Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-15 / 11. szám
is kellett venni 50 kr heti betéttel, annyi kis könyvet, kinek mennyi bankrészvénye volt. A nagy-paksi törzs-egylet választmánya hasonlóan felmondott, 10 év helyett 4 év és néhány hónapig tartva fel az üzletet. Ez a törzsvá lasztmány epy 5 tagból álló bizottmányt köldött le kebeléből Gerjenbe, hogy egyeznék ki a fiók-egylet tagjaival azon feltét alatt, bogy a kis köny vek betéteit a kölcsönből leszámítván, a fenmarndt rész két év alatt törlesz tessék le 1875. és 76. években mindenkor október hó 1-sö napján, a kis könyvekre pedig még a hátralékot 1874. doczombcr 27-ik napjáig lefizes sék s ez iránt az egyesség aláirassék. A fiók-egylet tagjai ebbe beleegyeztek első nap, második nap az egyezség a bizottság ál'al Írásba foglaltatott s a gerjeni tagok az aláírás végett egyenkint meghivattak, de senki előtt az egyezség tartama fel nem olvastatott. A fiók-egylet tagjai igen egyszerű jóhiszemű polgárok leven, fel sem tették azt, hogy öt úri ember az ö meg rontásokra cselekedjék: aláírtak annak ; „de nem tudom minek irtani alá — mondák a tagok egymás közt,“ — „hisz fel sem volt olvasva.“ Idő telve azonban kisült, hogy a törzs-egylet kiküldött tagjai, nem is számolván a gerjeniekkel, 32 ezer ötszáz írtról mind egyenes adósságról vettek kötelezőt a gerjeniektöl és ez összeget a birtokosok vagyonaikra Szeg- zárdon a telekkönyvbe elő is jegyeztették. A gerjeni fiók-egylet többizben vagy küldöttei, vagy folyamod vány által, később kérte, esedezve kérte a törzs egylet választmányát, hogy kis könyveiket leszámítva, jöjjenek tisztába a fizetés iránt: «le ez húzta hallusztotta egész junius 28 ig 1875. E napon a kiküldöttek azon bizta tással lettek elbocsájtva, hogy pár hét múlva ismét jöjenek Paksra és akkor a kis könyveket leszámítva, kiegyenlíteni igyekeznek a fiók-egylet ügyeit. A kitűzött időre ismét megjelent — mint az előtt mindenkor — mint egy 11 kiküldött .a fiók-egyletből; de a kiegyenlítés s rendbehozás ról szó sem volt j sőt a törzs-egylet választmánya össze sem jött, hanem a fiók-egylet nagy dolog időben s nagy költséggel Paksra ment küldőt- ; tek csak magán utón értesültek, hogy a törzs-egylet a 32 ezer irtot per- I utón akarja végrehajtatni ; hazajöttek tehát szomorogva. Nehány nap múlva ! a fiók-egylet a törzs-egylet elnökétől, mint megbízott ügyvédtől levelet kap, ! melyben a fiók-egylet tagjai csak úgy fény egettettek meg. A békés J kiegyenlítés reménye így megsemmisülve : a fiófc-egylet is védő ügyvéd ről gondolkozott s ezzel együtt nehány fiók-egyleti kiküldött ismét Paksra ment még egyszer utoljára egyezséget próbálván, hogy kis könyveik az adósságból leszámittatván, a fenniaradt összeg letörlesztésére 5 vagy 6 évet kérjenek, mennyi év t. i. még bátra van azon idő tartamból, melyre a fiók-egylet a törzs egylethez csatlakozott. A törzs-egylet a 32 ezer írtból leengedett 17 ezeret, de időt csak hét hónapot adott. A gerjeniek bár tudták, hogy pénz és élelem ily szűk idejében a kívánatnak eleget nem tehetnek, kénytelenek voltak a 15 ezer frtot elfogadni azon remény alatt, hogy ügyvédük valamely tőkepénzestől, vagy bankból kellő biztosíték mellett részükre a kivánt összeget megszerzendi. És hogy mindenkép szorítva, sújtva legyen a fiók egylet: a törzs-egylet ktr. közjegyző előtt és által is kívánta magát biztosítói. így tett tönkre, igy juttatott végin- ségre, az áldás dús önsegélyző-egylet egy munkás szorgalmas községet. Volt idő oly szűk és mostoha, hogy törleszteni nem lehetett. EkkoP a törzs-egylet megengedte, hogy a gerjeniek a törlesztés idejere vagy helyette azon Összegről, mit egy vagy más időben kellene törleszteni, a törleszteni nem tudók közös kőtelezőt adjanak. Az ily közös kötelező tesz mint egy 6 ezer irtot, hol oly emberek nevei is vannak felírva, kik törlesztettek, vagy törleszteni nem is tartoztak; később az íigy\ivö zsidó elő áll a törzs-egylet nyugtájával, hogy mind azokat kifizette, egyenkint számol a tagokkal, mideniket kisebb nagyobb összegig adóssá teszi, az adós- Ságról váltót vagy kőtelezőt állíttat ki, — igaz a fiók-egylet egy két vá- lasztmánya előtt; és ezen kötelezőket a vidéken magánosoknál elhelyezte. Ily kőtelezők birtokába jött a gerjeni jegyző is, ki azokat neje nevére kiigazította úgy, hegy az illetőnek készpénzt adott; most ez egyre perli be a szegény adósokat, javaikat lefoglaltatja. És ezek a szegények most a jegy. zönek is és ugyan azt a somraát az egyletnek is tartoznak lefizetni. Még a duna-földvári Népbankról megjegyzendő, hogy Hajnal Herman megszökése után 1875. február végen a törzsválasztmány öt tagból álló bizottságot küldött Gerjenbe, hogy minden adóssal a kötelezőket és vál tókat közölje. Ekkor tűnt ki a fiók-egylet jegyzőkönyve felmutatásánál, hogy a hol 40 vagy 100 forint volt megszavazva, mindenütt vagy sok jegyző könyv 400 írtra volt kiigazítva, más tentával írva; lettek felmu tatva oly váltók, melyek idegen kézirattal voltak ellátva. Ily hamisítások feltünte után a törzs egylet hivatalnokai annyira ingerültek lettek a ger jeniek iránt, hogy többé tőlük se kamat se törlesztés el nem fogadtatott; hanem — bár a törlesztés az idő alatt történhetett volna, míg a bank- részvény ideje tart, — még 28 év — egyre lettek beperelve, a fiók egylet tagjai s ingó javaik, sőt némelynek fekvője is elárverezve cse kélységért. E sújtó csapás után felkeltek az oly uzsorások is, kik birtok be- csülevélre hiteleztek, oly birtokok becsültettek meg, mikről a tulajdono sok semmit sem tudtak, jegyzői tollal, esküdtek aláírásával kelve s községi pecséttel megerősítve, sőt ugyan igy voltak kiállítva kötelezők, is 5, 6 száz írtról semmi birtoku emberek neveire, néhol a név el is ferdítve; — az ily kötelezőkkel aztán szinte üzérkedtek. Most a szegzárdi kir törvényszék előtt forog az igen bonyolult ügy s a lesújtott lakosok teljes bizalommal várják a törvény birák igaz ság szeretetétöl s könyömlettöl áthatott emberies szivüktől, hogy mind azokat, kik az írástudatlan Hajnal Hermannak a csalásra segédkezet nyújtottak, méltó és érdemletr, büntetéssel sújtja, mind pedig a részvé nyes gerjeni tagoknál« adósságaik letörlesztésére végzésileg annyi évet határoz, mennyire a törzs egyletek alakultak. Egy a sok tüiikrejuttatott közül. Különfélék. — Halálozás. Az igazságügy egy nem nagy szabású, de szorgal mas és böcsületes munkása hunyt el Szegzárdon f dyó évi márczius 8-án. Szerény állása daczára a vele érintkező körök osztatlan bücsiil ísét birta TÁR Z\C A. Duna-Földvár s vidékének története, különös te kintettel Tolnám egy ere. Első rész. Gall-, római- s barbar korszak. (Folytatás.) A duna-siói győrrendszerhez hasonló földvárak vannak, a Garan Ó3 Ipoly mellékén; az Ipolynál két nagyobb és két kisebb, a Garannál szin- t n két nagyobb s néhány kisebb körsánczczal. Garan-Bény, kétszáz háza s közel ezer lakosával, egy harmadát foglalja el az oltani földvár fölepé nek. Garan-Váradnál van egy másiknak maradványa, melyről Béla névtelen jegyzője is a 34. fejezetben emlékezik. Ipoly-Visknél, a Mali ér nevű földvár hossza: 300, széle: 60 öl; sánczai 20 öl magosak. FelsöTaloj- tánál a Nagykürtös patak két ága összefolyásánál, magas partokkal, van egy 35 hold területű földvár. Az Ipoly pásztói és szetei körsánezok, alig fel hold területüek. A felső garani apró kcrsánczokról csak hallomásom van. Én a földvárakat, alább a Marcus Aurelius római császár által, Kr. ut. 174 évvel, a kvádok ellen e tájon viselt háborújában hányottaknak véltem, midőn a legyőzött kvádoknak megyliagyatott, hogy a Dunától öt mért- föld távol tartózkodjanak: utóbb a lóid várakat a Dupa-Sió mellékiekkel egybevetve, azon következtetésre jöttem, hogy ezen Ipoly- Garan melléki györök, valószínűen a pannoniai avarok által, a Volga tö melletti hunok ból ide telepitett társ- és testvér utó gór és hu to gór nép földvárai, kiknek uralmát, Kézai, a hunok korával és pannoniai uralmával zavarja össze. Ezen s netán hazánk más vidékein is létező avargyörök, Csörsz-árkok, ördögárkok, kakas barázdák, római sáneznk és különféle földvárak tü zetes megvizsgálása és ismertetése, mennyiben ez, egyes ember pénz s munkaerejét haladja: érdemes, hogy országos költségen, a magyar aka démia, vagy a történelmi társulat által eszközöltetnék. Ne várjuk, hogy azt, a mi a mi tisztünk: tán majd valami idegen történetbuvár végezze helyettünk. Jegyzet. Az avar sánezok és gyoröknek egyetlen, ezt is tökélet len rajzát bírjuk a IX. század elejéről egy sz.-galleni barát leírásában, ki ezt egy Adalbert nevű öreg katonától hallotta, ki Gerold sváb gróffal együtt részt vett az avarok ellenni hadjáratban. „Képzeljen, mond az iió, kilencz egymásba foglalt körsánezot, melyek ismét a középponti györrel állták összeköttetésben. Egyik györ a másikhoz annyira volt, mint Zürich Konstanztól — 5 mértföldre. A győröket ketlösfal, kővel, fával, eleven sövénnyel megerősített, köté össze. A kettösfal közti téren, a falvak s örtanyák : egymástól oly távol feküdtek, hogy egymásnak kiáltással vagy kürttel jelt adhattak. A folyó mentében és a hegy lábánál vonuló hosszú falakon kapuk hagyattak a közlekedés fentartására. A hossz faluk egy- mástóli távola keskenyül, a mint a középponti fejedelmi györhöz köze ledett, mely nem messze esett a Tiszához. Egyik györböl kiszorítva, a másikba vonultak az avarok.“ A fenmaradt garan-ipolyi és sió dunai avargyörök Adalbert fentebbi rajzával ellenkeznek. Egy iskolázatlan közkatonának szavait nem lehet a tények és tudományos tapasztalatokkal ellenkező tanukul fogadni. Adal bert hiányos elbeszéléséből az látszik, hogy ö az avarok elleni három hadjárat valamelyikében a Duna-Tisza közén vett részt. Láthatta s ostro molhatta a garan-bényi és ipoly-viski nagyszerű földvárakat. Aztán a Cserhát aljában vonuló kettős Csörsz árok közén, hol ott a néhai közlekedési kapuk nyomai itt-ott valóban előtűnnek, elérkezett a Tiszához. Alább Tisza Földvár a folyam félszigetében fekszik, melyet egy a kanyart ösz- szekötö mély árok egész szigetté tesz. Tisza-Földvártól, M.-Tur határán s a Berettyón át a hármas körösig egy árok húzódik, mely u. n. Tisza zugban legelhettek Tudun avarkán lábos jószágai, melyeket Pipin, Nagy Károly frank császár fia elzsákmányolt. — Az öreg Adalbertnek az egy középpontból kisugárzó kilencz avargyör regéjét a tapasztalat ellenében olyba vehetjük, mint bármely öreg katonáét, ki hosszas hadjárataiban országot világot látott, de tapasztalatait regényes alakba szereti öltöztetni.
