Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-10-02 / 40. szám
jobbjára főzne szive bálványát, nem késik a piros ruha alsó szegélyét prózai bakancsával, épen balfelöl — semmivé taposni. „Milyen boldog vagyok! szól a fuvola legvékonyabb hangján Arthur s behunyja hupikék szemeit, hogy egy perezre élvezze az isteni kar sú lyát, mely feleletül frakkjának jobb újjára nehezedik. . . Es most — örömre fel! Arthur tánezba ragadja Júliát s mig re pülő fürteiket összecsókoltatja a légáradat s sziveikben hullámzanak az érzelmek: szakadoznak a csokrok, repdesnek a fodrok, foszlánynyá vá lik az uszály s megpukkad — a puff! Franczia négyes! kiált fel szomorú felebarátom arendező, délészak nak tárva ki karjait s ribizli bajuszán egyet csavarintva. S legott meg alakul szebbnél szebb virágokból : Mariskákból, Juliskákból, Gizuskák- ból, Linűskákból, Arankákból, Bertuskákból, Ninuskákból a leggyönyö- rüségesebb colonne. Été, schassé, croisé, balansé, turdamé — s minden egyes figuránál rövidebbekké válnak a ruhák — ziláltabbak a frisurák — lángolóbbak a szemek. Julia uszályán megosztozott a hövérü fiatalság. El volt ragadtatva, a ki a szép piros ruhának egyetlen kis foszlányát is megkaparinthatá s élvezet volt nézni Arthurt, mily költői szemhunyorgatással rejté el szive fölött imádottjától nyert e drága ereklyét — az istentelen gonosz! hogy egy rövid esztendő múlva— hitvány Gesundheiter pipáját ékesítse föl vele! Mert azt hiszik talán nyájas olvasó nagyságtok, hogy e holdvilág faló szerelmes, ez ábrándos Romeo, e frakkban telhetetlen apagyilkosok kal felfegyvérzett Abelárd hü maradt a szép Júliához? Nem! Egy esz tendő múlva a szomszédos pusztán életének nem is csirádzó, hanem vi rágzó korszakában levő Emerentiának esküdött hűséget s oltárhoz ve- zeté öt, Hétfaludi uraság gazdászati kasznárjának egyetlen magzatát, csak azért, mert a kasznár saját földén kétszeranynyi Vidacs ekével szántatott, mint az angyali Juliette papája! . . . Oh, azok a férfiak! azok a férfiak! E rettenetesen borzasztó csapásnak mi eredménye lehetett egyéb, minthogy Julia a féltékenyen őrzött piros ruhát az angol társalkodó nő nek ajándékozá s másfélévre — keserűségében férjhez ment egy fiatal prókátorhoz, a ki egész nap folytonosan csak vele — allegalt! így került a szép, piros báli ruha Natáliához, az angol társalkodó- nöhez, ki Júliát francziául tanítá. No, ez aztán lefosztotta róla a girlan dokat, a schoppot, a puffot, az egész diszt, levágta uszályát s elöl mas- kirozta hasonló szinü rüzszsel, hogy karcsutlan derekát átérje. De fájda lom! ő sem hordozta tovább, csak két ünnepnapon át. A harmadikon, épen pünkösd másnapján, midőn hirül hozák, hogy ideálja, a zergesza- kálu zongoravirtuoz egy kecses tiroli énekesnővel világgá szökött, ko molyságához illöleg úgy a salon kerevetére ájult, hogy ruhájának összes halcsontjai megpattantak .kínjukban s a gyönyörű derék — haszonvehe- tetlenné ernyedt! Borús emlékeitől szabadulandó, a báli ruha épen ma radt részét a szobaleánynak ajándékozá. A kis szobacziczus haragos szinü garibaldihoz övezve, sokáig pa- radirozott benne s jól esett hallania, midőn szivének tubarózsája, a ku- limászos bajszu Misa huszár, egész elragadtatással kiáltott fel: Oh Klára! eszem a zúzáját magának, nincs az a fántom-fántra szedett, menybeli arkangyal, a ki különben kipuczoválhatná magát, mint a lányasszony, mikor ebbe a capitális rokolyába búvik ! S mégis Misa volt az oka hogy e szép vigano a zsibvásárra került. A midőn ugyanis a kapitánytól rábízott pénzt hűségesen elkártyázta volna: szegény Klárika pótolta vissza legkedvesebb viganója árán. Ilyen kegyetlen a sors! Mégegyszer volt fényes napja a báli ruhának, midőn egy vándor- tzinésznö — garderobja számára — a zsibvásáron megszerző. Ismét fel lett, még pedig pompásan diszitve! 6 árkus aranyos pa piros csillámlott fodrain s valóságos csehüveg gyémántok ragyogtak rajta. Midőn kijött a primadonna II. Endre király feleségének Gertrud- nak szerepében, egy pillanatra a dühös Bánk bán is megszelídült — s lesütötte szemeit. Hanem azután gyilkos dühében úgy neki rontott a büszke királynénak, hogy ez kétségbeesetten hátrál meg s ruhájával fenakadt a királyi trónus egyik kiálló szegében, melyet a korcsmáros elfelejtett helyreigazítani. Mikor a gyilkolási nagy jelenet után Gertrud a színfalak mögött megvizsgálta királynői toilettjét, a piros ruha tönkre volt silányitva. így múlik el a világnak minden gyönyörűsége, igy min den tündér nagyságnak veszendő dicsősége. A báli ruhának szomorú vége az lön, hogy pár évig még halvány beteges színnel megroncsolva, a jegyszedöné feszelgett benne — s végül midőn már rostaszerüvé ritkult s javithatlaaná lön: leghasználhatóbb da rabjával befedezte üéhai kedves férjének — a volt színházi buffónak arczképét, melyet egy vándor talián művész, azelőtt huszonöt esztendő vel 2 iteze papramorgóért lefestett! Mindebből pedig az a tanúság drága hölgyeim, hogy a férfiak csal- fasága napnál világosabb, hogy nem kell mindent elhinni azoknak, a kik sóhajtoznak, szemeiket forgatják, örök emlékül kérnek egy szál vi rágot s a báli ruha foszlányát keblükbe rejtik : hanem észre kell venni azokat is, akik tévedező szemekkel — valamelyik sarokból kisérik lép teiket s boldogok, ha lopva titokban legeltethetik szemeiket — a hölgy- koszorún s egypár szót válthatnak ideáljukkal. Felelős szerkesztő: Iloda Vilmos. OOOOOOOOOOOOOC X)OOOOOOOOOOC v W0&" Értesítés. Van szerencséje alulírottnak a n. é. közönséggel tudatni, miszerint érczkoporsó-raktárt rendezvén be, sürgöny utjáni megrendelésre s pedig általa is azon nal történendő szállítással megrendelhetők, —- továbbá, raktárban tart dúsan és tartósságra számítva aranyo zott minden nagyságú vas-síremlékeket, úgy a temet kezés emelésére szolgáló díszes szemftdőkeí, valamint az ehhez szükséges 2, 4, és 6-os számú legjobb mi nőségű Stearin gyertyákat. Megrendelésnél kéretik a koporsóra vésendő név s esetleg a születési és halálozási év vagy más felirat nak pontos kitétele. (67. 1—3.) Adler N. János, vas-, fűszer- és vegyesára kereskedő- vas-, fűszer- és vegyesára kereskedő- íxxxxxxxxxxxxxD Árlejtési hirdetmény. 820. sz. 1876. A szegzárdi kir. alapítványi urodalom részéről közhírré tétetik, miszerint a magas magyar kir. vallas- és köz oktatási ministerium folyó évi 19135. szám alatti intézvénye folytán a janyai pusztán uj cselédlakház építési munkák folyó október 6-áll délelőtti 9 órakor, az alulirt számtartói hivatalban tartandó nyilvános árlejtés utján fognak kiadatni. Ezen építményre költség-számla szerint műszakilag .............................. . • - • • • . • • 8485 írt 51 kr. kö ltség van tervezve. Vállalkozni szándékozók, kik csak építészek, vagy ismertebb építészeti vállalkozók lehetnek, felhivatnak a fentebbi időben 10% bánatpénzzel megjelenni, egyébként Írásbeli 10% bánatpénzzel ellátott ajánlatok is folyó évi oc- tóber 5-ig déli 12 óráig, az említett hivatalnál elfogadtatnak, ellenben utó ajánlatok nem fognak figyelembe vétetni. Az építkezésre vonatkozó műszaki feltételek, árverési és szerződési feltételek szokott hivatalos órákban betekinthetők. Szegzárd, 1876. évi September 22-én. Knór Nándor, alap. számtartó. (63. 2-2.) Noszlopy János, alap. ellenőr. M i i | M | | | I I 1++++++++■
