Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-11-27 / 48. szám
felvételeket, teljesség, helyesség és valószinüség szempontjából birálat alá venni köteles: ennélfogva ezen munkálat foganatosításának határide jéül folyó november hó 28-ik, szükséghez képest következő napjait ki tűzvén e hosszasb s az első napon reggeli 10 órakor hivatalos helyisé gemben megkezdendő felülrizsgálatbani részvételre t. urat, mint e bizott- ■ ág tagját hivatalos tisztelettel van szerencsém meghivni. Kelt Szegzár- don 1876. november 14-én. Döry Dénes, alispán. — „Menyecskék könyve, adomák és apró történetek gyűjtemé nye,“ — e ezim alatt vettünk egy, a Franklin-társulat nyomdájából ele gáns kiállításban kikerült 160 lapnyi kis kötetet. A gyűjteményt a „me nyecskék mulattatására s tisztelőik okulására összeszedte Egy Rok kant huszár,“ — vagyis a- „Nemzeti Hírlap“ közkedveltségü „Visz- hang“-jának Írója. Az előttünk fekvő kötet több kis elbeszélést s egy sereg ügyes adomát tartalmaz a nőkről, férjekről, házasságról, gyer mekekről stb. a „Rokkant huszár" ismert pikáns és kellemes modorá ban írva. A kis kötet ára egy forint. — Kapható minden könyvkeres kedésben; közvetlenül pedig megrendelhető a kiadónál, (Lauffer Vilmos könyvkiadó, Pest, ujvilág-utcza 19. sz.) utánvét vagy pedig egy forint nak postautalvánnyal való beküldése mellett, mely utóbbi esetben a könyv postán, bérmentesen küldetik meg a megrendelőknek. — Megkerestettünk a következő sorok közlésére. Miután a séd- hidja mellett készittendő gyaloghidak költségei fedezésére, a kívánt ösz- szeg ekkoráig össze nem szedethetvén, a nagyközségi érdemes elöljáró ság pedig az ügy sürgősségét belátva bennünket megelőzött; teljes biza lommal kérem fel az igen tisztelt aláírókat — különösen azokat, kik adományaikat a gyüjtőiven nem feltételesen Írták alá — szíveskedjenek a hídépítésre szánt összegeiket, személyem teljes mellőzésével, a helybeli nagyközséghez átszolgáltatni. Mély köszönet és hálát mondva szives bizalmukért, további szives' hajlamaikba ajánlom magamat. Szegzárd, 1876. november hó 11-én. Németh Pál, mint a híd építés indítványozója és a gyüjtöiv kibocsátója. — Hirdetmény. 2509. sz. 1876. A nagyméltóságu m. kir. földmí- velési-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnak folyó évi octóber 6-án. 20348. sz. a. kelt rendelete szerint az alulirt kamarával az orosz per- rendtartásnak a személyes fogságra vonatkozó határozmányai azon meg jegyzés mellett közöltettek, hogy az említett perrendtartás Orosz Lengyel országban is folyó évi julius 13-án hatályba lépett. A kérdéses határo zatok következők: 1227. czikk. Oly adósság, mely 100 rubelen alul van a személyes fogság alapjául nem szolgálhat. 1234. czikk. A fizetni nem tudó adós letartóztatásának időtartama a bíróság által a keresetbe vett még fizetetlen összeg menyiséghez képest következő arányban állapitta- tik meg: 100—1000 rubelig terjedő követelésért 6 hó. 1000—10000 ru belig terjedő követelésért 1 év. 100Ö0—30000 rubelig terjedő követelé sért 2 év. 30000—60000 rubelig terjedő követelésért 3 év. 60000—100000 rubelig terjedő követelésért 4 év. 100000 rubelen felüli követelésért 5 év. 1237. czikk. Azon hitelező, ki adósa ellenében a személyes fogságot — Graham ur! mily váratlan eseménynek köszönhetem e nem re mélt látogatást? — Waltonné asszony bízott meg a múlt este, hogy jöjjek el ke gyedért, miután férje, kikerülhetlen akadály miatt nem jöhet. Dorrancené mosolygott; de szemeiből sötét bánat látszott, amint felelt: — Miután Emilia nem tartotta meg egyezkedésünknek öt illető ré szét, ez által ígéretem alól én is felvagyok mentve. — Graham ur! Ma nem megyek el, nagyon sajnálom, hogy önnek ez alkalmatlanságot okoz tam. Nem akarom önt tovább egy pillanatig sem tartóztatni. — De asszonyom! barátnője megigértette velem, hogy kegyed nél kül nem térek vissza. Kegyednek tehát jönni kell, mert hiányzása meg rontaná az egész estélyt. — Nem vagyok annyira hiú, hogy higyjem azt Graham ur! felelt némi gúnnyal. — Nem hízelgésből mondtam előbbi szavaimat asszonyom; de bi zonyára úgy fog lenni, mert Waltonné asszony kegyedre is számít, hogy több alakot személyesítni fog s ha kegyed hiányzik: természetesen en nek el kell maradni. — Nem tehetek róla Graham ur! miután Emilia nem férjét küldé értem, amint Ígérte, én felragyok mentve a megjelenés alól. Ne is ipar kodjék rábeszélni! Még ha menni óhajtanék is, nagyon jól tudja, hogy férjem megtiltá, miszerint udvasiasságát bármily tekintetben is igénybe vegyem. — De asszonyom! a kegyed férje visszavette azon tilalmat! szól közbe Graham hevesen s a mint beszélt végig tekintve a szobák során, mert mindketten a társalgószoba közepén állottak. Azután alantabb ,han gon folytatá: — Ma találkoztam vele s beleegyezését kértem, hogy kegyednek ma este lovagja lehessek s azt mondá rögtön: neki semmi ellenvetése nincs. Remélem tehát, most már csak nem hiszi, hogy joga volna cser ben hagyni barátait. Dorrancené nem tudott számot adni a kebeleben tamadt rögtöni gyanúról, mely azt sugá, hogy Graham nem mondott igazat. Annyi bi alkalmazta, a neki megítélt összegre vonatkozólag más végrehajtási esz- *Uözt nem használhat és az adós fogság idejének letelte után, adósságá tól megúsztatott, feloldottnak tekintetik. Mi az illető köröknek ezennel tudomására hozatik. Sopron, 1876. november 20. — A kereskedelmi és iparkamara. — Menyegzők. A lefolyt héten ismét városunk két szép leányát vezették boldog halandók az oltárhoz, azoknak boszuságára, kik a házas ság édes jármát nem tartják elegendő vonzónak s évről évre hallogat- ják a lépést, melynek megfelelni az ember rendeltetése ép úgy, mint a sa ját jólét mindenkit ösztönöz. A boldog mátkapárok neveit itt közöljük ; Kopácsek Aurél adótiszt folyó évi november 23 án vezette oltárhoz Leira- uitzer Vilma kisasszonyt: Mehrwerth törvényszéki hivatalnok esküvője pedig folyó évi november 26-án volt Illés Anna kisasszonynyal. A sok szerencse kívánathoz mi is csatoljuk a magunkét. — A szerelem találékony. Ez nagyomrégi dolog, de a követke zők még inkább be fogják igazolni: egy fiatal utazó Angolország egyik templomát látogatá meg, hol a pap éppen szónokolt. Beült teháta padba, egy csinos ifjú nő mellé, ki, a mint ruhája mutatá, szintén idegen volt. A heves vérü ifjúnak egy pillanat kellett csak, hogy a „látni és szeretni“ elvét érvényre emelje. Mit tegyen ? Mily módon adja tudtára az ifjú nőnek- keble hó érzelmeit ? — Kevés gondolkozás után a szerelem talá lékonysága segité ki zavarából. Vett egy nyitott bibliát s azt a hölgy elé tolva, ujjával sz. János közönséges második levelének 5. versét mu tatá, mely is igy hangzik : „És most kérlek téged, Asszonyom, nem úgy mint uj parancsolatot írván néked, hanem a mely parancsolatunk volt eleitől fogva, hogy egymás szeressük“. A nő elpirult, habozik, mig végre vonakodva ugyan, de visszaadja a könyvet, ujjával Ruth asszony köny vének 2. rész 10. versét mutatva: „Akkor a leány orczájára borulva és meghajtá magát a földre és mondá neki: Hogy hogy találtam ilyen ked vet a szemeid előtt, hogy esincrj engemet, holott én idegen vagyok ?“ A férfi örömében repesve adja vissza a bibliát s jelzi sz. János köz. 3-ik levelének 13—14. versét: „Sok dolgokról Írhatnék, de nem akarok tentával és pennával Írni tenéked; reményiem pedig, hogy hamar meg látlak téged és szemtől szemben szólunk !" — Mindkettőjüknek igen jártasoknak kellett lenni a bibliában ! (Székesfehérvár és Vidéke.) — Bírói hidegvérüség. Elárverezték a komé birtokát, s a bir tok vételárának felosztására meghivatott ö is. — Látva azonban a komé, hogy biz abból a vételárból részére egy krajczár sem maradt, megszol- litá a vételárt felosztó birót: Kérem a tekintetes urat, juttason legalább egy hatost kötélre nekem is. A biró erre lakonice azt válaszolá: Nincs megállapítva a sorrendben. Felelős szerkesztő: Buda Vilmos. zonyos, hogy azon éj óta, a midőn öt házastársi kötelességének elfelej tésére bírni igyekezett — megszűnt Grahamot barátjaként tekinteni, — •öt a férjétől való elidegenülés első okának tartván öt, nem volt csuda, ha attól tartott, hogy az most is talán, méginkábbi el id"genülésükön dol gozik. A legkomolyabb tekintetet vetve rá, a mint kérdé: — Graham ur! valóban igaz ez? — Mi oka van szavaimon kételkedni asszonyom? — Azt hittem — feleié —■ hogy ez az ámításra oly ürügy lehebj melyre a divatvilág teljes szabadalmat ad; de ha úgy van, a mint ön mondja, azt hiszem nem volna méltányos megszomorílanom Emíliát. E szavak után indulni készült. — De nem szed rá ugy-e,? kérdé. Graham kinyitotta az ajtót. A mint Dorrance-nét a folyosón kisérte, éles szemei a könyvtárból éppen akkor kijövő férjet pillantották meg. Felemelt hangon felelt az előbbi kérdésre: — Asszonyom! csupán azt mondtam, mit férje mondott. Elmentek.... Margit nem látta az utánna vetett kére, csaknem kétségbeesett tekintetet. Nem is álmodott a fájdalomnak oly viharáról, melylyel egy szerelemmel ö érette csordultig telt szív, azon hosszú éjen keresztül küzdött. Ha csak sejtette volna is, mily örömmel tért volna vissza, mily felvilágosításokkal és megbocsátással a múltra, mily Ígéretekkel a jövőre oszlatta volna el, a pillanatonként növekedő vihart. Bár tudom, hogy Graham álnok, ravasz, fortélyos ; de mindent meg mondott neki és ö mégis elment. Szakadjon meg szivem; de legyen úgy a mint mondám. Ezen szavakat a férj mondá. De mit is mondott? Igaz, hogy Graham Eduárd találkozott vele s kérdezte beleegye zik-e, hogy nejének lovagja lehessen, azonban azt mor.dá, hogy egy műkedvelői előadásról van szó. Igaz, hogy azt is mondá a férj: nincs ellenvetése; de hozzá tette azt is: ha nőm önnel elmegy ez este: az én házamba többé nem fog vissza tér ni. (Folytatjuk.)
