Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-07-24 / 30. szám
Minthogy az egészségi tekintetben igen kitűnő területen fekvő Sop ron városnak állami főreáltunódája, kath. főgymnasiuraa és evang. ref. lyc«uina van s igy kellő alkalmat nyújt minden irányú tanulmányok'foly- tatására : tan- és nevelőintézetem mellé Europa nagyobb városai példájára: Tápintézetet nyitottam felsőbb reál és felgymnasiumi tanulmá nyaikat nyilvános tanintézetekben folytató ifjak számára. E tápintézetbe felvett ifjaink a korukat megillető nagyobb sza badsággal ugyan, de az erkölcsi és tanulmányi ellenőrzés által feltétele zett házi rendszabályok korlátái közt laknak az intézetben, pótoktatást nyernek azon tárgyakban, melyekben gyengék, valamint oktatást nyer nek a néraetnyelvben is, afösulyt annak gyakorlati elsajátítására fektet vén. Ezenkívül azon iQak, kiknek szorgalmában mégbizni nem lehet, kö telesek a feladott leczkéket meghatározott időben felmondani, hogy az iskolábt készületlenül ne menjenek. Szóval: részesülnek minden lehető támogatásban tanulmányaikat illetőleg is, a mi különösen fontos oly ifjúkra nézve kik az előzményekben nem lévén elég jártasak, e hiány miatt az iskolai folyó előadásokat nem képesek megérteni, a pótoktatás által pe dig e különben lekiizdlietlen akadálytól megszabadulnak. Az egy isknlaévi tápdíj 500 frt, mely két egyenlő részben t. i. a tanév kezdetén és február 1 én elölegesen fizetendő. Kívánatra, ha a kötelezett tantárgyak rovására nem történik, okta tást nyerhetnek a franczia s angol nyelvben, lovaglásban, zenében stb. Ezekért külön mérsékelt díj fizettetik. E szerint az intézet jelenleg magában foglal: 1. Négy elemi osztályt, 2. középtanodákra előkészítő osztályt, 3. négy gymnasiumi és 4. négy reáltanodái osztályt, végre 5. tápintézetet az 5 ik osztálytól kezdve nyilvános iskolába járó ifjak számára. Azon tisztelt szülőknek, kik tan- és nevelő intézetem belszervezeíe iránt érdeklődnek, kívánatra annak „Általános értesíiő“-jét készséggel megküldöm. Hogy pedig a felveendő iljak elhelyezése tekintetében magamat jó eleve tájékozhassam, méltóztassanak a bejelentéseket minél előbb eszkö zölni. (Hely szűke miatt csak röviden közöltük Cs. J. F. urnák lapunk- bani közzététel végett beküldött „a tisztelt szülőkhöz“ czimzett fel hívó levelét; nem tehetjük azonban, hogy e felhívással kapcsolatban mi is ne nyilvánítsuk — szintén csak röviden — egyéni véleményünket. Eltekintve attól, hogy Cs. J. F. ur nevelőintézete a szintén beküldött ez évi tanodái értesítő szerint illetékes helyekről, szakértő féifiak által igéti kitüntető elismerésekben részesíthetett, ki kell mondanunk, hogy e magán nevelőintézet hasonló honi intézményeink között csakugyan az elsők kö zött áll, akár a jól berendezett, tágas, egészséges fekvésű tanlielyiséget, akár a válogatott tanerőket vagy a széles terjű tananyagoknak szakértői ügyes séggel törté it beosztását tekintve. Leginkább egészséges gondolatként tűnik fel mégis előttünk az intézet-tulajdonosnak amaz eljárása; melyre a fentebbiekben különösen felhivja a szülök figyelmét, hogy t. i. ö még az intézetéből kilépett s Sopron más, felsőbb tanintézetei valamelyikét fre- quentáló volt növendékeire is kiterjeszkedö atyai felügyeletet ajánl. Ez valóban életre való eszme az életbe kilépni akaró, örtelen lelkű, serdülő ifjonezok tiszta erkölcse s rend és munkaszeretetének a nagy város kü lönféle csábjaitóli megóvása szempontjából. Üdvözöljük öt, mint tudtunk- kal e téren bátor s nemes kezdeményezőt, — azon megjegyzéssel mégis, hogy valamint a bajai kereskedelmi iskolánál, úgy itt is csak a szent ügy rovására történőnek látjuk a magas tan- és ellátási 500—600 frt díjat; e nézetünkben erősít meg a tanodái értesítő statistikai adatára ve tett egyetlen pillantás, mely azt mutatja, hogy daczára az intézet 10 évi fennállásának, az elősorolt előnyöknek, kitűnő tanerőknek stb. az intézet növendékeinek létszáma nagyon kevés, lévén ez évben a gymnasium 4 osztályában összesen 21 növedék ; a reál. iskola 4 osztályában öszesen 17 ; a föelemi tanoda 4 osztályában 18. Szent hitünk, hogy ily kitűnő tanintézet mérsékeltebb díjak mellett sokkal több tanonezot számlálna s az anyagi bevétel ugyanannyi, a szellemi nyeremény sokkal több lenne. Még egyet. Az értesítő végén az áll, hogy azon szülők, kik gyermekük nek a jövő tanévben is az intézetben tanulását legfeljebb julius hóban előre be nem jelentik : tartoznak 3 havi tan- és ellátási dijt a jövő évből kifizetni. Ez szerintünk jogtalanul táplált igény s szintén befolyással le het az akaratukat megkötöztetni nem akaró szülők elidegenülésére. E clausulát talán jó lenne jövőre kitörülni, hiszen elég a jóhirü tanoda szel lemi vonz-ereje ? ! A szerk.) Csöndes J. F. tan- és nevelőintézet tulajdonos, igazgató. Különfélék. — Deák Ferencz szoborbizottság következő aláírási felhívást bo csátotta ki: A közhála, történetírást is megelőzve, törvényben sietett megörökíteni „Deák Ferencz“-nek, csaknem félszázadon át, vezéri sze repben, olykor a legválságosabb körülmények közt, szerzett hazafiui ér demeit. S ugyanezen törvény, melynek-lapjára iktatta fejedelem es nem zet „Deák Ferencz“ emlékezetét, rendeli egyszersmind, hogy a kormány, az ország fővárosában, az elhunyt méltó emlékének, országos adakozás utján, felállítása iránt is intézkedjék. A törvény ezen rendeletének vég- r hajtása végett, a kormány felhívására, a fővárosban az országgyűlés elnökeinek vezetése alatt egy nagy bizottság alakult, ügy hiszi e bizott ság, hogy jövője biztosításán munkál a nemzet, midőn maradandó alak ban a művészet vésője által is megörökíteni lörekszik, azptU...államférfim tulajdonok emlékét, a melyeknek jelene biztosságát köszönheti, s az utó dok élő is örök példányul állítja az egyszerű polgári nagyságot, mely a teljesített hazafiui kötelesség öntudatában kereste és találta föl minden jutalmát. A bizottság ez okból hazafiui kötelességet vél teljesíteni, mi dőn az országos adakozás megkönnyítése végett aláírási iveket bocsát- T A R C Z A. Rudolf trónörökös és a magyar ifjúság.*) A legújabb vallás- és közoktatás ministen* rendszabály szerint f. évi junius 30 án, az 1875/e-iki iskolai vagyis tanév kilencz hónapi tar tama után végét érte. A összes magyarországi ifjúság e napot megelőző hetekben számot adván előmeneteléről, meleg emelkedett szavakban adott kifejezést hálá jának azok iránt, kiknek magasztos életfeladatuk előkészíteni a jövő, eme most még zsenge nemzedékét a komoly élet rögös pályájára. A ta nárok pedig, kik érezvén hivatásuk ép oly nehéz mint nemes és felséges voltát — s mindent elkövettek, hogy a reájok bízott ifjak az ö fárado zásaik által közelebb jussanak azon ezéihoz, melyet a müveit nemzetek magoknak kitűztek a tökéletesedés czéljáhozü! — a többnyire ész lelt siker örömében érzékenyen zokogva mondák a távozóknak: Isten veletek!! / Es igy ma már azon termek, melyekben a nemzet legmunkásabb legszorgalmasabb napszámosai a tanárok!! a családok megannyi drága gyöngyeit s a nemzet virágát, reményét, egész odaadással oktatták min denre, mi hasznos, jó, szép és nemes, bezárvák. S inig a tanárok nyu godt lelkiösmerettel gondolnak a lefolyt kilencz hónap alatt kifejtett te vékenységükre, s a jól kiérdemelt pihenést élvezik, — az alatt a haza térők által a családi tűzhelyek megnépesednek, — szülök és gyermekek szeméből könny pereg, melynek az édes viszontlátás öröme nyitott for rást; soha jobban — mint ekkor — érezvén az együvétartozás a csa ládi kapocs ama varázsát, melyet a keresztény hit biztosított számukra. Ezen napok, ezen órák örömére még legkésőbb korában is gyö nyörrel emlékezik az ember. Én legalább azt érzem, hogy mentői távo labb esem ezen boldog időktől, — annál becsesebbek emlékei, — s há *) Közöljük V. nmak mint megyénk szülöttének ez érdekes czikkét s ajánljuk figyel mébe az összes olvasó közönség, de különösen városunk s megyénk itthon szün időző tanuló ifjainak! Szerk. laérzetem egykori tanáraim iránt nemcsak nem fogy, de korommal együtt növekedik. — Aki ezen napok örömét nem érezte akár saját hibája, mulasztása, akár balsorsa miatt, az nálamnál mindenesetre szegényebb, s azt csak sajnálni tudom. Nekem ezúttal is a visszaemlékezés adott tollat a kezembe, hogy örvendjek az örvendezökkel. Azon netalán felvethető kérdésre: váljon van-e, s alapos-e örö münk ifjúságunkban?! határozó tan „igen“-nel felelek. Mert habár ko mme oly szerfelett sokat követel is tőlük, hogy első áttekintésre a tan tárgyak sokaságát csaknem megbirhatlanoknak véljük, azon százak és ismét százak, kik évenkint az érettségi vizsgálatokat sikeresen s igen gyakran kitüntetéssel állják ki, arról tesznek tanúságot, hogy úgy a ta nárok mint tanítványok feladatuknak derekasan megfelelnek, s a ver senyt — legalább a nyolez gyinnasialis osztályt tekintve — a nyugoti államok tanárai s tanítványaival kiállják. De az akadémiák s egyetemeken sem tapasztalunk visszaesést, sőt a folyton növekedő szigorlatok száma, annélkül, hogy a tudóri fok a jog cs állaratudományokban eddig kötelező lett volna — arról tesz ta núságot, — miszerint a szigorlatokkal járó nehézségeket fáradságokat ifjaink szivesen kiállják, csakhogy a tudóri koszorút elnyerhessék, s igy más müveit államok ifjaival egyforma rangban állhassanak a tudomá nyok terén. Ha ma összehasonlíthatjuk p. o. azok készültségét, kik 1851. előtt és után gymnasiumokból az akadémiákba léptek, vagy ismét azokat, kik 25 év előtt és ma az egyetemet elvégezték, s valamely pályára lépnek: a maiak a régiek felett oly magasan állanak, hogy a haladást eltagadni lehetetlen. Kivánni való csakis az, hogy mig mi régiek akkor tökélete sítettük magunkat, midőn már pályára léptünk — a mostaniak ha már pályán vannak, ne essenek vissza, hanem kisérjék folyton figyelemmel a tudomány vívmányait s azt immár könnyűszerrel eltulajdonítani el ne mulasszák. Ha már korunk olyan sokat követel minden egyes egyéntől, ki a müveit államban és a müveit társadalomban ma-bolnap tért foglalni kí ván, könnyen felfogható annak helyzete, ki hivatva van arra, hogy idő vel egy nagy állam feje, és müveit népek millióinak atyja legyen l!!
