Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-02 / 36. szám
36. szám. Szegzárd, vasárnap 1877- szeptember 2-án. Ötödik évfolyam. illcgjclcn: lictenUciit egyszer, vasárun]». Kiadóhivatal: SzétbényiruJcza 172. szám, hova az elfffizrléséí», liirdefin’nyel» és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye lönéiiyhalúságának s a lolnamegyci gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Iliöíizetési árak: Egészévre . . . 5 írt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 ,, Szerkesztő lakába: S/.egzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézenilök. llirdetrsi dijak jutányosán szit- niittntnnk. A. vasárnap megszentelése, in. Saint-Gallból néhány távirász önkénytes hálairatot intézett Lombard Sándorhoz, a vasárnap megszentelő társaság elnökéhez, de legérdekesebb része e hálairatnak egy fiatal távirásznő naiv levele, mely igy hangzik: „Azon fáradozások és számos kérések következtében, melyek az önök társasága által fogságszerli helyzetünk javításáért tétettek, hihetetlen siker állott elő. Az ön utolsó levelevétele előtt már nyolez nappal, egy rendeletet kaptunk, mely felhatalmaz, hogy irodánkat télben az istenitisztelet alatt és nyárban hasonlókép az isteni tisztelet alatt’ és délután, hanem csupán 4 órától 7-ig bezárhassuk.“ „Lássa Uram! mily pompás és gyorsan jött a javulás; szinte hihetetlen, hogy a mi kéréseinknek ily sikere lehetett volna!... Hála tehát, hála Uram. . . . Az isteni gondviselés bőven meg fog jutalmazni oly nemes áldozatot, mint a melyet az önök társasága egy, a könyörtelen világ szolgálatában szenvedésekre és sziikölködésre rendelt osztály iránt mutatott. ... Az önök társasága nélkül, ki ügyelt volna mi reánk ? Senki. Legyen azért az ezerszer áldott, ily nagy jóságáért!“ De lássunk több példát is Lombárd szép könyve „A vasárnap intézményé“-ből. — Páris egyik nagy állomásán szolgáló jegyosztó hivatalnoktól kérdé egy utazó „nincs önnek soha nyug- napja!“ — „Oh Uram! válaszolt a meglepett tiszt: egy nap van egy hónapban!“ — Esik-e ez néha vasárnapra? Soha felelt a kérdezett, — mert ez reánk a legterheltebb nap ...se felett panaszkodnom sem szabad. A mi munkánk elbutitó, kétszer voltam halálos beteg, orvosom kimondá: bajom az erőkimerüléshől származott. Ez történt Franczia- ország legnagyobb vasútvonalán, szánandó állapot, mondja Lombard, hogy nem hagynak az embernek időt sem gondolkodni, sem élvezni az emberTÁRGZA. A katakombák sírja. (Mutatvány Poe Edgárnak „Csudálatos történetek“ czimü Hang Ferencz által fordított müvéből.) Az ezernyi sértést, mellyel Fortunato elhalmozott, menynyire lehetséges volt, eltűrtem, midőn azonban bántalmazni kezdett, akkor boszut esküdtem ellene. Különben ti, kik oly jól ismeritek jellememet, pillanatra sem fogjátok föltenni, hogy csak egyetlen fenyegető kifejezésre fakadtam volna. Végre boszut akartam állni fölötte: ez bizonyos volt; de épen mert bizonyos volt, nem akarám magamat veszélyeztetni. Nemcsak hogy meg akarám öt büntetni, hanem oly- kép büntetni, hogy abbeli tényemböl semmiféle kellemetlenségek se háruljanak rám. Az igazságtalanság mindaddig bo- szulatlan, mig a sértettnek alkalma nincs arra, hogy avisz- szaíizetés, vagy megtorlás büntetését gyakorolhassa. Az olvasónak tudnia kell, hogy én sem szavak, sem tettek által nem adtam okot arra, hogy Fortunato jóakaratomban kételkedjék. Mint eddig, úgy ezután is mosolyogtam rá, következőleg észre sem vehette, hogy mosolyom mily lialálthirdetö volt. felemelő kiváltságokat, mik egy hétben egyszer megvigasztalnák az imály és; családi élet édességének jótékonyságával. — Egy lielvét levélhordó igy | önté ki érzelmeit: „mi nem vehetünk soha részt vasárnap reggel a templomi istentiszteleten; gyermeke- I ifikre nem vigyázhatunk!“ Midőn egy lielvét lelkész a tüzelő szén hordárt visszautassá vasárnap, hogy ily nap ne fárassza magát, meghatva köszönte a raktár e küldötte a kiméletet, j ezt sóhajtván: Oh lia mindenki igy tenne ! nem bánnának velünk úgy, mint gályarabokkal. — Itt érzi &z ember nyomósságát a lialhatlan Montalambert e tételének (1850-ben irta) „az ipar van az emberért s nem az ember az iparért.“ (L’institution des Dimanche. 13. 15. 17. 21. lapok.) Ehni J. lelkipásztor igy szól a többek közt a, genfi gyűlésen: „A feketék rabszolgaságával végeztünk, töröljük el már a fehérek rabságát is a keresztyén tartományokban ! — Angolhon és az Egyesült- Államok népei jól tudják, miért tartják meg oly gondosan a vasárnap nyugalmát és megszentelését! Én e tárgyra nézve ime igy gondolkodom — mondá nekem egykor egy angol munkás — köznapokon korán kinyitom műhelyem ajtaját, mely felett e szavakat látom írva: munkálkodjál orczád verejtékével! midőn pedig vasárnap reggelenkint nyitva látom előttem az elvesztett paradicsom*(templom) ajtaját, bemegyek oda örvendezve, egész családommal, hogy élvezzem az Istennel társalgást! Igen — folytatja Ehni J. — a vasárnap minden dolgok előtt az urnák napja, hanem egyszermind az emberiség napja is, melyen az ember kibontakozva a szoros kötelékek közül, melyek őt hétköznap földi hivatásához kapcsolják, visszanyeri néhány órára elidegenithetlen joga gyakorlását, hogy kedve szerint rendelkezzék személyével és idejével! A vasárnap az emberi egyenlőség napja, melyen a legszegényebb, 'legnyomorultabb, lerázza a munka porát, felölt! legjobb ruháját, hogy ember legyen épen úgy mint a leggazdagabb. Ez a család napja, azon nap, melyen a tisztviselő és bankár, a kézműves és kereskedő örvendnek, hogy Fortunato egy gyönge oldallal bírt, habár más tekintetben tisztességes, sőt félelmetes ember volt. Különösen kitűnő borismerönek tartá magát. Pedig e tárgyban csak kevés olasz tartható virtuóznak. Lelkesülésünknek többnyire nincs egyéb czélja, minthogy az angol és osztrák milliomosokat megcsalják. Mi a festészetet és szobrászatot illeti, Fortunato mint minden honfitárs csak kérkedő volt; azonban az ó-borok dolgában teljesen őszinte volt. E tekintetben meg- j lehetősen hasonlítottam hozzá: ismerém az olasz borokat és a hol és a mennyiszer lehetett, nagy mennyiségben vásáriám. I A carneval loghóbortosabb pontjára ért. Ez alkalom- I mai egy este világosság és sötétség közt találkozám barátommal. Szokatlan melegséggel szóllitott meg, miután meglehetősen be volt csípve. Ruhája felette tarka s szüle volt; mi fejét illeti, komikus csörgő-sapkával volt födve. Találkozásunk fölött annyira örültem, hogy azt hittem vége-hossza nem lesz a kézszoritásoknak. Megszólítám: — Üdvözöllek kedves Fortunatom! Mily jó színben vagy ma! Azonban én ma egy hordócska Amontilladot kaptam és kétkedek. — Hogyan ? — kérdé — te Amontilladot kaptál ? és hozzá még egész hordóval ? Lehetetlen — lehetetlen. És pedig a carneval közepén! férjek és apák lehetnek; ez a nap az, melyen a szülők és gyermekek kimennek, kikelnek sötét városi szállásaikból és mennek együtt tiszta léget szívni, a teremtő nagy műveit csudálni, bóldogok azok, a kik az ily értelemben vett vasárnapot szeretik! Napjainkban, a társodalom leginkább kitagadott osztátyai türelmetlenül vágyakoznak az emberi lényekhez méltó létezésre. Oh! helyezzük abba keresztyéni dicsőségünket, hogy segítsük őket ezen törvényes nagyra- vágyásban, szerezve nekik vasárnapot, egy vasár- I napot, mely biztosítsa nekik a testi nyugalmat és I szolgáltasson eszközöket értelmi, erkölcsi és vallási művelődésök öregbítésére. Akkor ő rajtok a felelősség, hogy miként alkal- mázzák a vasárnapot; övék a kötelesség e napot úgy használni, hogy tanuljanak azon emberileg és keresztyénileg élni- az egész héten és az élet minden I helyzetében. Készakarva hagytam hátra a legszebb szemel- ; t.-i. - Loyson Károly, (szerzetesi nevén Jáczint atya) hires karmelita barát s a párisi székesegyház ■ (notre Dame) leghíresebb szónokának a 60-as évek- J ben (ki jelenleg független katholikus-pap Genfben) j valóban szép és igaz beszédének hézagos ismertetését. 0 igy szól a többek között a már ismert genfi gyűlésen: Az isten ügye nem választható el az emberek ügyétől, jelesen, nem a munkás és szenvedő tömegek ügyétől, akiket népnek neveznek. íme három százada, hogy az európai társodalomban egy hatalmas mozgalom fejlődött ki, — az alsóbb osztályok emelkedési mozgalma a nevelés, jóllét és társadalmi befolyás felé. A világ ezen szükséges és gondviselés- szerű átalakulását gyakran demokraczia (népuralom) név alatt jelölik, — helytelen szó, midőn ezen értelemben alkalmazzák, és amely mindennap sii'almas félreértéseknek és rémes veszélyeknek ad helyet. Akármi legyen is ezen név alatt, kik a népi érdekek igaz barátai? Azok, akik nem akarják őket a vallásos érdekektől elszakasztani. Megmondtam én / — Eu is kétkedem, — feleiéül. — Elég ügyetlenség volt tőlem, hogy mielőtt tanácsodat kértem volna, a teljes árt kifizettem, mibe a valódi Amontillado kerül. Azonban nem találkozhatunk s a jó alkalmat nem akarám elmulasztani. — Amontillado I / — Eu is kételkedem. — Amontillado! — És szeretném kételyemet eloszlatni. — Amontillado ! Minthogy azonban látom, hogy más dolgod van Luchesibez sietek. Ha jo szakértőre van szükség, ő az. O meg fogja nekem mondani. — Én azt mondom neked, hogy Lucbesi képtelen az j Amontilladot a Xeresitöl megkülönböztetni. — Es mégis néhány bolond makacsul állítja, bogy a finom ízlésben veled teljesen egvezö. — Jöjj, menjünk. — Hová? — Pinczédbe. — Barátom, az nem lehet; most nem akarnálak fárasztani. Neked most más dolgod van. Luchesi — — Semmi dolgom nincs; jöjj. —• Nem teljesíthetem kívánságodat barátom, nem, fájdalom nem. Nem tekintve arra, hogy más dolgod van, már
