Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-08 / 10. szám
10. szám. Szegzárd, szerda marczms 8-án. Negyedik évfolyam 1876. BB TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj :i l Egészévre . . ! . t-*' / 4 frt. Félévre '. 1 . . . / . 2 ^rt.. Megjelen minden szerdán. Egyes példány áralOkr. Kiadóhivatal s Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejös-káz. Hirdetési díj:. Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Az árvíz Tolnamegyében. Elborul a lélek, ha azon hivatalos és magán értesítésekből merített károk végtelen során végig gondol, melyek Tolname gyét a napokban sújtották. Paks, Fadd, Tolna, Mözs, Agárd, Szegzárd, Őcsény, Decs, Pilis, Várdomb, Alsó-Nyék, Bátaszék és Báta, összesen tizenhárom község mivelés alatt levő földjeinek kiíencz tizedrésze felett a hullámok rengenek s nem csak a jövő, de a következő évek egész sorára semmisitik meg a földmivelő nép jövödelmi forrását. Nem zúgolódnánk, ha az iszonyú kár forrását kizárólag a természet mostohasága folytán előidézett körülményekben kellene keresnünk. Megnyugodnánk benne, ha önhibánk folytán létesült esé lyekkel kellene számolunk. De mi elmondhatjuk: megtettünk mindent, a mivel csak tartozánk. Önerőnkből, megfeszített áldozatkészséggel emeltünk az áradat ellen töltést mindenütt, hol a talaj minősége magával hozá; megvontuk önmagunktól a mindennapi szükséglet egy részét, hogy a jövőt biztosítsuk; áldoztunk munkát, vagyont, hogy magunkat megóvjuk ! Mind hasztalan! A legközelebbi napok eseményei meg mutatták, hogy fáradozásaink a danaidák hordájának töltésével azonosak, mert az okok, melyek nyomorúságunkat okozzák, ál talunk elhárithatlanok. Vizsolyi Gusztáv, Tolnamegyének 1871-ik évben volt alis pánja kezdeményezése folytán a megyei közgyűlés már azon év ben szakértői munkálat alapján kimutatta, hogy a Duna-medre Tolnamegye területén oly nagymérvű elfajulásnak indult, mely állami közbelépés nélkül Tolnamegye dunai részének végrom lását hozza magával. A megye részéről az akkori közmunka és közlekedési mi- nisterhez az 1871-ik évi áradás közvetlen hatása alatt intézett felterjesztéshez csatolt mérnöki munkálat már akkor a mai vi szonyokra tökéletesen alkalmazhatólag adta elő: A Duna legutóbbi áradását — köztudomás szerint — medrének jéggel megrakodása folytán következett eldugulás okozta, mely miatt a felülről folyó viz az összetömödött jég alatt át nem törhetve felda gadt, a partokat túl lépve, a védtöltéseknek rohant, [melyek az áradás nagy nyomását fel nem tarthatva, több helyeken átszakadtak s az igy támadt nyílásokon feltartózhatlanul ömlött a benyomuló nagy víztömeg, az egész vidéket elárasztva. Az áradás okát — a jégdugulást —pedi g ? Duna folyásának medrének, partjainak, átvágott görbületeinek rndetlen- sége idézte elő, mit tanúsíthatnak a Duna mellett lakók, hajózok, kik a Dunát különböző vízállások alkalmával ismerik, kik sajnosán ta pasztalták, hogy e legutóbbi áradás is az 1862. évi áradáskor már létezett, Duna rendezetlen voltának kövekezménye. Miután pedig jelentésemnek egyik feladata az is, hogy a minden évben előfordulható csapás ellen óvmódok mikénti létesítésére javallatot terjeszszek elő: szükségesnek tartom a Duna-folyam, megyénket fenye gető részének képét bemutatni, a dunai vizállás különböző időszakonkénti tanulmányozásakor szerzett több évi tapasztalataim nyomán, hogy kitüntet hessem. mily káros hatással van a Duna ez idő szerinti rendezetlen álla pota, mind a hajózásra, mind a parti birtokokra nezve ; továbbá, hogy kitüntethessem az általam előadandó óvmódok, javítások szükséges voltát. A Duna, megyénkbe duna-földvári határnál jön be, honnan mintegy 100 Ölnyire két ágra szakad, formálván 1800 öl hoszban a földvári szi getet, melyen alól a két ág ismét egyesül. A folyam ily két ágra szakadásának természetes következménye az, hogy a megoszlott viz, majd egyik, majd a másik ágba nyomulva medrét kellő tisztán — mélyen tartani nem képes úgy annyira, -hogy mi után már Duna-Földvárral átellenben a folyam közepén, a város és szi get partja között, kisebb vízálláskor látható 40—50 öl széles, 200 250 öl hosszú kövecses zátony van, mely több helyen a sziget es város melletti poronddal is összeér : kisebb vizálláskor alig 40—50 ölnyi hajózható meder van s ily helyezetben, csak a Duna szeszélyétől függ, hogy egyszer csak átnyoraul a szigeten túli ágba s Földvár hajózható viz nélkül marad. Azon érdek miatt, melylyel a város Dunájához ragaszkodik, ezen bajt a megyének még 1868-ik évben bejelentette, azonban a megye orvos lási módokkal nem rendelkezvén, a baj jelenleg is megvan. ’ A földvári sziget alsó-végénél egyesült két Dunaág — a bölcskei határba érve, miután a helység alatt közvetlenül fekvő kis Dunaágat tel jeset} elhagyta s esak is nagy áradások alkalmával jön oda viz—a hely séggel átellenében jó nagy zátonyt formálva a pestmegyei révbéri puszta partjához nyomul s igy megy kevéssé hajlott irányban, a pestmegyei par tokat szaggatva Zádorig, hol egy nagy könyököt formálva, ömlik az im- sósi átvágásba, a zádori partokba ütődés miatt, ennek torkolatát a nyu gati oldal felöl bővítve, mi is a paksi partok előnyére, hogy minél előbb normális helyzetbe jöjjön — igen kívánatos. Ugyanis az imsósi átvágás, mely 1841-ben Tolnamegye ellenmondása daczára ásatctt Pestmegye által — a neki adott irányban Paks mezővá rosra vezette át a folyam sodrát, melynek Duna felöli részéből sokat el szaggatott ; és hogy a város még több kárt nem szenvedett, nem annyira a partra dűlő telkek birtokosai által tetemes költséggel létesített erődí tésnek, mint annak tulajdonítható, hogy a városon felül a Duna-medre igen köves, hajlott lap alakú, melyet a viz el nem hordhatva — ez által sodra a folyam közepe felé vettetik, mi is még inkább be fog következni, ha az átvágás torkolata — mint feljebb említve volt — nyűgöt felé bő vül, ,ekkép itt megütödve — sodra a folyam közepe felé egyenesebb irányt fog kapni. Azonban az átvágás -— mely a felsobbi vidékek áradástóli meg mentése, a hajózási ut megrövidítése czéljából történt — Paksnak nem csak a város mellett, hanem azon alól is — egész határ hosszában te rületi kárt tesz ; mi is valósulása azon előre feltevésnek, melyet Pest- és Tolnamegye küldöttsége 1841-ik évi május 24-én Zádorban kelt jegyző, könyvében ilykép nyilvánít ^„közösen elismertetett, hogy kérdéses átmet szés után Paks mezővárosra s ennek földbirtokosaira, semmi különös haszon nem háramol“, de kárt okoz a Duna-medrében is, — mert az átvá gáson áttörő viz, a partok szaggatásával leomlott földet, szintén medre fe nekének mélyítésével kiásott iszapot magával, hozva, a városon alól, hol a folyam medre már szélesebb, sebessége kevesebb —lerakja s formálja azon két nagy zátonyt a Duna közepén, mely úgy látszik a paksi sziget tel akar összenőni; ezen két zátony — mint egy viz vető, a folyam sodrát a Paks városon alóli partokra nyomva, a partokat szaggatja — medrét egészen a partok mellé ásva, oly mélységben, hogy a létező szaggatások szélessége szerint emésztési szelvénye a folyam rendes vízállásakor is feltalálható. 1830-ik évi hiteles térképekkel összehasonlítva a paksi partok ez idő szerinti állását: kitűnik, hogy azon idő óta a város alsó végénél a Duna 75, az újváros alsóvége irányában 85, a védtöltésen 600 ölet mérve — ennek irányában 50, a lakosok legelője végénél Biskóréven alól 140 ölet szaggatott és folyvást szaggat, különösen a Biskóréven felül a part alja nagy darabon homok lévén, a partomlás folytonos.
