Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-07-09 / 28. szám
sei. E tanodába oly tanulók vétetnek fel, kik négy gyran., reáltanodái vagy polgári iskolai osztályt végeztek, vagy olyanok is, kik már 14 évesek, es a fenntemlitett tanodákban taníttatni szokott tantárgyakból felvételi vizsgálatot állanak ki. Tandíj havonként 12 forint. — Beiratási díj egyszer mindenkorra 3 frt. — A tandíj 3 részletben fizetendő, neve zetesen: szeptember elsején a beiratáskor 40 frt; deczember elsején 40 frt; végre márczius elsején ismét 40 forint. Megnyílik folyó évi szeptem ber elsején az ebö osztálylyal (még az esetben is, ha csupán 10 tanuló jelentkeznék) vagy esetleg a másodikkal is, ha t. i. erre kellő számú s oda alkalmas tanulók fognak jelentkezni. A beiratások és felvételi vizs gálatok folyó évi augusztus 28-tól szeptember hó 6 ig eszközöltetnek. Intézettulajdonos: Kosa Ádám, ügyvéd. Tanintézeti igazgató: idösbb Lovassy Sándor, kir. főgymn. rendes tanár. — Két előfizetési felhívás küldetett be legutóbb szerkesztöségiink- hez Klein Alfréd könyvkereskedőtől Sátoralja-Ujhelyröl ; az egyik: Fejes István sátoralja-ujhelyi ref. lelkész egyházi beszédeinek 2-ik kötetére,— a másik pedig ugyancsak Fejes Istvánnak „egy szép asszony“ czimü a Kisfaludy társaság által 50 darab arannyal jutalmazott költői beszélyére. A kiadóval együtt mi is melegen ajánljuk a t. közönség figyelmébe Fe jes urnák fentebb említett két müvét, miknek elsejét — már tapasztalás után szólva — valódi beüsö vallásosság hatja át, párosulva logikai me nettel, józan bölcselettel; az utóbbi pályakoszoruzott müvet pedig annyi val inkább ajánljuk, mert feles számú példányokat a jelen viszonyok közt nem igér kinyoraatni a kiadóság. Ara az első műnek 2 frt, utóbbi nak 60 kr. — Az előfizetési pénzek S. A. Ujhelybe Klein Alfréd könyv- kereskedésének küldendők postautalványon. — Tolvajlás. Julius hó 3. és 4-ik közti éjjelen Nagy-Mányokközség- ben Stalenberger István, Amment János, és Zvingler József lakásaikba isme retlen tettesek ablakon át behatolván, tölök több tárgyakat (mik legin kább ruhanemüek) elloptak. Az ellopott tárgyak közt legtöbbet érők a Stallenberger Istvántól elvitt 2 ezüst koronástallér és 35 frt bankjegy. — Úgy vagyunk értesülve, hogy az ellopott tárgyak legnagyobb része az eszegyi erdőben tanyázott vándor czigány csapatnál az üldözésre ki küldött foglyárok által megtaláltatott, a tettesek azonban a sötétséget fel használva — 4 kocsi, 6 ló és 1 csikó hátrahagyásával, — úgy széjelfu- tottak, hogy közölök egyet sem lehetett kézrekeriteni. Váljon mikor lesz már egyszer vége az ily czigány kóborlásnak ? mikor fognak e született tolvajok hivatalos utón szigorúbb rendszabályok alá vonatni, hogy ily sza badon ne garázdálkodhassanak ? — Toliiamegye területén múlt junius hóban a hasznos házi álla tok között csak Pinczehelyen fordult elő : a lovak között egy, a szarvas- marhák között pedig két lépfene betegség. _I)r, Schuler Mór legutóbbi időben hivatalától felfüggesztetett já rási orvos a julius 6 iki közgyűlés által hivatalába újólag visszahelyeztetett. Bal og-féle levéltárban levő folyamodványai, „hogy ámbár a kuruczvilág kezdete óta e regement, sok alkalommal kitüntette a maga hűségét, ha- zafiságát, mégis már két év óta se a tisztek, se a közkatonák fél hóra való fizetésnél többet nem percipiáltak, azt is felét fehér felét vörös pénzül; a tisztek, közlegények, rongyosak, ruhátlanok, lovat'anok szám ban megfogyatkozottak: kérik tehát, hogy a tél is közeledvén, hacsak az utóbbi nyári hónapokra való fizetést és a ruhát megadnák, és cselé deikről is, kik a Dunán innen szorultak, hogy gondoskodva legyen.“ A folyamodvány pontjaira G. B. Miklós 1708. október 5 én, garan füzes gyarmati táborában kelt válaszában, „Szentgyörgyi Horvát Zsigmond di- roctort, a dunáninneni fiscalis jószágokból, a regiment számára két havi fizetésnek kiadására, a követeket pedig oda utasítja, hogy a Uozlegény- ségnek való köpönyeget, s a tisztek számára a selyem- és fajlandis posz tót kezükhöz vehetik.“ A föntnevezett követek ezután magához Rákóczi fejedelemhez fordultak, „hogy ámbár a fizetés iránti assignatió már ke züknél van (a levéltárban is megvan), de tudván a Dunán túlsó állapo toknak és dolgoknak constitutióját, mert a fiscalitásokat az urak fölosz tották egymásra és abból az az T. regimentet contentálni épen nem le het: attól tartunk, hogy netalántán semmi se legyen belőle, a két évbeli fizetés hátralék fejében, bárcsak egy bóra való készpénzbeli subsidium- mal consolatiót az T. regimentnek kegyes grátiájából kiadatni Felséged méltóztassék, melyben ezen bujdosó hívei nemes országnak tehető fá radság után örvendezzenek, kívánom Fölséged hozzánk mutatandó ebbeli kegyelmes gratiáját utolsó csöpp vérünk kiontásaig meghálálnunk és aláza tosan megszolgálnunk. Hátirat a folyamodványra: Mivel mostanság az ne mes ország cassája igen distrahaltatva hic et nunc egyéb assignatisiójok azon kívül a mely már kiadatott, nem lehet. Ami pedig az Vollonterch dolgát illeti, azok iránt ugyan vagyon már generalis Resolutiónk. Ezen regiment mellett valóknak dolgában pedig literatonia leszen méltóságos Generaalis Eszterházi Antal Mezei Marschal urnák parancsolatja. Datum Patak, die 16. dec. 1708. F. Rákóczi. Paulus Ráday Stephanus Kántor. És Béri Balog Ádám ezen fizetetlen, ruhátlan kuruezai 1709. elején Ausztriába ütvén, Luxenburgnál majdnem elfogták I. József császárt, hanem kíséretéből néhány hacsirost — arcist garda mégis elcsíptek; egész Bécs alá portyáztak, a Praterban szarvasokat lodöztek. — Sár-Szent-Tiörinczéit a napokban volt a lelkész választás az ev. felekezet részéről. Megválasztatott túlnyomó szótöbbséggel Sántlia Károly veszprém-palotai lelkész ur, ki a fentebbi évek alatt ugyanott hosszabb ideig segéd, Némedin pedig (To!nara.) rendes lelkész volt. Örü lünk a választásnak, ismervén S. K. urban egy derék, humánus, szelid- lelkü s törhetlen erélyű fiatal embert, ki méltó dísze lesz megyénk prot* lelkészi karának, buzgó pásztora a szent-lő: inczi hitközségnek. — Mayer Antal és neje, fi* és leány-nevelő és tanintézetükben az évi nyilvános vizsgálat f. é. jul. hó 3. 4. és 5-ik napján a szülök örö mére a legszebb sikerrel folyt le, a kötelezett tantárgyak mind tanítva lőnek s ezenkívül egész halmaza a melléktantárgyaknak, mi a nevelők ambitiójának és a mamák hiúságának hízeleghet, de pädagogailag hát rányos. Ajánljuk ezt a jeles intézettulajdonosok figyelmébe. Jövőre ne fá ■'asszák ki tantárgyak túlhalmozásávul növendékeiket, s akkor fárado zásuk eredménye még fényesebb lesz. A vizsgák után tornagyakorlato kat mutattak be a növendékek, és sok dicséretet arattak ügyes tanító juk Kálmán Károlynál?, ki több köteles tantárgyat szintén jeles mód szerrel adott elő. A leánykák kézimunkáik igen szépek voltak. — Jegesén. Gyönkröl vesszük a szomorú hirt, miszerint ott múlt jnnius hó 30-án a déli órákban nagymérvű jégesés volt, mely az ére- déshez már közelállt gabona-nemüekben tetemes pusztítást vitt véghez, sok helyen teljesen megsemmisítve a leei dett örvendetes aratás remé nyét. Szerencse, hogy a jég átvonulási iránya nem vett magának túl- széles területet, s mint értesülve vagyunk, inkább csak úgynevezett pász- tás esés volt, mely egyeseknek nagy kárt okozva, elég illedelmes volt a többséget mégis megkímélni, s nem törni el a kenyér botját a szom széd helységek lakóinak is kezében. Minket hála Isten! még megkímélt ez ideig a gonosz ellenség, — c<ak igy kerüljön el a szerb-török háború is, azután még jó búza és bortermésünknek becsületes ára is legyen : akkor vigan nézünk a jövő elébe s elfelejtjük régi bánatokat. — Kovács Zsigmond pécsi püspök — a „P. LI.“ hire szerint az idén nem megy Marienbadba, hanem Korimiczára, hova inár el is utazott. — Ad vocem fürdő. A tavaszi romboló Duna-ár garázdálkodása következtében tetemesen megrongált Margitszigetet, mint nemcsak a fő város és hazánk díszét, hanem egyszersmind a gyógyfű'döt és komolyan sajnált egyéneknek (kik közé mi is tartoztunk) figyelmébe ajánljuk a „budapesti napilap“ jul. 5-ki számának újdonságok rovatában megjelent amaz örvendetes közleményét, miszerint ott ez idő szerint 91 Család 176 taggal élvezi a fürdő gyógy hatását. Tehát nem kell a bajok közt oly ha mar elcsüggedni, mert ime, mit némelyek éveken át nem hittek helyre áll ihatni; az emberi vasszorgalom és a tömött táicza varázsütésére még az édenkert is örvend másodszori virulásnak! Felelős szerkesztő: lloda Vilmos. Az 1709 ki év, rendkívül szigorú telével s a rákövetkezett éh- s döghalállal, valamint egész Európára, a kuruezok dolgára is vészhozó vala. Pfeffjnhofen budai várparancsnok 150 fő német őrséget vetett Föld várba, a ráczokat pedig a Dunán fölalá járatá a kuruezok átkelésének megakadályozására. Turgonyi Gergely Madocsának 1750-től 1783-ig ref. lelkésze, ily czim alatt: Emlékezetre íratott jegyzőkönyv, csak az időtől fogva, amire mos tan élő öreg emberek emlékeznek, 1687. óta megírta a falu krónikáját évről évre: kik voltak a birák, lelkészek, iskolamesterek, s mi emléke zetes dolog történt: 1709-ről írja: „Ide Madocsára, két fél — németrácz és kuruez' — közt nyomorgó bölcskeidk és paksiak, bátrabb maradá-ért lakásra gyűlvén, ezek magokkal áthozták a szentegyházi szék engedel- méböl, tiszteletes Nánási István nevű lelkipásztorukat, és a felséges ki rály budai generálisától salva gvardiát hozván, velünk együtt szenved ték annak az esztendőnek és azt követőnek még csak emlékezetével is siralmas folyását. A pártos magyarok fenyegették salva gvardiankot: megöljük emez amaz rémetet! de ellenzetté azt, s a Krisztus nevére til totta életünkért, békességünkért vigyázó lelkipásztorunk. Azonban hatá runkba helyhezi a Dunára való felvigyázásért, magát és ráczokhól álló hadi seregét, kegyetlenségéről inkább mint vitézségéi öl hires Baronde Petras, kinek komor orczáját szelid alkalmaztatásával sokszor mosoly góba ejtette (Náuási), úgy hogy midőn helységük öregeit caipkebokor- ból vágott tövises fával verette volna vigyázatlanságukért, hogy a Du nán át jött kuruez katonákat neki be nem jelentették, és az akkori Szabó Beides nevű biránkat fölakasztatta volna, tiszteletes Nánási István,urűnk- nak, midőn az excquálandó birót halálra készítené, ezt mondja vala: té gedet prédikátor egy szeggel följebb akasztatlak! amaz minden félelmet kirekesztő bátor szívvel mondja vala: köszönöm Nagyságod grátiájat, melyszerint mind életemben becsülte, mind halálomban följebb böcsüli a paraszt embernél egyházi szemdyemet! Melyen az a mayyar vérrel ne velt bajuszos száj, nemcsak megmosolyodott, hanem tiszteletes prédiká torunkat a maga becsületében meghagyta.“ (Folytatjuk.)
