Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-09-18 / 38. szám
38. szám. Szegzárd, hétfőn September 18-án. Negyedik évfolyam 1876. ■ ■ BB TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. fülöíizefési díj: Egészévre ......................... Fé lévre . . . . 1 frt. 2 frt. Kiadóhivatal: Megjelen minden hétfőn. Egyes példány ára 10 kr. Szegzárdon Széchenyí-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Öt nap Magyarország történetéből. Lesz még ünnep a világon! kiáltott fel egyik koszo rús költőnk végig elhagyott hazánk jövőjén tűnődvén!!------- Ma gyarország nem volt, hanem lesz! — mondá Szé chenyi István, ezen lángeszű meteor haxánk derengő egén, kinek bölcs, alkotó, teremtő esze oly müveket adott nemzetünk nek, melyeken nem fog csorbát ejthetni az idő vas foga — s eszméi, melyek elvezettek bennünket a feltárt jobb jövő örvé nyéig, megmutatták, hogy válhat hazánk az Ígéret földévé, — Eszméi, melyek világánál tisztult a középkori vakság, izmosult a tetterő, gyarapodott a munka, növekedett a tudományvágy s erősödött a szent hazaszeretet — élni fognak mindaddig, mig népünk jó geniusa el Dem hagyja nemzetünket. Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor — mondá a „Szózat“ klassikus költője, — ugyanaz, ki másutt igy kiált felénk-: i-ö rj ön i s min d jég. £eljé. az a_m i gyJcLn gy: azaz fel a dicső és nemes munkára, a szív nemesítése, az ész éle sítése, fel — megismerése, felhasználása és gyarapítására mindan nak mi szép, nemes és jó! Ezek és még mások sokan, kik részint bölcs prófétái, ré szint daloló pacsirtái voltak nemzetünknek s kik egy dicsőn megfutott földi pálya után az. üdvözültek honába immár elköl töztek — bizonyára csak örömmel tekintenek reánk, midőn lát ják, hogy nemzetünk az általuk kijelölt utón haladva, a tudo mány, a szépmüvészetek, az ipar, egyszóval a haladás terén arat babérokat. Kegyelettel adózik az élők és holtak iránt, — s azon szomszédainkkal, kik közel 200 év óta kővel dobálnak bennün ket s kik most a háború bősz eleme miatt kéntelenitve lettek elhagyni tűzhelyeiket, — megosztja hajlékát és kenyerét! Valóban ha lapunk oly szerencsés körülmények közt volna, hogy oly alakban jelenhetne meg, mint akár a „Times,“ — az utóbbi öt nap történetét augusztus 18-tól 22-ig, nem lenne ké pes befogadni hasábjain. Két nap csaknem egymásután megdördültek az ágyuk a szent Gellérthegy ormain, — de a fővárosi lakosság nem resz ket félelmében. Ünnepi ruhát vesz magára megannyiszor s ha rangok zúgása s az ezredek zenéje kíséretében siet ős Buda falai közé, hol a főpapok, fő- és zászlós urak, katonák és ten gernyi nép hullámzik az utczákon. Szent Zsigmond kápolnájában megszólal az orgona. — Künn trombita harsog, dob pereg, — „tisztelegj“ szói a vezényszó, _______az ezred zászlaja földig meghajol. — — — A zene sz ól, az ágyuk dörögnek, hangjuk bejárván hegyet s völgyeket, hirdeti a magyar király születésének aegyvenhatodik évfordu lóját. Ismét zúgnak a harangok, zúgnak hajnali négy órától ötig. Minden ember a várba érni törekszik. A házakon nemzeti lo bogók lengenek, —— az utczákon egyházi menetek hosszú sora egymást éri, sűrűn yive egyházi zászlókat. Megdördülnek ismét az ágyuk. A menet ismét a szent Zsigmond kápolnájából in dul. Fiatal leviták vállaikon egy diszes ezüst szekrényt emel nék, melynek üvegből készült oldalain egy emberi kéz tűnik szemeinkbe. — A nép „Szent István dicső magyar ki rály“ énekét zengi, azon hatalmas ember emlékét áldván, ki nek nagy müve immár nyolczszáz ötven éve fenáll!! Áhitattal hordja körül a nemzeti ereklyét a dicső király szent jobbját, kinek — Európában megmaradásunkat, vallásunkat, alkotmá nyunkat és — mindenünket köszönhetjük; kit az egyház a szen etek közé sorolt s kinek halhatatlanságát hirdeti a nemzeti ke gyelet! . „ Csodádé, ha ily magasztos ünnepnél a magyar szív hangosan dobog, — ha az egyházi szertartás után megemlé kezvén arról is hogy : Itt falaink közt a korona. Nemzetiségünk szent vagyona, az édes hazához való ra gaszkodás dalra nyitja fel az ajkakat s a király éltetése mellett a „Szózat“ gyújtó énekétől rezg a levegő! — — — — E napokban a nemzet kegyelete még máskép is nyilvánult. Nemcsak Pest-Pilis- és Solt megye fiai, —f sokan a fővá rosból is egy elhagyott temetőt kerestek fel augusztus 19-én, hogy megkoszorúzzák sírját alkotmányosságunk egyik régi és hü bajnokának, — ki zajos zivataros napokban sziklaként meg állt elve mellett, — s a béke napjaiban önkezével zúzta szét erős szivét. — ki birt erős lélek és vas akarattal, összeomlott önakaratával előidézett egy csapás alatt. — A nemzet Nyáry Pál hideg tetemeit kereste fel a nyáregyházai sírkertben, hol a pusztai dombtetőn álló sírra kegyeletes kézzel, — ünnepi pom pával tette le az érdem virágaiból font koszorút, — s hazafias szónoklatokban dicsőité emlékét azon férfiúnak, ki az 1848. előtti ellenzéknek egyik legjobban kimagasló eszményképe s egész haláláig a haladás, a liberalismus tántorithatlan hive s szó szólója volt. A nemzet azon buzgó óhajtással gondol a nyár egyházai temetőben nyugvó hazafira: Vajha teremtenének az új idők, az új eszmék és új intézményeknek oly kitartó bajnoko- kokokat, minő a maga idejében Nyáry Pál volt. * jjg ß De menjünk tovább! Egy, számra nézve bár kicsiny, de szívós, kitartó, fáradha tatlan és tudományért élő kis csoport kiindul a fővárosból s Rimaszombatnak tart, hol találkát adott a történeti társulat tag jainak, s mindazoknak, kik a történetért hevülnek. A bányász a föld gyomrába hatol, hogy felhordja onnét azon anyagot, mely ből a szinarany kikerül, — az oknyomozó történész felkeresi a vidéken elszórt családi könyvtárakat, kinyitja a vasládákat, ku tatja a mohos irományokat, melyek között immár talált is szá mos olyant, mely fölór a szinarany nyal. (Folytatjuk.) Vidéki levél. D.dFöldvár, September hó 7-én 1876. T. szerkesztő ur! ígéretem szerint rendes levelezőnek csapók fel s két heti pihenés után közlöm az alábbi sorokat. Dalárdánk múltja s jelene. — Tüzeset..— D.-földvári önkéntes tűzoltó-testület megalakítása? — Pessimista ellenzők. — Nagy vihar.— Idei termés. — Népünk helyzete.
