Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-08-20 / 34. szám
34. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. augusztus 19-én. Ötödik évfolyam. ítlogjclfii: hetenként egysz«'r, vn^úrmip. Kiadóhivatal: Szécliényi-ulí'za I 72. szám, hova az clöfizflésok, Tiinlulmónyi'k és felszólamlások küldendők. Egyes példányok 11» vauid kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. BMőüzcícsi árak: Egész óv re . . . 5 fi*t — lír. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intózendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Társadalmi bajaink, n. Múlt czikkemet azzal fejeztem be, miszerint egyik fő baja társadalmunknak az a kórtünemény, bogy fiatal embereink lényeges vésze leginkább arra törekszik, bogy mielébb hivatalba, álláshoz s kenyérhez juthasson s ezért feláldoz diplomát, szép jövőt stb. Ennek a bajnak természetes következménye a második társadalmi baj, mire az élet, különösen a, magyarországi élet legiijabban számos, szembetűnő példát mutat. Ez a baj egészen áj keletkezésű, importált czikk, a régiek közül nálunk nagyon kevesen ismerték. Ezen baj az első czikkben fejtegetettél határozottan ellentétes áramlat és csuda, Jfogy a büszke magyarnál is megfészkelte magát, neve ez új növénynek szóig a is ág — servilisAus. Régi népek némelyike sinlett már^e betegségben s ott liol a bureaukratismus kifejlődött állapotban .van, meglehetős virágzásnak örvend most is. Sajátságos azonban, hogy a german fajok legtöbbjénél e baj egyáltalában sőt néhol a bureaukratismus daczára sem tudott megerősödni annyira, hogy a german ősi élet függetlenségét, az egyéni méltóságot lealacsonyította volna. ()ka e tüneménynek a képzettség, az élet valódi czcl- jára szükséges ismeretek elsajátítása. A servilismusnak alapja Európában a római hódoltság utolsó idejéből származott át azon népekre, kiket a római sasok rabigába hajtottak s kik később az erkölcsileg és hatalmikig tönkre ment római birodalom örökségén megosztoznak. Sok idejébe és erejébe került ugyan az uralkodóknak, különösen a ger- ' mán eredetű népek hatalmasabbjaiban megtörni az j egyéni függetlenséget, — az, uralkodó fejedelem mint j hűbéres és a hatalmas hűbéresek, több évszázadon keresztül küzdöttek a hatalomért és mindazáltal csak i Franczia-, Spanyol- és Olaszországokban mint a ró- I mai, megromlott miveltség által saturált országokban I lett a hatalomé a diadal; a római műveltségtől menten maradt germán' országokban Angol-, Svéd-, Hol- ! land- Németországokban ellenben, az egyéni szabadság megerősödését s az alkotmány fejlődést ered- I ményezte. Mi magyarok szinte ez utóbbi szerencsés hely- I zetben voltunk,;.— minek oka nem lehetett egyéb j mint az, bogy a római műveltségnek őseink beköltö- ! zésgkoxv egyáltalában, nem _y£>lt, annyi ereje, hogy az I Éj elem jellem átalakítására átformáló hatással lehetett volna. Meg is volt nálunk az egyéni szabadság | a nemes osztálynál s egyes rikító példák kivételével ! nyoma se igen van a servilismusnak a »legújabb ! időig — az alkotmányos időszakig. Ekkor azonban ! hozzánk is beütött ... A német uralom alatt ugyanis | sok ember jutott részint a‘körülmények miatt, részint saját könnyelműsége s gondatlansága által olyan ál- I lapotba, hogy állás után kellett néznie, miből megélhessen. Az új rendszer természetesen nehézségekkel kezdte meg pályáját. Egyik nehézség az volt, hogy a régi embereket a közigazgatás s törvénykezés előbbi közegeit tömegesen elbocsátani nem lehetett, -mert igy az állampénztár túlságosan lett volna megterhelve; de meg nem is akadtak volna minden állásra alkalmazható szakférfiak. így a csődület bizonyos betöltendő állásokra igen nagy lévén, a jelentkezők mindegyikének állást adni nem lehetett, egyes boldogok juthattak be csakis azok közül, kiknek elég hatalmas s befolyásos pártfogóik voltak. Ezek a pártfogoltak azután részint háladatosságból, részint pedig gyengeségük s szakképzettségük hiánya érzetében állásukat az által vélték legbiztosabban megtarthatni, ha felsőbbjeik s pártfogóik jóindulatát a legszolgaibb megliunyászlcodással s odaadással iparkodtak megőrizni, ez által természetesen föllebb lépésüket is előkészíteni remélhetvén. Ezen körülmény eredményezte azután azon servilismust, mely igen nagy mértékben lett nemsokára észlelhető a bureauk- ban s melynek hatása, kiterjedve az életre, ott bé- nitólaar hat a férfiasságnak s emberi méltóságnak o Ö o megmaradt romjaira. Ez a servilismus nem az együtt szolgáló államtisztviselők, hanem a távolabb álló vezető főnökök s az alantas közegek között lett leg- inkább észlelhetővé, — a mely főnökök némelyike azután, inig alsóbbjaitól szolgai meghunyászkodást kivan: addig maga is bizonyos félő s remegő tiszTÁRGZA. A china-foldvari ezéhek. (VÚge.) XIV. Építész czéli. Adománylevele 1837-böl való Ferdinand király és gróf Pálffy Fidél kanczellár aláírásával, nagy függő pöcséttel. A reactionariuS kanczellár a latin elő- és utószó közé nem az 55 czikkbŐl álló szabad szellemű újabbkori szabályokat köttető, melyek elején t. i. kimondatik, hogy mipden bevett i vallásfelekezetü egyén befogadtatok a ezéhbe, ép a végén a j czéliekben uralkodott korábbi előítéletek eltöröltetnek, ha^ nem valami ócska, 49 §-ból álló nyomtatott szabályokat. Es I ámbár az 1804. regi udv. rendelet, a ezéhszabályok kiadásúért a kanczelláriai taksát elengedi: ezért 480 frtot fizettetett. A czéhpöcsét körirata: Vereinigte Zunft Sigill zu Földvár 1837. Közepén a kettős paizsezimerben a kömivesek és I az ácsok jelvényei. A czéhláda is 1837-ben készült. A ezéh- társulatban van jelenleg nyolez helybeli remekelt mester, 4 kőműves, két ács, két cserepes, és egy vidéki. De van kívülük a régi modorban legénykedö, magánosán vagy össze- állva vállalkozó, 84 ács, kik mint engedélyezett kölcsönös segélyzö ipartársulat, saját testületet képeznek és három kulcsra saját ládát saját pénztárral bírnak. XV. Kádár czéli, 1776. január 26-án, öt kádármester és négy kádárlegény németül szerkesztett következő 21 rendszabályt állítólag Mária Terézia által kiadottat irt alá a kádárlegények részére. (A kádár- és asztalosczéh akkor egyesülve volt.) Minden kádárlegény vasár- és ünnepnapokon az isteni tiszteleten, nemkülönben a szokott urnapi s évnegyedes pro- cessiókon, egy font viasz birság alatt megjelenjen. A ki a havi gyűlést ok nélkül elmulasztja, vagy a kitűzött délesti harmadfél óra után elkésik: birsága 6 kr. E gyűlés alkalmával minden legény a társládába 4 krt fizet be. A jövevény legény Isten dicsőségére ugyanoda az első 14 napra I 9 krt, beirási díjat pedig 3 krt fizet. Mi alatt a gyűlésben I az artikulusok felolvas tatnak és az üreg legény a társaság- < hoz a szokott kérdéseket intézi: mindenki fönnáll va hallgasson, közbe ne szóljon, nyílt láda előtt hajadon fővel s fe- | bér nyakkendővel legyen, ott ne eskiidözzék, a másikat hazug és gyalázó szóval ne illesse: 6 kr bírság alatt. A le- j gények minden évnegyedben egy öreg legényt, két évenként pedig egy atyamestert válasszanak; ha az egyszer vá- j lasztottal meg vágynak elégedve továbbra is megtarthatják; ! az atyamesternek és anyamesternének pedig a két év lefo- j lyásával némi ajándékkal kedveskedjenek. Ha az atyames- j tér házát s ebben]a mestertársládát tűzveszély fenyegetné, ennek megmentésére minden legény 3 frt birság alatt siessen. A vándorlegényt, ha munkába akar. állni, az öreg legény | ajánlja a mesterhez, kinek ilyenre szüksége van. A vándor, vagy távozó legény kérdezze meg az atyamestert és anya- mesternét: mivel tartozik ? különbön az adósság miatt utána Írnak. A mely legény valamely klastromnál vagy sorháznál saját kezére 14 napon túl dolgozik: birsága egy tallér. Ha egy legénynek a mestere, viszont a mesternek legénye ellen lenne panasza: az egész ezéh által elítélendő birság fele a legények társládáját illeti. A mely legény a másikat egy műhelyből a másikba csalja: egy frt birságot fizet. A beteg vándorlegény ha pénze nincs, általa leendő utólagos megtérítés mellett a társláda pénzén ápoltassák. Ha a meghalt legény némi vagyonnal birt, hagyatéka a temetési költségek levonása után a 'társládába tétetik, honnan a jelentkezendő j rokonok részére ki fog adatni. A legény a nyílt láda elé | sulykot, vágó- szurókést ne hozzon, régi ezéhszokás szerint ellenben az utczára sulyok vagy illető szerszám nélkül ki ne menjen, gyanús nöszemélylyel ne tánczoljon, a ezébün- I népén az öreg legény tudtán kivül bort a szobából ki ne vigyen, különben a mesterek és legények által megbüntette- tik. A birság fele a társládába megy, másik fele a legények mulatságára kiadatik. Ha a legény a mestere megbízása folytán az elvállalt 10—20—30 s több akós bordót elkészítette: ezt bejelenti a ezéhmesternek, ki a megbirálásért együttesen a mestertől és legénytől 30 kr dijt kap. Általában szüret előtt, az állandó munkás, vállalata bevégezte a heti munkás szombat est előtt mesterének föl nem mondhat, a mesterek és legények által kiszabandó birság alatt. Nyilvános helyen koczkázni, lienyehétfözni, éjszakázni 15 kr birság alatt tilos. Elhunyt ezéh tagok temetésénél az életben maradtak, a mesterek 25, a legények 15 dénár birság alatt tisz- telkedjenek. , Ezen ártikulusokat liehák János, az uradalomnak 42 év óta felügyelője 1830. július 11-én azon alkalommal irta alá, midőn az asztalos éj kádár ezéh külön vált. (1873 óta ismét egyesült.) A legények könyve, — ki, honnan származott, mikor, kinél állott munkába? s hány forint van a társládában? — 1776-tól 1860-ig németül van vezetve. Jegyzék. A csizmadia ezéhnek I. szám alatti leirásá- ban azt állítám, hogy voltak azelőtt saruvargák is. Időközben rájöttem, hogy csakugyan voltak : de miután a saru- viseletet a csizma teljesen kiszorító, a varga ezéb már 1848 táján magától megszűnt létezni. Az utolsó varga ezéh- mester holmiai közt elárverezett czéhládán 1770. évszám olvasható, mely tájon az itteni egyéb iparosok közt a ezéh- alapitásban, mint láttuk, élénk vala a mozgalom. A vargák czéhzászlaja, mely mint mondók, a többi czékzászlókkal együtt 1858. junius 25-én a parochiális templomban odaégett, oly nagy volt, hogy nyolez embernek kellett rudakon emelni. ’ jfe I A fentebbi kivonatokban láttuk, hogy némely ezéhek olyan indiai kaszT-féle intézetek voltak, melyek a rómain kivül más hítfelekezeti tagot magok közt nem tűrtek, magokat bizonyos meghatározott számon túl szaporodni nem engedték, a közéjök állni vállalkozót sok fizetéssel, remekének gyakori visszautasitásaval huzamosan zaklatták, kifárasztották, sőt végkép tönkre tették. Az 176S-ki még inI
