Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-22 / 12. szám
I rásra volnának utalva, de másrészt itt csak jelezhetem, szükség esetén más alkalommal ki is fejthetem azon aggodalmamat, hogy a magyar földmives sajátságos álszemérme igen sokat vissza fog tartani m „megyei urak“ által kezelt alapítvány ból kölc-ön kérésétől.- Az „alapítványi Bizottság“ majd meg tudja bírálni, -hogy a keresethez és valódi szükséghez ké pest mely vidékekre adja ki időnként kölcsöneit. Azután eddig senkinek nem jutott eszébe ellenvetni, hogy a nagy és közép birtokosok kölcsön igényét csak csekély részben elégítik ki az alapítványi pénzek, még is be kell ismernüuk, hogy az eddig kölcsönzés is sok gazdasági előnyt szült; pedig a megyei közép és nagybirtokosoknak legalább annyi adósságuk van kerekszám 300000 hold birtokukon, mint az 50 holdon alóli birtokosok szintén 300000 holdnyi fekvőségén Tolnamegyében; csakhogy az egyik rész 500 ember családját táplálja, mig a másik 27000-ét s igy egyenlő összegű adósság nagyon sokkalta terhelőbb a kis- birtokosságra, mint a bővebb jövedelemmel rendelkező közép és nagybirtokosokra, kik adósságaik törlesztése utánsem marad nak családjukkal kenyér nélkül. A mi az alapítványok azon természetét illeti, hogy szükség esetén nem csak kamataik, de maguk a tőkék is elhasználtatnak czéljaikra, megjegyzem, hogy ez csupán a szerény összegű szegény alapnál fordul elő; a jegyzői nyugdíjalap forgó-tőkéje nem esik e tekintet alá, mert az év végén föl nem használt része alapszabály szerint, a tartalék-alaphoz csatolandó, a mely nyugvó tőkét képez. A sárközi kisbirtokos szives lesz állításom valósá gát a megyei alapok tanulmányozása s különösen a nyugdíj alap alapszabályainak megplvasása után beismerni. Kisbirtokosunk téved, az alaptőkéknek legkevesebb 10—<-11 % mellett kiadhatását vélve; az „Alapítványi Bizottság“ majd jobb számitást fog tenni. Csak azt jegyzem itt meg, hogyj az alapítványok különböző kamatokra elhelyezettsége nem érv a novemberi inditvány ellen, mert azokat egységes kamatlábbal gyümölcsöztem annál könnyebb leend, minthogy az alapítványi pénzek nagykamatu gyümölcsöztetése nem czél, csak eszköz, mit a kitűzött czél megközelítése: ez esetben a kisbirtokosok hitelviszonyának rendezése tekintetéből más és más módon al kalmazhatni. A sárközi kisbirtokos általánoságban mozgó érve lései a kisbirtokosok kölcsön-segélyezését megyénk alapítvány tőkéivel ezeknek állított csekélysége miatt megdőlnek a két czikkemben kifejtett kisbirtokossági hitelviszonyok, ezek rende- í b zésére törekvő nemzeti közvélemény, de magának a törvény hatóság azon intézkedésének nyomása alatt is, melylyel múlt évi augustusi közgyűlésen a Styrum Lymburg alapítványhoz tartozó kisorsolt földtehermentesitési kötvények 9000 írtját kisbirtokosok kölcsön-segélyezésére fordítni rendelte és annak állampapírokba fektetése ellen épen ez indokolattal irt fel a belügyministerhez, a ki szintén nem csekélyelte a kisbirtokosoknak megyénk ren delkezése alatt álló tőkékkel segélyezését, mert a februári köz gyűlésen felolvasott leiratában csak azon kikötéssel engedett a közgyűlés kérelmének, hogy a kérdéses összeg kizárólag kis- birtokosoknál legfeljebb 1000 frtnyi költsön összegekben he lyeztessék el, — a mi bizonyára igy is történt s ezzel alapja megvettetett azon nagy munkának, melyet a törvényhatóság a kisbirtokosok hitelviszonyainak rendezése körül önkormányzati hivatásánál fogva a rendelkezésére álló eszközökkel halasztás nélkül folytatni és befejezni is köteles. A dombóvári járásban volt megyeházak vételárának egy része kaszárnya építésre ajánltatott ugyan fel, de megleszek elégedve e tőkének a kisbirtokosság közt kikölcsönzésével addig, mig a megyei levéltárban látható előirányzat szerint 200000 forintot igénylő kaszárnyák építéséhez hozzá fognak, — igen hiszem, hogy amortisatióval azon időig beszedhető lesz a kikölcsönzött összeg. A tarnáskodó kisbirtokos töprenkedik czikkében : miből fi zesse a megyétől nyerendő költsönnek félévi kamatait. Hát eddig miből fizette kölcsöneinek kamatját szűk időkben? A mint czik- kének eszmemenetéből látom, mindenkor fogja tudni kisbirtoko som, hogy oly rendkívüli előnyökkel biró nyugalmas tőke fel mondását rósz termés esetén is miként háritsa el. A kisbirtokos pontosabb fizető, mint a más adós, látjuk az árvatári pénzeknél, hogy mily csekély összeg az, mit fizetési rendetlenség miatt fel mondani kell; arra pedig, hogy a például idézett árvatári kis- birtok költsön a csőd veszélyébe jutott volna, nem volt eset, — holott a levelező kisbirtokos a februári közgyűlésen bemu tatott számadásokból és választmányi jegyzőkönyvekből meggyő ződhetett vagy utólag megláthatja, hogy 4 nagy összegű költsön tőkének kamatjai maradtak el csak a múlt évben is a nagybir tokos kölcsönző urak csőd alá jutása miatt. Azon ellenvetésre, hogy szükség esetén nem lehetne fel- modani törlesztéses kölcsönöket, válaszol annak illustrálása, hogy a megyei alapítványi, például a Styrum Lymburg-féle pénzek ből hány kölcsön mondatott fel. Es a statistika itt azt mutatja, T Á R C Z A. Duna-Földvár s vidékének története, különös te kintettel Tolnamegyére. második rész. magyar korszak. II, A pécsi püspökség és a pécsváradi apátság. (Folytatás.) B. A pécsváradi bene-apátságot Szent-István király, mint 1015-ben kelt alapító-levele bevezetésében mondja: „a maga lelkének üdvére s országának javára, azon hitben és tudatban szerzetté, hogy ha az Isten tiszteletével foglalkozóknak hatalmát és jövedelmét gyarapítja, az embe rektől dicséretet, az Istentől pedig jutalmat nyer.“ Ezen apátság, miként a középkori legtöbb hasonló szerzetes intézet, a vallás gyakorlat mellett, a latinnyelv, tudomány, a művészet s a vidéki gazdászat s ipar központjául, főtelepéül, egyszersmind a jogcselekmények hiteles helyéül szolgált; és anyja lön az alább említendő négy tolna-dunaparti beneszerzetnek. Mily gazdagon gondoskodik az áhitatos király az ö pécsváradi barátinak sze mély- s vagyon biztonságáról, kényelme s vagyoni jólétéről: mutatja az ö kegyes adományainak hosszú sora, melyekből a következőket emeljük ki: „az apátság személyzetének rendelkezése alá bocsát 200 fegyveres őrt, kik közül 12 az apátot kísérje, valahányszor ja király látogatására megy | 156 lovas szolgát, 409 szekerest, 110 vinczellért, 110 szántót, 36 méhészt, 12 kovácsot, 20 halászt, 50 ácsot, 10 kádárt, 6 esztergályost, 12 «ötöt, 9 szakácsot, 10 fazekast, 3 timárt, 6 hivatali végrehajtót — pristáld, t— öt ötvöst, öt szekárgyártót, nyolcz molnárt, három juhászt, 13 lovászt, 3. kanászt, három szolgát az apátság vendégei számára, négy betegápolót, hat fürdő' szolgát, hat harangozót, összesén 1116 telken 41 faluban.“ Az apátság felszerelései közt a többrendbeli egyházi öltönyök és edények után kiemeljük továbbá: „adunk könyvet, melynek különös tekintélye tündöklik az Isten egyházában, -— három köteget-volumen, I— /nelyek egyikében: negyven egyházi beszéd — homilia —• a két másik ban : zsoltárok, graduálok, antiphonák, evangeliumos misék, glossarium foglaltatnak.“ Nevezetes könyvadomány volt ez azon időben, mennyi a XV. században, a legtöbb hazai benezárdában, de még a XVIII. század ban is, midőn pedig a nyomtatott könyvek olcsóbban valának megsze rezhetők, mint a püspöki egyházlátogatások jegyzőkönyveiben láttuk, sok plébánia könyvtárárában sem volt található. A könyvadomány után nyomban jönnek: 120 ló, 84 tehén, 1484 juh, 137 sertés, 92 kecske. A iont elősorolt apátsági szolgák41 faluja, mennyire kinyomozható, többnyire Baranyamegyében van ; csak öt tolnaira ismertünk, u. m. Szeg zárd (Sacsard,) Kánya, Kónyi, Zomba és Szántó helységekre. (Kánya, II. Béla király 1138-ki alapítványában, Tengőd, Váronggal együtt, mint a döraösi prépostság birtoka fordul elő.) Szegzárdról különösen a 4-ik pont igy szól: „Szegzárd a nagy hegy alatt“ — sub monte magno, — igy nevezhették a rómaiak is: alta ripa-nak, — „közös leszen utóda immal, földei-, erdei-, szöleibeu, halászata-, nádasai-, füvelö rétjeiben azon ' kis liget kivételével, mely Szent-Benedek udvartelkével határos, mely egyedül az apátságé.“ Ezen pont megczáfolja Kézai, Turóczi krónikása ink azon állítását, hogy Szegzárd hely neve az itt temetkezett I. Bé lától, ki barna kopasz — szög-szár — lévén, Szögszárnak is nevezteték, szármozott volna, mert I. Béla, Zár vagy Kopasz László herczeg, I. István király unokatestvérének második fia, 1015-ben, a pécsváradi apátság alapittatása évében, vagy még nem is született, vagy még csak kis gyermek volt. A helynév tehát inkább I. Béla apjáról Zár Lászlóról szármozhatott (A Szepességi Máriássi osalád levéltárában, egy 1311-ki okmány, egy zukzaar — szög szár — barnapej lócseréjét tartalmazza.) I. István király ezen adományát, bizonyos Domoszló herczeg, az után Szent-László és II. Béla királyok is tetemesen gyarapiták. Ez utóbbi különösen megemlékezvén azon szives fogadtatásra és ápolásra, melyben öt, szerencsétlenségében az apátság személyzete részelteté, midőn a buj dosóból király lett, Tolna városa piaczi vamjövedelmét és saját pénzén szerzett három szólót, az apátság frátereinek ajándékozta „nadrágra és csizmára,“ noha már erről I. István király is gondoskodott, midőn a Pécsvárad-melléki szabad vendégek — kézműves polgárok _ fillér»-
