Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-22 / 12. szám
hogy felmondás egyátalán nem történt, úgy hogy áll még 1865- ból is jelentékeny, kölcsönösszeg fenn, átlag pedig az összes kölcsönök az ötvenes évek végére esnek s igy egynegyed szá zad óta felmondatlanok, — ha tehát annyi rósz termésű esztendő nem tett felmondást szükségessé, oly kölcsönöknél, mikből egy krajczár sem törlesztetett soha, nem valószínű, hogy az aján lottam törlesztéses kölcsönök a felmondás veszélyébe tömegesen jussanak. „Belátom én azt,“ hogy a nehéz hitel viszonyokon a kis birtokosok országos hitel-egylete s az önálló nemzeti bank segitni fog; óhajtanám, hogy a czáfoló kisbirtokos szintén lássa be e kérdéssel bővebb megismerkedés után, hegy segitni és pedig azonnal segitni az önkormányzati hatóságoknak is törekedniük kell a rendelkezésökre álló eszközökkel; megyénknek annál in kább, mint hogy napról-napra folyik be ujabb-ujabb alapítványi tőke s igy a kölcsönsegélyzés haladéktalan megkezdését az el- határozaton kivüí semmi sem gátolja. S ha e kérdésben egy nézetre jutottunk, ne féltse a szegzárdi takarékpénztárt az üz leti károsodástól, mert az nélkülünk is gyarapodni és virágozni fog azon egészséges irányt követve, melylyel eddig pénzintéze teink közt kiválló tiszteletet vivott ki. (Megemlitem itt, hogy a szegzárdi takarékpénztár saját üzleti tekintélyét sorakoztatta Eötvös K.-Lajos azon érveléseihez, melyek szerint az idegen tőkéket forgató takarékpénztári üzlet természetével ellenkezik, hosszú lejáratú jelzálogos kölcsönök adása; ugyanis újévtől fogva csak a legkivételesebb esetekben ad jelzálogra, általában pedig rövid lejáratú személy hitel kölcsönt szavaz meg.) A mi pedig azon gyanúsítás ellen tiltakozását illeti kisbirtokos bará tomnak, hogy ő nem uzsoráskodik, készséggel fogok csatlakozni hozzá, ha társadalmi téren az erkölcstelen uzsora ellen mozgal- mat indít meg. Talán sok szót is szaporítottam nézeteim igazolására: kik hallgattak ám tegyenek többet. 3______ X. ■ K ülönfélék. — Nyilatkozat. Lapunk utolsó előtti számában, „az árvíz Tolna- megyében“ feliratú czikkben hivatkozott szakértői véleményt Hőké Dániel, Tolnamegyének akkori tőméi nőké dolgozata alapján közöltük, mit is ezennel olvasóink tudomására juttatunk. — Duna-Földvárról írják nekünk. Az izraelita farsang alkalmá ból múlt csütörtökön, azaz folyó hó 9-én Deutsch Ignácz hitközségi el- nők lakásán az izraelita iskola III. s IV. osztályú növendékei, kétgyer- | mek szinelöadást tartottak; a szünetek alatt pedig mind azon növendékek, > kik a színdarabban részt nem vettek, szavalraányokkal s történelmi elo- | adásokkal mulattatták a megjelent közönséget; — teljes elismerést érde- | melnek mind a növendékek, kik szerepeiket igen jól adták, mind . pedig | derék tanítójuk s rendezőjük Herczog Dávid ur, ki igazán a legraa- ! gyarosabb szellemben neveli növendékeit s mégczáfolja azon állítást, mintha az izraelita iskolákban germanizálnák a növendékeket, ennyit az előadásról. (Éljen!) Folyó, hó 11-én pedig a helybeli izraelita nöegylet tartá alapja javára tánczvigalmát. A hál igen sikerültnek nevezhető, amennyi ben igen díszes közönség jelent meg. Ott láttuk, Steiner Ipülopnét, Sey Fe- reneznét, kik a bál díszét képezték, továbbá Nagy Mari s Orzsi k. a, Csenterits Irén, Braun Berta k. a. Goldstein k. a. Paksról, Grünwald k. a, Sár-Szent-Miklósról s még többeket. A bál igen keveset jövedelmezett ezen jótékony czélu egylet alapja javára; — nem mulaszthatom még megjegyezni, hogy Braun Pál ur a rendezés körül igen tapintatosan járt el s méltán megérdemli a dicséretet. —4 Martins 15-dikén a duna-fnldvári egyenlöségi kör közvacao- I s rát rendezett, melynek lefolyásáról a következőket írják nekünk: Elnök Sebeczky András ur kezdé meg a felköszöntéseket, röviden megemlékezve 1848. évi martius 15-éröl, a mely napon derült legelöszö * a magyar nem zetre a szabadság hajnala, éltetve azon nap hősét, nagy hazánkfiát, Kos suth Lajost, — utánna Buchbinder Miksa ur szólalt fel, kiindulva azon jelszóból: Szabadság, egyenlőség s testvériség, végül éltetve Kossuth s Lajost s Tisza Kálmánt; — ezután Nauy Sándor ev. lelkész ur olvasott s fel egy általa ezen alkalomra irt emlékverset, összehasonlítva a múltat < a jelennel í — erre a dalárda egy alkalmi éneket énekelt, melynek végez- í tévéi Nagy Sándor ev. lelkész ur a 48—49-iki honvédekre ürité poharát, ? figyelmeztetve az ifjúságot, hogy ők is miként az első honvédek, ipar- > kódjának veszély idején hazájuk védelmére kelni s azt becsülettel meg- s védeni; a jelen volt 48—49 honvédek nevében Fábián Ignátz ur emelt \ poharat; — Buchbinder Miksa ur még a nőkre is mondott egy toastot, ? melyre Kováts Gusztáv gyógyszerész ur válaszolt; beszédében hivatko- ? zott egy angol költő mondatára, hogy a házasság nem egyéb mint egy > zsák kigyó, közepén egy csikocskával, mely csikocskát azonban ritka S férfi húzza; de egyszersmind figyelmezteti a házosulandó ifjakat, hogy < azért ne riadjanak vissza a nösüléstöl, ha mindjárt a kigyó jutna is ősz- < tályrészükül. Buchbinder ur a kör alapitójára s volt elnökére Szabó l Nándor ref. lelkész urra, úgy szinte a jelenlegi elnök urra is felköszön- / tötf; az ünnepély éjfélután 2 órakor ért véget. — Egy uzsorás szomorú vége. „Hogy a pénz sem boldogítja az embert“ — ezen közmondást illustrálja az alább következő esemény, melynek Paks volt a napokban szinhelye. Egy helybeli gazdag lakos, Babioek Mór, izraelita lakatos — ki mellékesen legyen mondva : arról is nevezetes volt, hogy a legmagasabb kamat mellett pénzt szokott köl csönözni, megszorult felebarátainak— eltökélte magában, hogy búcsút vesz a világtól. De mielőtt szándékát teljesítette volna, beperelte min dójának harmadát ugyan e végre felajánlotta. E négy rendbeli, u. m. I. István, I. László, II. Béla királyok és Domoszló herczeg alapitó-levelei, az apátsági épülettel megégvén, II. Géza király, amaz adományokat 1158- ban megerősítette, Robert Károly király 1323-ban megújította, IX. Boni- facius pápa pedig 1403 ban jóváhagyta. Az eredeti alapitvány-levél elég vén, a későbbiek csak emlékezetből írattak le, ki kell jelentenünk, hogy I. Károly ezen 1323-ki s IX. Bonifacius 1403 ki megerősítésének a pápa regestákban nincs nyoma. És noha I. István király azt az érseket, püspököt, országbírót, ki ezen ö alapítványát, melyet Istennek ajánlva föl, valaha háborgatni és megcsonkitni merészkednék, eleve száz font aranyra büntetendőnek véli, azonkívül elátkozza, hogy az Atya, Fiú, Szent-lélek, Szent-Mária, Péter és Pál apostolok és Szent-Benedek által, kinek tiszteletére alapittatott ezen monostor, örökre elátkozott és a Kristus itélöszéke előtt felelős legyen: mind a mellett négyszáz év,eltorgása alatt a pécsváradi apátság egykor számosb szolgaszemélyzete és nagyobb jövedelme jóval alább szállott. Mert midőn Henrik pécsi püspök rendeletére 1439-ben a baranyai és re göli esperesek a pécsváradi apátság jövedelmeiről hivatalos vizsgálatot tönnek, — acta, facta, exeminalta, calenlata— úgy találták, hogy a külön féle gabna s állattized, 1360 arany forintra böcsülhetö, melyből az apát ságnak, a szerzeti személyzet élelmezésén fölül, a királyi hadsereghez húsz kopjást kell kiállitnia. A pécsváradi monostornak ma nyoma sincs ; egykor terjedelmes urodalmának megfogyptt fekvőségei, az alapitó szent király szándokához legméltóbban, az ifjúság növelésére fordittatnak. III. A földvári, niadocsai, szegzárd és hátai bene- s a cikadori ciszterci-apátságok. Kor szerint, a szegzárdi apátságot: I. Béla, 1060-ban ; a hátait: I. László király, 1093-ban; a .földvárit: II. Béla, 1135 ben ; ama- docsait: II. Géza király és Bikác3 Magnus, 1145-ben; a cikadorit: János pécsi püspök, 1142-ben alapiták, melyek a magok helyén is ide jén a keresztyénség dicsőségét magasztosakban tanusíták, mint a rómaiak és barbárok ugyan e vidéki castrumai és földvárai. Egyedül a madocsai > Szent-Miklós apátságról maradt ránk az alapitó-levél másolata, melyet la- > tinból magyar fordításban itt adunk i s A mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülésének 1145-ik évében, Géza l (II,) Isten kedvező kegyelméből Magyarország királya, tudtára adj ik, j mind a jelenlevőknek, mind a jövendő maradéknak, kik ezen Írást szem- I lélik, hogy miután Bikács Magnus, a Bikács nemzetségből, a mi tökamarásunk, vagy tárnokmesterünk, a mi dolgunkban és az országnak különféle dolgaiban, az ö hűségének sok dicséretes szolgálatait tanúsí totta volna; mi pedig kormányzói kötelmünknél fogva a mi alattvalóink érdemeit egyenlő mérleggel kimérni s méltányolni tartozunk, hogy e pél dán, többi híveink is a hűség müveinek gyakorlatára indíttassanak: ezen Bikácsnak annyi és oly nagy szolgálatait érdeme szerint megjutalmazan- s dók : elhatároztuk, hogy ö a mi királyi birtokunkhoz tartozó jószágokból, j; a hol magának tetszik, szabadon ajándékot kérhessen. Es ezen Bikács I kis idő múlva, hozzánk azon kérelmével járult: hogy a mi udvarnoka- ink Ma do c s a nevű földén Tolriaraegyében, egy' S z e n t Mi k 1 ó s hi tv allé tiszteletére és neki és udódainak temetke/.öül szolgálandó mo nostor építésére helyet engednénk. Mi tehát Bikács ezen kérelmére kegyelmesen hajolván, a kért helyet, egy Szent-Miklós ti sztélé- \ téré építendő monostor alapítása végett neki átengedtük. Megígértük 1 egyszersmind nékie, hogy ha ö azon a helyen, a mi életühkben monos tort épitend, mi, saját lelkűnkért s a mi utódaink lelkeért, az országbeli lelkek és a mi birodalmunk javáért ezen monostort fekvöséggel ajándé- £ kozzuk meg. Nevezett Bikács ezután fölségiinkhöz visszatérvén, midőn í jelentené, hogy a mondott helyen Szent-Miklós tiszteletére, a monostor, \ köböl egy ember magasságra immár föleíneltetett: mi Tolna várunkhoz tartozó KormÓ földet, Egyed udvarnokunk földét Ó3 a mi udvarnoka- s ink Madocsa nevű földét, melyen a mondott monostor épült s a mo- \ nostor környékét, a Duna egy részével is vámul a K ört v él-r é vbe n, < a Duna nyugoti felén, vizafogással, mely tanyának mondatik, malomyára- > mai, szándóföldek, halastavak, erdők, rétek, mindenféle javadalmak és > tartozmányokkal, e monostornak adományoztuk. Mely földek határjárása \ ez/: (Folytatjuk.)
