kéretett if. Cholnoky Imre ügyvéd, hogy olvassa fel azon ; felhívást, melyet Rátkay László ügyvéd, mint a gyűlés tit- kára szerkesztett, és a melyben (kissé fellengzős irályban, de)

! élénk színekkel ecseteli az ottomán sereg vitézségét, sebesültjei szenvedéseit és a segítség szükségét. Ezen felhívás oly hatással volt nemesszivü hölgyeinkre (némelyek szemeiben könyek ragyogtak), hogy azon közmondásból kiin- | dúlva „a*:segítség ügy jó, ha hamar jő!'1 továbbá azon ta- i pasztalást tartva szem előtt, hogy a bálok mindig sok költséggel de kevés bevétellel járnak és hogy helytelen volna tánczolni és vigadni akkor, midőn török testvéreink a becsület mezején elvérzenek, elhatároztatott: miszerint bál nem fog tartatni, hanem az arra szánt belépti dijjat fogják hölgyeink összegyűjteni és mielőbb a török sebesültek felsegély- I zésére elküldeni! Es minthogy a jó példa mindig követőkre talál, ezen gyűlésre következő este elhatározták a férfiak is, hogy gyűjtést fognak a városban rendezni a sebesültek javára.

— Halálozás. Özvegy Háry Lászlóné szül. Haidekker Anna maga, úgy fia: Háry Ede és neje: szül. Boross Anna valamint unokája: Sarolta és számos rokonai nevében fájdalmas szívvel tudatja szeretett kedves férje-, édesatyja- és nagyatyjának Háry Lászlónak 1877. évi szeptember hó

6-án esti 8 órakor életének 69-ik, boldog házasságuk 39 ik évében hagymáz következtében történt gyászos kimultát. A boldogult hűlt tetemei folyó hó 8-án délután | órakor fognak I szegzárdi felsö-sírkertben örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 10-én reggeli I

7 órakor fog a plébánia nagytemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1877. szeptember 7-én. Áldás és béke hamvaira!

— Ó-Donibovnrról Írják nekünk: Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy személyem és állásom tekintélyét oly mélyen sértő eset közlésére, becses lapjának hasábjait ezúttal igénybe vegyem. Napjainkban, hála a felvilágosodott kor szellemének a népnevelés szent ügyé- nek előmozdítása a haza közóhajává vált és annak első tényezője a néptanító, kinek egy egész generatio jövendője van úgy szólván kezeire bízva, a társadalomban az öt meg- ületö helyet már elfoglalta. Hogy azonban ebben is valamint mindenben a világban kivételek fordulnak elő és hogy még akadnak országunk némely részeiben oly csökönyös emberek is, kik a felvilágosodottság malasztjából nem kérnek, hanem ellenkezőleg a tizenkilenczedik század vívmányait ar- czul csapva, a tanítót mintegy sárral dobálják és gúnyolják; valamint hogy az ily megátalkodottaknak egyes községek elöljáróságai is a törvény elferdítése által még segédkezet nyújtanak, arról mi természetesen nem tehetünk; mint szintén arról sem, hogy ez fájdalom nálunk Dombovárott is igy van. Ezen' állításom igazolására szolgáljon a következő eset. Történt ugyanis, hogy e sorok Írója egy szintén dombóvári lakos Auguszt Jakab lakatos mester tőszomszédságában, mint az iskola helyiség udvarán lakván, három év óta nevezett I szomszédom gyermekei részéről szülőik egyenes biztatásából I úgy én, mint iskolánk összes növendékei a legbecstelenebb | gúnyoknak, bántalmaknak és sérelmeknek vagyunk kitéve, elannyira, hogy e féktelen gyermekek megbotránkoztató viselete által, úgy az iskolai fegyelem, mint szintén az egész tanitás a szó szoros értelmében háborítva lön. En e miatt a nevezett bárdolatlan atya szomoritó nevelése ellen többször panaszt emeltem, mig az elöljáróság valahára mégis jónak látta nevezett Auguszt Jakabot maga elé idézni és öt 2 fit szóval két forint o. é. pénzbírságra büntetni, de az elitéit a bíróság végzését el nem fogadta, hanem bősz haragra lobbanva mondá, hogy: zsidóért soha sem fizetek. Eu a történt bírói eljárási jegyzőkönyv és Auguszt Jakab nyilatkozatairól szóló bizonyítványt kikérve, említettet a tamási kir. járásbíróságnál bepereltem, de ime — csodák csodája: a mi tisztelt bíró urunk Buda Márton és esküdtjeRadits Ferencz saját kezök aláírásával hitelesitett és általuk kiadott bizonyítvány daczára a kir. járásbiróságnál egészen másképen, sőt ellenem vallottak és ebbeli nyilatkozatukat a törvény értelmében hittel meg is erősítették. Ezeket akartam e becses lapok által a dombóvári járás t. szolgabirájának figyelmébe ajánlani s felkérni őt, hogy méltóztatnék szem ügyre venni, miszerint méltók-e az ilyen közegek, hogy Dombóvár városa polgárainak személy- és vagyonbiztonsága felett őrködjenek ?

N1 yilttér.*)

D.-Földvár 1877. augusztus hó.

A duna-földvári tűzoltóság ügye.

Hogy sokszor hitvány dolgok és személyek a legszentebb ügy megakadályozására mily károsan hatók, vagy gyakran mily sok rosznak szülőivé válhatnak, azt számtalan példa tanúsítja az életben. — Igen, de ezek közül egyben a butaság, másban a számításon alapuló roszakarat teszi, hogy miként a féreg csak kártékonyán hasson. Hát még a kiben mindkét tulajdonság egyesítve van, s harmadik sajátságul a szemtelenség is teljes mértékben hozzájárul. — Az ilyen ha I emberi képre van teremtve, az emberiségnek valódi átka s rákfenéje.

D.-Földvára tt a tűzoltóság már évek előtt megalakult volna, ha egy ily fentebb irt jellemű egyéniséget nem táplál keblén, ki az ez előtti években a megalakulhatásnak egyedüli gátlója volt.

Engedje meg azért a t. olv. közönség, hogy neki eme fentebb irt jellemű néptribunt s szenthárom sági szájhőst s minden jónak esküdött ellenségét bemutassam, nem azért talán, hogy öt megsüvegelje, sőt hogy inkább érdemeihez mérten lenézze s letaszítsa őt megillető helyre, azon általa képzelt magaslatból, melyre öt jegyző választás s más ily előforduló alkalmakkor hozzáintézett kérvényeken vele a képviselői befolyást túl éreztető tekintetes czimek hízelgő kifejezései ragadták.

Eme bíróságot hajhászó duna-földvári Herostratust bocsánat Kimlei János megyei-, városi- és iskolalaszéki-ta- nácsos úr személyében van szerencsém bemutatni, kitől egyúttal engedelmet kérek, hogy érdemeihez méltóan még igy sem tudtam jellemezni. Mert:

1. Ó az, ki azt tartja: hogy a tűzoltóság tartsa szerencséjének, ha neki az esetleg kiütött tűzoltás körül szolgálat engedtetik. Az ö bölcsességének sikerült mint fent mondám ez előtt }iár évvel a társulat megalakulását megakadályozni.

2. 0 az, ki az urodalom és városunk közt létrehozatal végett többször megkisérlett egyességeknél a természettől megáldott trombitaszertt üres hangjával a már előbb a szent- háromság körül informált czimboráival összhangozva, a jótékony egyezséget minden áron lerontotta.

3. 0 az, ki három tanitónknak, amivel azok az uradalomtól 3 3 hold földet kaptak élvezetül a legelső iskolaszék! gyűlésen fizetéseiket minden áron leütni akarta.

4. Most is majdcsak egyedül ö az ki a már megalakult tüzoltótársulat további fejlődését minden tőle kitelhető módon akadályozza s nem fog csoda lenni, ha már a megalakult