Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-06-12 / 24. szám
A hatóságok, amint ezen uj cselédkönyveket veendik, kizárólag í lető hely, vagy vidék viszonyainál fogva fontossággal biró részei iránt ■ I csak azokat hozhatják forgalomba és adhatják ki. Kivételt csak oly eddig használt cselédkönyvekre nézve engedhe tek meg a fenlevő készlet fogytáig, melyekben az eddig érvényben volt törvényhatósági cselédrendtartás vagy annak egyes szakaszai kinyom tatva nincsenek. Oka ezen feltételnek, hogy az általam megállapított cselédkönyvek magokban foglalják az uj törvény első három fejezetet egész terjede lemben, — a többiből pedig egyes, a gazda és cseléd közötti viszonyra vonatkozó szakaszokat s ennélfogya könnyén támadható félreértések és zavarok elkerülése végett nem tűrhetem, hogy a hatóságok a cselédtől vény életbelépte után is oly cselédkönyveket adhassanak ki s hozzanak forgalomba, melyekben más, mint a törvény intézkedései és szakaszai foglaltatnak. A törvény 72. §-a szerint minden elsőfokú hatóság folyó számmal ellátott pontos jegyzéket tartozik vezetni a kiállított cselédkönyvekröl s a folyó számot a cselédköoyvre is ráirni, melynek első oldalán e végből külön rovat van nyitva. A hatóságok ezen kötelezettségükre külön figyelmeztetendök s si keres felügyelet gyakorlandó, hogy úgy ezen, mint egyéb törvényszerű kötelezettségüknek tényleg is pontosan megfeleljenek. Egészen uj és valóban égető szükséget pótoló a törvény V. feje zete, mely a „mezei munkásokról és általában a napszámosokról“ szól s melynek rendelkezéseit földmivelésünk s gazdasági viszonyaink érdeké ben szigorú és gyors foganatosítás végett nem lehet «lég hathatósan aján lanom. Különösen szemmel tartandó a 84. §. azon intézkedése, melyszerint mezei munkát — nem cseléd minőségben —• szerzödésképen vállaló mun kásoknak, a mennyiben nem helybeliek, igazolási jegygyei vagy községi bizonyitványnyal kell ellátva lenniük, mely nélkül félfogadásuk tilos, to vábbá a 85. §. melyszertnt az efféle szerződések mindig Írásban köten dők és azon helység bírója vagy helyettese által, hol a szerződés kötte tett, láttamozandók. A törvényhatóságok intézkedni fognak, kogy e szakaszok pontosan ; megtartassanak. A VI. fejezet a törvény áthágásának büntetéséről, a VII. pedig az 1 illetékes hatóságról tüzetesen intézkednek ■ ez utóbbira nézve csak a ! törvénynek 111. §-ban foglalt igen gyakorlati intézkedésére hívom fel a ; megyei törvényhatóságok figyelmét, melyszerint azok feljogosítvák oly j községekben, melyekben annak szüksége mutatkozik és a képesség is < meg van, az első fokú hatóságok hatáskörének egyes tüzetesen mégha.- < tárózandó részeit, szabályrendelet utján s belügyministeri jóváhagyás mel- S lett a községi elöljárókra, illetőleg a községi bírákra átruházni, mely jo gosultságnak helyes alkalmazása által a törvény gyors végrehajtásban — S mi ilynemű ügyekben fokozott pontossággal bir — az érdekeltek nagy } előnyére, kétségtelenül sokat nyerhet. Ugyancsak e szakasz valamenynyi törvényhatóságot felhatalmazza arra, hogy a cselédügynek a jelen törvény által nem érintett —- s az il- j külön szabályrendeletet alkothasson. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen a mindennapi eleiben foly ton előfprduló ügygyei foglalkozó törvény pontos és erélyes végrehajtá sát eszközöltesse s a felett sikeres felügyeletet éaí ellenőrzést gyakoroljon. Budapesten, 1876. május 17-én. Tisza Kálmán, s. k. Különfélék. — Halálozás. Vizsolyi Gusztáv képviselő urat nagy családi csa pás érte, szeretett nővére Vizsolyi Einilia-Eszter úrnőnek folyó hó 3-án történt gyászos halálában. A csapás-sújtott testver s rokonok gyászában Tolnaraegye értelmisége közös részvéttel osztozik. A beküldött gyá zje- Ientés következőleg hangzik : Papi Vizsolyi Gusztáv és neje gróf Zichy Mária, gyermekeik : Ákos és Mária nevükben is, úgy Papi Vizsolyi Je nő, fájdalommal eltelt szívvel jelentik, felejthetlen kedves nővérüknek, illetőleg ángya-s nagynénjöknek Vizsolyi E m i 1 i a - E s z t er úrnőnek folyó évi junius hó 3 ik napján, hosszú betegség következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 7-én délután 3 ói akor fognajt Gyönkön végnyugalorara helyeztetni. Gyönk, junius 3-án 1876. Áldás s örök béke lengjen áldott emléke felett! — Tolnán az e lapok 22 ik számában jelzett meghívó nyomán a hangverseny junius hó 5-én megtartatott igen díszes vendégkoszoru rész véte mellett, inert itt minden a miveltségre igényt tartó és a jótékony czél iránt buzgó és a szép művészetekkel rokonszenvező sietett e kelle mes estélyre, mely minden jelenvoltat teljesen kielégített, Kratzl Károly urnák a bécsi cs. kir. udvari dalmű színház zenekarának közreműködő tagjának finom és remek hegedüjátéka, mely a Viextemps-féle d. con- certben, úgy a Beriot és Osborn által „Teli Vilmos“ dallamai felett irt nagy szabású remek ábrándban, úgy a közönség kivánata folytán előadott magyar ábrándokban a legfényesebben tűnt ki, egészen elragadták a hall gató közönséget, mind pedig t. Geisz Klotild urhölgynek Schröder Keresztély urnák a bécsi conservatorium okleveles tanítványának kíséretével teljes praecisióval igen sikeresen négy kézre eljátszott nyitány: JHunyady László operához, valamint fentemlitett Schröder Károly ur által nagy technikával magánosán előadott nagy zongoraverseny, Veber Mária-Károlytól, vala mint a többi jelzett darabok eljátszása egészen átbüvölte a társaságot és mindenki örömittasan töltötte az esti órákat, büszke lévén részint a bi rodalom fővárosából Tolnára jött vendégnek megjelenésén, másrészt pe- dig egy tolnai születésű ifjúnak ily szép elömenetén, részint pedig a tol nai urhölgynek ily remek kiképeztetésén, a kiknek két utóbbjaTolnán id. Geng József éneklő tanítótól nyeré az első alap kiképaztetést. De nem is hiányoztak a szűnni nem akaró éljenek és mind a háromnak elismerésül dobott szebbnél szebb koszorúk és virágcsokrok. Általános örömet oko zott a Szegzárdiól, épen azon körből, mely ott is a társas életnek, szép művészeteknek és műkedvelői előadásoknak éltetője, u. m. Knór Kan dómé, Majer Constantia, és Tárnok urhölgyeknek, valamint Ercsiből a T Á R C Z A. Duna-Földvár s vidékének története, különös te kintettel Tolnamegyére. VIII. Török hódoltság. (Folytatás.) 1598 ban, Komárom táján összeszedközött 540 martalócz, vagy szabad hajdú, s a Duna balján aláhatoltak Kalocsáig, holott a Dunán át kelvén, éjszaka Szegzárd alá lopakodtak, a vár falát a velők hozott lét rákon meghágták, a meglepett török őrséget levágták, a végzett rnerény után a nyert martalékkal honnan jöttek, visszatértek. Alkalmasint ekkor s a miatt történt a népes Eta falunak pusztulása. A török ugyanis a férfiak lenyakazása vagy karóba vonásának, feleségeik s gyermekeik rabságra hurczolásának rettentő fenyegetése alatt meghagyá a faluknak, hogy mihelyt hajdú száll nálok : jelentsék azonnal; a hajdúk viszont az egész falu felgyujtásával, s a feljelentő, vagy ha azt meg nem haphaták egész családja legyilkolásá'val álltak boszut, habár a jelentés már a haj dúk eltávozása után történt volna is. A pécsi basa Eta falut valószínű leg azért pusztitá el, minthogy a náiok szállott hajdúkat a szegzárdi töiöknek idején be nem jelenték. Pataji János, tolnai esperes, t. i. Eta pusztulását az időre, noha egy évvel alábbra, 1597-re teszi. A bátai apát-, sághoz tartozott faluk egy 1627-ki jegyzete szerint, jó város volt, most a mi van népével együtt Decsen lakik. A német császár és magyar király fizetetlen katonái, egyes urak fele martalékra fogadott vagy fogadatlan hajdúi, a török császárnak kény telen behódolt magyar falukat, mint ellenség földét prédái ták,. égették, marháikat elhajtották. A czímzetes pécsi püspök, 1650-ben az ő — a török birodalomban levő — jószágait Petbö László várkapitánynak adta ki haszonbérbe, kétszáz forintért, ki aztán a maga hajdúi által busásan behajtatá nem csak a maga bérletét, de a behajtók napi dijait is. A pécsi czimzetes nagy prépost, és s bátai apát ellenben levélben egész becsülettel hívták föl az ő jobbágyaidat Pozsonyba, hogy velők adóik iránt szerződjenek. 1624-ben Duna- vagy Magyar-Földvárnak ösmeretlen török földesurán kívül, Berdóczi György Nagy-Györ kapitánya volt ma gyar íöldesura, valószínűleg oly királyi adományból, hogy hó pénzét innen hajtsa be, ahogy tudja. 1664-ben, Zrínyi Miklós horvát bán hajdúi a Balaton és Dráva között, 500 magyar falut égettek föl, hogy a közbe eső török erődök őrei, s velők magyar jobbágyaik éhen vesszenek. — Csuda-e, ha ennyi féle tépések és s/akgatások közt egész faluk kipusz tultak s megfogyott a szegény magyar nép?! A török uralomnak közel másfél száz éves korából, néhány érmen kívül, itt Földváron, egy török sírkő, hét oldalú oszlopka tetején tur bánnal, egyik utcza szeglétén, inint ducz simán áll. Baracson ,egy udvar egyengetése alkalmával, néhány kelet felé ülő helyzetben lelt csontváz is török temetkezés lehetett. IX. A keresztycnség állapota, a török hódoltság alatt, kivált a XVI. i század második felében pártokra szakadozott, egy mással ellenséges viszonyban élő, bonyolódott vala. A pápa, Luther, Kál vin, Zocin kővetői viszálkodtak egymással, az uralkodó mohamedán törökök szemei, néha bírósága-előtt, mi közben az erkölcsi s va,llási fe gyelem éá~ a családi kötelékek meglazultak. Mindamellett tagadhatlau, hogy a vallásreform s a felekeáetek viszálya villanyozá föl ottan-ottan a török által kiölt, politikailag megdermedt nemzettestet, mig nem a XVII. század végén az idő és alkalom ,eljött föltámadásra és uj életre. Miután Szent-István király, a politikai Baranyát és Tolnát, a pécsi püspök egyházi kormánya alatt egyesíté, az ötszáz éves egyházi kor mány alatti együvé tartozást, a két megye papjai, a török uralom alatt, a pécsi püspökség megszűntével is, nagy részben folytaták, nem ugyan a római hierarchia szellemében, hol a püspök önhatalmúlag intézkedik az alattos papok és egyház községek ügyében, hanem, az ös keresztyén egyházakéban, melyek papjai egymás és közös ügyeik fölött tanácskozni gyakran egybegyültenek. (
